-Éppen a napokban nyert egy 3D-s nyomtatót! Gratulálok! Ez nem sok tanárral fordul elő:) Ahogy ismerem Nemes -Nagy Erikát egyébként, ez amúgy annyira jellemző Önre: technikai kütyükkel foglalkozik, ért is azokhoz, magas szinten, iskolában, tanításban használja a korszerű eszközöket és egy óriáslépéssel megelőz ezzel mindenkit.. Kérem, mesélje el, mit tud és mi ez a készülék, illetve hogyan nyerte el?
-Nem gondolom, hogy óriáslépéssel megelőzök mindenkit, csak igyekszem lépést tartani az újdonságokkal. A 3D nyomtatót a FreeDee Kft. iskolai pályázatán nyertük, egy Replicator 2 tipusú eszközről van szó. Egy műanyag szálat olvaszt meg a nyomtatófej, majd rétegről rétegre rajzolja a tárgyat a minta alapján.
Fotó: FreeDee Solution,
A pályázatban azt kellett megfogalmaznunk maximum egy oldalban, hogy miért pont a mi iskolánkat válasszák és hogy mire szeretnénk használni, mit tervezünk.
-Minek köszönheti, hogy elnyerte mit gondol?
-Őszintén szólva nem tudom, hogy miért épp minket választottak a több mint négyszáz iskola közül. Talán mert nagyon sokféle képzési formánk van a HÍD programtól a szakképzésen át a speciális szakiskoláig, rengeteg ötletünk van a modellek készítésétől a szakmatanulást segítő eszközökig, így valóban szerteágazóan tudjuk majd használni. Egy biztos, hogy nagyon megbecsüljük, már a gyerekkel használatba is vettük és nem rejtjük el a kíváncsi kollégák elől sem, műhelymunkákat tervezünk.
-Egyébként mi a kedvenc kütyüje?
-Ha mindenképpen egyet kellene megnevezni, akkor az a táblagép lenne, mert nagyon széles körben használható, bárhová könnyen hordozható. Régebben a Promethean Activote szavazórendszer volt a kedvencem, a kis tojások szuperül illeszkedtek a gyerekek kezébe és nagyon megbízhatóak voltak.
Promethean ActiVote szavazórendszer, fotó: innen.
-Lépjünk kicsit vissza az Ön személyéhez, hisz bármilyen technikai eszközökkel is van körbevéve egy tanár, akkor is a személyisége a legfontosabb. Mit gondol erről?
-Egyetértek ezzel, a tanár személyisége alapvetően fontos a tanulás, tanítás szemszögéből.
-Miért lett tanár és hogyan?
– Szerencsére nem vettek fel az állatorvosira. Édesanyám szintén pedagógus és minden erővel tiltakozott az ellen, hogy én is ezt a pályát válasszam. A jelentkezési lapomon a második helyre már tanárszakok kerültek. Azután majdnem vegyész lettem. Tényleg nem sokon múlt, elég jól ment a kutatás, szén-nanocsövek előállításával foglalkoztunk, aztán jött a tanítási gyakorlat, és megtaláltam a hivatásomat. Visszagondolva mindig is tanár szerettem volna lenni.
-Ön hogyan élte meg az „első IKT-s időket”, mikor újabbnál újabb IKT eszközöket vezetett be az oktatásban, miként kellett ehhez a helyzethez igazodnia a személyes tevékenységével, hozzáállásával?
-Az első időkben még vitt a kezdeti lelkesedés, végre azt csinálhattam, amit mindig is szerettem volna, ez a mai napig tart egyébként.
Zsombón, az első munkahelyemen a terembe lépve egy interaktív tábla fogadott, nagyon örültem neki, akkor láttam először ilyesmit. A használatát egyébként a gyerekektől tanultam meg, ők segítettek kalibrálni is, mert nem érem el a tábla tetejét, a kollégáktól kaptam is egy “táblakalibráló” sámlit a születésnapomra. :) Szóval az interaktív táblával kezdődött, anyagokat kerestem hozzá az interneten, azután megtanultam sajátot készíteni a tábla szoftverével. A gyerekek imádták és én is. Nagyon feldobta az órákat, mellette ugyanúgy kísérleteztünk, csoportmunkáztunk. Azután jelentkeztem a Suli.net.tan pályázatra, és beválasztottak. Nem akartam elhinni. Ezt a pályázatot az Educatio akkor még eLearning csoportja írta ki, és egy remek csapattal dolgozhattam együtt, a mentorom Főző Attila volt, sokat köszönhetek neki és az egész csapatnak. Rengeteget tanultunk egymástól, azóta is inspiráljuk, segítjük egymást. Ekkor kezdtem el használni a szavazórendszert és a tanulói laptopokat az órákon.
A gyerekek lelkesedése nekem is lendületet adott, projektről projektre haladtunk, versenyekre mentünk, sikereket értünk el.
A pályázat eredményeként egyébként eljuthattam Londonba, a BETT-re, ami a mai napig meghatározó élmény. (BETT: British Educational Training and Technology Show A legnagyobb oktatási technológiákkal és újdonságokkal foglalkozó nemzetközi bemutató -vásár. Itt lehet erről a wikipédián, a szabad enciklopédián – angolul- részletesebben tájékozódni.
