Kezdőlap modern óvoda

5 dolog, amivel a gyerekek – káros – tévézését indokolják a felnőttek- és a javaslatok

Mindenki pontosan tudja, hogy a tévézés a nem a legalkalmasabb módja a nyári szünidő eltöltésének. Ennek ellenére - főleg a szülőktől hallhatóan- mindig  van  magyarázat arra, miért tölt már a 2-3 éves gyermek is naponta átlagosan 160 percet a TV előtt. Ez az idő a hétvégeken és főként a szünidőben akár a teljes ébrenlét tartamára is kiterjedhet."- Cseh Borbála pedagógusként szakemberként és jó érzékkel, gyakorlatiasan foglalja össze a témában hallható érveket és ad azokra választ, mutat utat a legkisebbek helyes nevelése, fejlesztése érdekében. A cikk megosztható szülőkkel, akár vitaindítóként is "bedobható".

 

Tévézés már babakorban? Forrás: http://www.indianyouth.net/wp-content/uploads/2016/01/children-tv.jpg
Tévézés már babakorban? Forrás: http://www.indianyouth.net/wp-content/uploads/2016/01/children-tv.jpg

A TV nem tartozik a gyermek szükségleteihez. Azért kerül kapcsolatba vele, mert az a szülő életének a része, sőt nélkülözhetetlen: villanypásztorként bekeríti a gyermeket, aki így jobban „elvan”.

“Tévézik a gyerek…”Tévhitek és javaslatok szülőknek, pedagógusoknak
Hirdetés

Miért tévézik tehát mégis a gyermek, ha tudja mindenki, hogy az nem jó?  Senki nem mondja, hogy a TV szükséges volna, viszont sok magyarázat létezik. Ezekből szedtünk össze egy csokornyit, avagy 5 dolog, amivel a gyerekek – káros- tévézését indokolják a felnőttek

No.1.”Nincs is tévénk, csak laptopon néz meséket, meg olyan állatosokat a tévéző óvodás..”

Talán legfurcsább érv, hogy otthon „nincs is TV”, a gyerek csak a PC-t, laptopot, tabletet, DVD-t „használja”. Ez jó, mert megtanulja kezelni a gépet. A háttér-mozizást illetően ezek az eszközök még abban sem különböznek egymástól, hogy az egyiken kevesebb volna a reklám, mint a másikon. Az eszközhasználatnak pedig nem kell azzal járnia, hogy a gyermek fölött órákon át zúg a zaj.

A „gyermekeknek való műsor”  meghatározója általában az, hogy ne legyen benne lövöldözés és ne csak szórakoztasson, hanem tanítson  is.

A mese-csatornák ezt készen kínálják, a természet-csatornákban pedig, ugyan mi kivetnivaló lehetne. Mivel általában van felnőtt a közelben, nem lehet semmi baj, a gyermek vígan játszik, közben megy a kedves, vidám és hasznos műsor.

No.2.„Ez csak gyerekműsor, babatévé, pont neki való”

Az 1-2-3-4 éves gyermek számára  nem létezik „életkorának megfelelő”  tévés (elektronikus)műsor. A virtuális és a való élet különbségét 5-8 éves korban kezdik elkülöníteni tudni a gyermekek, és úgy 12-16 éves korukra kezdenek képessé lenni arra, hogy a filmen látott történésekhez,  mint összefüggésekhez viszonyuljanak, saját véleményt alkotva.  A médián keresztül látott történetek nem valódi mesék. A  gyermek készen kap egy sztorit, amihez nincsen köze, nem tudja a saját viszonyát kialakítani a történethez – már ha ugyan van története az adásnak  – , mert”zuhog rá” a következő műsor. Megszokja azt is hamar, hogy ha nem tetszik, átkapcsol. Úgy tűnik számára, irányíthatja világát, noha csak az adás változik.  A szülő pedig ahhoz a meggyőződéshez szokik hozzá, hogy ha ő választja ki a gyermekcsatornát, akkor felelősen döntött.

No.3.Nem kapcsolhatom ki, jól elvan ezzel..

