Kezdőlap osztályfőnök

Ars poetica – tanároktól – évzáró inspiráció – interjúk

Két pedagógus – két egyéniség- két iskolatípus – két város – egy gondolatkör.  Tanárokat kértünk meg, hogy mondják el, mit gondolnak a tanításról, mi vezeti őket a pályán, mi a céljuk és a motivációjuk. Egyikőjük egy  vidéki város gimnáziumában tanít, történelmet és magyart, a másik pedagógus pedig  budapesti szakképző iskola iskolavezetőjeként dolgozik, szintén történelem – magyar szakosként. Fogadják szeretettel gondolataikat, a – közeledő-  tanévzáró gondolataként. Ha elolvasta, előfordulhat, hogy  gondokodóba esik, hogy Önnek mit ad a tanítás? Miért van a pályán? Gondolataikat szívesen fogadjuk és közzétesszük a Modern Iskola honlapján!

   Gondolatok a tanításról

„A tanítás alapja, hogy magunk is megmaradjunk jó tanulónak…”

Hegedűs Katalin

a Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium

történelem–magyar szakos tanára, osztályfőnök,

az ember-társadalom munkaközösség vezetője

– Tízéves pályafutásom alatt többször megkérdezték a diákjaim, mit gondolok a tanításról, mikor volt könnyebb szerintem tanítani, akkor, amikor én voltam diák, vagy őket, vagy azokat, akiket előttük tanítottam. Diplomatikusan mindig relativizáltam a kérdést, de aztán, amikor volt időm alaposan végiggondolni, akkor is arra jutottam, hogy ezt a kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni. Tudom, hogy sokszor elmondták az egyetemen, hogy a tanítást meg lehet tanulni, én mégis azt gondolom, hogy ehhez többre van szükség. Elhivatottságra, alázatra, önbizalomra, lojalitásra, de ami ennél is fontosabb: a diákok felé való nyitottságra és őszinteségre.

A tanítás alapja, hogy magunk is megmaradjunk jó tanulónak, képesek legyünk megújulni, tanulni, még akkor is, ha ez nehéz, ha sok akadályba ütközünk, hiszen a tanulás és a tanítás fogalma az emberiséggel együtt jelent meg, birodalmakat, országokat, népeket, rendszereket élt túl. A legnehezebb történelmi időszakokban is születtek mesterek, zseniális elmék, tanítványok, akik meghaladták tanárukat. Tanárként nap mint nap élünk meg sorsfordító pillanatokat, ez teszi talán olyan összetetté ezt a pályát, ezért élhetünk át olyan mélységeket és magasságokat, amelyet sokszor egy tragédia olvasásakor élhetünk át.

Válaszolva diákjaimnak: tanítani nem volt könnyű, most sem az, és azt gondolom, a jövőben sem lesz az, de én szívesen csinálom, mert ezt szeretném csinálni, ebben érzem magam hitelesnek, mert szeretem azokat a kérdéseket, amelyek órán megfogalmazódnak, amelyek megtalálnak a szünetben, mert én is tanulok belőlük.

És azt gondolom, eddig jó tanuló vagyok ezen a pályán, s remélem, egyszer az én diákjaimnak is lesznek tanítványai, akik hasonlóan egyszerű kérdéseket tesznek fel…

 

******************

„Azt szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint akire lehet számítani, akiben lehet bízni ..”

 

 

Kóbor Zoltán
igazgató,magyar -történelem szakos tanár
Gundel Károly Szakképző Iskola,

Budapest

                                     

– Mi az Ön missziója, küldetése az oktatás terén, mi a fő motivációja iskolavezetőként, a beszélgetésit milyen átfogóbb cél irányítja, mit jelent Önnek a pedagógusi, iskolavezetői pálya?

