Mentori szerepek! Hány és hány kutatás, eredmény, konferencia, könyv egyéb műfajú tudományos megnyilatkozás született már a témában! Aki aktívan figyeli a szakirodalmak születését, tudja, hogy lassan nincs olyan terület, amiről még ne esett volna szó! ÉS azt is tudja, hogy jobbára elméleti alapon jelentek meg ezek a művek. E cikk írója megpróbálta az elméleti koncepciókat gyakorlati dimenzióba helyezni, mindezek mellett egy olyan témát felvetni, ami ugyan nem szűz, de ritkábban említett. Mit nem csináltunk még? Átadjuk a tudást, dúsítunk és gazdagítunk, differenciálunk, személyiséget fejlesztünk és még sorolhatnám. Ezennel beszélgessünk!
A mentorálás egyes gyakorlati vonatkozásairól vendégszerzőnk, Molnárné Dr. László Andrea Zsuzsanna tudósként, gyakorló pedagógusként, pedagógusok és tehetséges diákok felkészítőjeként fogalmazta meg gondolatait az alábbi cikkben. Tapasztalatai minden pedagógusnak hasznosak lehetnek. Bemutatkozását és szakmai önéletrajzát a cikk végén érdemes elolvasni.
Sok szó esett már a tehetséggondozásról, azon belül is a mentor szerepéről. Rhodes definíciója szerint a mentorálás „A humán szolgáltatások terén alkalmazott elnevezés, mely egy idősebb, tapasztalt felnőtt és egy nem rokon, fiatalabb személy kapcsolatát jelenti, mely kapcsolatban az idősebb személy folyamatos tanácsadást, útmutatást, bátorítást ad a fiatalabb számára, alkalmassága-kompetenciája és személyiségfejlődése növekedése érdekében. A közösen eltöltött tanulási idő során a mentor és a mentorált gyakran alakít ki a kölcsönös elköteleződésen, tiszteleten, hűségen és közös személyiségjegyeken alapuló kapcsolatot egymással, mely elősegíti a fiatal személy átlépését a felnőttkorba.” (Rhodes 2002. p.3)
Ezt DuBois alapján Nagy Tamás az alábbiakkal egészíti ki: „ A mentorálás strukturált és bizalmas kapcsolat, mely fiatalokat köt össze olyan gondozó személyekkel, akik útmutatást, támogatást és bátorítást adnak, amelynek révén a mentorált kompetenciája és személyisége fejlődik. Egy erőteljes érzelmi kapcsolat egy idősebb és egy fiatalabb személy között, olyan kapcsolat, melyben az idősebb résztvevő megbízható és szerethető, valamint tapasztalt a fiatalabb személy vezetésében. A mentor segíti alakítani a pártfogolt fejlődését és növekedését……” (DuBois, 2005. p. 22)
A fenti két definíció jól rávilágít arra, hogy a mentortanár szerepe nem merül ki pusztán a tudás átadásában. Sőt még abban sem, hogy a lehetőségekről tájékoztatja a tehetséges fiatalt, felhívja figyelmét a versenyekre, táborokra, önképzőkörökre. Ez mind nagyon fontos feladat, de a mentor ennél kicsivel többet jelent: bizalmasa a diáknak.
Bizalmi viszonyt pedig csak beszélgetés útján lehet elérni. A jó mentor példakép is egyben, olyan, akinek értékei követendőek, életfelfogása méltó a tudományos élethez.
Ezzel egy nagyon nehéz kérdéshez érkeztünk, milyenek ma a követendő értékek? Hívjuk segítségül Kopátsi Sándort, aki társadalmi hasznosságot, a szellemi tőkepotenciált az alábbi egyenlettel írta fel: szellemi tőkepotenciál = tehetség * törekvés * tudás * erkölcs. Amint látjuk ez egy szorzat. Minden szorzatról tudjuk, hogy, ha az egyik tagja nulla, akkor a szorzat értéke nulla. Van tehát szerepe a törekvésnek és az erkölcsnek is a mentori személyiségfejlesztés során.
