Északról jön a fény? – avagy az ingyen wi-fi és lazacos ebéd iskolája – ezzel az alcímmel olvasható Csutak Zsolt, középiskolai nyelvtanár, oktatáskutató cikke. A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem- BME testvéregyetemén a TAMK-on volt a finnországi Tamperében a tanárképző Központban a Közoktatásvezető Pedagógus Szakvezető képzés keretében.(A szerző bemutatkozása ld. a cikk végén. A cikk fotóit a szerző készítette, Finnországban.)
Finnország a végtelenbe vesző tó,- és erdő-rengetegével, és halk szavú, szerény lakosságával az utóbbi évtizedekben a világ élvonalába és a pedagógus társadalmak figyelmének központjába került. No, nem a Nokia világraszóló sikere és aztán látványos lejtmenete folytán, hanem az ország vidám, szorgos kisdiákjainak és nagyon felkészült és megbecsült pedagógusainak nemzetközi összehasonlításban is kimagasló eredményei révén. A sokat hangoztatott és idézett PISA-teszt, szövegértési és matematikai készségeket mérő nemzetközi felmérés és sok más egyéb eredményesség mérő vizsgálatban a finn tizenévesek sorozatban, az élbolyban – értsd első 5 helyezés között – végeztek. Sokan, főleg a frontális, ex catedra oktatás hívei csak legyintenek ezekre az „aránytalan és nem megfelelően összeállított tesztekre” bőszen emlegetve a több ezer magyar oktatási intézmény közül azt a néhány tucatnyi kimagasló „verseny-istállót ahol a nagy eredmények” születnek és büszke (volt) rájuk ország-világ; ugyanakkor szép csendesen elfeledkeznek a gyorsan zuhanó és egyre kétségbeejtőbb eredményeket produkáló országos átlagról hazai oktatási intézmények rendszerében.
No, de nézzünk szét kicsit mélyrehatóbban a fagyos északon, ahol számunkra furcsa módon épp a versenyistállónak címkézett, szép eredményeket produkáló – ellenben inkább gyerek-lélekölő – iskolatípus valójában nem létezik, akárcsak a kimondatlanul is szegregálódott, szinte taníthatatlan miliőjű vidéki kisiskola sem, mint hazánkban nagyon sok helyen.
A múlt század ’70-es éveiben a skandináv társadalmakra jellemző átlátható és nyitott módon, abszolút esélyegyenlőségre törekvő és lehetőség szerinti egyforma minőségű oktatást biztosító „mintarendszer” jött létre Finnországban. A messzi Lappföld fagyos és jóval elhanyagoltabb iskoláinak pedagógusai indították útjára a teljességgel újszerű átfogó, egalitáriánus és mind a mai napig meghatározó gyakorlatias, diák-centrikus oktatási paradigmát, amely mögé néhány év alatt felsorakozott a teljes finn társadalom és politikai elit. Tehát nem igazán mostanában kezdődött a csodaszámba menő oktatási paradigma-váltás, és bő két-három évtized alatt értek be a jövőbe fektetett finn erőfeszítések,mint ahogy az várható is az oktatás terén egy normálisan működő demokratikus társadalomban. Sokak által vitatott nyelvrokonságú északi barátaink az állandóan méltatlankodó magyar jellemtől igencsak eltérő: konok, szótlan – majdnem székelyes – mentalitásukkal, humorukkal és kitartásukkal össztársadalmi és politikai konszenzust sikerült megvalósítaniuk az oktatás, társadalmi jólét és kutatás-fejlesztés fontosságának tekintetében. Szintén, az 1980-as években történt az a kimagasló sikerű üzleti modellváltás is egy viszonylag ismeretlen gumicsizmát és téli gumit gyártó finn cégnél, amely zseniális stratégiai pálfordulással átváltott az elektrotechnikára és telefongyártásra, globális piacvezetővé váló Nokia néven – a közkedvelt „elpusztíthatatlan” mobiltelefonok gyártójaként.