Ott láttam először táblagépeket és 3D nyomtatót. 2011-et írtunk akkor, és azon tanakodtunk, hogy vajon hány év múlva lesznek a magyar iskolákba ilyen eszközök. Örülök, hogy a mostani iskolámban már mindkettőhöz hozzáférünk.
-Miért pont természetismeretet tanít, és mit jelent ez a tárgy? Hány órában és milyen keretben tanítja ?
-Volt egy kémiatanárom, Keczer Ivánné Zsuzsa néni, aki hetedikben az első órát azzal kezdte, hogy „a kémia a legszebb tantárgy, bárki mást mond, ne higgyük el!” Igaza volt, megfertőzött. A szakképzésben és a Híd-programokban is természetismeret tantárgy van, ebbe a biológia, a fizika a földrajz és a kémia tartozik. Egy-egy osztályban általában többen tanítjuk ezt a tárgyat, mindenki a saját szakját. A szakmát tanulóknak 9. évfolyamon heti 3, a 10. évfolyamon heti 1 és a 11. évfolyamon heti 0,5 órájuk van. A Híd programosoknak a képzési típustól függően 2-4 óra hetente.
-Ön hogy látja, hogyan változtak az oktatási körülményei az elmúlt időszakban és mit tudott tenni, hogy jobb legyen?
-Három éve már csak egy iskolában tanítok, a Szegedi Szakképzési Centrum József Attila Általános Iskolája és Szakiskolájában. Az első osztályom HÍD I. programos gyerekekből állt, igazi mélyvíznek számít, hiszem ide olyan fiatalok jönnek, akik kibuktak a szakképzésről vagy fel sem vették őket oda. Az osztály kétharmada sikeresen teljesítette az évet, hihetetlenül büszke voltam és vagyok rájuk, lassan szakmát szereznek. A tavalyi osztályom HÍD II/C programos volt, a 10 tanulóból kilenc sikeresen végzett. A HÍD II. programba kerülnek azok a gyerekek, akik már betöltötték a 15. életévüket, még nincs alapfokú iskolai végzettségük, de legalább hat osztállyal rendelkeznek. Csupa hátrányos helyzetű, tanulási vagy magatartási gondokkal küzdő gyerekről van szó, többnyire zűrös családi háttérrel. Két lehetőségük van jelenleg, egy tanév alatt alapfokú iskolai végzettséget szerezni, vagy két tanév alatt alapfokú végzettséget és rész-szakképesítést szerezni. A jelenlegi osztályom a két éves, ún. „szakmás híd” első évében jár, asztalosipari szerelőnek és textiltermék-készítőnek tanulnak. Kemény munka, más módszerek és sok beszélgetés kell ahhoz, hogy ezeket a gyerekeket rá tudjuk venni a tanulásra.
-Hogyan kezdte pályáját, miként emlékszik az első hónapokra, évekre a pályán?
-Nagyon vártam, hogy végre taníthassak, óraadóként kezdtem több iskolában. Sokat készültem az órákra és szívtam magamba az újdonságokat. Jó helyre kerültem, egy Szegedhez közeli faluban, Zsombón kezdtem dolgozni. A mai napig hálás vagyok Varga Krisztinának és Tarczal –Márta Editnek, hogy segítettek a kezdetekkor. Nagyon lelkes voltam, tele világmegváltó ötletekkel, ehhez egy jól felkészült tantestület és egy remek diákcsapat tartozott.
-Egy szakképző intézményben tanít, talán a legnehezebb területen, hiszen itt a gyerekek motiváltsága, szocikulturális körülményeik, előzetes tudásuk komoly kihívásokat jelenthet egy vidéki szakképző iskolában tanító pedagógusnak. Hogyan látja?
-Itt is, mind minden iskolában a kulcs az, hogy a tanár megtalálja-e a közös hangot a diákokkal, mennyire fogékony a problémáikra. Tudják, hogy bátran fordulhatnak hozzánk, mindent megteszünk, hogy segítsünk nekik. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal mentorálunk és fogjuk a gyerekek kezét, hanem jó a kapcsolatunk a háttérintézményekkel, s ha mi nem boldogulunk, akkor közösen próbálunk megoldást találni. Persze vannak, akik ezzel visszaélnek, de sokan ezért szeretnek hozzánk járni. Szerencsések vagyunk, mert az iskolánkban három szociális munkás és egy iskolapszichológus is dolgozik. Nagy szükség van a munkájukra. Valahogy mindig szakítunk időt egy kis beszélgetésre a gyerekekkel. Ha az iskola már biztos pont nekik, akkor könnyebben megy a tanulás is. Sok a sajátos nevelési igényű tanulónk, így fontos, hogy változatosak legyenek az órák és enyhébbek legyenek a szabályok. Például ha megkérdezik, hogy ehetnek-e órán, akkor általában megengedem és örülök, hogy van mit enniük.
