Hiánypótló társasjátékkal rukkolt elő egy debreceni egyetemista lány, hogy csökkentse a társadalomban meglévő előítéleteket. A „Játszva ismerszik meg a másik!” nevet viselő emberi jogi társasjáték legfőbb célja a szemléletformálás és a különböző társadalmi csoportok iránti érzékenyítés. Az ötlet megálmodója és megvalósítója, Bene Viktória nyári szünideje nagy részét arra fordította, hogy egy olyan társasjátékot alkosson meg, ami egyfajta alternatív és élményalapú tudásbővítő eszköz tud lenni nem-formális keretek között is az esélyegyenlőség jegyében.
- „Ismersz-e olyan hírességeket, akik pályájuk kezdete előtt hajléktalanok voltak?”
- „Vakvezető kutyáddal vásárolni szeretnél, viszont a kutyádat nem engedik be, így a bolt ajtajában kellene a bevásárlást lebonyolítanod. Hogyan kezeled a szituációt?”
- „Az iskola legnépszerűbb diákja vagy, viszont miután fény derül a szexuális irányultságodra, az iskola többi diákja nem beszél Veled, a barátaid elhagynak. Képzeld el, hogyan reagálsz a helyzetre!”
- „Készítsetek probléma-fát arról, mi lehet a romákkal szembeni előítéleteknek, hol gyökerezik a probléma, majd az ágrajzokban fejtsétek ki a megoldási javaslataitokat!”
- „Hallottál-e már a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületről? Ha nem, nézz utána ezen a linken, és oszd meg az olvasottakat a többiekkel!”
Kérdések és helyzetek, amelyeket a játék során a résztvevőknek kell megválaszolniuk. Természetesen nagyon fontos a játékvezető jelenléte, aki megfelelő kérdéseivel és megjegyzéseivel keretet tud adni a játéknak.
A „Játszva ismerszik meg a másik!” azonban nem a szó klasszikus értelmében vett társasjáték, hiszen nem tartalmaz sem táblát, sem bábukat, ahogy ezt esetleg várhatnánk. Így hiányzik a megszokott pontszerzési akció és a nyerés lehetősége is, viszont Bene Viktória szerint a tréningalapú játék célja nem is a csapatok közötti versengés, hanem a szemléletformálás, hogy a játékosok többet tudjanak meg magukról és másokról, az emberi jogokról, hogy elfogadóbbak legyünk egymással.
– A csomag összesen 220 kártyalapból áll – teríti ki lapjait a szociális munka szakon végzett és jelenleg szociálpolitika szakon tanuló debreceni lány. – A dobókocka oldalain számok helyett színek vannak. Amilyen színt dob valaki, abból a színű kategóriából húz. A romákkal, a menekültekkel, a nők és gyerekekkel, a hajléktalanokkal, az LMBT emberekkel és a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatban háromféle feladattípussal találkozhatnak az érdeklődők. Az „Oldd meg!”- kártyák valamilyen szituációs feladatot tartalmaznak az említett csoportokhoz köthetően, míg az Ötletelj!-nél különféle akciókat és megoldásokat kell közösen kidolgozni egy adott problémára, a Tudod-e? típusú kártyák pedig a lexikális tudást kívánják bővíteni. Természetesen a játékosok segítségkártyákat is kapnak, és válaszadáskor használhatják az okostelefonjaikat is – részletezte Viktória, aki köztársasági ösztöndíjasként tudományos publikációiban és önkéntesként a különböző terepeken is igyekszik az esélyegyenlőség előmozdításáért dolgozni. Például az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára írt dolgozatával idén harmadik lett, tavalyelőtt pedig az Életfa Önkéntes Centrum „Az Év Önkéntese” díjjal ismerte el eddigi munkásságát.
A „Játszva ismerszik meg a másik!” játék óriási előnye, hogy minden kategória kártyáját szakemberek lektorálták. A Norvég Civil Alap és a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület támogatásával elkészített társasjátékot először a Kutatók Éjszakáján mutatták be a Debreceni Egyetemen, majd a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium diákjai próbálták ki tanárok bevonásával. A hiánypótló társasjáték képes szórakoztatva, mégis komolyan tanítani, hiszen alkalmas lehet az empátiás készség és a tolerancia fejlesztésére, valamint a multikulturális kihívásokból adódó konfliktusok kezelésére és a közösségek megerősítésére szemléletformáló jellegéből adódóan.
– Azt gondolom, az emberi jogi társasjátéknak helye van a társadalomismeret-, az emberismeret- és az etikaórákon, de a konkrét példáknak köszönhetően hasznos lehet az osztályfőnöki órákon, sőt megismerve a tréning lényegét, el tudom ezt képzelni a történelemtanításban vagy a médiaórákon is – véli Lakatosné Tóth Ildikó, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium etika szakos tanára, a disputakör vezetője. – A szituációs feladatok remek kiegészítői lehetnek a dráma-, illetve a magyaróráknak is. Mindenképpen hasznos a különböző érzékenyítő programoknál, ahol empátiára és toleranciára akarjuk nevelni a tanulókat. A feladatok igen változatosak, hiszen a tényszerű tudásbővítés mellett a résztvevőknek lehetőségük adódik a kritikus gondolkodásra és az érvelő vitakészségük fejlesztésére. A gyerekek körében azért lehet nagyon népszerű ez a játék, mert valós, életszerű helyzetekkel találkoznak, amikkel könnyen azonosulni tudtak. Különösen tetszett, hogy olyan kreatív feladattípusokat kell megoldaniuk, amiket a közoktatásból sokan hiányolnak. Nagyon jónak tartom a ráhangoló, motiváló játékrészt és azt, hogy a gyerekek rendszeresen hozzászólhattak a témákhoz, így feloldódhattak az esetleges feszültségek. Mindenképpen hasznos lenne, ha a „Játszva ismerszik meg a másik!” más pedagógusok számára is elérhetővé válna, hiszen a rugalmas időkeretek miatt osztálykirándulásokon, projektnapokon, de akár egy 45 perces órán is remekül lehet játszani. A csapatépítésnek és az egymás elfogadásra való nevelésének egy új módját adja ez a játék – véli a tanárnő.
A cikk szerzőjének neve és címe a szerkesztőségben
