Forrás: http://www.doctordisney.com/2016/01/21/disney-rumor-inside-out-meet-and-greet-with-joy-and-sadness-coming-to-epcot/
Mi a szupervízió? Mi ennek a módszernek a lényege?
- A módszert legelőször a segítő szakmákban dolgozók munkájának a támogatására találták ki, látva, hogy a sokszor kilátástalan szakmai helyzetek mentálisan mennyire meg tudják terhelni ezeket az embereket. Egy szupervíziós folyamatban lehetőség van arra, hogy egy mentálisan megterhelő szakmai helyzetünkre más módon tekintsünk rá. Mindannyian átéltük már azt, hogy a saját gondolataink újra és újra ugyanabba a spirálba visznek bele és egyszerűen képtelenek vagyunk kitörni ebből. Hiába a sok baráti jó tanács, mégsem tudunk kilépni a saját gondolkodásmódunkból és másképp ránézni egy problémás helyzetre. A szupervízió pontosan ebben segít azáltal, hogy egy elfogadó légkörben lehetőséget teremt arra, hogy mások segítségével belenézzünk a saját tükrünkbe és reflektív módon elemezzük a helyzetünket. A reflexió és a visszajelzések segítségével pedig szemléletet tudunk váltani, ki tudunk végre lépni a megszokott sémánkból és képessé válunk arra, hogy másképp tudjunk ránézni az addig kilátástalannak tűnő helyzetre.
Milyen beállítódás segíti a szupervíziót és melyik nehezíti?
Mitől ennyire hatékony a szupervízió?
- A szemléletváltás miatt másképp tudunk jelen lenni és működni az adott helyzetben. A stressz, ami megterhel minket, sokszor abból származik, hogy a belsőnk nem tudja követni a körülöttünk zajló folyamatokat, van egy külső megtapasztalásunk, de belül valami teljesen mást élünk át. Azáltal, hogy elkezdjük megérteni a saját érzéseinket, reakcióinkat, visszajelzéseket kapunk másoktól és megtanulunk másképp ránézni az elakadásunkra, az összhang is megteremtődik belül, oldódik a stressz és másképp fogjuk látni magunkat ugyanabban a szituációban. Ez pedig a cselekedeteinkre is hatással lesz, pld. már nem áldozatként viselkedünk egy konfliktushelyzetben, hanem pontosan értjük, hogy mi zajlik le bennünk, milyen érzéseink, motívumaink vannak és másképp látjuk a másik felet is. Mivel ez a változás a belső hozzáállásunkban történik, ezért jobban fogjuk tudni kezelni a stresszhelyzetet és nagy valószínűséggel el is tudunk mozdulni az addigi holtpontról egy új megoldás felé.
- Milyen helyzetekben érdemes szupervizorhoz fordulni?
- Bármilyen mentálisan megterhelő szakmai szituációban: legyen az kollégával vagy szülővel való konfliktus, problémás gyerek az osztályban, rossz munkahelyi légkör, a motiváció elvesztése, elbocsátás stb. Ide tartozhat minden olyan szakmai helyzet, ami hátráltat minket, amin nem tudunk túllépni, ami megnehezíti a mindennapjainkat.
Pedagógusokat kérdeztünk szupervíziós élményeikről:
Zsuzsa – középiskolai tanár: GYES után anyagi okok miatt másfél éves gyermekem mellől mentem vissza dolgozni egy teljesen új munkahelyre. Nem tudtam, hogy az egyik kollégám rég vágyott helyét foglaltam el, aki a saját frusztráltsága miatt folyamatosan lejáratott engem a munkaközösségben. Szörnyű érzés volt, hogy bizonyítani se nagyon volt lehetőségem, úgy éreztem tehetetlen vagyok a rágalmak ellen. A munka jóval intenzívebb volt mint, amire eredetileg számítottam, a folyamatos küzdelem pedig teljesen felemésztette az erőmet. Maximálisan kiégtem és egy év után felmondtam, kevesebb pénzért és óraszámban visszamentem dolgozni a régi helyemre. Kudarcnak éltem meg az előző időszakot, az elmenetel után is sokat rágódtam ezen. A szupervízió nekem abban segített, hogy ma már egyáltalán nem kudarcnak látom ezt az időszakot, sőt, úgy gondolom, hogy a tőlem telhető legtöbbet nyújtottam, még ilyen nehéz körülmények között is jó munkát végeztem és egy jó döntést hoztam, amikor tudatosan mást választottam.
Katalin – általános iskolai tanító: A közoktatásban dolgoztam több mint húsz évig egy kis falusi iskolában, hátrányos helyzetű gyerekkel. A mindennapos, megoldhatatlan problémák nagyon igénybe vettek, az oktatásban töltött évek komoly nyomot hagytak az egészségemen és lelki állapotomon. A gyógyulásom fontos része volt az a szupervíziós folyamat, amibe bekapcsolódhattam. Rengeteget segített számomra az az értő figyelem, amit a folyamat során kaptam. A szupervizorom és a csoporttársaim megértették a problémáimat, elfogadtak és meghallgattak. Nem kaptam tanácsokat, de ötleteket igen, nem egyet, hanem sokat, amikből válogathattam. Nagyon tetszett a folyamatban, hogy mindenki a saját útján haladt, nem irányított senki, hanem kísérőket kaptunk (a szupervizort és egymást), akik segítettek, hogy tisztábban rálássunk a problémáinkra és a lehetőségeinkre.
Orsi – nyelvtanár: Nyelvtanárként, gyakran változó órarenddel és diákállománnyal, viszonylag kevés lehetőségem nyílik arra, hogy a munkával kapcsolatos problémáimat szervezett körülmények között megbeszéljem, feldolgozzam. A csoportos szupervízió remek alkalom volt számomra egy kicsit megállni, teret és időt nyerni arra, hogy ránézzek a pályámra, szembesüljek a kihívásaimmal, és próbáljam megérteni a nehézségeket okozó szakmai helyzetek mögött húzódó „miért”-eket.
A szerzőről: Pozsgai Anita, közgazdász, tapasztalatait multinacionális cégeknél szerezte, jelenleg főiskolai oktatóként és business coach-ként dolgozik. A Hurry sickness help-Állítsátok meg a kiégést c. blog szerzője.
