Kezdőlap heti kitekintő

Vissza a szegénységből – mit tehet a pedagógus?

 A téli szünet után a szegénységből újra a pedagógushoz visszaérkező gyerekek sajátos bánásmódot igényelnek. Gyakorlati tapasztalatait is felhasználta a cikk fordításánál Berényi Gabi, angol nyelvtanár.  

kisgyerekffpexels

Ha ezt a szót mondjuk:”gyermekszegénység”, akkor a különféle játszmák és sárdobálások kereszttüzében találjuk magunkat. Pedig a gyermekszegénység nem  politikai szinteken jelenik meg először, hanem azokban a csoportszobákban, tantermekben, ahová ezek a gyerekek járnak.  Tudjuk mi egyáltalán tanárok, hogy miket élnek át? Jut-e étel az asztalra, hideg van-e?

Hirdetés

Volt egy tanítványom. Magántanuló volt a magatartása miatt, különórákra járt be az iskolába, jól elkülönítve a többiektől.Télen a tanteremben ahol a magánórát tartottuk, megszorult a meleg. Feltűnt, hogy több réteg ruhát igazgat magán a magas, szikár, túlkoros fiú. Miért vagy így felöltözve Roland?- kérdeztem tőle. Megszoktam…- válaszolta. És elkezdett mesélni…

Ajánlom a következő cikket, mert a probléma létezik Magyarországon és mi tanárok tehetünk azért, hogy ezeknek a gyereknek megkönnyítsük a mindennapjait.

A téli szünet utáni első nap az iskolában, még meglehetősen kaotikus.

Sok gyerek még érzi a szünet izgalmát. Két szabad, iskolamentes hét után–ami tele volt érdekes ételekkel, szokásokkal, rokonlátogatással – a gyerekek egy részének nyomasztó lehet, visszatérni az mindennapok megszokott rendjéhez.

De a hátrányos helyzetű családból jövő gyerekeknek, a szünidő bizony nem egy izgalmas kiszakadás egy egyébként nyugodt iskolai mindennapokból. Nekik ez egy olyan időszakot jelent, amikor nincs biztonságos lakhatási körülmény körülöttük vagy kevés az élelem.

“- Visszajönnek az iskolába, és biztos, hogy nagyon kimerültek. – mondja ezt Sonya Romero Smith, egy óvónő az Egyesült Államokbeli Albuquerque- ből, aki sok szegény családból származó gyereket istápol.

Romero Smith tréningeket is tart egy helyi civil szervezetnél, ahol pedagógusokat tanít meg arra, hogy hogyan foglalkozzanak az olyan kiszolgáltatott tanulókkal, mint például a szegény családok gyermekei.

Azt mondja, a fáradtság csak egy jele annak, hogy a gyermek szünete zűrzavaros volt.

“- Onnan lehet felismerni problémákat, hogy: piszkos a ruhája, nehezen koncentrál, előfordul, hogy éhezik, vagy az elhanyagoltság más jelei fedezhetők fel rajta. A viselkedése lehet, agresszív, vagy nagyon ragaszkodó, esetleg nem akar hazamenni iskola után.”- sorolja.

Az Egyesült Államokban a gyerekek egy ötöde a szegénységi küszöb alatt él, így ez előfordulhat bármelyik osztályteremben.

A szegénység mindig stresszes azokban a családokban, ahol a napi betevőért is meg kell küzdeni, nincs pénz fűtésre, vagy nem tudják megfelelően ellátni a gyerekeket. Az ilyen visszatérő negatív tapasztalatok megváltoztatják a gyerekek agyát.

“- A krónikus stressz hatására, a gyerekek nem tudják kontrollálni a viselkedésüket,  és hatással van a nyelvi és értelmi képességeikre” – mondja ezt a Ross Thompson, a davisi Kalifornia Egyetem professzora, aki a gyerekek szociális és érzelmi fejlődését tanulmányozza.

“- A gyerekek viselkedéséből  jól lehet következtetni a családi környezetre, függetlenül a család helyzetétől” – mondja Thompson.”- Egy bizonytalan téli szünet után a tanárnak, hagynia kell lehetőséget arra, hogy a gyerekek visszailleszkedjenek az iskolába. Azoknak még nehezebb, akik krónikusan stresszes családból érkeznek.”