– Gyerekkorom óta tanárnak készültem. Szüleim középiskolai tanárok voltak, így többféle értelemben is iskolákban nőttem fel. Csodálatos tanáraim voltak az általános iskolában és a gimnáziumban is, nem volt kétséges, hogy az ő példájukat akarom követni. Megtanultam tőlük azt, hogy nagyon sokféle tanár, sokféle módszer létezik, és mindegyik lehet eredményes, de kudarcos is. A mi hivatásunk elsősorban olyan személyiséget kíván, aki képes hatni a tanulókra és esetenként a szülőkre is. A pedagógusnak hiteles személynek kell lennie, bármit tesz, mond vagy nem tesz, annak összhangban kell állnia azzal, amilyen képet önmagáról kialakított tanítványaiban.
Tanárként háromféle célom van:

1. Átadni szaktárgyaim szeretetét a tanulóknak, megmutatni azt, hogy érdekesek, színesek, és főleg, hogy hasznosak számunkra. Ha érdeklődővé tudom tenni tanítványaimat a történelem, az irodalom és a magyar nyelv iránt, már elértem egyik célomat.

2. Járuljak hozzá diákjaim személyiségének formálódásához. Nem megmondani vagy megmutatni akarom nekik, hogy mi értékes és mi nem, mi jó vagy mi rossz, stb. Azt akarom elérni, gondolkodjanak ilyen vagy hasonló kérdésekről, vitatkozzanak róluk, alakítsák ki saját világnézetüket.

3. Általam fontosnak tartott értékeket szeretnék közvetíteni feléjük. Ilyen az egymás iránti türelem, egymás megbecsülése és az egymásra történő odafigyelés, a család és a természet szeretete, védelme, a következetesség és őszinteség, amelynek mindig társulnia kell az alkalmazkodóképesség rugalmasságával is. Fontos számomra, és szeretném átadni diákjaimnak a pozitív életszemléletet, hogy a problémákat kihívásként éljük meg, hogy panaszok helyett a megoldásokon törjük a fejünket, hogy képesek legyünk saját érdekeinknél távolabbra is látni.

Iskolavezetőként a legfontosabb számomra a közösség. A közösség hagyományai, céljai, a szervezet fejlődése, mozgása, a szervezet és az egyén viszonya. Vezetőként számomra mindig a közösség érdeke az első. A nagy kérdés az, ki mondja meg, mi a közösség érdeke. Nézetem szerint, ezt csak közösen tudjuk eldönteni. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy hosszú felkészülés és sok beszélgetés, vita után megalkossuk azt a pedagógiai programot, amely bár betartja a jogszabályi előírásokat, de mégis teljesen egyedi, kizárólag ránk illő megállapításokat tartalmaz arról, milyennek akarjuk látni az iskolát, és hogyan kívánjuk ezt az állapotot elérni. Vezetőként a feladatom, hogy segítsem ezt a folyamatot, teremtsem meg a lehetőséget a vitára, moderáljam azt. Nem hinném, hogy jobb tanár lennék a kollégáimnál, nekem vezetőként más a feladatom, mint nekik, de ez inkább kötelezettségekkel, semmint hatalommal jár. Azt szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint akire lehet számítani, akiben lehet bízni, és aki szükség esetén kemény döntéseket is meg tud hozni, de minden esetben a közösen lefektetett elvek mentén.

Célom, hogy az általam jelenleg vezetett iskolát, melyet nagyszerű elődöm (Czubor János) bízott rám, kollégáimmal együtt tovább építsem, hagyományait megőrizzük és fejlesszük. Segítsem abban, hogy alkalmazkodni tudjon a gyakran, néha túl gyakran változó kihívásokhoz, és lehetővé tegyem az elmúlt évtizedek sikereinek folytatását, újfajta sikerek átélését. Célom, hogy eredményes válaszokat tudjunk adni a kihívásokra. Legfőképpen legyen jó, érdekes és érdemes a Gundelbe járni tanulni és dolgozni.

 

Előző cikkÖtödik alkalommal az Információs Társadalom Parlamentje
Következő cikkIngyenes webinarium és műhely a kódolásról – nemcsak informatika szakosoknak!