Talán a világon a második, akinek a „celebtanár” kifejezést nekiszegezték. Az Online Tanári Szoba csoportban illette őt ezzel fiatal kollégája, a szintén „celebtanár” Fegyverneki Gergő.
Moderniskola.hu:- Súlyos értelmi sérült és más sérülésekkel együtt élő gyerekekkel foglakozik gyógypedagógusként jelenleg. Ők annyira mások, másként kommunikálnak, mozognak, reagálnak. Milyen gyerekekkel foglalkozik, mit kell tudnunk erről a „másik bolygóról”?
Dóra: – Nem gondolom, hogy nagyon mások lennének. Ők is gyerekek, szeretnek tevékenykedni, zenét hallgatni, játszani a maguk módján, hangicsálni, ugrálni, szeretni és szeretve lenni. Csupán a képességeik, adottságaik, lehetőségeik mások, mint a többségi iskolába járó társaiknak. Ők is iskolások, tankötelesek. Képzésükben mérföldkő volt az 1993. évi LXXIX. Közoktatási törvény 2006.I.1-n módosított 30/A. §(1)pontja, amely bevezeti a tankötelezettséget és a fejlesztőiskolai oktatást. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről ír arról, kik is a súlyosan-halmozottan sérültek, és hogy az ötödik életévük betöltésétől fejlesztő nevelésben kell részesíteni őket. Kerettanterv az ő számukra nem készül, hiszen minden egyes gyermek külön világ, őket nem lehet keretek közé szorítani.
Nyolcadik éve foglalkozom súlyosan-halmozottan sérült gyermekekkel, jelenlegi csoportomban a hatodik tanévet kezdtem el. A súlyos–halmozott fogyatékosság az egész életen át fennálló állapot, s jellemző rá, hogy a speciálisan humán funkciók (kommunikáció, beszéd, mozgás, értelem, érzékelés-észlelés) legalább két területén súlyos vagy a legsúlyosabb mértékű sérülés tapasztalható.
A csoportban hat gyermek részesül heti húsz órás fejlesztésben egy pedig heti öt órás fejlesztésben. A hét gyermekből hét fiú. Csoportom összetétele a sérülések tekintetében igen heterogén. Minden egyes gyermekem értelmileg súlyosan sérült, s ehhez különböző szindrómák (Tayby-syndroma), betegségek (Athetosis, Dysarthrya, Myopia, Strabizmus Convergens), epilepszia, másféle sérülések (törzs- és végtagataxia, ataxia, encephalopathia, siketség) is társulnak. Legfiatalabb tanítványom 8 éves, a legidősebb 20 múlt, viszont általános fejlettségi szintjük az 1-1,5 éves kisgyermek szintjén mozog. Fejlődésük minden területen elmarad az életkori sajátosságoktól. Mindezen eltérésekhez társulhatnak még különböző krónikus betegségek, fokozott görcskészség (epilepszia).Az ő fejlesztésük sajátos feladat, a gyerekek legelemibb megnyilvánulásait is értelmes közlésként értelmezzük.
Mi, akik közöttük és velük élük tudjuk, hogy ők így kerek egészek, ilyennek fogadtuk el őket, és néha gondolkodóba esünk, vajon ki is a sérült, a fogyatékos?
Moderniskola.hu:- Az eddigi „celebtanáraink” ép gyerekekkel foglalkozó, különböző iskolatípusban tanító pedagógusok voltak. A gyógypedagógusok egészen mások, itt nem a gyerekek elé kiállásban, hanem inkább a pedagógustársakkal való együttműködésben fontos a kifelé fordulás, a tudásmegosztás, a nyilvánosság használata. Hogyan látja ezt?
Dóra: – Nem érzem magam nagyon másnak, mint a többségi iskolákban tanító kollégák. Az viszont igaz lehet, hogy kissé zártabb a gyógypedagógusi közösség. A konferenciákon, szakmai (általános pedagógiai) továbbképzéseken, információs– és kommunikációs- technológiai – IKT) képzéseken kevés gyógypedagógussal találkozom. Akik viszont ott vagyunk, igyekszünk tovább adni a hallottakat, az új tudást, új ismereteket az „otthon maradott” kollégáknak!
