Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus cikke, ami a tani-tani.info oldalon jelent meg, „Az infokommunikációs korszak…” címmel, 2016. január 24-én- hiánypótló gondolatokat bont ki, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak is ajánlott.
„Az „infokommunikációs” jelzőhöz a „technika” szó asszociálódik. Pedig az infokommunikáció a technika nélkül is létezik és létezett. Az információk megszerzése és közvetítése az ember egyik alapvető eszköze a megküzdésben. Létre is jött ennek a területnek a fellegvára, az iskola, ami a tudásközvetítés, információcsere központja lehetne még most is, de nem az. A technika beelőzött, és az iskola a korábban el nem végzett fejlődési feladataival végzetesen lemaradt.
Szegregáció, integráció, inklúzió
A most letűnő kultúrában viszonylag homogén és korlátozott ingerspektrum állt rendelkezésre: adott formájú és témájú könyvek, rádió- és televízió műsorok, játékszerek, kirándulások stb. voltak elérhetők. A gyerekek élményszerzési lehetőségeit ez írta körül, és határolta be.”
A szerzőről:
Gyarmathy Éva
Klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus vagyok, az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársa. Elsősorban a szokásostól eltérő képességű gyerekek és felnőttek beilleszkedésének kérdéseivel foglalkozom.
Forrás és a szerző további cikkei a tani-tani.info oldalon itt.
A cikk folytatása elérhető a tani-tani. info oldaláról.
