Szerte a világon nagy a baj: a bullying (erőszakoskodás), mobbing (zaklatás) ismert megnevezései az iskolákban zajló erőszaknak – ami már az 5-8. osztályos magyar diákok 70%-a számára is keservesen megtapasztalt valóság. (Dr.Parti Katalin jogász, médiaszociológus erőszakos cselekményekről s zóló meghatározása és szakértői elérhető csetbeszélgetéséről bővebben ld. itt.)
Az iskolában együtt vannak különböző életkorú és szociokulturális hátterű gyermekek, akiknek a felnőtt világ által nyújtotta lehetőségek és körülmények közepette kellene sokféle elvárás szerint önmagukat fejleszteni és a közösségre találni. Az iskolai lét, már csak az idő hosszúsága és a szereplők száma miatt is feszültségeket gerjeszt. Minél többféle az egymásnak ellentmondó hatás és elvárás az iskolai mindennapokban, annál több a konfliktusforrás – a problémák pedig annál valószínűbben torkollnak erőszakba. Minden erőszak túlmutat az adott eseményen: a vita máshonnan hozott, feldolgozatlan feszültségeket is berobbanthat. Néha úgy tűnik: ok nélkül történik valami, pedig ok mindig van. Viszont szinte sosem arányos a sérelem oka és a „megtorlás”, mint ahogy gyakran nem azon csattan az ostor, aki a bántást okozta. Mivel a gyermek a felnőttet kevésbé tudja „visszabántani”, továbbadja a bántást.
„Amíg az én kenyeremet eszed…”?
Volt, aki a menzán „szekálta” a kenyeret, tépte, dobálta, ellopta társai uzsonna-kenyerét és betömködte a padlórésekbe, mert otthon ezt ordították neki: „Amíg az én kenyeremet eszed, az van, amit én mondok, ha teszik, ha nem.”
Az erőszak okozói és szenvedői egyaránt lehetnek szülők, tanárok, diákok. Egy helyzetben nemcsak a gyerek vesz részt, hanem az ott nem lévő szülő, az otthoni viselkedésminta is. Az erőszakos tanár a saját bizonytalanságát vezeti le a gyerekeken vagy a kollégáin. A szülő lehülyézi a tanárt, a többi gyereket. Pofozott már fel szülő tanárt, tanár diákot, diák tanárt…
„Na mi van, ki köszön? ” – hangzik a dörgedelem, gyakran a tanuló háta mögül,s forog a szerencsétlen, már megint mit vétett, mit mulasztott. „Kérvényt nyújtsak be? Megmozdulsz már végre? Méltóztatnál végre valahára egyszer legalább ebben az életben nem babán bámulni, ha könyörögve megkérlek? ” Ezek durva sértések, provokálják a pimasz viszontválaszt, erre hatalmi megtorlás – gyakori ez a játszma.
Hogyan alakulhat ki az agresszió?
Aligha derűs az iskolában az a tanuló, aki otthon ezt hallja: „Belőled legföljebb WC-pucoló lesz, ha így folytatod. Nem baj, nem kell jól tanulni, miért is kéne, a szüleid kidolgozzák érted a belüket, de te semmit nem veszel komolyan, lusta és hálátlan vagy. ”A bántalmazás nem mindig ugyanazt a cselekedetet viszi tovább másokra: nem feltétlenül verik azt, aki verekszik. A bántalmazó a maga számára elviselhetetlen mennyiségű feszültséget néha egészen körmönfont módon hárítja át. Gyakori, hogy az agresszor teljesen elszigetelődik, bezáródik, beszűkül – szinte életfenntartó-funkciót tölt be nála az agresszió. A kamaszok olykor hajmeresztő provokációi gyakran váltanak ki agressziót a környezetükből, főként a felnőtteknél ez is vezethet fékevesztett tini – bezáródáshoz, agresszióhoz. A kamaszok agressziója sokszor önmaguk ellen támad, vad indulattal ártanak maguknak igen leleményesen.
A fizikai, lelki és szóbeli mellett egyre elterjedtebb a virtuális erőszak is. Ritkán jelentkezik „tiszta formában” az erőszak: aki ordibál, az becsmérli is a másikat, és üt is. Van, aki édesen mosolyogva csipked, rugdal, intrikál, rongál orvul. Más egyszerűen elveszi, ami kell neki, akár kényszerítve, megalázva az áldozatát, puszta szórakozásból. Gyakori a lopás, zsarolás, az irigység okozta erőszak. A neten általában kiskamaszok cikizik, alázzák egymást, ármánykodnak – néha elképesztően durva módszerekkel gyötrik egymást, amiből sajnos több öngyilkosság is következett már.
Természetes érzés – szabályozni kell, nem megszüntetni
A félelem, a harag, a düh érzései természetesek, az agresszió is emberi viselkedés. A nevelés alapvető feladata, hogy ezeket kezelhető, szabályozott formába terelje. Rendkívül sok agressziót válthat ki az agresszió-nélküliségre való elszánt törekvés, mert a „túlszelídített” viselkedés nem természetes. Amint a zárt, sőt túl zárt közösségből kikerül a szelíden mélázó gyermek, hatalmas értetlenség zúdul rá, felesleges kínokat gerjesztve a mesterkélt és megfoghatatlan viselkedés miatt.
Gondolta volna? Ez az egyik legnagyobb agresszió-potenciál
Nem tanácsos a viselkedést állandóan érték alapon minősíteni: a túlzott leegyszerűsítés a probléma feldolgozását, megértését gátolja, az állandó fensőbbséges minősítés pedig inkább hatalmi önkény mint valós érték. „A jó gyermek engedelmes.” Ha a konfliktus felől nézzük, a kijelentés nem értelmezhető. Ez a gyermeket inkább elbizonytalanítja, mint neveli. A „jó-rossz” gyerek, mint értékítélet, az egyik legnagyobb agresszió-potenciál lehet.