Moderniskola.hu:- Gyógypedagógusi végzettsége mellett több diplomája is van, mesterpedagógus, szakértőként is dolgozik. Hogyan indult a pályája, hogy jutott el eddig és hogy érzi most magát ebben a munkában?
Dóra: – A pályám még a múlt században (múlt évezredben) indult. Kedves szüleim mindig mondták, hogy bármi legyek, csak pedagógus ne! Ők is azok voltak, sőt még apai nagymamám is. Valahogy a szülői intelem nem talált bennem termőterületre. Első diplomámat a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán érdemeltem ki, óvodapedagógus szakon. Két évig voltam óvó néni, mikor volt csoporttársam elcsábított egy olyan intézménybe, ahol állami gondozott, enyhe értelmi sérült gyermekeket oktattak. Igazán ekkor találkoztam először sérült gyerekekkel. Innen pedig már nem volt megállás, egyre mélyebbre ástam magam a szakirodalomban, és a velük való foglalkozásban. Az, hogy most ilyen gyerekekkel foglalkozom, tudatos döntés eredménye volt, ahogy eddig minden döntésem az életemben. Mostanra már kissé elfáradtam ebben a munkában, ezért mikor lehetőséget kaptam arra, hogy változtassak a munkámmal kapcsolatban, elfogadtam a változás lehetőségét. Mire a cikk megjelenik, valószínű, hogy már autista gyerekekkel fogok foglalkozni.
Moderniskola.hu:– Ön gyakorló IKT-használó, fejlesztő. Hogyan látja mesterpedagógusként a pedagógusok IKT-eszközhasználatát és milyen tendenciát lehet felfedezni ebben?
Dóra: – Sok tapasztalatom ezen a területen még nincsen, hiszen a szakértői munkát még csak most kezdtem. A közvetlen környezetemben, vagy a konferenciákon, képzéseken eddig csak olyan kollégákkal találkoztam, akik rendkívül nyitottak az IKT eszközök használatára, szívesen vonják be ezeket az eszközöket a mindennapi gyakorlatukba. Addig, amíg vannak ilyen „elszánt” pedagógusok, csak pozitívnak tudom látni a fejlődést.
Moderniskola.hu:- Folyamatosan fejleszti a gyerekekkel való eszközeit, elsőként használt interaktív táblát és táblagépet a súlyosan fogyatékos gyerekekkel kapcsolatos pedagógiai munkához. Mi a módszere, milyen eszközöket használ, ezeknek mik az előnyei,milyen kihívásokat él meg ebben?
Dóra: – Promethean-táblákkal rendelkezik az iskola. Táblás foglalkozásaink hasonló módon folynak, s leginkább a környezet megismerésében tudom használni a tananyagokat. Módszereink közé tartozik a kis lépésekben haladás, a sok-sok ismétlés, az ismeretek cselekvésbe ágyazása, a folyamatos motiváció, az állandóság biztosítása a tevékenységekben, a változatos ingerek biztosítása. Erről bővebben a Fejlesztő Pedagógia 2015/4-6. számában megjelent cikkemben olvashatnak az érdeklődők. Amikor időm engedi, a blogomban is beszámolok a munkám tapasztalatairól.
A kihívások számomra ebben a típusú fejlesztésben az anyagok, témák, témakörök tanítványaimra szabása, a nekik megfelelő interaktív tananyag megalkotása. Ezzel kapcsolatos tudásomat kívánom megosztani a hamarosan sorra kerülő Digitális Témahéten.( A Digitális Témahét 2016.04.04-től 04.08-ig tart. Bővebben itt. )
Moderniskola.hu:- Mit kell tudnunk az IKT MasterMinds Kutatócsoportról, aminek Ön is tagja?