Érdemes egy picit még ennél a hasonlatnál időznünk,hiszen a finnek meglehetősen sokat tanultak a Nokia fényes megdicsőüléséből,ill. a 2000-es években a nemzeti márkajegyük gyors mélyrepüléséből is, hiszen a finn óriásvállalat a múlt sikereiben bízva nem igazán követte az „új idők szavait és dalait,” annak gyors változásait és nem alkalmazkodott elég gyorsan az érintőképernyős okostelefonok új világához, amely aztán jelentős mértékben a vesztét is okozta. Ebből a gazdasági esetből is, okulva a mindenkori finn oktatási miniszter, az őt tanácsokkal ellátó több száz fős országos pedagógus szakértői bizottság ajánlásai alapján, tíz évente kötelező módon teljesen átszabja a finn alaptantervet az új idők új elvárásaihoz és igényeihez igazítva még akkor is, ha az évekig megfelelően működött és bevált. A finn nemzeti alaptanterv amúgy csupán kötelezően ajánlott útmutatóul (guideline) szolgál a pedagógusok számára, kerettantervszerűen megfogalmazva az oktatás-nevelés alapelveit és kívánatosnak tartott céljait, egyfajta módszertani és szemléletbeli eszköztárat biztosítva az óvodák, iskolák számára. Már óvodás kortól megismertetik a kisgyerekeket az okos-kütyük okos használatára, ugyanakkor sokat hangsúlyozzák, hogy az infokommunikációs technológiák és eszközök (IKT) használata nem cél, hanem csupán didaktikai eszköz. Mindezek mellett, 2017-től bevezetésre kerül a nagyon gyakorlatias, többnyire szabadtéri projekt-alapú oktatási minta (Phenomenon/project/practice based learning) adaptálása a nemzeti alaptantervben, hiszen az egyik fő alapelvük, a learning by doing, (tapasztalati és nem elméleti/auditív tanulás), amely közismerten az ősi kínai konfuciánus pedagógiához visszavezethető módszer. Külső szemlélőnek furcsának tűnhet a gyakorlatias oktatást a lexikális ismeretanyag biflázása elé helyező szemléletmód, ill.a finn társadalomra jellemző sok szabadidős tevékenység és sportolás és az igen magas olvasottsági statisztika között feszülő látszólagos ellentmondás. A sötét, hideg téli időszak és a fehér éjszakájú meleg nyár adhat erre felületes választ, illetve az északi társadalmakra jellemző gyakorlatias ugyanakkor nyugodt, szemlélődő és a munka-magánélet egyensúlyát, természet közeli harmóniát kereső ember életstílusában keresendő.
A finnekre jellemző szerénység és kisebbségi komplexus mentén, ők még most sem igazán hangoztatják harsányan sikereiket és eredményes oktatási rendszerüket, mintsem a befektetett rengeteg energia, idő, pénz és társadalmi tőke normális megtérülésének tartják. A finn oktatásban gyakorló kollégák és oktatásirányítóinak közvetlen beszámolói, ill. személyes tapasztalataim és kutakodásaim alapján megkockáztatom kijelenteni, hogy a finn oktatási rendszer sikere három fő pilléren nyugszik:
- nagyon felkészült, progresszív, motivált, megbecsült, szabad és autonóm módon kiteljesedő, oktató-nevelő munkát folytató pedagógus társadalomműködése
- esélyegyenlőségre, és országos átlagban is magas minőségű oktatásra, felzárkóztatásra épülő alapképzés egészen már korai kisiskolás kortól gyakorlatias, humánus, diák-centrikus oktatási szemlélet vezérelve alapján
- a társadalom egész szövetét átható és jellemző kölcsönös bizalom jelenléte, amely szükségtelenné teszi a külső kontrollt, és a jelentés,- megfelelési-kényszer mechanizmusokat, amelyek olyannyira jellemzőek a tekintélyelvű, főként poszt-kommunista országok oktatási alrendszereire
A fenti bölcselkedő, általánosító kijelentések alátámasztására hadd mutassak be néhány teljesen hétköznapi, általános jó gyakorlatot, ill. példát a finn oktatás hétköznapjaiból. A finn tanügyi törvény rendelkezései szerint az óvodában vagy iskola-előkészítő csoportban max. 4 kisgyerek juthat 1 óvónőre/tanítóra, akik más pedagógusokhoz hasonlóan mesteri fokozatú egyetemi diplomával rendelkeznek és átlagosan havi 3500 euróból oszthatják be a konyhapénzt…Alsó tagozatos alapoktatásban is beilleszkedési vagy tanulási zavarral küszködő kisdiákok azonnal segítséget kapnak, amely a 2010 óta bevezetett Három lépcsős segítségnyújtás modellje szerint házhoz vagy oktatási intézményhez mennek a külső segítő szakemberek. Nagyon fontos szempont a lemorzsolódás, ill. iskola-elhagyás (drop-out) megelőzése ill. a tanulási esélyegyenlőség megteremtése egészen korai fázisban. Talán ennek is köszönhető a másik döbbenetes adat a finn rendszerből, miszerint az európai 2020-as irányelv szerinti tagállamonként 10% alá kell csökkenteni az iskolai lemorzsolódást, miközben ez az adat Finnországban már évek óta 4-5% körül mozog, és a magyar viszonyainkban is jóval 11% fölött jár, és nem igazán mutat csökkenő tendenciát.
