Erőszak és megaláztatás az iskolában

Az iskolai bántalmazás jelenségéről készített országos, reprezentatív felmérést az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A pedagógusok és diákok körében készült kutatás az eddig ismert iskolai bántalmazás mellett az online zaklatással, illetve a bántalmazás okaival és rendszerszintű megoldási javaslataival is foglalkozik, amik hasznos támpontot jelenthetnek minden pedagógus számára.  Összeállításunkban a felmérést, illetve annak eredményeit ismertetjük.

Az iskolai bántalmazás

Tantermi keretek között vagy akár iskolán kívül is majdnem minden pedagógus találkozott már a kortárs bántalmazás különböző formáival. A leggyakoribbak a közösségi, szóbeli zaklatások, kirekesztő, pletykáló vagy hazugságon alapuló megaláztatások lehetnek, illetve a fizikai erőszak, ami a piszkálástól és lökdöséstől egészen a súlyos testi fenyítésig, megverésig vezethet.
Kialakulófélben van azonban az iskolai és kortárs bántalmazás egy új formája, amit a kutatók virtuális bántalmazásnak neveznek. Ez a kategória az online jelenlét személytelensége miatt nehezen tetten érhető és még nehezebben büntethető, de az egyik legsúlyosabb bántalmazási forma, ami megjelenhet hamis üzenetek küldésében, álprofilok kialakításában, illetve lejárató tartalmak közzétételében.  A kutatás során a kutatók tizenhárom kérdés segítségével derítették fel a tanárok és diákok különböző bántalmazásokról alkotott véleményét.

Virtuális bántalmazás – valódi szenvedés és sérülés

A kérdéssor meglepő eredményt hozott, míg a tanárok és a diákok együttesen az egyik virtuális bántalmazástípust (lejárató video megosztása) tartották a legsúlyosabbnak, ugyanakkor a másik virtuális bántalmazástípus (rosszindulatú posztolás) jóval a diákok sorrendjénél hátrább szorult, ami a kutatók szerint arra vezethető vissza, hogy a tanárok kevésbé érzik súlyosnak a virtuális jelenlétet, mint a diákok. Igaznak bizonyult viszont az a feltevés, hogy a fizikai bántalmazást a tanárok másként ítélték meg, mint a diákok. A tanárok a testi erőszakot súlyosabbnak tartották, mint a saját tulajdon elleni bántalmazást (lopást vagy rongálást). A bántalmazáshoz kapcsolódva a kutatók a diákokat a tanároktól elvárt viselkedésről is kérdezték, ami alapján kiderült, hogy a diákok komolyabb reakciót várnak el a tanároktól, mint amennyit észlelnek. Az is kiderült, hogy a diákok súlyosabbnak ítélik meg a virtuális bántalmazást, és komolyabb reakciót várnának rá a tanároktól, akik viszont kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az online térben zajló eseményeknek.
A kutatás alanyait a bántalmazás kiváltó okairól is kérdezték, ami a tanárok többsége szerint a diákok mássága, eltérő viselkedése, viszont a diákok szerint a bántalmazás oka nem annak alanya, hanem a csoportnyomás, illetve a megfelelési vágy.
 

Tanárok diákok felé irányuló bántalmazása

A kortárs bántalmazás mellett a felmérés a tanárok diákokkal szembeni zaklatási formáit is rögzítette. A diákok egy osztálytárs kiküldéséről számoltak be a legnagyobb arányban (a válaszadók mintegy ötöde szerint heti rendszerességgel történik meg). Ezt a szituációt követték a sokkal kisebb gyakorisággal, közösségben zajló, szóbeli bántalmazástípusok, vagyis a megalázás különféle formái. A harmadik csoportba a tanári eszközökkel való visszaélésként észlelt bántalmazásformák tartoznak. Ebbe a csoportba sorolható az adott diák(ok) számára nehezebb feladatsor összeállítása, vagy a többieknél többszöri alkalommal feleltetése is (a válaszadók körülbelül tizede számolt be arról, hogy osztályában az ilyen bántalmazás többé-kevésbé rendszeresen fordul elő).
Végül, de egyáltalán nem elhanyagolható módon megjelennek a fizikai bántalmazás különböző formái is, ezek közül testi sérelmet okozó, fizikai bántalmazás a válaszadók tizede szerint fordul elő rendszeresen, míg a tulajdon ellen irányuló bántalmazás a válaszadók 7%-a szerint fordul elő rendszeresen.

A megalázás egyik formája lehet a szóbeli bántalmazás, aminek következtében az egész közösség előtt megszégyenül az áldozat, ami komoly károkat okozhat a saját megítélésében, illetve a közösségben betöltött helyzetében is. Ehhez kapcsolódva a kutatók a tanárok által leggyakrabban használt kifejezéseket gyűjtötték össze. 