Dóra: – A IKT MasterMinds Kutatócsoport lassan egy éve működik már. Tagjai olyan tapasztalt, innovatív pedagógusok, akik a közös iskolai IKT alkalmazásokkal kapcsolatos kutatásokban vesznek részt. Vannak közöttünk középiskolai tanárok, gyógypedagógusok, általános iskolai tanárok, tanítók. A csoport vezetője Fehér Péter, a neveléstudomány doktora, aki egyúttal nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember. Jelenleg több kutatási témán is dolgozunk: digitális történetmesélés, AR alkalmazása az oktatásban, interaktív tábla és táblagépek használata SNI tanulókkal és elméleti témákkal is. Tagjaink közé tartozik többek között a sorozatban már bemutatott Tóth Éva és Fegyverneki Gergő, és büszkén elmondhatjuk, hogy csoportunk kétharmada a Microsoft MIE Expert-ek közé tartozik.Rendszeres előadói vagyunk különböző szakmai konferenciáknak. A csoportba meghívással lehet bekerülni.
moderniskola.hu: Itt álljunk meg egy pillanatra, mi is ez a Microsoft MIE Expert?
Dóra: – Microsoft Innovative Education Expert – Microsoft Innovatív Oktatási Szakértő
2015 októberében hirdette meg a Microsoft ezt a programot innovatív pedagógusoknak. Digitális projektekkel, tananyagokkal lehetett jelentkezni. Sikeresen vettem ezt az akadályt, hiszen beválogattak a magyarországi csapatba, és így kerültem be ebbe az illusztris társaságba.
Ennek révén megismerkedhetek új fejlesztésekkel, eszközökkel, tapasztalatot cserélhetek kollégákkal, webináriumokon vehetek részt. 2016. március 19-én lesz Hatvanban az I. Microsoft Innovatív Pedagógus Konferencia és MIE Expert találkozó, ahol szintén előadást tartok kutatási eredményeimről, oktatási tapasztalataimról.
Moderniskola.hu:- Hogyan alakítja ki úttörő módszereit, mi ösztönzi ebben?
Dóra: – A családomban mindig nagy értéke volt a tudásnak. A tanulni vágyás, a gyerekek csillogó szeme, az új dolgok kipróbálása mindig ösztönző a számomra. Nelson Mandela mondta azt, hogy „A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.”.(„Education is the most powerful weapon which you can use to change the world.”) Ezt kellene mindenkinek szem előtt tartania! Az egész világot nem fogom tudni megváltoztatni, de egy-egy gyermek életét jobbá tudom tenni. Az ösztönzést nagy tudású kollégáim szolgáltatják, akikkel gyakran találkozom különböző továbbképzéseken (Intel Teach Essentials, Sulinet Nyári Iskola, Sulinetwork konferenciák stb.)
Moderniskola.hu:- Megdöbbentő látni a képein, hogy hogyan fogadják a sérült gyerekek az IKT eszközöket, milyen erős motivációt jelent egy beszélni és mozogni sem tudó gyereknek az interaktív tábla. Hogyan élik meg ezt ők és Ön?
Dóra: – Eleinte csupán szemléltetésre, motivációhoz, illetve a „Reggeli kör” című foglalkozásomat készítettem el PowerPoint ppt-formátumban. Ezt hasznosítanom a táblán nehézkessé vált, mivel ennyire sérült gyerekekkel nem lehet minden reggel „vándorlásba” kezdeni, mert saját táblánk a csoportszobában nincsen. A tapasztalatom viszont az volt, hogy a használata jó lenne, hiszen a hallássérült, mozgássérült gyermekeimnek nagy élményt adott a használata, a táblának óriási motiváló ereje van! Ezért megtanultam az ActivInspire táblaszoftver használatát. Nagyon sok interaktív táblára készült tananyag van az interneten. Ezekből inkább csak inspirálódom, hiszen a gyermekeim számára nem megfelelőek. A táblás tananyagokat magam fejlesztem, így teszem őket akadálymentessé a tanítványaim számára. Szeretik, élvezik ezeket a foglalkozásokat.
