A képzés részletei, a pedagógus bevonódása, az előnyöké s kihívások is kirajzolódnak a fotókkal gazdagon illusztrált beszámolójából!
Tanárok egészsége, ahogy a finnek látják
2016 augusztusának első hetét Finnországban tölthettem. Az Erasmus + KA1 továbbképzési programja keretében az eduKarjala kurzusán, a „Healthy Teacher – Healthy School” képzésen voltam nyolc más európai országból érkezett mintegy harminc kollégámmal együtt.
Saját iskolám, a Budapest XVII. Kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium projektje olyan módszerek és jó gyakorlatok megismeréséről szól, amelyek segítik a differenciált, személyre szabott, de csoportban megvalósítható nevelést-oktatást.
Mivel középfokon beszélem az angolt, célom az volt, hogy haza tudjak hozni mindent, és semmit ne szalasszak el a nyelvtudásom esetleges hiányai miatt. Ezért nem szaktanárként – magyartanárként – jelentkeztem szövegértéssel, anyanyelvtanítással, kompetencia-fejlesztéssel kapcsolatos továbbképzésre, hanem gondoltam egy merészet, és egészségneveléssel, azon belül is fizikai aktivitással kapcsolatos kurzust választottam. Arra gondoltam, osztályfőnökként jól fogom hasznosítani ezt a szünetekben,kirándulásokon, közös együttlétek alkalmával.
Beszélgetés, mozgás, játék – a kurzus főbb elemei – és persze szaunázás:)
Az eduKarjala képző intézmény jelenleg tízféle képzést ajánl a pedagógusoknak. Ezek egyike a „Healthy teachers -healthy school” ötnapos programja, amely elsősorban a tanári motiváció erősítését és az energiaszint növelését célozza.
A kiutazás előtt a szervező intézménytől megkapott Power Point-prezentációk alapján tanulmányozhattuk a finn oktatási rendszer felépítését.Feladatul kaptuk egy prezentáció készítését is, melyben a bemutatkozáson kívül a testnevelés helyzetét kellett felvázolni a Nemzeti Alaptantervben, valamint küldő intézményünkben, és meg kellett fogalmaznunk azokat a területeket, amelyeken fejlődést szeretnénk elérni a kurzus által.
A kurzus időtartama alatt a napok egy délelőtti és egy délutáni tevékenységblokkra oszlottak: délelőtt a résztvevő országok mutatták be prezentációikat, ezt szabad beszélgetés követte. A délutáni blokkban különböző mozgásformákat próbáltunk ki és Játszottunk (!). Megismerhettem olyan finn hagyományos játékokat, mint a mölkky, frizbigolf; nordicwalkingoztam , sőt: vízilabdáztam.
A napot szaunázás zárta, amely után a sportcentrum területén húzódó tóban úsztunk.
A kurzus tartalmazott két tanóra jellegű foglalkozást is, az egyik témája a mindennapos mozgás/ testnevelés kérdése, a másiké az egészséges táplálkozás volt. Ezt középiskolai tanárok tartották, akik abból az intézményből érkeztek, ahol a kurzus vezetője igazgatóként dolgozik. A kurzus utolsó előtti napján Helsinkit jártuk be egy kirándulás keretén belül.
Erdő, tó, sportpálya – itt zajlott a képzés
Pajulahti 1000 fős falu Helsinkitől mintegy 100 km-re. A házak elszórtan helyezkednek el a dombos vidéken, kerítés nem veszi körül a telkeket, az erdő benő a házak közé. Ebben a kis faluban helyezkedik el a Pajulahti Sports Institute. (A sportközpontról egy izgalmas, 360 fokban körbe”néző” fotó ezen a linken látható. A szerk.) Az intézmény sportcentrum, képzési centrum és szabadidős létesítmény egyben. Edzőterem, teniszpálya, röplabdapálya, csónakkikötő, szabadtéri futópálya, erdei futó-és gyaloglóösvény, uszoda, nyáron is üzemelő jégpálya, focipálya, kalandpark, szauna, tó, valamint szálloda jellegű építmények, illetve képzési centrum előadótermekkel, könyvtárral adják a részeit. A centrum a finn olimpiai csapat hivatalos edzőhelye is, illetve mozgássérültek sportversenyeit is megrendezik itt.
A „ finn csoda” közelről ?