A törekvésről könnyen beszélgethetünk egy –egy verseny kapcsán. Már a versenyre menet felmerülhet annak a lehetősége, hogy mi van, ha a diákunk – minden igyekezete ellenére – nem ér el eredményt. Gondosan átbeszélhetjük vele, hogy mi az, amit eddig is nyertünk ezzel a versennyel. A hosszú felkészülés során sok ismerettel gazdagodott a gyermek, kitűztünk egy célt magunk elé, ezzel nőtt a céltudatossága, amíg a versenyre készült és memorizálta az anyagot nőtt a monotonitástűrése, javult az önálló munkavégzésre való hajlama, fokozódott a feladattudata, fejlődött a lényegre látó, gyors tanulási stratégiája. Mindezek mellett, ha csapatban dolgoztunk, akkor fokozódott a csapatszelleme. HA valami olyan tevékenységet végeztünk, ami nem minden napi, például kutattunk, kísérleteztünk, érdekes embereket interjúvoltunk meg, akkor pozitív irányba fejlődött a szemlélete, világlátása is. Ezekről mind beszélgethetünk a mentoráltunkkal. Elmondhatjuk neki, hogy amíg emberek ítélik meg a munkánkat, addig a szubjektivitás, tudománypolitikát, a külső körülmények faktorait (pl. éhség, fáradtság, unalom, meleg) nem lehet teljes mértékben kizárni, sem most, sem a jövőjében, a munkavégzése alkalmával. Ez valamelyest természetes, hiszen így lenne ez akkor is, ha mi ülnénk a zsűriben. Soha nem várhatunk tökéletesen objektív értékelést, de a versenyig vezető utat végigjárva, máris győztesei vagyunk a versenynek.
Ilyenfajta beszélgetéssel, hozzáállás közvetítésével megtaníthatjuk a diákunkat a rosszban is meglátni a jót. Meglátni és értékelni a részeredményeket is. Az ilyenfajta beszélgetés növeli a kudarctűrést, amire a jövőben óriási szüksége lesz. Minél tehetségesebb, minél nagyobb eredményeket fog elérni, annál több kudarcot kell elviselnie, és annál többször kell talpra állnia. HA most apró versenyek kapcsán megtanítjuk arra, hogyan működik a tudományos életnek ez a területe, beszélgetést kezdeményezünk arról, hogy az élet nem igazságos, de mindenki szemszögéből nem is lehet az, ha megtanítjuk elviselni a keserűségeket, kudarcokat, akkor a tudás mellett egy óriási hozzáadott értéket termeltünk, hatalmas útravalóval gazdagítjuk, ami közelebb visz minket a kimagasló mentori munkához, az ideálisabb mentor-mentorált kapcsolatához.”
Felhasznált irodalom
DuBois, D. L.–Karcher, M. J. (eds) (2005): Handbook of Youth Mentoring. Sage Publication, London.
Rhodes, J. E. (2002): Stand by Me: The Risk and Rewards of Mentoring Today`s Youth. Harvard University Press, Cambridge, MA.
Dávid Mária–Gefferth Éva–Nagy Tamás–Tamás Márta(2014): Mentorálás A tehetséggondozásban, Budapest, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége
Molnárné Dr. László Andrea Zsuzsanna bemutatkozása:
„A tehetséggondozás lelkes híve vagyok. Hiszem, hogy a tehetséggondozás nem merülhet ki a gyerekek fejlesztésében. Egyaránt kell figyelnünk a pedagógusok képzésére, a szülők tájékoztatására, és a társadalmi elfogadtatás hangsúlyozására.Ebből kifolyólag nemcsak mentori szerepeket látok el, nemcsak diákokat készítek fel a Kutdiák versenyekre, illetve iskolai TDK versenyekre, nemcsak vezetem szakmailag a Winkler Márton tehetségpontot Várpalotán, hanem számos pedagógus képzést is kidolgoztam. Ezen kívül konferenciát szerveztem, pályázatokat írok, nagyszámú előadást tartok érdeklődőknek. Permanensen keresem a kapcsolatokat, miközben a tehetséggondozást igyekszem új dimenziókból megvilágítani, úgy mint a játék, a munkaerőpiaci kívánalmak, személyiségjegyek, szülői felelősség, stb. „