Középiskolában a diák-központú szemléletmód egyik oktatásszervezési megnyilvánulásaként a kötelezően választható tanegységek közül szabad tantárgy ill. modul-választás opciója érvényesül. Egy modul pl. nyelvtanulás vagy informatika max. 8 hétig tart, 75 perces órákkal és fél órás szünetekkel, amikor is a nem túl elcsigázott és kifárasztott diákok választhatnak a nagyszerű iskola-menzán a 2-3 féle menü közül, amihez kötelezően tej, málnaszörp vagy ásványvíz-minőségű csapvíz jár. Természetesen ingyenesen, a finn adófizetők pénzéből. Most, hogy a finn gazdaság kisebb hullámvölgyben van, a finn központi költségvetés, amely max. 60%-ban finanszírozza az oktatási kiadásokat a települési önkormányzatokkal osztozva a költségviselésben, a finn kormányzat az oktatási rendszer kiadásaira évi 6.5% költ GDP-arányosan – mintegy 12 mrd Eurót – amely a hazai oktatási előirányzat tételeinek sokszorosa.Megjegyzem, Finnország évek óta komoly recesszióban van, ugyanis korábbi években az oktatási büdzsé elérte akár csillagászati 10% -t is GDP-arányosan.
A középiskolás diákokat, a felsőoktatásban tanuló társaikhoz hasonlóan önálló döntésre képes egyéneknek tekintik, akiket többnyire személyre szabott haladásmérő tesztekkel mérnek, ill. rendszeresek a foglalkozások vagy a modulok végén az ön,- és csoport-társ ill. tanárértékelő tesztek készítése, amiket az érintett feleken kívül senki sem láthat, természetesen.Amerikai vagy akár magyar típusú, nagy országos szabványú átfogó értékelő tesztekkel csak a végzős diákok találkoznak. A szabad moduláris rendszer egyik elismert hátránya az osztályközösségek és az állandó csoportkohézió hiánya, ellenben ezt kompenzálja a rengeteg iskola utáni diákkör vagy klubfoglalkozás többnyire a szabadban. A diákokat már kisiskolás kortól az együttműködésen alapuló kiscsoportos és önálló feladatok végrehajtására ösztönzik, a kreatív-kritikus gondolkodás erőteljes támogatásával, amely a későbbiekben a napi rutinjuk részévé válik a közép,- vagy felsőoktatásban, vagy akár a nagyon erős gyakorlatias szakképzésben. A középiskolákra jellemző a teljesen felszerelt diák-konyha osztály megléte, ahol a tizenévesek két-hetente gyakorlatban kipróbálhatják sütési-főzési készségeiket, természetesen a fenntartó költségére és saját örömükre. Gondolom, ennek az apró iskolai kelléknek a konkrét, életszerű hozadékát és eredményességét nem kell különösképpen hangsúlyozni.
A dióhéjban vázolt finn oktatási rendszer egyáltalán nem számít unikumnak és földönkívülinek önmagában, ellenben ha az eredményességét és a hozzá kapcsoló koherens társadalmi, pénzügyi erőforrásokat és politikai konszenzust is figyelembe vesszük már nagyon egyedinek és szinte utánozhatatlannak tűnik a kívülállók számára. Nem lehet eleget hangoztatni az oktatás jelentőségét kihangsúlyozó közös társadalmi stratégia, koncepció és a mindent meghatározó bizalmi légkör fontosságát a finn társadalomban, amely mellesleg nagyon kevés fejlett országra jellemző. A finn oktatáspolitika irányítói – intézmény igazgatók, önkormányzati oktatási bizottságok tagjai és a felelős minisztérium szakértői – segítő és támogató tényezői a finn pedagógus társadalomnak, akik mindemellett példátlan önállóságot, bizalmat és támogatottságot élveznek.
A bizalom és támogatás versus ellenőrzés és teljesítménykényszer által fémjelzett oktatási eszmerendszerek látványos összecsapása zajlik előttünk, a finn és a világ más iskolatípusainak összehasonlításának tükrében. Az immár világhíres finn oktatási-guru, Pasi Sahlberget tanácsát, „mielőtt oktatási reformcsomag bevezetésébe vágnánk, tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mindez vajon a gyerekek és a pedagógusok érdekeit és javát szolgálja majd? Amennyiben kétségünk lenne a pozitív válaszban, sürgősen vessük el tervünket !”
Nos, költői kérdés, hogy a magyar oktatási rendszer alakítóiban, és az elfáradt, frusztrált, idősödő pedagógus társadalomban van-e annyi bátor innováció és vízió, hogy megtegyék azt a kicsi, de merész ugrást, amit a lappföldi tanárok megtettek ezelőtt négy évtizeddel és jónak találtak és azóta is tartják a jó irányt…
Csutak Zsolt, a szerzőről röviden
A szerző közel két évtizedes tanítási tapasztalattal rendelkező angol nyelvtanár Budapesten, aki szakközépiskolai, főiskolai és üzleti nyelvoktatásban is dolgozik. Lehetőség szerint kipróbál minden új módszert, jó gyakorlatot és aktív IKT-alkalmazás felhasználó pedagógus a „zöld és aktív állampolgári témák” szolid megszállottja még nyelvórán is. Finnországi tanulmányútjának és az európai oktatási rendszerek sajátosságaiban végzett kutatásainak tapasztalataiba és eredményeibe nyújt egy kis betekintést.