E tanév (2015/16.- a szerk.) szeptemberétől vontam be a gyerekek fejlesztésébe a táblagépet. Tettem ezt azért, mert észrevettem, hogy egyes gyerekeimet érdekli, mi az a szerkentyű a kezemben. Volt olyan, aki oda ült mellém, amikor beállítottam valamit az interneten vagy a fotóalbumban a foglalkozáshoz. Szívesen használták alapfunkciókra (pl. a képernyő söprése, ikon érintése) a csoportos fejlesztéseken, ezért az egyéni fejlesztések számára különböző ‑ feltételezhetően általuk is használható ‑ alkalmazásokat telepítettem. Akkor úgy gondoltam, ezek az alkalmazások közvetlen segítséget nyújthatnak a gyermekek kognitív funkcióinak (figyelem, megfigyelőképesség, érzékelés-észlelés, emlékezet, gondolkodási funkciók, beszédkészség) fejlesztésében, az esztétikai, érzelmi és szociális nevelés, mozgásnevelés terén.
Mindegyik tanítványomat más foglalkoztatja, más kelti fel az érdeklődését. A hét fiúból háromnál tapasztaltam, hogy a fejlesztésnek ezen új formáit nem fogom tudni alkalmazni, az ő számukra megmarad a hagyományos fejlesztés. Viszont a másik négy fiú szívesen vette az újszerű fejlesztést, ezért keresni kezdtem a számukra megfelelő mobil alkalmazásokat. Jelenleg kettő rajzoló-színező, egy zenélő alkalmazást és a PictoVerb próbaverzióját használjuk a fejlesztésben.
Moderniskola.hu:- Nemzetközi konferencián adott elő legutóbb, a digitális történetmesélés témáról, kollégáival, Fehér Péterrel és Czékmán Balázzsal: miért választották ezt a témát?
Dóra: – Igen, 2016. március 4-n Nagyváradon, az OKTATÁS HATÁRHELYZETBEN Nemzetközi Neveléstudományi Konferencián, a Nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen. Előadásunk címe a DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS „KITERJESZTETT VALÓSÁG” (AR) ALKALMAZÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL alkalmazások segítségével volt. ( „kiterjesztett valóság” – augmented reality- AR, a szerk.) A linken .pdf-ben letölthető a kutatás 18 oldalas összegzése.- a szerk.) Kutatótársaink, Tóth Éva és Nemes-Nagy Erika foglalkoznak az AR-el, sikeresen vonják be a pedagógiai gyakorlatukba. Szerettük volna ezt a tapasztalatot úgy továbbfejleszteni, hogy a diákok ne csak fogyasztók legyenek, hanem előállítók is. A digitális történetmesélés, mint módszer kiválóan alkalmas a tartalomba ágyazott komplex kompetenciafejlesztésre. Ezen gondolkodunk, dolgozunk együtt Fehér Péterrel és Czékmán Balázzsal. Péter rendkívül jó inspiráló és koordinátor, ő az, akinek már gazdag tapasztalata van és több tanulmánya jelent meg a digitális történetmesélés témájáról. Balázs a mobileszközökkel támogatott oktatásban rendelkezik tapasztalatokkal. Kutatásunk gyakorlati eredményeiről és az elméleti háttérről számoltunk be ezen a konferencián. Másfél héttel korábban Sturovóban a IV. Neveléstudományi és Szakmódszertani Konferencián tartottam előadást a táblagépek SNI-s diákokkal való használatának tapasztalatairól. (A linken Dóra előadásának vázlata olvasható, 12 oldal, .pdf, illusztrációkkal.)
Moderniskola.hu:– Melyik a kedvenc házimunkája?
Dóra: – A friss, nap- és levegőillatú ruhák leszedése a szárítóról és a főzés.
Moderniskola.hu:- A Balaton közelében él, ha jól tudom. Milyen érzés ott élni, a természeti környezet hogyan hat Önre?
Dóra:- Gyermekkori vágyam teljesült, mikor Balatonfűzfőre költöztem. Szeretek itt élni. Nyugalom, csönd, béke vesz körül. Szeretem a víz illatát, talán azért is, mert a Tisza mellett nőttem fel. Szeretek egy nyári hajnalon kiülni a lépcsőre, és nézni, hallgatni, hogyan kel életre a világ. Szeretek Almádiban sétálni a parton, vagy Tihanyban bóklászni.