A kutatás és a jó gyakorlatok, esettenulmányok is elérhetők a 2015.márciusában indult internetes portálon, az ISKON-on. Az Iskolai Konfliktus Tudásközpont online felülete itt érhető el: http://iskon.opkm.hu/

Online bántalmazás

Az online bántalmazást a súlyosabb bántalmazási formák közé sorolják a megkérdezett tanárok és diákok egyaránt. Az online közeg új típusú bántalmazási formákat és légkört teremt a diákok körében. Az online bántalmazás megjelenhet hamis üzenetek küldésében, álprofilok kialakításában, illetve lejárató tartalmak, videók vagy fotók közzétételében is.
A kutatás során az is kiderült, hogy a diákoknál érződik egyfajta bizalmatlanság társaikkal szemben, ami az online jelenlétből következik. A személyes kommunikációt sokszor az elszemélytelenedett formák váltják fel, ahol az önkontroll csökken, így olyan dolgokat is megengednek maguknak, amiket korábban nem tettek vagy személyesen nem tennének a diákok.
Valamivel különböző a helyzet az alternatív tanrendű iskolákban. A felmérésből kitűnik, hogy az egyik alternatív tanrendű iskola nem támogatja az elektronikus eszközök, így a számítógép és a telefon használatát sem egy bizonyos életkor alatt. Ezzel pedig egy sajátos helyzet keletkezik a tanulók körében, sokszor az egymás hozzáférésének összehasonlításából születik meg a kirekesztettség érzése, és ez vezet konfliktushoz.
Tipikus megoldási módszer mindét típusú iskola részéről az online eszközök használatából fakadó konfliktusok megelőzésére a tanulók telefonhasználatának radikális korlátozása.
Kiderült, hogy az iskolák mindegyike idővel ugyanezt a választ adja.

Megoldások a bántalmazásra

A kutatók a felmérés alapján három megoldási módszert vagy szituációt különítettek el a diákok és tanárok válaszai alapján, amik a bántalmazás megszüntetésére vagy megelőzésére szolgáltak. Ezek a többek közt a „szokásos”, „ideális” és „vágyott” reakciók voltak.

A szokásos reakciók közé a válaszadók többek közt a kiabálást, írásbeli, formális szabályozást, az elkülönítést, vagyis az esetleges bántalmazó és áldozat elkülönítését, illetve a konfliktusok semmissé tételét, feloldását sorolták.

Ezzel szemben az ideális megoldások egyike a megkérdezettek szerint egyrészt a hierarchia megszüntetése lenne, a jobb kommunikáció érdekében, aminek keretében a tanár egyenrangú félként kezeli az érintetteket. Ideális megoldás lehet még a differenciált bánásmód, ami a konfliktusok megelőzéséhez vezethet, például egy jellemzően problémás helyzetben a felek kiemelése és különböző feladatokkal megbízása. Ide sorolták még a diákok a pedagógusok nagyfokú figyelmét és megfelelő kommunikációját, amivel a helyzetek megelőzhetők, illetve kezelhetők. Itt példaként az online térben zajló konfliktusok jelentek meg, amiket egy online is jelen levő tanár még időben észlelhet és megállíthat.

A harmadik, vagyis a vágyott reakciók: konfliktusra nyitott, megfelelő kommunikáció, nagyfokú türelem és kitartás a tanárok részéről, következetesség és igazságosság a diákokkal szemben, illetve konfliktushelyzetben a bántalmazókkal szembeni következetes kiállás, végül a pozitív és bizalmas légkör megteremtése, amiben a diákok tudnak a tanáraikhoz fordulni.

Rendszerszintű megoldási javaslatok

• A társadalom tájékozottsága az iskolai bántalmazás jelenségéről, hátteréről.
• Nyílt és széles körben elérhető kommunikáció, ami közösségi reakciót vált ki.
• Közösségi integráció erősítése, közösségfejlesztés, a kölcsönös megismerés és annak következtében szélesebb körű integráció.
• Tanárok, személyzet, szakemberek felkészültsége: kulcselemek az iskolai zaklatás megelőzésében, feltárásában és kezelésében.
• Tanárok részéről a virtuális tér komolyabban vétele, aktív figyelem az ezzel kapcsolatos visszajelzésekre.

Farkas Boglárka

szociológus

Ez a cikk a Modern Iskola 2015/2. számában jelent meg, 2015.áprilisban.

Kapcsolódó tartalom: 

Iskolai konfliktusok – valóságban és virtuálisan