Kezdőlap jó példák

Az „Északi-fény” mutatja az utat? Avagy reflexiók a finn oktatási csodáról

Finnország a végtelenbe vesző tó,- és erdő-rengetegével, és halk szavú, szerény lakosságával az utóbbi évtizedekben a világ élvonalába és a pedagógus társadalmak figyelmének központjába került. De minek köszönheti sikerét, honnan indult és milyen jó gyakorlataik vannak, amik példaértékűek lehetnek? Csutak Zsolt középiskolai tanár és oktatáskutató beszámolója, elemzése.

technika
A mindenütt jelen lévő technika ( a Nokia, Linux és Skype hazájában), amely nem cél hanem csak eszköz – de már ovis kortól.

Északról jön a fény? – avagy az ingyen wi-fi és lazacos ebéd iskolája – ezzel az alcímmel olvasható Csutak Zsolt, középiskolai nyelvtanár, oktatáskutató cikke. A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem- BME testvéregyetemén a TAMK-on volt a finnországi Tamperében a tanárképző Központban a Közoktatásvezető Pedagógus Szakvezető képzés keretében.(A szerző bemutatkozása ld. a cikk végén. A cikk fotóit a szerző készítette, Finnországban.)

 

Finnország a végtelenbe vesző tó,- és erdő-rengetegével, és halk szavú, szerény lakosságával az utóbbi évtizedekben a világ élvonalába és a pedagógus társadalmak figyelmének központjába került. No, nem a Nokia világraszóló sikere és aztán látványos lejtmenete folytán, hanem az ország vidám, szorgos kisdiákjainak és nagyon felkészült és megbecsült pedagógusainak nemzetközi összehasonlításban is kimagasló eredményei révén. A sokat hangoztatott és idézett PISA-teszt, szövegértési és matematikai készségeket mérő nemzetközi felmérés és sok más egyéb eredményesség mérő vizsgálatban a finn tizenévesek sorozatban, az élbolyban – értsd első 5 helyezés között – végeztek. Sokan, főleg a frontális, ex catedra oktatás hívei csak legyintenek ezekre az „aránytalan és nem megfelelően összeállított tesztekre” bőszen emlegetve a több ezer magyar oktatási intézmény közül azt a néhány tucatnyi kimagasló „verseny-istállót ahol a nagy eredmények” születnek és büszke (volt) rájuk ország-világ; ugyanakkor szép csendesen elfeledkeznek a gyorsan zuhanó és egyre kétségbeejtőbb eredményeket produkáló országos átlagról hazai oktatási intézmények rendszerében.

No, de nézzünk szét kicsit mélyrehatóbban a fagyos északon, ahol számunkra furcsa módon épp a versenyistállónak címkézett, szép eredményeket produkáló – ellenben inkább gyerek-lélekölő – iskolatípus valójában nem létezik, akárcsak a kimondatlanul is szegregálódott, szinte taníthatatlan miliőjű vidéki kisiskola sem, mint hazánkban nagyon sok helyen.

biciklik
A diákok fő közlekedési eszközei – szabadon hagyva, hiszen a társadalom furcsa módon a kölcsönös bizalomra épül.