A nyári szünet idején a gyermek közvetlen közelében gyakran állandóan megy a „gyermekműsor”  otthon, nagyszülőnél, üdülőben, utazáskor, szobában, kertben, strandon folyamatosan, megállás nélkül.  Reggel, délben, este szól a háttérben valami adás. Telik az idő, olykor egyben 12-16  óra is. Van kéznél mindig valami enni-innivaló, és hosszan el lehet heverészni a szőnyegen, pléden egy halomnyi játék között turkálva.

No.4.„A gyerekek tetszik, nem lehet mindentől megfosztani, kell egy kis kikapcsolódás”.

A gyerek azért  bámulja, mert felismer valamit a képernyőn, de gyakrabban azért, mert színes, mozog, szokatlan hangot ad.  A „tetszés” tudatos viszonyt feltételez, ami akkor fog kialakulni, ha egy-egy mese-történést fel tud a gyermek dolgozni. A „megfosztás” a szülő vágyát leplezi: ő szeretne a távkapcsolóval a kezében a monitor előtt heverészni, hát bekapcsol a gyermekének  egy műsort, hadd „tanuljon szórakozva” – legalább ő.  A „kikapcsolódást” is felnőtt fogalom. A gyerek élete normális körülmények között teljes és harmonikus – kellene, hogy legyen. Nem ki-, hanem bekapcsolódásra van szükség, arra, hogy a gyermek a számára megfelelő tevékenységekhez, személyekhez, környezethez tudjon kapcsolódni, abban a tempóban és gyakorisággal, olyan intenzíven, ami számára feldolgozható és gazdagító.

Se veled, se nélküled? Forrás: http://1.bp.blogspot.com/-DR7tFTktVeY/U2R4joqyR7I/AAAAAAAAAIQ/2EdwMOTUcx4/s1600/kids-watching-tv-pic-getty-862882704.jpg
Se veled, se nélküled? Forrás: http://1.bp.blogspot.com/-DR7tFTktVeY/U2R4joqyR7I/AAAAAAAAAIQ/2EdwMOTUcx4/s1600/kids-watching-tv-pic-getty-862882704.jpg
No.5.„ Soha nem tanul meg angolul, ha nem néz angol nyelvű gyerekműsort”.

Az idegen nyelv tanulása akkor tud elkezdődni, ha az anyanyelv használata már többé-kevésbé magabiztos, egyszerre egyénre jellemző karakterű és a nyelvi normának megfelelő továbbá  alkalmas a közösségi kommunikációban való részvételre. Ez 9-12 éves kor körül kezdődik el. Előtte a nyelvelsajátítás lehetőségei  szerint képes a gyermek a saját nyelvi készségébe beépíteni bármit. Nagyon édes egy kisgyermek, amikor szinte váratlanul idegen nyelven kimond szavakat, olykor mondatokat, amiket „megtanult a tévéből”.  A gyermek mondogatja, anélkül, hogy a kifejezést beillesztené a valóságba. Általában hamar el is felejti, mert nincs szeretetteljes és személyes megerősítés, nem kapcsolódik semmihez. Az álmélkodó és büszke család lelkesedését pedig általában akkor váltja ki az idegen nyelven „megszólaló” gyermek, ha ők maguk nem aktív módon, magabiztosan  használják az idegen nyelvet, azaz, ők maguk is „sas és sikoly” szinten vannak (lecsapnak, mint egy sas, ha hallanak valamit és felsikoltanak örömükben, ha olyasmit hallottak, ami legalább ismerősnek hangzik ) .

A tévézés és a beszédfejlődés

Az állandó háttértévézés a beszédfejlődésre rendkívül káros hatással van. A mesterkélt zörejek, torzítások ártanak a beszéd tempójának, dinamikájának kialakulásában.  A hangfekvés, a későbbi orgánum számára pedig egyenesen végzetes lehetnek. Az esemény független a beszédaktustól – kész kijelentések, párbeszédek zajlanak, általában csekély szókinccsel.  Ha  épek  a  gyermek halló-és beszédszervei, azt fogja visszaadni és úgy, amit a tévéből átvesz, sipít, affektál, hadar.  A szervek közti koordinációt pedig  ronthatja, hogy ahány film, annyi hangeffekt, hangszín, hangtelítettségi arány – és mindahány mesterséges zajkeltés.