Moderniskola.hu:- Milyen tájakat szeret legjobban?
Dóra: – A hegyeket! Borsodban nőttem fel, életem természetes közege volt a hegyek közelsége. Talán ezért is szeretem a Bakonyt!
Moderniskola.hu:- Szabadidejében színházba, Operába jár. Mit látott utoljára, és melyek az Önnek legkedvesebb zenei és drámai alkotások?
Dóra:- Operában Bécsben voltam utoljára, akkor Mozart Don Giovanniját láttam. Örök élmény marad a számomra. A zene mindig meghatározó volt az életemben, harmóniát teremt! Sokféle zenei stílust kedvelek, igyekszem mindenben megtalálni a nekem megfelelőt. Nemrég láttam a Madách színházban Az operaház fantomját, amit már nagyon régóta szerettem volna megnézni. Könyvben legalább húsz évvel ezelőtt olvastam, és nagyon megfogott a történet, később pedig a musical zenéje. Ha dráma, akkor Sarkadi Imre művei. Az elmúlt egy évben rendszeres látogatója vagyok a Váci Irodalmi Szalonnak, ahol a magyar irodalom legnagyobb élő klasszikusait hallhatom. Legutóbb az „Irodalmi Szalon legtávolabbról érkező vendége” címet is megkaptuk, nagyon kedves barátnémtól, Ch-Molnár Éva műfordítótól, aki az Irodalmi Szalon fő szervezője egyébként.
Moderniskola.hu:- Rengeteget utazik, fejlesztéseit számos helyen várják. Hogyan telik egy napja, hogyan jut ideje minderre?
Dóra: – Sokszor érzem azt, hogy nem elég, ha a nap 24 órából áll. Volt idő, amikor sokat idegeskedtem azon, ha valamivel nem végeztem az adott napon. Mára már megtanultam, semmi nem annyira fontos, mint én magam! Ez kissé önzően hangzik, pedig nem az, hiszen ha én jól érzem magam a bőrömben, a környezetem is jól lesz tőle. A hétköznapok munkával, olvasással, tanulással, írással, kutatással, házimunkával telnek el. A hétvégéket igyekszem úgy alakítani, hogy jusson idő pihenésre, családra is.
Moderniskola.hu:- Kérem, meséljen családjáról!
Dóra::- Ha Nagy Bandó András szavaival élnék, azt mondanám, hogy „van két szép gyerekem…meg három csúnya”, de ebből csak az első igaz. Van egy mindjárt 18 éves lányom, Villő, és van egy 15 éves múlt fiam, Döme. Mindketten a zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola hallgatói. Lányom festő, fiam pedig grafikus szakon. Úgy néz ki, belőlük nem lesz pedagógus. Ezenkívül a családhoz tartozik még két négylábú, Bogyó a keverék kutyus és Belzebub a fehér, szürke cirmos cica. Elváltam, jelenleg boldog, inspiráló kapcsolatban élek.
Hogyan tervezi életét tíz év múlva, milyen környezetben fog élni, és mivel fog foglalkozni?
Dóra: – Tíz év múlva még mindig tanítani fogok, és egy doktorátussal gazdagabb leszek. Nagyon szeretem a Balaton közelségét és ezt a kis országot, de ha lesz lehetőségem külföldön tanítani, azt is el tudom képzelni.
Moderniskola.hu:- Milyen nehézségeket él meg, min változtatna?
Dóra:: – A legnagyobb nehézséget az eszközhiány jelenti.
Kevés az új fejlesztőeszköz, kevés a pályázati lehetőség, digitális eszközöket a fejlesztő iskola nem kap, a saját táblagépemen dolgozunk a gyerekekkel. Többek között ezért is változtatok. Március közepétől számomra új városban, új iskolában, új környezetben folytatom a munkám. Elköszönök súlyosan-halmozottan sérült tanítványaimtól, de maradok a gyógypedagógia területén.
Moderniskola.hu:- A főzéshez: mi a kedvenc v. legutóbb sütött-főzött étele?
