A hét iskolája- elfogadás, együttműködés- jó gyakorlat a budapesti Politechnikumban

     Egy modern iskola ma már nem működhet a társadalmi változásokra adott válaszok innovatív keresése nélkül.  Fontos, hogy a diákok, pedagógusok, az iskola vezetése és persze a szülők is odafigyeljenek az iskola tágabb kapcsolatrendszereire is, és beszéljenek a társadalmi kérdésekről, találják meg saját válaszaikat az égető problémákra.  Ennek a gondolatkörnek a jegyében tartottak különleges programot Kapcsolda néven május 17-én a budapesti Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskolában. A cél az ép és a sérült gyerekek közötti tolerancia, elfogadás és együttműködés jó gyakorlatának kiépítése volt. A nagy lelkesedéssel megélt nap előzményeiről, a jó gyakorlat részleteiről és a Staféta programban már megosztott és  átvehető elemeiről Diósi Alojzia, az iskola pedagógiai vezetője és a pályázat lebonyolításában részt vevő aktivisták számolnak be a Modern Iskolának. 

     Kapcsolda és Staféta program: szemléletváltás- lelkesedéssel

    –           Mik a program előzményei és mit jelent a program címe, mi az a „Kapcsolda” ?

    Diósi Alojzia: – Az első  Kapcsoldát Szalay Krisztina, színművésznő, akkor az iskolánkhoz tartozó szülő szervezte meg a Poliban 2008-ban. Ő így ír erről: „A Kapcsolda  egy olyan program, amelyen speciális foglalkozást igénylõ  és „egészséges” gyerekek töltenek el egymással egy-két napot – az egészségesek iskolájában. A gyerekek a közös foglalkozásokon – kézmûves, sport,- zene – alatt egyre jobban megismerik, megértik egymás életét, gondolkodását, sőt, egy kicsit magukat is. Hogy miért jó „Kapcsoldás”-nak lenni? Mert egy szeretetteljesebb, toleránsabb, elfogadóbb társadalomban – amilyenné ez a mozgalom nevel -, sokkal jobb élni.” A korábbi Kapcsoldáról  itt láthatnak összefoglalót. További fotók: www.poli.hu

    –          Hogyan alakult tovább a program, mi követte ezt?

    –          Diósi Alojzia: – Az első Kapcsoldát követték  a 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben megrendezettek. A 2011-es ,,TÁRS-program” című  (az akkori oktatásért felelős minisztérium, a NEFMI  Nemzeti Erőforrás Minisztérium  pályázat keretében zajlott a „Kapcsolatokból hálózat – Staféta”- tapasztalat megosztó találkozó. Ezt  a Kapcsolda programjában korábban részt vevő és a jövőben a programban részt venni kívánó iskoláknak szerveztünk meg a Mosolyország Alapítvány közreműködésével.  A „Stafétá”-n 2011. április 2-án a Politechnikumban egy egész napos program keretében először a korábbi „Kapcsoldások” – diákok, tanárok és a szemléletváltás folyamatában részt vevő szakértők mondták el tapasztalataikat a programba bekapcsolódni kívánó iskolák tanárainak és diákjainak.  Részletek, a nap részletes programja a Poli honlapján itt érhetőek el erről.

    –          Hogy zajlott ez a program?

    –          Diósi Alojzia: – Minden iskolából hat diákot hívtunk és egy olyan pedagógust, aki a programban részt vett vagy a jövőben szervezőként, koordinátorként részt fog venni. A nap programjában szerepelt az M1-csatorna filmje az első Kapcsoldáról, beszámoltak a Kapcsolda jó gyakorlatát átvevő iskolák képviselői a saját tapasztalataikról, megoldásaikról, és persze a sérült gyerekek, családtagok képviselői is megosztották élményeiket, gondolataikat. Nem maradt ki a pedagógusok szempontjából való értékelés sem, egy gyógypedagógus is időt kapott a megszólalásra. A nap délutáni programjában közös uzsonnakészítés, kézműves és sport, valamint zenei programok szerepeltek. A program rendkívül jól sikerült, az elkészült képek árulkodnak a megható és felemelő pillanatokról. Ezután lemodelleztünk egy Kapcsoldát is, a Diószeghy Általános Iskola Egységes Módszertani Intézmény, Diákotthon és Gyermekotthon és a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és EGYMI diákjaival.

    –          Mit valósítottak meg most, 2014-ben?

