Nyelvtanárként azt figyeltem meg, hogy a nívó csoportba a jól szituált család gyermekei tanulnak, a gyenge csoportba pedig általában szegény gyerekek kerülnek.
De vajon miért? A képességeik miatt? Mik azok a körülmények, amik jókra és rosszakra osztják gyerekeket? Megmaradnak ezek a különbségek, ők mindig rosszak lesznek, lemaradók, hátul kullogók? Ők lesznek azok, akik szegényként élik az életüket? Behozható még ez a lemaradás? Örökre megpecsételi őket? Tudok én tanárként tenni értük? És ha igen mit?
S mert mindig a gyakorlati megoldások érdekeltek, nem hagytak nyugodni a kérdések. Meg akartam találni a választ. A lehetséges választ pedig a pszichológia területén fedeztem fel.
A következőkben arról írok, hogy hogyan befolyásolja a gondolkodásunkat a szegénység, rájövünk, hogyan változtatja meg viselkedésünket, intelligenciánkat és tanulási képességünket, ha valamiből kevés van. Még Zimbardo-val is találkozni fogunk.
A szűkösség tudománya – miből van kevés?
A szűkösség közgazdasági fogalom. A közgazdaságtanban azt jelenti, hogy korlátozott erőforrásokkal rendelkezünk. A szűkösség vagy szegénység jelenthet pénzt, ételt, időt, vagy bármi egyebet, amiből kevés van. Jelen írásban a szűkösség, szegénység szót fogjuk használni minden vélt (!) vagy valós hiányra.
Ha valami korlátozottan áll a rendelkezésünkre, amellett hogy kellemetlen, hosszú távon kihat az egészségünkre, biztonságunkra, iskolázottságunkra. Gondoljunk csak bele, hogy ezeken az alapvető területeken a szegények milyen eséllyel indulnak.
A szűkösség elégedetlenséghez, küzdelemhez vezet.De a szűkösség, nem csupán fizikai korlátokat jelent, de egyfajta gondolkodásmódot is. Meghatározza, hogy mit veszünk észre, hogyan mérlegeljük döntéseinket, hogyan cselekszünk.
Ha valamiből kevés van, lehet hasznos is
Nézzünk egy tipikus esetet, amin sokan átestek. Péter egyetemi hallgató és éppen vizsgájára vár. Szeretne már túl lenni rajta, csak 60 perce van, hogy egy jó dolgozatot írjon. Másfél hónapja szépen beosztotta a vizsgáit, szigorlatait, de nem vette eléggé komolyan a feladatát és lassabban is haladt a tanulással, mint gondolta. Legalább háromszor át szokta nézni a tételeket, most másodjára éppen, hogy csak átfutotta. Igazából előző este többet tanult, mint egész héten. Lesz ami lesz megpróbálja. Amikor leült azt érezte nem tud semmit. Elhatározta, hogy nagyon fog figyelni, az idő is kevés volt és a feladatok is problémamegoldó jellegűek voltak. Péter ötösre vizsgázott.
Mi történt Péterrel? Péter korlátozottan állt rendelkezésre idővel és tudással. Mégis miért sikerült jól a vizsgája? A siker érdekében Péter 1 órán keresztül kitartóan koncentrált. Annyira a dolgozatára figyelt, hogy nem érezte sem azt, hogy éhes és nagyon álmos is, de a tanterem előtt elhaladó teherautók hangját sem hallott. Péter egyfajta csőlátásban „szenvedett”, ami segített neki összeszedni az összes tudását a jó dolgozat megírásához.
Péter példája tipikus, abból a szempontból, hogy az idő szűkössége és a feladat nehézsége megnövelte a hatékonyságát. A zavaró tényezőket jobban ki tudta zárni, mert amiből korlátozottan áll rendelkezésünkre azt igyekszünk maximálisan kihasználni. A folyamat elkerülhetetlenül, akaratán kívül zajlott. A pszichológusok úgy nevezik, hogy összpontosítási jutalék.
Ugyanez a helyzet az idővel, és pénzzel is. Amikor kevés van belőle, igyekszünk azokat a lehető leghatékonyabban beosztani felhasználni.