Egyébként szociálisan érzékenyebbek, mint a kortársaik, összetartanak, megosztják az uzsonnájukat egymással. Azokkal is, akiknek épp nincs. Jó ezt látni.
fotó: Simon Attila
-Terjesszük ki a körülöttünk lévő valóságot: Ön is erről beszélt, egy inspiráló konferencián adott elő egy pár hete… Mit jelentett ez Önnek?
-Állni a színpadon és több, mint 300 ember előtt beszélni félelmetes és egyben felemelő érzés is. Nem szeretek előadni, a műhelymunkákat sokkal jobban kedvelem, közvetlenebb a kapcsolat, a résztvevők is bátrabban kérdeznek, bár kétségtelen, hogy az előadásokkal több embert érünk el.
–Microsoft Mixathon Challenge versenyén első lett februárban. Ezzel továbbjutott a nemzetközi regionális versenyre. A feladat ugye, az volt, hogy „életem legjobb órája” néven kellett interaktív óratervet készítenie a szoftvercég ingyenes bővítményének használatával. Mit tartalmazott ez az óra és hogyan zajlott?
-Az óra egy természettudományos témahét része volt, ahol a gyerekekre különböző kihívások vártak. Volt egy kerettörténet is, amiben egy eltűnt tudóst kerestünk, és ehhez kapcsolódtak a feladatok, például kódolás, titkosírás, láncreakció, kémiai kísérletek, rakéta építés, térkép rajzolás. Nagyon élvezték a gyerekek és mi is. Hogyan segíti Önt az iskola vezetése ezen a pályán?
Hagyják, hogy azt csináljam, amit szeretek. Jó néhány iskolai és városi rendezvény szervezése és lebonyolítása után már megbíznak bennem és a segítő csapatban annyira, hogy szinte szabad kezet kapunk a szervezéskor.
-Nemrég zajlott le a Digitális Témahét, intézményében Ön ebben kulcsszerepet játszott:130 gyereket meg 39 tanárt koordinált a héten 25 órában, ez kb.45 féle feladatot jelentett.., ha jól tudom, ugye? Hogyan élte meg és mi volt a legnagyobb kihívás illetve öröm ebben?
-Témahetet szervezni sosem könnyű, kell egy jól működő csapat. A hét témájául a szakma szerzés utáni kihívásokat választottuk, Tiétek a pálya! avagy mi vár rátok a suli után? lett a címe a rendezvényünknek. Próbáltunk olyan feladatokat tervezni, ami szinte teljes mértékben felhasználják az intézményi informatikai eszközkapacitást, de közben ügyelnünk kellett arra is, hogy legyen B tervünk egy esetleges internetmentes időszakra. 2 előadó és egy családi adósságkezeléssel foglalkozó és egy függőségekkel foglalkozó szakértő fogadta el a meghívásunkat és emelte a rendezvény színvonalát. A legnagyobb kihívás a szervezés, illetve a megfelelő kollégát megtalálni az adott feladatra, a legnagyobb öröm a gyerekek reakciója volt. (A hétről szóló beszámoló sok fotóval, részletekkel itt olvasható, az e célra létrehozott külön honlapon! Igazán inspiráló, hosszú távra erőt és ötleteket adó oldal, érdemes böngészni!- a szerk.)
-Mi a következő terve, amin dolgozik rövid távon, az iskola még hátrelévő kb. 10 hetében?
-A következő időben azon munkálkodom majd, hogy az osztályomba járó gyerekek minél sikeresebben teljesítsék a tanévet. Hátra vannak még a kirándulások, egy témahét és egy sport nap is. Van egy Kórházsulis fejlesztő csapatom*a 9. évfolyamos női szabó osztályban, rájuk nagyon büszke vagyok. November óta készítenek tananyagokat, s bár most egy kicsit szüneteltetjük a tananyagkészítést, mert készülnek a szintvizsgájukra, azt hiszem, ha túl lesznek rajta, mindenképpen folytatni fogjuk.
*Kórházsuli-s csapat:
|
-Hogyan készül a nyári szünidőre?
-Mindenki várja már a pihenést és a feltöltődést. Nem készülök rá különösebben, július közepétől mehetek szabadságra, még van időm tervezgetni. Tavaly és tavaly előtt nyáron részt vehettem az Educatio Digitális Pedagógiai Osztály (DPO) által szervezett nyári iskolában, ami hatalmas feltöltődést jelentett, kár, hogy az idén már nem lesz ilyen lehetőség.
-A “celebtanár” sorozatban jelentek meg eddig az innovatív pedagógusokkal készült interjúink, de az Ön interjúja kivétel. Innovatív, másokat is inspiráló, kiválóan felkészült pedagógusként mutatjuk be, aki sokat tesz, hogy tudását gyarapítsa, megossza. Egy minapi hír szerint egy amerikai cég az ilyen kvalitású dolgozóit “Szupersztár -díjjal” jutalmazza… 🙂 Önnek mi a legnagyobb jutalom a pályáján?
-A sikeresen végző gyerekek, az utca túloldaláról átköszönések, a nyári táborok emléke, az elismerő mosolyok, az Ez igen!-ek, a kollégák, akikből időközben barátok lettek, mind-mind jutalom.
