Egyre népszerűbb oktatási körökben a fejlődő és kötött gondolkodásmód kérdése, illetve hatása a diákokra, tanulásra. Az alábbi cikkből kiderül, hogy a fejlődő gondolkodásmód kialakítása nem csak diákok teljesítményét növeli, hanem a pedagógusokét is! Carol Dweck, a Stanford Egyetem kiváló pszichológusának cikkében röviden bemutatjuk a két gondolkodásmód közti különbséget, majd a szerző ötleteket ad iskolavezetőknek arra, hogyan mozdíthatják elő a fejlődő gondolkodásmódot a tanári szobában. A szerző munkásságából kiderül például, hogy ez a két féle gondolkodásmód nagyban meghatározza, hogy honnan eredeztetjük a különböző képességeket. Az utóbbi időkben az oktatók pedig arra kezdték használni ezeket a kutatásokat, hogy feltérképezzék a tanulói eredményesség hátterét és fejlesztési lehetőségeit. Fotó fent: egyes iskolákban elsőben megtanulnak kötni a diákok. ld. később!
Saját munkámban azonban arra lettem figyelmes, hogy a fejlődő gondolkodásmód kialakítása nem csak diákok teljesítményét növeli, hanem a pedagógusokét is! Ebben a cikkben röviden bemutatom a két gondolkodásmód közti különbséget, majd ötleteket adok iskolavezetőknek arra, hogyan mozdíthatják elő a növekedő gondolkodásmódot a tanári szobában.
Dweck 2000-ben megjelent cikkében (The New Psychology of Success – A siker új pszichológiája) egy kontinuumot vet fel, amely mentén az emberek elhelyezhetők az alapján, mit gondolnak, honnan erednek a különböző képességek. Néhány ember szerint (a kontinuum egyik végén) a siker (vagy kudarc) belső képességeknek (vagy azok hiányának) köszönhető. Ők úgy gondolják, az emberek egy bizonyos intelligenciaszinttel rendelkeznek, így kötött gondolkodásmóddal jellemezhetőek. A skála másik végén vannak azok, akik szerint a siker a növekedő gondolkodásmód függvénye. Ez azt jelenti, hogy szerintük az érhet el sikereket, aki tanul, kitartó és szorgalmas.(
A kötött gondolkodásmód – fejlődő gondolkodásmód
A kötött gondolkodásmódú gyerekek úgy hiszik, az alapvető képességeik, intelligenciájuk, tehetségük stabil és változtathatatlan. Mindebből valamennyivel rendelkeznek és kész, a céljuk pedig mindössze annyi lesz, hogy okosnak tűnjenek, sosem butának. A fejlődő gondolkodásmód ellenben azt diktálja, hogy a képességek, tehetségek igenis fejleszthetőek kemény munkával és jó tanítóval. Nem feltétlenül hiszik, hogy mindenki egyforma vagy, hogy bárkiből lehet Einstein, de azt tudják, hogy mindenki lehet okosabb, ügyesebb, ha dolgozik rajta (Morehead, 2012).
Legelőször is azt kell megértenünk, hogy a gondolkodásmódunk meghatározza a sikerről és kudarcról alkotott elképzeléseinket. A kötött gondolkodásmódúak rettegnek a bukástól, mert azt hiszik, rossz fényben tünteti fel személyüket, a növekedő gondolkodásmódúak ellenben úgy fogadják a kudarcot, mint lehetőséget a tanulásra és a fejlődésre.
Hogyan dicsérjük a gyereket és hogyan ne?
Innentől kezdve nem is kell tovább ragozni, miért jelentős a gondolkodásmód szerepe az oktatásban. A gondolkodásmód egyik legfőbb aspektusa a visszajelzés. Dweck szerint, amikor dicsérünk egy gyereket (amit tanárként gyakran teszünk az önbizalom növelése érdekében), hogy milyen okos, valójában lehet, hogy a kötött gondolkodásmódot erősítjük benne, ami pedig határt szabhat fejlődésének. Ha viszont a kemény munkájukat és időbefektetésüket dicsérjük, az a növekedő gondolkodásmód szolgálatába áll.