Azzal kezdeném, hogy természetesen én is, mint kollégáim mindegyike, azzal a nem titkolt szándékkal érkeztem meg ebbe a mesebeli országba, hogy közelebbről megláthassam a „finn csodát.” Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen a kurzus a szorgalmi időszakon kívülre esett. Mivel azonban a továbbképzés helyszíne egy olyan sportcentrum volt, ahol iskolai csoportok tartották nyári táborukat, reméltem, mégis sokat láthatok, és informális helyzetekből ugyan, de benyomásokat szerezhetek a finn gyerekekről. Másrészt képzőink középiskolai tanárok lévén várható volt, hogy problémakezelésükből, kommunikációjukból feltárulkozik pedagógiai kultúrájuk, módszertani sokszínűségük. Nem csalódtunk, nem csalódtam.
Mi –mennyi- hogyan? Az „ezer tó országa” – és adatok az oktatási rendszerről
Amit eddig is tudtam, de jó volt újra rácsodálkozni, hogy Finnország területe háromszorosa Magyarországénak, de ezen a területen csak 5 millió emberél. 88 000 tavuk és a 3 millió szaunájuk van. A finn oktatási rendszer ingyenes (a taneszközök és az étkezés is), kezdő szakasza kilenc évfolyamos; a gyerekek 7 éves kortól járnak iskolába, napi 3-4 órán át tanulnak, angol nyelvet 9 éves kortól. A középiskola hároméves, de 4 év alatt is elvégezhető, bár a tanulók 95%-a elvégzi három év alatt. Minden tanév 5 szakaszra bomlik, a szakaszok végén számonkéréssel.
Hogyan becsülik meg az anyanyelvoktatást?
Nem tudtam eddig, hogy tantárgyam, az anyanyelvoktatás milyen nagy becsben tartott területe a finn iskolarendszernek. Ennek a tantárgynak a legmagasabb az óraszáma (a matematikáé mellett) a kilenc évfolyamos kezdőszakasz alatt. Nemcsak a tantárgy, az anyanyelvet oktató pedagógus szerepe is megbecsült: heti 16 tanórája van, ez a legalacsonyabb kötelező óraszám. Ezt 3 olyan órával kell kiegészítenie, amelyet kooperációra fordít: kollégákkal, szülőkkel.
Mozgás: napi 1-2 óra, húsz perces blokkokban
Finnországban a testnevelés és egészségnevelés felfogása is sok számomra újszerű elemet tartalmaz:a tárgy óraszáma heti 2 óra; a tanárok közül a legmagasabb óraszáma is a testneveléstanárnak van, heti 23 óra. Sokan azért, hogy a heti 23 órájuk megvalósuljon, egyéb, például informatikai foglalkozásokat tartanak. A testnevelés tartalmi-koncepcionális részével kapcsolatban középiskolai tanár előadónk gyakran hivatkozott friss kutatási eredményekre: ezek szerint 16 éves korig napi 2 óra aktív mozgásra van szükség, 16 éves kor felett napi 1 óra aktív mozgásra.
Természetesen kerékpároznak, úsznak és szaunáznak a finnek
A kutatások szerint ezt a mozgásmennyiséget 20 perces blokkokban a legegészségesebb végezni, nem egyszerre. Ebbe beleszámítódik az is, ha valaki kerékpárral jön az iskolába. Mindez természetesen egy olyan kulturális közegben hangzott el, ahol nemcsak az természetes, hogy szinte mindenki kerékpárral jön az iskolába, hanem az is, hogy gyakran úszik, korcsolyázik a 88000 tó valamelyikében, illetve napi rendszerességgel megfordul a család szaunájában.
Az a bizonyos motiváció- avagy hogy kerül a történelem a testnevelés órára?
„Learning is more important, than teaching” – (vagyis a „A tanulás fontosabb, mint a tanítás” – a szerk. ) vetíti ki a táblára az első alkalommal a mondatot tanárunk, és ennek jegyében a témát először kooperatív technikával dolgozzuk fel. Feladatunk a következő: hogyan integrálható a matematika/ történelem a testnevelésórába, illetve hogyan integrálható a sport a matematika-/ történelemórába. Hólabda technikával indítjuk az ötletgyűjtést, negyed óra elteltével már egymást tanítjuk szakértői mozaikkal a problémáról. A végén „Elmondom én is a saját véleményemet” bevezetővel tanárunk megtartja a témáról azt az előadást, amelyet mi a foglalkozás kezdetén vártunk jegyzetfüzeteink fölé hajolva.
