Kezdőlap heti kitekintő

Mitől lesz hálás gyermekünk egy világban, ahol bármit megtehet? – Hét tipp szülőknek

Tudta, hogy a hála boldoggá teszi azt is, aki hálát ad, fejez ki, és azt is, aki azt fogadja? A mindbodygreenről való cikkben a pedagógusok szülőként olvashatják ezeket a jó tanácsokat, átadhatják a szülőknek, és napi tanári gyakorlatukba is bevihetik. Nagyon aktuális, nagyon fontos és jó tanácsok a mentális jobblét érdekében. Szűcs-Nagy Dorina, pszichológus-hallgató gyakornokunk fordítása.

Elég rémisztő lehet egy szülőnek hálás gyereket nevelnie, mikor élete „akarom”-okkal és „kaphatok”-okkal van körülvéve.

Hirdetés

Értem én. Két fiú anyukájaként volt időm megtanulni (néha a nehezebb úton), hogy társadalmunk már előre arra huzalozza be gyerekeinket, hogy nekik minden jár, pusztán azért, mert „mindenki másnak is lehet”.

De valóban jobb emberek lesznek attól, hogy megkapják a legújabb, legmenőbb kütyüket? Szó sincs róla. Ami viszont képes erre az az, ha arra neveljük őket, hogy ne csak a tárgyi tulajdonaikért legyenek hálásak, hanem a rengetek lehetőségért, amiket eléjük tárunk.

Hogy beépíthessük a hálát a saját és gyermekünk hétköznapjaiba is, segítségül hét tippet hoztam legújabb könyvemből (The “Me, Me, Me” Epidemic — A Step-by-Step Guide to Raising Capable, Grateful Kids in an Over-Entitled World).

1. Egy hét luxus nélkül

Mikor a gyerekek minden kis kívánságát tündérként teljesítjük – a nehezen beszerezhető finomság ebédcsomagba csempészésétől a legújabb okostelefon biztosításáig – azt erősítjük meg bennük, hogy az élet bármely apró öröme csak úgy jár nekik.

Hogy megmutassuk gyerekeinknek, hogyan lehetnek hálásak azért, amijük van, próbáljunk meglenni az extrák nélkül egy darabig. Találjuk ki, mi az, amit a család nélkülözni tud egy hétig vagy akár egy hónapig. Az éttermeket? A tévézést? A légkondit? A lemondás elsőre persze nem tűnik túl kényelmesnek, de kiváló módszer arra, hogy a család megtanulja értékelni azt, amije van és növelni az empátiáját azok felé, akikről ez nem mondható el.

2. Menetrendszerű önkéntesség

Mind nagy terveket szövögetünk magunknak és gyerekeinknek az önkéntességről, ám az élet gyakran a jó szándék útjába áll. Ahogy a legtöbb dolog a való világban, az önkéntesség is mellékvágányra csúszik, hacsak határozottan be nem építjük napirendünkbe.

Tanítsuk meg gyerekeinknek a segítés értékét úgy, hogy beírjuk azt a naptárba – csak egyszer egy hónapban. Közösen találjuk meg azt a tevékenységet, ami egész évben megfelel a családnak, nem csak az ünnepek környékén. A gyerekek általában szeretnek kórházakban társasozni vagy szemetet szedni a parkban. A feladatok sora végtelen, a jutalom pedig sorsfordító lehet.

3. Minden rosszban van valami jó

Ha egy hosszabb sorban állás kikészíti gyerekeid, vagy ha összedől a világ, ha eső miatt elmarad a meccs, ideje alkalmazni a „minden rosszban van valami jó” mondást.

Ezt úgy tehetjük meg, ha nehéz helyzetekben mi is ezt a „valami jót” keressük, és amit találunk, megosztjuk a gyerekekkel is. Például: „szombaton is dolgoznom kell, de a plusz bevételből jövő hétvégén elmehetünk valahová” vagy ha szakadó esőben kell hazavezetnünk, megjegyezhetjük, hogy „legalább az autómosást kihúzhatjuk a listáról”. Ha az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben észrevesszük a tanulságot, a szerencsét vagy a viccet, megtanítjuk a gyerekeknek, hogy hálásak legyenek, bármit is sodor eléjük az élet.