              Diósi Alojzia: – Három év kihagyás – után újból megrendezzük , most a Montágh Imre Iskola diákjait és szüleiket várjuk az egész napos programra,  a TÁMOP 3.4.2-es Egyedül nem megy című projekt keretében. Szeretnénk a hagyományt újraéleszteni, s évenkénti rendszerességgel megrendezni a Kapcsoldát, mert hiszünk abban, hogy a toleranciát, az elfogadást nem tanítani, hanem megélni kell,  sok közös jókedvű együttléttel. 

    Kocsis Márta,  a budapesti Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola pedagógiai koordinátora további kérdésekre válaszolt a Modern Iskolának, az újra átélt program után.

    –          Milyen feladatot rótt ez a program a pedagógusokra? Hogyan tudják motiválni a pedagógusokat és a diákokat?

    K. M. : – A motiváció alapvetően megvan a Poliban. Mindig van egy-két pedagógus, aki személyes okokból , érdeklődésből, kíváncsiságból bekapcsolódik a szervezésbe. Önkéntes alapon.  Nagy feladat, nem mindennapi kreativitást, szervező munkát és intenzív részvételt kíván.  Motiválni nem kell a pedagógusokat, elég beszélni róla.A diákok egy része érdeklődik, az idén meglepően sokan jelentkeztek a Kapcsoldára úgy, hogy a szervező tanárok osztályidőkön hirdették a programot. Olyan gyerekek is részt vettek a Kapcsoldán, akiknek az órai viselkedésük, munkavégzésük alapján nem gondoltuk volna, hogy ilyen komolyan, felelősen tudnak részt venni egy komoly programban. Mindig vannak meglepetések…

    –          Ez a program hogyan kapcsolódik a Kapcsolda az Iskolai közösségi szolgálathoz?
    K. M. : –
    A Kapcsolda program illeszkedik a közösségi szolgálat szelleméhez. Azok a gyerekek, akik részt vesznek ebben, ők közösségi szolgálatot teljesítenek. Amikor elkezdtük az iskolai közössségi szolgálat megszervezését, a Kapcsolda is a választható munkavégzési alkalmak között szerepelt, néhányan vállalták is az aktív részvételt, azonban a résztvevők többsége nem emiatt jelentkezett a Kapcsoldára, hanem érdeklődésből, a kihívást keresve.

    –  Milyen módon tanítható, másolható ez a program egy másik iskolában, milyen anyagi és emberi erőforrások szükségesek ehhez?
    K. M. : – Sok másik iskolában is szerveztek és szerveznek Kapcsoldát mostanában is. Legfontosabb egy újonnan belépő intézmény részéről az elhatározás, utána van mód a tapasztalatcserére. Nálunk minden szervező nagyon bevonódott, szívesen adja át a tapasztalatait más iskoláknak. A mosolyorszag.com honlap is sok információval szolgál.

    –  Milyen kihívások érik a pedagógusokat, intézményvezetőt egy ilyen alkalommal, és  milyen elégedettséget okozó jelenségek élhetők át a program alatt?

    –          K. M. : – A kihívásokat nagyjából leírtam korábban, de feltétlenül meg kell említeni azt a terhet, amikor egy gyerek, egy pedagógus azzal szembesül, hogy vannak sérült emberek, akiknek az élete erősen korlátozott mederben folyik, és amelyen változtatni nem lehet. Fontos annak megtapasztalása, hogy sérült emberként is képes az ember az örömre, az együttműködésre, az egészséges emberekkel való együttlétre.  Az elégedettséget az okozza, amikor a vendégek örülnek és amikor egy idő után már nem is vesszük észre, hogy a partnerünk sérült. Mert csak úgy jó vele lenni. És minden „Poli-s” résztvevővel kapcsolatban megfigyeltem azt a nem mindennapi  elégedettség-érzést, amit az okoz, hogy megfelelt egy fontos és nagy kihívásnak, helytállt, letett valamit az asztalra, aminek van értelme.  

    Szeretném kiemelni, hogy az idei Kapcsolda motorja Szabó Tünde fejlesztő pedagógus volt, aki fáradhatatlanul, rendkívül kreatívan és lelkesen, profi módon szervezte és irányította az eseményt. Köszönjük neki és minden résztvevőnek! Nagy élmény volt…

    Fotók forrása: A Politechnikum honlapja, Tanári Arcképcsarnok

     

    Előző cikkIndul a Tehetségútlevél – program
    Következő cikkNetnyelvhasználat- hogyan fejlődjön a pedagógus? Interjú dr. Veszelszki Ágnes netnyelvésszel