Nagyon fontos a megfelelő üzenetet átadni:
- annak örülök, hogy megcsináltál egy kihívást jelentő feladatot.
- Annak örülök, hogy ragaszkodtál a célodhoz.
- Annak örülök, hogy több stratégiát is bevetettél.
Hiszen ez a küzdelem azt jelenti, hogy elköteleződtél valamiért és hajlandó vagy keményen dolgozni. Morehead (2012) szerint a szülőknek a vacsoraasztalnál és a tanároknak az osztályteremben egyenesen azt kellene kérdezniük a gyerekektől, „kinek volt ma egy mesés küzdelme?”.
A dicséret efféle alkalmazása lenyűgöző hatással van a diákokra: Dweck hetedikes matematika csoportok hosszú távú vizsgálata során kimutatta, a növekedő gondolkodásmódú gyerekek sokkal nagyobb valószínűséggel választanak nehezebb feladatokat és teljesítik is azokat sikeresen, mint a kötött gondolkodásmódú társaik. A különbség akkor is fennáll, ha a minden más szempont mentén megegyeznek a csoportok!
Dweck (és sokan mások) mindezt arra vezetik vissza, hogy a különböző gondolkodásmódok kialakítása a „szelf” fejlődésére is hatással van. A kötött gondolkodásmód pedig az erőtlenség és a tanult tehetetlenség érzését kelti bennünk, ami egy önpusztító énkép megjelenéséhez vezet. Így fognak a gyerekek olyan önmagukat becsmérlő kifogásokhoz folyamodni, mint az „én nem tudom megcsinálni” vagy az „én túl buta vagyok ehhez”.
A fejlődő gondolkodásmód azonban az erő érzését stabilizálja a gyerekekben, akik képesek lesznek felismerni, hogy aktívan tehetnek a jobb eredményekért vagy akár a jobb közösségért.
Kutatások szerint a gondolkodásmód jó bejóslója a teljesítménynek és a motivációnak is. A növekedő gondolkodásmódú gyerekek szívesebben tanultak, gyakoroltak és felül is múlták matematikából kötött gondolkodásmódú társaikat – a felülteljesítés mértéke pedig egyre nőtt a két éves megfigyelt periódus alatt. Mindannyian körülbelül egyforma tanulmányi hátérrel érkeztek a hetedik osztályba, de a gondolkodásmód megváltoztatása óriási változásokat hozott (Blackwell, Trzesniewski és Dweck, 2007).
Tanárok növekvő gondolkodásmóddal
Dweck elmélete minden emberen működik, nem csak a diákokon. Éppen ezért az iskolai vezetőknek érdemes megfontolniuk, milyen hatással lenne az oktatásra, ha a tanárok is növekedő gondolkodásmóddal rendelkeznének? Szerencsére már több oktató elkezdte formálni ezt a területet.
Modell állítás
Jackie Gerstein szerint a tanárok a diákjaikhoz hasonlóan képesek elsajátítani a növekedő gondolkodásmódot, ám ez gondos tervezést igényel az iskola vezetőségétől. Legkézenfekvőbb modellkövetéssel tanítani a növekedő gondolkodásmódot. Gerstein számos tanfolyamot tartott már pedagógusoknak arról, hogyan példázhatják a növekedő gondolkodásmódot a diákok előtt. A képzés első kulcspontja pedig, hogy a tanárok tartsák magukat tanulóknak, és ahogy a diákok mind képesek tanulni és fejlődni, úgy a tanárokról is elmondható ugyanez (Gerstein 2014).
Szabad út az új ötleteknek
A második kulcspont az, hogy az iskola adjon lehetőséget a pedagógusoknak új ötletek kipróbálására és akár hibázásra. Ez ijesztően hangozhat, de elengedhetetlen a növekedő gondolkodásmód kialakításához – elvégre épp az a lényege, hogy hajlandóak legyünk új dolgokba belevágni. Ahogyan ezt a teret biztosítjuk, első lépésként tudatosítsuk, hogy a folyamat célja a tanulás mind a tanárok, mind az egész iskola számára, nem pedig az, hogy az új ötlet vajon sikerhez vagy kudarchoz fog vezetni.
