A vitakultúra tanítás segített a tanároknak is – a Hét Iskolája lettek!

     

    2014. január 28-án az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban felnőttek és szakértők beszélgettek, vitáztak egy csapat tinédzserrel a nemek közti esélyegyenlőségről.  A vitára való felkészülésről, a tanári, iskolai feladatokról Munkácsy László, az iskola igazgatója válaszolt a Modern Iskola újság kérdéseire:

    –  Hogy kezdődött a kapcsolatuk a disputával?

    –  2013 tavaszán iskolánk három tanulója megnyerte az Európai Unió támogatásával megvalósuló „Szóval?!” elnevezésű országos vitaversenyt. A sikeren felbuzdulva a gimnáziumban vitaszakkör alakult, amelynek tagjai hetente vitáznak a társadalmat érintő kérdésekről, szem előtt tartva a demokratikus elveket és az erőszakmentes kommunikációt. A győzelem folyományaként iskolánk ebben a tanévben sikerrel pályázott a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány által meghirdetett „Vitától hangos iskolák”- című programban való részvételre. Ennek keretében négy osztály, valamint a tantestület tagjai fejleszthették vitakultúrájukat. A vitanapok januárban zajlottak, amelyeken a diákok a nap első felében a saját maguk által választott témákból készültek, majd a kialakult véleményeket ütköztethették a nap második felében érkező szakértőkkel. A program a második félévben is folytatódik.

    –      Hogyan értékeli az iskola a vitakultúra-fejlesztési projektet, milyen eredménnyel járt?

    – A tavalyi – 2013-as – megnyert verseny sikere tette iskolánkban népszerűvé magát a módszert. Ezt azóta szakkör formájában kipróbálhatják, sőt haladó, gyakorlott szintre fejleszthetik diákjaink. Az iskolánk tanulói  – minden korosztályt beleértve – élvezik, igénylik, egyfajta játéknak fogják fel a disputát, és örömmel tanulnak belőle. Mi arra éreztünk rá, hogy ez az iskolánkban kiemelkedő, fejlesztendő terület: a diszciplináris, elméleti-akadémiai jellegű tanulásban élen járó diákjainkat sokszor éppen ezek a hiányzó kompetenciák foghatják vissza az előmenetelben, a későbbi fejlődésben. Ezek a képességek a retorikai készségek, a vita kultúrája, a demokratikus döntéshozatal gyakorlása, valamint egy probléma több nézőpontból történő vizsgálata. A szép sikerek – hiszen azóta egy másik csapatunk is sikert aratott egy Kárpát-medencei versenyen – is ösztönözték a tanulókat és a kollégákat. A disputa-módszerre épülő szakkör mára az egyik legnépszerűbb, több korcsoport számára is el kellett indítani, akkora az érdeklődés. Sőt, mentorrendszert vezettünk be, ami azt jelenti, hogy az idősebb, gyakorlottabb diákok segítik a fiatalabbak felkészülését.

    –       A héten már beharangoztuk, hogy hogyan zajlott ez a nap, de vajon milyen feladatot és eredményt  jelentett a vitakultúra- képzés megjelenése a tantestület számára ?

    –       A tantestület számára revelatív volt a képzés: például modellezni kellett néhány belső problémát, illetve annak megoldási lehetőségeit. Tükröt állított a szervezetről, és pozitív elem, hogy még a problémákról is lehet nyíltan beszélni. A felmerült kérdéseket a testület aktív része tovább tárgyalja tavasszal, és változtatunk többek között a belső kommunikációs gyakorlatunkon vagy az információ-áramlás technikáin. Őszintébben lehet beszélni máris, elmaradhat a formális távolságtartás a problémáktól egy értekezleten. Az előítéletek, előfeltevések háttérbe szorulhatnak, és nem utolsó sorban rájöhetnek sokan, hogy sokszor egyoldalúan „tömjük” a gyerekek fejébe a tudást, miközben nem tanulnak meg hatékonyan érvelni, problémát közösen megoldani, több nézőpontba helyezkedni.

    – Hogyan oszlik meg az érdeklődés a téma iránt, kik a legnyitottabbak erre?

    –      Nyilván nyitottabbak a humán tagozatos diákok és a hatévfolyamosok, mint sok reál érdeklődésű diák, de épp ezért számukra sokszor nem is annyira elementáris a hatás. A versenyvitáknál viszont nagyon fontos az éleslátás, a jól felépített érv, amelyben sokszor reálos diákjaink kiemelkedőbbek, így rájuk is nagy szükség van egy-egy vita során. Összességében azonban elmondható, hogy nagyon élvezi a disputázást minden bevont osztály. A korábbi hasonló programok egyik problémája az volt, hogy nem lehetett a tanárok módszertani kultúráját fejleszteni. Ez a program azonban várakozáson felüli eredményeket hozott szinte az összes szakterületet oktató tanár körében. Ez azért is fontos momentum, mert a jövő tanévben már önerőből, saját tanárainkkal folytatandó a program és a módszer. A vita a pedagógiai program része lehet, és lesz is.

    –      Köszönöm és további sok sikert kívánunk!

     

    Előző cikkMunka és család? „Hogyan akarunk élni Európában?” címmel új eTwinning projektminta érhető el
    Következő cikkMúzeumnépszerűsítő túra indul februárban iskolásoknak