Dóra: – Szinte minden nap főzök, általában kétfélét, mivel a lányom vegetáriánus. Ez egyben a kreativitásomat is fejleszti, hiszen igyekszem neki új ételeket kitalálni, változatosan főzni. Szerencsés vagyok a családommal, mindent megesznek, amit főzök. Ma éppen lasagnet készítettem, de nagy kedvenc a paprikás krumpli, a húsleves. Kedvesem leginkább a rakott krumpliért és a rántott májért rajong. Én édesanyám egyik specialitását szeretem nagyon, a citromos-tejfölös húst, amit sajnos ő már nem tud elkészíteni nekem. Ritkán sütök, de mindig valami finomat, időnként valami újat. Legutóbb almarózsákat sütöttem, ami nagyon hamar el is fogyott.
Moderniskola.hu:- Kérem, meséljen egy történetet, ami jellemző önre, az életére, amit az olvasóknak szánna!
Dóra: – Most igazán gondolkodóba ejtett! Mi az, ami jellemző rám és az életemre? Kutatnom kell az emlékeimben.
2014 nyarán a fiammal együtt voltunk edzőtáborban (Taekwon-do).
Rendkívül fárasztó, ugyanakkor nagyon szórakoztató volt a táborban töltött hét. Új ismeretségekkel, barátságokkal és egy sárga csíkkal lettem gazdagabb. Az utolsó napon az edzők akadályversennyel kedveskedtek nekünk. Fantasztikusan jó, elmés, szórakoztató ügyességi feladatok voltak. Itt együtt küzdött a négy éves a közel ötven évessel. Az utolsó feladat a vizesárok volt, ahol a kötélpálya alatt kellett végigkúsznunk a hideg sárban. Nem voltam túl boldog a feladattól. Hirtelen kibújt belőlem a nő: mi lesz a hajammal, hogy fog kinézni a pólóm, nadrágom? Különben is, hideg a víz! Láttam a csapattársaimat, közöttük a fiamat, ahogy belevetik magukat a sárba, és csak kúsznak, vergődnek a többiek szurkolása közepette. Valószínű, hogy ekkor jöhetett az elhatározás, hogy most én is megcsinálom. Igen! Hasra vetettem magam, és legnagyobb meglepetésemre élveztem, ahogy haladok előre, pedig a szemem, szám tele volt sárral, hiába csuktam be őket. Tapsvihar, ölelés és hurrázás köszöntött a „túlparton”. Jó volt! Mentem még egy kört!
Úgy érzem, ez a történet jellemzi az életemet. Kicsit hezitálok, meggondolom jól, mit tegyek, és ha már döntöttem, szívvel-lélekkel végigcsinálom azt.
Moderniskola.hu:- Hogyan látja a közössségi média használatot a pedagógusoknál?
Dóra: – A korosztályomból páran nem értik, mi a jó ezek használatában, feltehetően a rosszat látják benne. Szerencsére egyre több pedagógussal találkozom ezeken a fórumokon is. Remek szakmai együttműködések, csoportok születnek és működnek itt, egymást segítve, támogatva. Olyan embereket ismerhetünk meg, akikkel egyébként valószínűleg nem találkoznánk. Beszélgetünk, kérdéseket teszünk fel, válaszokat kapunk és adunk. Persze, néha előfordulnak itt is kellemetlenkedők, letiltók, de a csoportok, a csoportszabályok az ilyen embereket, akik nem akarnak együtt gondolkodni a többiekkel, kiszelektálják magukból. Én jó pár pedagógus szakmai csoportnak vagyok a tagja, és rendkívül hasznosnak tartom ezeket. Az információk gyorsan és hatékonyan jutnak el az emberekhez, az egyéni tudás megsokszorozódik.
A kedves olvasóknak hadd ajánljam Emerson Ralph Waldo, XIX. századi amerikai költő szavait (melyeket mentoromtól, Fehér Pétertől hallottam):
„Ne azt kövesd, amerre az út vezet. Menj inkább arra, amerre nincs út, és hagyj nyomot.”