A múlt század ’70-es éveiben a skandináv társadalmakra jellemző átlátható és nyitott módon, abszolút esélyegyenlőségre törekvő és lehetőség szerinti egyforma minőségű oktatást biztosító „mintarendszer” jött létre Finnországban. A messzi Lappföld fagyos és jóval elhanyagoltabb iskoláinak pedagógusai indították útjára a teljességgel újszerű átfogó, egalitáriánus és mind a mai napig meghatározó gyakorlatias, diák-centrikus oktatási paradigmát, amely mögé néhány év alatt felsorakozott a teljes finn társadalom és politikai elit. Tehát nem igazán mostanában kezdődött a csodaszámba menő oktatási paradigma-váltás, és bő két-három évtized alatt értek be a jövőbe fektetett finn erőfeszítések,mint ahogy az várható is az oktatás terén egy normálisan működő demokratikus társadalomban. Sokak által vitatott nyelvrokonságú északi barátaink az állandóan méltatlankodó magyar jellemtől igencsak eltérő: konok, szótlan – majdnem székelyes – mentalitásukkal, humorukkal és kitartásukkal össztársadalmi és politikai konszenzust sikerült megvalósítaniuk az oktatás, társadalmi jólét és kutatás-fejlesztés fontosságának tekintetében. Szintén, az 1980-as években történt az a kimagasló sikerű üzleti modellváltás is egy viszonylag ismeretlen gumicsizmát és téli gumit gyártó finn cégnél, amely zseniális stratégiai pálfordulással átváltott az elektrotechnikára és telefongyártásra, globális piacvezetővé váló Nokia néven – a közkedvelt „elpusztíthatatlan” mobiltelefonok gyártójaként.Érdemes egy picit még ennél a hasonlatnál időznünk,hiszen a finnek meglehetősen sokat tanultak a Nokia fényes megdicsőüléséből,ill. a 2000-es években a nemzeti márkajegyük gyors mélyrepüléséből is, hiszen a finn óriásvállalat a múlt sikereiben bízva nem igazán követte az „új idők szavait és dalait,” annak gyors változásait és nem alkalmazkodott elég gyorsan az érintőképernyős okostelefonok új világához, amely aztán jelentős mértékben a vesztét is okozta. Ebből a gazdasági esetből is, okulva a mindenkori finn oktatási miniszter, az őt tanácsokkal ellátó több száz fős országos pedagógus szakértői bizottság ajánlásai alapján, tíz évente kötelező módon teljesen átszabja a finn alaptantervet az új idők új elvárásaihoz és igényeihez igazítva még akkor is, ha az évekig megfelelően működött és bevált. A finn nemzeti alaptanterv amúgy csupán kötelezően ajánlott útmutatóul (guideline) szolgál a pedagógusok számára, kerettantervszerűen megfogalmazva az oktatás-nevelés alapelveit és kívánatosnak tartott céljait, egyfajta módszertani és szemléletbeli eszköztárat biztosítva az óvodák, iskolák számára. Már óvodás kortól megismertetik a kisgyerekeket az okos-kütyük okos használatára, ugyanakkor sokat hangsúlyozzák, hogy az infokommunikációs technológiák és eszközök (IKT) használata nem cél, hanem csupán didaktikai eszköz. Mindezek mellett, 2017-től bevezetésre kerül a nagyon gyakorlatias, többnyire szabadtéri projekt-alapú oktatási minta (Phenomenon/project/practice based learning) adaptálása a nemzeti alaptantervben, hiszen az egyik fő alapelvük, a learning by doing, (tapasztalati és nem elméleti/auditív tanulás), amely közismerten az ősi kínai konfuciánus pedagógiához visszavezethető módszer. Külső szemlélőnek furcsának tűnhet a gyakorlatias oktatást a lexikális ismeretanyag biflázása elé helyező szemléletmód, ill.a finn társadalomra jellemző sok szabadidős tevékenység és sportolás és az igen magas olvasottsági statisztika között feszülő látszólagos ellentmondás. A sötét, hideg téli időszak és a fehér éjszakájú meleg nyár adhat erre felületes választ, illetve az északi társadalmakra jellemző gyakorlatias ugyanakkor nyugodt, szemlélődő és a munka-magánélet egyensúlyát, természet közeli harmóniát kereső ember életstílusában keresendő.

A finnekre jellemző szerénység és kisebbségi komplexus mentén, ők még most sem igazán hangoztatják harsányan sikereiket és eredményes oktatási rendszerüket, mintsem a befektetett rengeteg energia, idő, pénz és társadalmi tőke normális megtérülésének tartják. A finn oktatásban gyakorló kollégák és oktatásirányítóinak közvetlen beszámolói, ill. személyes tapasztalataim és kutakodásaim alapján megkockáztatom kijelenteni, hogy a finn oktatási rendszer sikere három fő pilléren nyugszik:

  1. nagyon felkészült, progresszív, motivált, megbecsült, szabad és autonóm módon kiteljesedő, oktató-nevelő munkát folytató pedagógus társadalomműködése
  2. esélyegyenlőségre, és országos átlagban is magas minőségű oktatásra, felzárkóztatásra épülő alapképzés egészen már korai kisiskolás kortól gyakorlatias, humánus, diák-centrikus oktatási szemlélet vezérelve alapján
  3. a társadalom egész szövetét átható és jellemző kölcsönös bizalom jelenléte, amely szükségtelenné teszi a külső kontrollt, és a jelentés,- megfelelési-kényszer mechanizmusokat, amelyek olyannyira jellemzőek a tekintélyelvű, főként poszt-kommunista országok oktatási alrendszereire

A fenti bölcselkedő, általánosító kijelentések alátámasztására hadd mutassak be néhány teljesen hétköznapi, általános jó gyakorlatot, ill. példát a finn oktatás hétköznapjaiból. A finn tanügyi törvény rendelkezései szerint az óvodában vagy iskola-előkészítő csoportban max. 4 kisgyerek juthat 1 óvónőre/tanítóra, akik más pedagógusokhoz hasonlóan mesteri fokozatú egyetemi diplomával rendelkeznek és átlagosan havi 3500 euróból oszthatják be a konyhapénzt…Alsó tagozatos alapoktatásban is beilleszkedési vagy tanulási zavarral küszködő kisdiákok azonnal segítséget kapnak, amely a 2010 óta bevezetett Három lépcsős segítségnyújtás modellje szerint házhoz vagy oktatási intézményhez mennek a külső segítő szakemberek. Nagyon fontos szempont a lemorzsolódás, ill. iskola-elhagyás (drop-out) megelőzése ill. a tanulási esélyegyenlőség megteremtése egészen korai fázisban. Talán ennek is köszönhető a másik döbbenetes adat a finn rendszerből, miszerint az európai 2020-as irányelv szerinti tagállamonként 10% alá kell csökkenteni az iskolai lemorzsolódást, miközben ez az adat Finnországban már évek óta 4-5% körül mozog, és a magyar viszonyainkban is jóval 11% fölött jár, és nem igazán mutat csökkenő tendenciát.

lazac
Egy sport,- és média-tagozatos gimnázium aulája és szabad menzája, 3 fogásos ingyen ebéddel (gyakran sült lazaccal) tejjel és málnaszörppel finn módra

Középiskolában a diák-központú szemléletmód egyik oktatásszervezési megnyilvánulásaként a kötelezően választható tanegységek közül szabad tantárgy ill. modul-választás opciója érvényesül. Egy modul pl. nyelvtanulás vagy informatika max. 8 hétig tart, 75 perces órákkal és fél órás szünetekkel, amikor is a nem túl elcsigázott és kifárasztott diákok választhatnak a nagyszerű iskola-menzán a 2-3 féle menü közül, amihez kötelezően tej, málnaszörp vagy ásványvíz-minőségű csapvíz jár. Természetesen ingyenesen, a finn adófizetők pénzéből. Most, hogy a finn gazdaság kisebb hullámvölgyben van, a finn központi költségvetés, amely max. 60%-ban finanszírozza az oktatási kiadásokat a települési önkormányzatokkal osztozva a költségviselésben, a finn kormányzat az oktatási rendszer kiadásaira évi 6.5% költ GDP-arányosan – mintegy 12 mrd Eurót – amely a hazai oktatási előirányzat tételeinek sokszorosa.Megjegyzem, Finnország évek óta komoly recesszióban van, ugyanis korábbi években az oktatási büdzsé elérte akár csillagászati 10% -t is GDP-arányosan.