Idő az önreflexióra
Természetesen létfontosságú az ötleteknek teret biztosítani, ám önmagában ez sem elég a növekedő gondolkodásmódhoz. Ehhez szorosan kapcsolódva ugyanolyan életbevágó arra is lehetőséget adni, hogy a tanárok visszajelzést adhassanak új tapasztalataikról és a tanultakról. Ideális esetben ez a beszélgetés nem a megvalósított ötlet sikeréről vagy kudarcáról szól, hanem folyamat közben történt tanulásról, tapasztalatszerzésről.
Formáló visszajelzés
A tanári teljesítményfejlesztő folyamatok kínos, stresszes élményt is jelenthetnek. Ha azonban a procedúrát a növekedő gondolkodásmód kialakításának részeként fogjuk fel, tehát formáló és nem minősítő folyamatként, akkor a visszajelzés is jelentőségteljesebbé és a hétköznapokban alkalmazhatóbbá válik a tanárok számára.
A fejlődő gondolkodásmód a gyerekekben sem egyik napról a másikra alakul ki, a tanárok és az egész iskolai közösség aktív munkáját igényli. Ugyanígy, a tanároknak is hosszú idő és sok erőfeszítés kell ahhoz, hogy képesek legyenek hasonló szemmel tekinteniük önmagukra, a befektetett energia azonban meghozza gyümölcsét!
(Tegyük fel a kérdést, a választ maguknak adják meg: Ön milyen gondolkodású? És milyen gondolkodásúvá szeretne válni?- A szerk.)
Hivatkozások
Blackwell, L.S., Trzesniewski, K.H., & Dweck, C.S. (2007). Implicit theories of intelligence predict achievement across an adolescent transition: A longitudinal study and an intervention. Child Development, 78. 246-263.
Dweck, Carol S. Mindset: The New Psychology of Success. New York: Random House, 2006.
Gerstein, Jackie. „The Educator with a Growth Mindset: A Staff Workshop.” User Generated Education. August 28, 2014. Accessed January 30, 2015.https://usergeneratededucation.wordpress.com/2014/08/29/the-educator-wit….
Morehead, James. „Stanford University’s Carol Dweck on the Growth Mindset and Education.” OneDublinorg. June 19, 2012. Accessed January 30, 2015. http://onedublin.org/2012/06/19/stanford-universitys-carol-dweck-on-the-….
„The Science: Growth Mindset.” Mindset Works. January 1, 2014. Accessed January 30, 2015.http://www.mindsetworks.com/webnav/whatismindset.aspx.
| Keith Heggart, ausztráliai középiskolai tanár cikke
|
Eredeti cikk: Developing a Growth Mindset in Teachers and Staff (2015. 03. 02.)
A cikk magyar változatát Modern Iskola gyakornoka, Szűcs-Nagy Dorina készítette.
A fordító bemutatkozása: Szűcs-Nagy Dorina vagyok, harmadéves hallgató a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán. Iskolapszichológus szeretnék lenni. Tanulmányaim mellett a Modern Iskolán keresztül igyekszem megosztani pszichológiai tudásom és begyűjteni a pedagógusi tapasztalatokat.
Forrás: www.edutopia.org
Az Edutopia egy összefoglaló weboldal és online közösség egyben. George Lucas, a Star Wars filmek írója alapította. Feladatuk, hogy megosszák a legjobb általános és középiskolában is használható oktatási módszereket. A projekteken keresztüli tanulást, az átfogó tanítást, a szociális és érzelmi oktatást, a pedagógusok fejlesztését és a modern technológia terjesztését helyezik előtérbe.
Dorina korábban fordított cikkei itt olvashatók a Modern Iskola honlapján. Témái a pedagógusokat segítő pszichológiai írások általában. A cikkek a Modern Iskola legnépszerűbb tartalmai közé tartoznak. A szerk.