A beszédfejlődés számára is nélkülözhetetlen ép idegrendszer számára is káros, ha nem koncentrál a gyermek valami saját tevékenységre, ha a figyelmét  megosztja az állandó háttértévé. A gyermek figyelme néha hosszabb, néha rövidebb, a mélysége is változó – ezt jó, ha a saját tevékenységei  és a szükséges napi dolgok alakítják ki. Az elmélyülten rajzoló gyerek föl- fölkapja a fejét egy TV-zajra,  a testtartása  is „készenléti”, forog, kapkodja a fejét.  Sok-sok iskolai kudarc, tinédzserkori izgágaság,  vizsgahelyzetben való rossz teljesítmény vezethető vissza arra, hogy a figyelmet nem tudja valaki sem megosztani, sem koncentrálni sem szabályozni.

Elmélyült játék helyett...Forrás: http://www.speechbuddy.com/blog/wp-content/uploads/2013/02/201321952811_samaa_tv.jpg
Elmélyült játék helyett…Forrás: http://www.speechbuddy.com/blog/wp-content/uploads/2013/02/201321952811_samaa_tv.jpg
Mit tehetünk?

Hagyjuk a gyermeket csöndben játszani. A figyelmének az idejét ne egy külső, semmihez sem köthető agresszív inger szabályozza. Nézzünk meg együtt egy- egyfilmet, közben és utána megbeszélve azt. Sokat-sokat beszéljünk, énekeljünk, mondókázzunk, meséljünk – korán kezdve, már a pocakban lakó babának és folytassuk egészen tinédzser korig.  Az óvodában-bölcsődében semmiképpen nem tanácsos „betenni egy rajzfilmet”, sokkal célszerűbb egy jó zenét választani, de ott is kell a gyerekeknek a saját zaj és a csendesség is.

A TV is olyasmi, mint bármelyik eszköz: rajtunk múlik, hogy használjuk.

(A cikkre válaszként született írás Timár Borbála médiapedagógustól itt olvasható:

Még egyszer a tévés tévhitekről – és arról, hogyan csinálhatnánk jobban

Néhány forrás:

Tévénézési szokások adatai:

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf

http://www.nielsentam.tv/Uploads/Hungary/Honlap_havi_statist_201604.pdf

Magyar nyelvű hivatkozások, források:

https://es.scribd.com/doc/306879699/Rosta-Katalin-Tanits-Meg-Engem-Fejleszt%C5%91-Program-Logopediai-Ovodak-Szamara-OCR

http://www.szuloklapja.hu/gyermek-fejlodese/925/a-tevenezes-hatasa-a-kisgyermekekre.html

http://www.eltereader.hu/media/2014/12/NT_A_spontan_beszed_sajatossagai_gyermekkorban_READER.pdf

A beszédfejlődésről a Google t udományos keresőjének találati listájában(angolul):

https://scholar.google.hu/scholar?start=20&q=speech+disorder+pdf&hl=en&as_sdt=0,5&as_vis=1

https://scholar.google.hu/scholar?q=articulation+disorder+vs+phonological+disorder&hl=en&as_sdt=0&as_vis=1&oi=scholart&sa=X&ved=0ahUKEwi0g7DuscrNAhUKvRQKHY1MDQMQgQMIGDAA

Az amerikai „Beszéd, hallás és nyelvtudományi” szervezet honlapja- www.asha.org-   a témáról:

http://www.asha.org/public/speech/disorders/SpeechSoundDisorders/

http://www.asha.org/PRPSpecificTopic.aspx?folderid=8589935321&section=Causes

https://www.babble.com/toddler/toddler-speech-problems/

 

A szerző bemutatkozása:

csehborbalaCseh Borbála

Történelem-német szakon végeztem az ELTE -n. Célom volt, hogy az oktatási intézményrendszert megismerjem, s ezt 35 év alatt elég alaposan sikerült is. Sokféle iskolában tanítottam óvodától az egyetemig, legnagyobb büszkeségem, hogy már 140 fölött van azoknak a tanítványaimnak a száma, akik szintén tanárok lettek. .

Az életem másik része a kortárs művészetekkel, elsősorban a designnal való foglalkozás Több művészeti egyesületben vagyok tag, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületben hosszú évek óta kurátorkodom, de dolgoztam több magángaléria megbízásából is itthon és külföldön.