Ha valamiből kevés van, az nagyon is ártalmas
Arról már beszéltük, hogy ha valamilyen vélt vagy valós szűkösséggel rendelkezünk, akkor az csőlátást eredményez. A csőlátás arra a kognitív jelenségre utal, amikor a látóterünk és érzékelésünk beszűkül és csak azokat a dolgokat vesszük észre, amelyek a leszűkített térben helyezkednek el. Jó példa erre a reménytelen szerelmes, aki a szeretet lény minden mozdulatát követi, érzékeli, és értékeli, de minden más információ a perifériára szorul. Mondhatnánk úgy is, hogy a csövön kívül lévő tárgyakkal és jelenségekkel kapcsolatban tulajdonképpen megvakulunk.
A szűkösség nagyon erős célt hoz létre- amely a fontosnak vélt igényeink kielégítésére szolgál- ez pedig gátolja, hogy más célok is szerepet kapjanak.
Így romlik a hatékonyságunk
Nézzünk egy példát arra, hogy a szűkösség, hogyan vesz el a teljesítőképességből.
A máskor vidám Marika néninek rosszul indult a napja. Ma kell leadnia a dokumentációját, épphogy kész lett vele, jó lett volna még egy nap. Otthon várja a házimunka, a családja is szólt, hogy mindig hazahozza a munkát, még így sem sikerült felkészülnie rendesen órára. Majd csinálnak valamit… Idegesen lapozgatja a napló, szinte nem is látja a betűket. A gyerekek is érzik, hogy a máskor összeszedett tanítóból árad az idegesség. Az első pisszenésre kifakad…
Ez a történet jól jelzik, hogy hogy ragadja meg a szűkösség a gondolatainkat. Marika néninek a tanórára kellett volna figyelnie. Habár, jelen esetben a szűkösség nem közvetlenül az élethelyzethez kapcsolódott, de a gondolatok mindig visszatérnek a szűkösség tárgyához és egyfajta kapacitásvesztés állapota következik be, más néven sávszélességvesztés.
A sávszélesség pedig mindennel kapcsolatban áll. A legalapvetőbb készségeinket befolyásolja, kimutathatóan csökkenti az intelligenciát (!), tűrőképességet, mennyire tudjuk elfojtani hirtelen feltámadó késztetéseinket, egyfajta belső zavart okoz.
Zajvédelem fontossága- zajvédőfallal- forrás: pixabay.com
Figyelemvesztés, belső zavar
Számos kutatás rámutat arra, hogy mennyire zavarják a külső tényezők a koncentrálási képességet. Ott van például a New Heaven-i iskola, ahol az iskola osztálytermeinek egy része vonatsínekre, másik része a csendes belső udvarra nézett. A kutatók mérhető különbséget találtak az iskola két oldalán tanuló gyerekek kognitív képességei között.
De ugyanez a kognitív befogadási veszteség megfigyelhető, ha a gondolatok zakatolása elnyomja a eltereli a figyelmünket. Mint az előbbi példákban az idő a biztonság vagy pénzszűke egyfajta belső zavart generál.
Rengeteg viselkedésmintánk a sávszélességünkön alapszik. A pszichológusok azt is kiderítették, hogy a sávszélesség-vesztés főleg a prospektív emlékezetre van hatással.
Prospektív emlékezetnek nevezzük azt a memóriafajtát, amikor emlékszünk rá, hogy meg kell tennünk valamit, amit elterveztünk, anélkül, hogy bárki vagy bármi is emlékeztetne bennünket.
Alacsony információtartalommal rendelkezik, mivel csak a mindennapi terveinkkel és céljainkkal foglalkozik.Másrészt hat a munkamemóriára vagy köznyelvben rövidtávú memóriára, ami olyan rövidtávú emlékezet, amely az információt rövid ideig (néhány másodperc vagy perc) megtartja, illetve az információt manipulálja. A tanulás, tudáselsajátítás nagymértékben támaszkodik az emlékezeti folyamatokra, a munkamemória bármely aspektusának zavara közvetlen hatást gyakorol az iskolai teljesítményekre, csökkenti a tanuláshoz, valamint az iskolai és a mindennapi élethez szükséges hatékonyságot. A munkamemória károsodása alapvető probléma olvasási zavar esetében.
Minden tanulás, legyen szó bármiről, a társaságban történő viselkedéstől kezdve az iskolai tanulásig – sávszélességet igényel. Ha a szegények sávszélesség-vesztésben szenvednek, hátrányaik lesznek a nélkülözhetetlen készségek elsajátításában.
