Számos kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon a lakosság pénzügyi ismereteinek szintje elmarad a kívánatostól annak ellenére, hogy pénzügyi kultúra fejlesztés céljából jelentős erőforrások kerültek felhasználásra. Az OECD 2010-ben, illetve 2015-ben reprezentatív mintán végzett felmérése szerint, a két vizsgálat között eltelt időszakban csökkent azoknak a száma, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek, a pénzügyekkel kapcsolatos ismeretek szintje, a pénzügyek tudatos kezelésével kapcsolatos viselkedésformák romló tendenciát mutattak. Különösen figyelmeztető az Állami Számvevőszék által, felsőoktatásban tanulók körében végzett felmérés, amely szerint nem jobb azoknak a hallgatóknak a pénzügyi kultúrája, akik középiskolás korukban ilyen típusú képzésben részt vettek. Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy mi lehet a pénzügyi kultúra fejlesztést megcélzó programok, képzések alacsony eredményességének oka. Kutatásunk átfogó képet ad a hazai pénzügyi kultúra fejlesztési programokról, feltárja a már fennálló képzési rendszerek, programok jellemzőit, hiányosságait. Felmértük, hogy jellemzően milyen szervezetek, mely témaköröket, milyen módszerekkel, milyen eredményességgel, kiket és milyen forrásból képeznek. Ehhez egy 56 kérdésből álló kérdőív kitöltésére kértünk fel 110 pénzügyi kultúra fejlesztéssel foglalkozó szervezetet, melyek közül 35 számolt be pénzügyi képzési programjáról. A minta vizsgálata során kirajzolódott egy olyan válaszadói kategória, amelybe a pénzügyi kultúra fejlesztés legfontosabb szereplői tartoztak. A négy nagy eléréssel rendelkező szervezet egyenként mintegy százezer, túlnyomórészt közoktatásban tanuló diákot ér el (a többiek esetében az elérés nem haladja meg az 5000 főt), így a képzésekben jelentősen felülreprezentáltak a középiskolások és az általános iskolások.
A diákoknak szóló képzések időtartama igen rövid, többnyire 1-2 óra, illetve jellemzően elmarad a képzés eredményességének mérése. A képzési tematika és tananyag nagyrészt nem áll rendelkezésre, illetve nyilvánosan nem elérhető. Ez különösen problematikus a tanulók képzéseinél, mert így a képzésen átadandó ismeretekről, megközelítésekről, a módszerekről a szülők, a tanárok, az oktatásért felelős kormányzat, illetve az adófizető állampolgár sem rendelkezik elegendő információval.
A felnőtteket célzó képzéseket jellemzően résztvevői befizetés finanszírozza. Emiatt az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó, pénzügyi kultúra fejlesztésére leginkább rászorulók ezeket a képzéseket vélhetően nem tudják igénybe venni. Mivel a felnőtteknek szóló képzések a korcsoport elenyésző hányadát érik el, nem várható, hogy ezek a programok társadalmi szinten mérhető módon járuljanak hozzá a pénzügyi kultúra fejlesztéséhez.
A kutatási jelentés szerzői indokoltnak tartják, hogy a felelős és megalapozott közpénzfelhasználás elősegítése érdekében erősíteni szükséges a minőséget és eredményességet biztosító tényezőket (ilyen tényezők pl. az oktatók felkészültsége, az elérhető, a célcsoport igényeihez és sajátosságaihoz illeszkedő, jól kidolgozott tematika, tananyag, képzési módszerek és időtartam, valamint az eredményesség mérése). A minőségbiztosítás lehetővé teszi, hogy az egyes képzési programok megismerhetőek, értékelhetőek legyenek, így a ma még az elszórt, egymástól független kezdeményezések a jövőben egy egymásra épülő képzési rendszerré álljanak össze. A kutatási tapasztalatok hozzájárulhatnak a pénzügyi kultúra fejlesztés nemzeti stratégiájának és infrastruktúrájának kialakításához is.
A „Pénzügyi kultúra fejlesztési programok felmérése” című kutatási jelentés- .pdf formátumban, 47 oldalon- az alábbi linken érhető el.
Forrás: Állami Számvevőszék Kommunikációs és Kapcsolattartási Osztály
fotó forrás itt.
