Kezdőlap osztályfőnök

    Levél tanáromnak – Ön kapta vagy küldi?

    Folytatjuk sorozatunkat, amiben a Valentin-Bálint-nap jegyében odafigyelünk azokra, akik naponta a legközelebb vannak gyerekeinkhez, akiket a legjobban szeretünk. Ez a cikk egy diák levele tanárához. Egy diák hálás levele tanárához. Ez a levél Önnek szól, ha Ön pedagógus, nevelő, bárhol is él vagy dolgozik. Ezt a levelet Ön küldheti, ha bármikor is tanult, és emlékszik tanárára, nevelőjére. A Huffington Post -on megjelent cikket Czékmán Balázs pedagógus fordította le a moderniskola.hu olvasóinak.

    leveliras Hazánkban nem igazán van még kultúrája a hála szóbeli, tettbeli kifejezésének, a köszönetmondásnak, a pozitív visszajelzés- nyújtásnak. Pedig a pszichológusok, boldogságkutatók egyértelműen ki tudják mutatni: a hála-érzés kifejezése, az őszinte köszönet boldogabbá teszi mindkét felet: aki adja és aki kapja a kedves szavakat, egyaránt örömtelibb lesz..!

    Próbálják ki bátran!

    Az eredeti szerző a Huffington Post című, népszerű internetes lapban, egy  amerikai újmédia kiadványban jelentette meg ezt a levelet.

    A most következő érzelemdús levél szerzője így mutatkozik be: Erin Parker, titulusa szerint: tanár, barát, született optimista, író, Oprah rajongó, gyerek egy felnőtt testben, és egy boldog lélek.

    „Kedves Tanárom!

    Olyan sok dolog van, melyet bárcsak elmondtam volna akkor, amikor az iskolapadot koptattam, vagy amikor leérettségiztem, vagy bármikor máskor. Megérdemelte volna, hogy tudja, hogyan éreztem magam nap-mint-nap; de nem mondtam el. Nem azért, mert nem volt fontos, hanem azért mert Ön mindig olyan hihetetlen volt számomra. Hozzászoktam, hogy megjelenik és mosolyt csal az arcomra. Esetleg, ha nem lenne tisztában ezekkel a dolgokkal, akkor elmondom pontosan, hogyan is érzek.

    Számomra, Ön volt egy személyben a tanár, a szülő, a barát, és az, aki fenéken billentett, ha kellett. Kértem, hogy ellenőrizze a házim, törölje le a könnyeim, motiváljon a legborúsabb napjaimon, és Ön soha nem vallott ezekkel kudarcot, sőt! Nem is tudom, hogy köszönjem meg ezeket a szerepeket, melyek olyan embert faragtak belőlem, aki most vagyok. El sem tudja képzelni, mennyit jelentett, hogy időt fordított rám, akár még évek múltán is, amikor már rég nem az osztályába jártam; ugyanígy jól esett az is, amikor szemmel tartotta pályámat, vagy együtt örült velem a sikereimnek. Mindig az volt a célom, hogy büszke legyen rám, hogy tovább vigyem, amit adott, és szeretném, ha tudná, hogy a hatás, melyet gyakorolt rám, korántsem addig tartott, míg kitettem a lábam az osztályából.

    Ön volt az én hősöm, és az is marad. Mindig is csodálni fogom, amiért olyan hivatást választott, mellyel számtalan más embert helyez maga elé, és mindezek ellenére én mégis úgy érezhettem, hogy én vagyok a legfontosabb. Az igazat megvallva, az összes diákja így érezte. Mindig csodálni fogom a lelkesedését és életkedvét. Az Ön élet- és emberek iránti szeretete olyan örömmel töltötte el a szívem, mely talán soha nem halványul el. Ugyanígy csodálom a becsületességét: soha nem mondta el, hogyan legyen jellemünk: megmutatta. Figyeltem, hogyan teszi azt, amit tennie kell, annak ellenére, hogy néha nehéz volt.  Figyeltem, ahogyan inkább a kedvességet választja, amikor sokan már dühbe gurultak volna. Figyeltem, ahogy olyan keményen dolgozik minden nap, ahogyan csak tud, függetlenül attól, hogy mennyire kimerült. Ön volt a tökéletes példa, hogyan kell élni az életet.

    Ön mindig velem marad. Talán még gyerek voltam, amikor először találkoztunk, de még most is Önre gondolok, amikor valami nagyszerű történik, mert szeretném elmondani. Önre gondolok, amikor eszembe jut egy-egy lecke, amit tanított. Akkor is Önre gondolok, amikor döntéseket hozok, mert megkérdezem magamtól, Ön vajon mit tenne? Ígérem, hogy az öröksége mindig is velem marad.

    Köszönöm. Köszönöm az ölelést, az órákat, a tanácsokat és a bátorítást. Ön soha nem „csak egy tanár” volt. Az igazat megvallva, a legtöbb napon, Ön volt a kedvenc részem az iskolában. Ön egy olyan helyet érdemelt ki a szívemben, mely soha nem lesz elcserélhető. Ezt mindennap el kellett volna mondanom… de úgy gondoltam, tudja.

    Szeretettel:

    Tanítványa”

    A fordító bemutatkozása:

    czekmanbalazs

    Czékmán Balázs vagyok pedagógus és leendő kutató. PhD hallgatóként az IKT oktatásban betöltött szerepét vizsgálom. Kutatási területem jelenleg a mobil oktatási eszközök közoktatásban betöltött szerepe. Ezen belül kiemelt területet élvez a mobil eszközök és az elektronikus tananyagok hatékonyságvizsgálata. Szakmai figyelmem szívesen fordul a “technológia és ember kapcsolatára”, valamint a “multimédiával támogatott művészetek” felé is.

    Forrás: HuffingtonPost

    Fotó forrás: Pexels.com 

    Előző cikkKöszönet másként? – Bálint -nap tanároknak!
    Következő cikkHogyan reagáljunk – mert ugye nincs „rossz” a gyerek?