Thompson szerint nem várható el ezektől a gyerekektől, hogy rögtön bekapcsolódjanak a beszélgető körbe vagy közös játékba. Hozzátette még azt is, hogy az aktívabb óraszervezés megkönnyíti a beilleszkedést.

Javaslata szerint a megszokott kifejezések használata, dalocskák – mint például az összepakolásra ösztönző dal- segít a gyerekeknek visszavenni az óvodai, iskolai szokásokat. Azt is fontosnak tartja, hogy más szinten, a tanárokban tudatosítani kell, hogy mi zajlik egyes tanulók életében, ez  erősítheti az empátiát.  A tréningeken felkészülhetnek rá, hogy a krónikus stressz mivel jár együtt, és hogyan lehet kezelni: ahelyett például, hogy kiállítják a rendet bomlasztó gyerekeket a sarokba.

Sonya Romero Smith osztályában annak ellenére vannak nehezen visszailleszkedő gyerekek, hogy  a tanárnő figyel a jelekre, és lassabb tempót tart.

A pedagógus elmondása szerint az iskola biztonsága – hogy ott van étel és ruha- hosszú távon oldja meg a problémákat. A téli szünet utáni első napok biztosítják a biztonságos környezetet az osztályban. A tanárnő szerint nem baj, ha fáradtak. A pedagógus egyébként  mára nevelőszülője lett két korábbi tanítványának

“- Nem kell minden tanárnak nevelőszülővé válnia –mondja,  de úgy érzi, hogy felelős ezekért a nehéz sorsú családokért, hogy megmutassa, hogy hogyan használják az erőforrásokat a környezetükben. Például a menhelyeket, közösségi házakat, könyvtárakat, és a tömegközlekedés nyújtotta lehetőségeket.

A hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógus szerint “az iskolának kellene lennie a legbiztonságosabb helynek, ahol kiteljesedhetünk,tudást szerezhetünk, és megtanulhatjuk a helyünket a világban.”

(Vajon Magyarországon van ilyen, a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai-óvodai integrálását segítő pedagógusoknak szóló speciális tréning? Aki tud ilyenről, kérjük jelezze a szerkesztőségünk címén, a fuloph kukac moderniskola.hu címen! Köszönettel: a szerk.)

A cikket közzétette a Npr.org, egy non-profit média szervezet, egy olyan hírcsatorna az Egyesült Államokban, amely a legérdekesebb történeteket válogatja össze az üzleti életből, a politika, az egészség, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a zene, a művészet és a kultúra területéről.

Az 1961-ben alapított Nemzeti Oktatási Rádió Hálózatot a ’70-es években változtatták Npg-re ( Nemzeti Közrádió )és tevékenysége is kibővült.

Mára közel 21 millió ember hallgatja az USA-ban minden héten, és olvassa a híreit minden nap.

Fotó forrás: https://www.pexels.com/photo/child-childhood-kid-young-18140/

A fordító bemutatkozása

BerenyiGabiBerényi Gabinak hívnak, a Tószegi Általános Iskolában tanítok történelmet és angolt felső tagozatosoknak, már időszámításunk szerint 2000-től.

A kezdetektől, aktívan részt veszek az iskola életében. A sok kötelezettség mellett mindig találtam időt érdekes programok megvalósítására. Legbüszkébb arra vagyok amikor egy nyertes ACES pályázatommal Szarajevóba utaztam, amikor kifestettük az iskola végtelen hosszú kerítését, vagy mikor a karácsonyi műsorommal megsirattam egy egész templomot.

Hét éves korom óta valamilyen oktatási intézményben töltöm az életemet, és szülőként is látom a gyermekeim mindennapjait az iskolában. Azt is látom, hogy az a hosszú idő, amit az iskolában eltöltünk tanárként és diákként, lehet könnyed, szórakoztató és progresszív, de lehet nehéz, unalmas, és hiábavaló energia befektetés is. Mindig a pedagóguson múlik, hogyan tölti ki a tartalommal a foglalkozásokat. Hiszek az önfejlesztésben, az új módszerek kipróbálásában, az alkotó munka minden formájában, a gyakorlatias oktatásban.

Én olyan pedagógus szeretnék lenni, akinek a gyerekek azt mondják: „Ez jó óra volt tanár néni”.