4. És mi lenne, ha?

A hála megerősítésének egyik leghatékonyabb módja, ha hagyjuk a gyerekeket elmerülni azok életében, akiknek kevesebbjük van, mint nekik.

Ha együtt a család vagy éppen az önkéntes munka végére értünk, tegyük fel gyerekeinknek azt a bizonyos „mi lenne, ha” kérdést. Mi lenne, ha neked kellene beállni a sorba ételosztáskor? Mi lenne, ha neked nem lenne hol aludnod? Mi lenne, ha te lennél beteg és nem lenne pénzed orvosra? Anélkül, hogy prédikálásba csapna a beszélgetés, hagyjuk végiggondolni a kérdéseket és figyeljük meg, milyen jól megértik ezeket a helyzeteket.

5. Hangos köszönet

Ha azt várjuk, hogy gyerekeink mély hálával szívükben éljék életüket, nekünk szülőknek is így kell viselkednünk. Azaz tessék megköszönni minden kedves apróságot – a zöldségesnek, az úrnak, aki kinyitotta nekünk az ajtót, a pincérnek, aki kihozta az ebédünket.

Legyünk egész pontosak: „kösz, hogy nem a szatyor legaljára tette a tojásokat”. Aztán ha a legközelebbi étteremlátogatáskor igazán profi pincérünk van, ne legyünk restek az étterem vezetőjét kéretni és elmondani neki, milyen szenzációs munkát végzett ma a felszolgáló. A gyerekek gyorsan észreveszik, mennyire feldobhatja egy apró gesztus valaki más napját.

6. Hála minden nap

Harvardi kutatások szerint a hálás emberek boldogabbak. Épp ezért legyen a családi vacsora fontos eleme a hála kifejezése. Biztosítsunk pár percet az étkezésekkor arra, hogy mindenki elmondhasson három dolgot, amiért hálásnak érzi magát. Vagy készítsünk egy „hála-perselyt”, amiből húzva mindig emlékezhetünk a velünk történő jó dolgokra. Némi gyakorlással a gyerekek mindennapjainak állandó részét fogja képezni a hála.

7. Új nézőpont

A hála felé vezető utam legnagyobb fordulópontja az volt, mikor megtanultam a kötelezettségeket sikerekre cserélnem.

Például nem azt mondtam, hogy „ma el kell vinnem iskolába a gyerekeimet”, hanem azt, hogy „ma én vihetem el iskolába a gyerekeimet”. Ugyanígy nem arra gondoltam, hogy „meg kell néznem a fiam meccsét”, hanem arra, hogy „megnézhetem, hogy játszik a fiam”. Ezzel a pici csavarral emlékeztethetjük magunkat arra, hogy hálásak legyünk a szülőséggel járó apró, annyira világi és időnként bosszantó pillanatokért.

A legjobb az egészben pedig az, hogy a saját kis sikereinkkel pozitív önértékelést mutatunk gyerekeinknek, akik maguk is megtanulják másképp szemlélni kötelességeiket.

Amy McCready nemzetközileg elismert nevelési tanácsadó, kutató és író cikke medium_pkkrkot.jpg

Eredeti cikk: 7 Ways To Raise Grateful Kids In An Over-Entitled World (2015. 08. 09.)

A cikk magyar változatát  Modern Iskola gyakornoka, Szűcs-Nagy Dorina készítette.

A fordító bemutatkozása: Szűcs-Nagy Dorina vagyok, harmadéves  hallgató a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán. Iskolapszichológus szeretnék lenni. Tanulmányaim mellett a Modern Iskolán keresztül igyekszem megosztani pszichológiai tudásom és begyűjteni a pedagógusi tapasztalatokat.

Forrás: mindbodygreen.com, életmóddal is foglalkozó angol nyelvű oldal.

Dorina korábban fordított cikkei itt olvashatók a Modern Iskola honlapján.