Keretek kiépítése
A fegyelem, a szabályozottság és a tisztelet az oktatás minden egyes szereplője számára kívánatos, erre épülnek a keretek. Ennek megtartásán állandóan dolgozni kell, hiszen az iskola egy változó, dinamikus közeg számára igyekszik stabil intézményül szolgálni. Ahogy a gyermek is neveli a szülőt, úgy a tanulók is hatnak az iskolára.
Egyszerűbb diktálni, parancsolni és büntetni:
„Megértetted?” „ Meg.” „Szégyelld magad.”
Legtöbbször nem intellektuális oka van egy konfliktus kirobbanásának. Ha úgymond „megérti” is valaki, attól még se meg nem oldotta, se meg nem békült. A szégyenről pedig sokszor nem derül ki, hol is lehetne a helye a lélekben illetve a közösségben. Pusztán az, hogy van egy konfliktus, még bizonyosan nem szégyenteljes.
A büntetéstől való félelem tud csendet-rendet teremteni – a gyerek lelkében pedig a legnagyobb rendetlenséget okozza.
„Aki tiltással nevel, hazudni tanít.” A Junkies zenekar sokat idézett dalszövege röviden és érthetően fogalmaz.
A kriminalizálás = csőd
A büntetőjog nagyon közel került az iskolákhoz. A büntethetőség korhatára 12 év különösen súlyos esetekben, mint például a rablás, kifosztás, életellenes cselekmények, ide véve a veszélyeztetést is. A bicikli, a tornacipő vagy a mobil erőszakos elvétele, az utcai felrúgás büntetőjogi következményekkel járhat. Az iskolarendőrség néhány esetben látszólag lehet megoldás, de az iskola kriminalizálása az oktatási intézményrendszer teljes csődje.
A nevelés idő- és térigényes, ez utóbbihoz értve a környezet minőségét is. Nem lehet sem megspórolni, sem lerövidíteni sem gyorsítani. Az időzavar, a lepusztult, szűk termek, a zsúfoltság önmagukban is feszültséget gerjesztenek.
A konfliktuskezelés lépései
A szakirodalom bő példatárat hoz arra, hogy beszéljünk meg, hogy értelmezzünk közösen egy konfliktust. Ez a második lépés. Az első az, hogy kialakítsuk az együttműködés nagyon konkrét, rendszeres és működő formáját. Az iskolai erőszak esetén a „megbeszélés” utólagos, súlyos fegyelmi tárgyalás. Az igazi megbeszélés az erőszakot megelőző, konstruktív, cselekvést támogató, nem drámai, nem kioktatás. Például egy új lehetőség: „ Mindig nem enged engem a hintához!” „Megkérjük, vagy inkább hagyjuk egyedül hintázni és mi pedig homokozzunk? Ne kérjük… ”
A szabályok, a rend, a mérték, az elvárások csak akkor válnak eleven ön- s közösségépítő erővé, ha megtanulunk együttműködni. A közösség építésében mindenkinek részt kell vennie, nemcsak azért, mert gyermekeink neveléséhez kell a biztos, egyértelmű, magas minőségű viszonyrendszer, aminek ők is részesei, hanem azért is, mert rendben kevesebb energiával lehet vidámabb, hatékonyabb az iskola. Az együttműködés közösségi gyakorlata a legjobb eszköz arra, hogy a valóságos erőszak megelőzhető legyen.
Erőszakra biztató szülő – mit kezdjünk vele?
„Ne légy mulya, fiam, előbb üss, aztán szólj…” Már három évesek is kapnak ilyen atyai instrukciót. Az ilyen szülő olykor jó segítség a kirándulás, az akadályverseny erőpróbáinak a szervezésében – és lehiggad, gyerekestül.
Kimeríthetetlen lehetőségek a pedagógiában
Az iskolai erőszakot csak egy hajszál választja el a „normál” konfliktusoktól. Ezért minden erőszak-eset tanulságát le kell vonni. A pedagógia szakmai eszköztára kimeríthetetlen lehetőségeket kínál a konfliktusok kezelésére – de csak együttműködve lesz hatékony a módszer és tartós a megoldás.
Linkek, amelyek hasznosak lehetnek – a probléma különböző műfajú és megközelítésű bemutatásai
http://www.ogyei.hu/kamaszok/bevezeto
http://www.fordulopont.hu/FP-41_buda.pdf
http://eduline.hu/kozoktatas/2015/3/16/iskolai_bantalmazas_tanulmany_92TQ8V
http://gyermekbantalmazas.hu/celcsoportok/kamaszoknak/item/iskolai-erszak-kezelese-a-hetkoeznapokban
www.nyf.hu/pkk/sites/…/vassne_iskolai_eroszak.ppt
http://www.csalad.hu/2016/02/26/minden-harmadik-gyerek-pszichologiai-problemaval-kuzd/#more-6969
A szerző bemutatkozása:
Cseh Borbála
Történelem-német szakon végeztem az ELTE -n. Célom volt, hogy az oktatási intézményrendszert megismerjem, s ezt 35 év alatt elég alaposan sikerült is. Sokféle iskolában tanítottam óvodától az egyetemig, legnagyobb büszkeségem, hogy már 140 fölött van azoknak a tanítványaimnak a száma, akik szintén tanárok lettek. .
Az életem másik része a kortárs művészetekkel, elsősorban a designnal való foglalkozás Több művészeti egyesületben vagyok tag, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületben hosszú évek óta kurátorkodom, de dolgoztam több magángaléria megbízásából is itthon és külföldön.