A középiskolás diákokat, a felsőoktatásban tanuló társaikhoz hasonlóan önálló döntésre képes egyéneknek tekintik, akiket többnyire személyre szabott haladásmérő tesztekkel mérnek, ill. rendszeresek a foglalkozások vagy a modulok végén az ön,- és csoport-társ ill. tanárértékelő tesztek készítése, amiket az érintett feleken kívül senki sem láthat, természetesen.Amerikai vagy akár magyar típusú, nagy országos szabványú átfogó értékelő tesztekkel csak a végzős diákok találkoznak. A szabad moduláris rendszer egyik elismert hátránya az osztályközösségek és az állandó csoportkohézió hiánya, ellenben ezt kompenzálja a rengeteg iskola utáni diákkör vagy klubfoglalkozás többnyire a szabadban. A diákokat már kisiskolás kortól az együttműködésen alapuló kiscsoportos és önálló feladatok végrehajtására ösztönzik, a kreatív-kritikus gondolkodás erőteljes támogatásával, amely a későbbiekben a napi rutinjuk részévé válik a közép,- vagy felsőoktatásban, vagy akár a nagyon erős gyakorlatias szakképzésben. A középiskolákra jellemző a teljesen felszerelt diák-konyha osztály megléte, ahol a tizenévesek két-hetente gyakorlatban kipróbálhatják sütési-főzési készségeiket, természetesen a fenntartó költségére és saját örömükre. Gondolom, ennek az apró iskolai kelléknek a konkrét, életszerű hozadékát és eredményességét nem kell különösképpen hangsúlyozni.

infoterem
És az igazi info-terem, no nem a Nokia székházban hanem egy átlagos tamperei sport gimnáziumban

A dióhéjban vázolt finn oktatási rendszer egyáltalán nem számít unikumnak és földönkívülinek önmagában, ellenben ha az eredményességét és a hozzá kapcsoló koherens társadalmi, pénzügyi erőforrásokat és politikai konszenzust is figyelembe vesszük már nagyon egyedinek és szinte utánozhatatlannak tűnik a kívülállók számára. Nem lehet eleget hangoztatni az oktatás jelentőségét kihangsúlyozó közös társadalmi stratégia, koncepció és a mindent meghatározó bizalmi légkör fontosságát a finn társadalomban, amely mellesleg nagyon kevés fejlett országra jellemző. A finn oktatáspolitika irányítói – intézmény igazgatók, önkormányzati oktatási bizottságok tagjai és a felelős minisztérium szakértői – segítő és támogató tényezői a finn pedagógus társadalomnak, akik mindemellett példátlan önállóságot, bizalmat és támogatottságot élveznek.

A bizalom és támogatás versus ellenőrzés és teljesítménykényszer által fémjelzett oktatási eszmerendszerek látványos összecsapása zajlik előttünk, a finn és a világ más iskolatípusainak összehasonlításának tükrében. Az immár világhíres finn oktatási-guru, Pasi Sahlberget tanácsát, „mielőtt oktatási reformcsomag bevezetésébe vágnánk, tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mindez vajon a gyerekek és a pedagógusok érdekeit és javát szolgálja majd? Amennyiben kétségünk lenne a pozitív válaszban, sürgősen vessük el tervünket !”

Nos, költői kérdés, hogy a magyar oktatási rendszer alakítóiban, és az elfáradt, frusztrált,  idősödő pedagógus társadalomban van-e annyi bátor innováció és vízió, hogy megtegyék azt a kicsi, de merész ugrást, amit a lappföldi tanárok megtettek ezelőtt négy évtizeddel és jónak találtak és azóta is tartják a jó irányt…

Csutak Zsolt, a szerzőről röviden

CsutakZsoltA szerző közel két évtizedes tanítási tapasztalattal rendelkező angol nyelvtanár Budapesten, aki szakközépiskolai, főiskolai és üzleti nyelvoktatásban is dolgozik. Lehetőség szerint kipróbál minden új módszert, jó gyakorlatot és aktív IKT-alkalmazás felhasználó pedagógus a „zöld és aktív állampolgári témák” szolid megszállottja még nyelvórán is. Finnországi tanulmányútjának és az európai oktatási rendszerek sajátosságaiban végzett kutatásainak tapasztalataiba és eredményeibe nyújt egy kis betekintést.

Előző cikkMi lesz ezen a héten a MI-programunk?
Következő cikkBüszke vagyok rád! – „ilyenmégnemvolt” -pályázat szülőknek