Mindig van egy kifogás – A végrehajtói kontrollról
A híres Zimbardo kísérletben – (Marshmellow experiment – a szerk.) óvodás korú gyerekeket ültettek le egy szobába, és kiraktak eléjük egy szem mályvacukrot. Elmondták nekik, hogy van egy választási lehetőségük. Magukra hagyják őket a cukorral, megehetik, de ha kibírják, ameddig visszatér a kísérletvezető, két szem cukrot kapnak. A gyerekek mindannyian nagyon szerették volna megenni a cukrot. Egy részük nem tudott ellenállni a cukor csábításának és megette, de a másik részük nagy önuralommal és türelemmel ki tudta várni, amíg megkaphatja a másik cukrot is. Az utánkövetéses vizsgálatokból azt az eredményt olvasták ki a tudósok, hogy
azok a gyerekek, akik nagyobb önuralommal rendelkeztek, sikeresebbek lettek türelmetlenebb társaiknál.
De van a kísérletnek egy másik olvasata is! Az önuralom az önkontroll része. Az önuralmat az is befolyásolja, hogy hogyan ítéljük meg a jövőnket. Ha stabilnak és biztonságosnak érezzük a jelent, bizton számíthatunk rá, hogy a jövőnk is olyan lesz, a gyerekek olvasatában az azt jelenti, hogy érdemes várni, mert bízhatnak benne, hogy megkapják a cukrot. Ha viszont a jövő bizonytalan, akkor a jelenben elérhető dolgok jobban hatnak ránk, könnyebben elcsábulunk. Az önkontrollt nagyban támaszkodik a végrehajtói kontrollra. A végrehajtói kontrollt arra használjuk, hogy figyelmünket irányítsuk,(látszik a kísérletben, hogy a gyerekek nem csak a figyelmüket fordítják el, de néhányan fizikailag is eltávolodnak a csábítás tárgyától) cselekvést kezdeményezzünk, vagy ellenálljunk a hirtelen feltörő vágyaknak.
A logikai sor tehát a következő: Aki a megélhetésén, az idő szűkén, elfogadottságán stb. miatt aggódik, az nem bízik a jövőben, annak az önuralma kisebb lesz, kevésbé lesz képes ellenállni a kísértéseknek, nem fektet a jövőjébe. Például nem tanul, hogy a jövőben sikeresebb és jobb módú legyen, nem megy el sportolni, hogy a jövőben fittebb és egészségesebb legyen, könnyebben bele lehet vinni a szélsőségekbe, mert a szélsőségek mindig könnyű megoldást ígérnek.
A szűkösség tehát nem csak az intelligenciát, de a végrehajtói kontrollt is csökkenti! A tudósok azt állítják, hogy a szűkösségben szenvedők kevesebbre képesek, nem olyan hatékonyak. Ez nem azért van, mert eleve alkalmatlanok, hanem azért mert a szűkösség tölti ki minden gondolatukat, ez pedig sáv-szélességvesztéshez vezet.
A szegénység még a viselkedésünket is megváltoztatja
A szűkösség állapota minden gyereket érinthet hosszabb rövidebb ideig. Rossz anyagi körülmények, családon belüli problémák mind sávszélesség-csökkenést okozhatnak a gyermekeknél, ez pedig jelentkezhet a teljesítményük romlásában, hosszú távon pedig a lemaradásukat okozhatja. Tanári belátás szükséges ahhoz, hogy ezeket a kezeljük az iskolában. Az osztálytermet olyan biztonságot nyújtó hellyé kell alakítani, amely kiszámítható, rendszeres szokásokkal élő, jól kontrollált közösség alkot.
Mit tehetünk?
Ne engedjünk az idő nyomásának, amely tanárra, tanulóra egyaránt negatívan hat. Egyszerű logikus lépés, belekalkulálni egy időbeli mozgásteret a foglalkozásokba. Így nincs az az érzés, hogy mindig le vagyunk maradva. A mozgástér arra ad lehetőséget, hogy menet közben a tanulói igényeknek megfelelően is alakítható legyen a foglalkozás. Ha a gyerekek elfáradtak vagy kell még egy kis gyakorlás, magyarázat; meg lehet tenni. Megengedve azt a luxust magunknak, hogy az idő miatt ne aggódjunk. Érdemes ezt már a tanmenet megírásakor mérlegelni! Nincs olyan tanár, aki év végén ne szembesülne a tervezettől való lemaradással.
Ajánlott a sávszélesség-vesztés által „sújtott” területekre helyezni a hangsúlyt. Figyelem, koncentrálás, rövidtávú memóriára ható játékos feladatokkal. Saját tapasztalat, hogy az addig „az információkat nagyvonalúan kezelő” gyerekek sokkal jobban odafigyelnek, mert elkezdett szokásukká válni a koncentrálás.
A végrehajtói kontroll gyakorlása, hatalmas önbizalmat adhat a tanulóknak. „Amit elterveztem, meg tudom csinálni”. „Része vagyok valaminek, és tudok is hatni rá”. Fejeztessük be a feladatokat, hívjuk fel rá a figyelmet, hogy az összecsapott munkának nincs olyan értéke mintha valami készen van, és még esztétikus is.
Egy dolgot tehetünk: legyünk teljes mértékben jelen! Mindannyian jelen lehetünk. (A legboldogabb emberek azok, akik a képességeik határait feszegetve meg tudják ezt tenni.) Így figyelmünket az előttünk álló lehetőségnek szentelhetjük.
A szerző által felhasznált irodalom:
- LBronzaft: The Effect of noiseAbatement Program onReadingAbility” Journal of EnviromentalPsichology 1.,1983/3 215-22
- SendhilMullainathanEldarShafir: A szűkösség pszichológiája Hvg könyvek 2014 60.o
- http://thesciencenetwork.org/docs/BrainsRUs/Effetcs%20of%20Poverty_Jensen.pdf
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Prospekt%C3%ADv_eml%C3%A9kezet
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Munkamem%C3%B3ria
- Landsinger, K.L. (2002). Effects of StressonProspectiveMemory. Journal of UndergraduateStudy and Independent Research, 3, 24-29.
- http://www.prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=50&jaid=707
- Swanson–Siegel 2001; Swanson–Sachs-Lee 2001; McCallum–Wood–Below–Choate–McCane 2006; Catts–Adlof–Hogan–Weismer 2005
- http://www.eletestudomany.hu/kepesseg_az_aldozatvallalasra
- http://www.classroom20.com/forum/topics/what-do-you-do-if-students-do
- http://www.bien.hu/otthon-kikapcsolodas/erdekessegek-nagyvilag/agytornaval-fejlesztheto-az-intelligencia/116814
- SeonaidhMcDonald: „ Innovatio, OrgainationalLearning and Models of Slack” Proceedings of the 5th Organizational and KnowledgeConference, Lancaster University, 2003
- Drewnowski- S.E. Specter: Powerty and Obesity: The Role of EnergyDensity and EneryCosts”The Americn Journal of ClinicalNutrition, 79., 2004/1., 6-16
- Tabberer „ChildhoodPoverty and SchoolAttainment, CasualEffect and ImpactonLifetimeInequality” In: PersistentPoverty and LifetimeInequality 1998
- Lehrer:DON’T The New Yorker 2009.05.18
- S.Lee-N.K. Bowen:ParentInvolvement, Cultural, Capita, and theAchevementGapAmongElementarySchoolChildren)Journal of LabourEconomics, 20., 2002/3 435-74
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Munkamem%C3%B3ria
A szerző bemutatkozása:
Berényi Gabi:
Berényi Gabinak hívnak, a szolnoki Tószegi Általános Iskolában tanítok történelmet és angolt felső tagozatosoknak, már időszámításunk szerint 2000-től.
A kezdetektől, aktívan részt veszek az iskola életében. A sok kötelezettség mellett mindig találtam időt érdekes programok megvalósítására. Legbüszkébb arra vagyok amikor egy nyertes ACES pályázatommal Szarajevóba utaztam, amikor kifestettük az iskola végtelen hosszú kerítését, vagy mikor a karácsonyi műsorommal megsirattam egy egész templomot.
Hét éves korom óta valamilyen oktatási intézményben töltöm az életemet, és szülőként is látom a gyermekeim mindennapjait az iskolában. Azt is látom, hogy az a hosszú idő, amit az iskolában eltöltünk tanárként és diákként, lehet könnyed, szórakoztató és progresszív, de lehet nehéz, unalmas, és hiábavaló energia befektetés is. Mindig a pedagóguson múlik, hogyan tölti ki a tartalommal a foglalkozásokat. Hiszek az önfejlesztésben, az új módszerek kipróbálásában, az alkotó munka minden formájában, a gyakorlatias oktatásban.
Tanári munkám mellett részt veszek a Classbook – óratervező program fejlesztésében, amely tanároknak nyújt gyors, segítséget a mindennapi tevékenységük profi tervezéséhez. Én szerkesztem a www.classbook-oratervezo.com oldalt, ami korszerű, napi tevékenységek megszervezéséhez nyújt támogatást.