Hogyan motiválják Közösen, IKT-eszközökkel – motivációhoz
Bemutat két applikációt is (Socrative students és KAHOT),ezeket rendszeresen használják a tanítványai. Rögtön feljelentkezünk mobillal a rendszerbe, és indulhat a játék. A hallott témáról kérdez vissza nem túl bonyolult ellenőrző kérdéseket. A végén a kivetítőn megjelenik gyorsaságunk és eredményességünk a többi csoportéhoz képest.
„Mindenki” ezt kérdezni – hol a kulcs?
Az előadások utolsó, legnagyobb részét az előadónak feltehető kérdések és az erre adott válaszok teszik ki. Sokan vagyunk, kivételes adottságú iskolától a komoly nehézségekkel küzdő, sok bevándorlót integráló intézményig húzódik a skála, mégis egyfélét kérdezünk:
- Hogyan motiváljam a tanítványaimat?
- Mit tegyek, hogy együttműködjenek velem?
- Hogyan segítsek nekik megváltoztatni egészségre káros szokásaikat, életvitelüket?
S bár a kérdést többen, többféleképpen tesszük fel, a válasz újra és újra a következő: kevés anyag legyen egy órán és sok idő az elmélyítésre; bármilyen mozgásformával kísérletezzen egy osztály, a visszajelzés legyen mindig pozitív: „Ne hagyd abba, mert jól csinálod!” Kollégáim nem elégedettek a válasszal, tovább kérdeznek: „Ezt mind mi is ugyanígy csináljuk, mégis nehéz motiválni a tanítványainkat.” Tanárunk a kommunikáció fontosságáról beszél és így fogalmaz: „Tudj úgy kommunikálni, hogy menj be a bőre alá, és tudd meg, miért nincs kedve tanulni, tornászni, úszni?”
Meghökkentő megoldás egy megrögzött mulasztó esetében
Majd elmond egy történetet, amely vele és egy tanulócsoporttal esett meg. Egy notórius mulasztó gyerekhez egyik reggel együtt ment ki ő és az egész osztály. Magukkal vitték a tableteket, leültek a szobájában és azt mondták: „Ha te nem jössz az iskolába, majd az iskola jön hozzád”, és a meglepett fiú szobájában megtartották az informatikaórát. Később kiderült, a fiú azért nem járt be az órára, mert azt érezte, gyengébb, mint a többiek, és ez elvette a kedvét. De a különleges reggel után szárnyakat kapott.
Ez meglepte? Akkor olvassa ezt: mit műveltek a tanteremben és mit „kaptak érte”?
Mondanivalóját megerősítendő tanárunk egy rövidfilmet mutat be arról, a finnek hogyan képzelik a testnevelés oktatást. A filmen két gyerek mászkál egy tanteremben, padról szekrényre ugranak, függeszkednek a berendezési tárgyakon, szaltóznak a levegőben. Kollégáim ijedt reakciójára, miszerint ez nagyon balesetveszélyes, tanárunk provokatív választ ad: ha eltörik egy kéz vagy egy láb, az hamar begyógyul, és ez sokkal kisebb baj, mint ha valaki nem tanulja meg a szabad mozgás örömét, és később, felnőttként gyógyíthatatlan betegségektől szenved majd.
A nap végén ezzel köszön el: egy tanár sem tud igazán motiválni addig, amíg ő maga nem motivált maximálisan. Ezért a finn pedagógusok évente két olyan napot töltenek együtt, amely csak a közös mozgásról szól. Ezeken a napokon sportcentrumokba utaznak el, ahol szabadon próbálgathatnak ismert vagy új, egyéni vagy csoportos sportfajtákat.
A „finn csoda” kulcsa: tolerancia, kommunikáció, pozitív visszajelzések
A délelőtti témákat informális módon, kisebb csoportokban folytatjuk a közös szaunázás alatt és este a szobákban. Több kolléga megfogalmazza, hogy azzal az elvárással jött a kurzusra, hogy egy kulcsot kap a kezébe, a motiváció kulcsát: technikai kérdéssé válik és megtanulhatóvá a „finn csoda”. De a toleranciáról, kommunikációról, pozitív visszajelzésről szóló válaszok hallatán csalódott: úgy érzi, régi igazságok hangzottak el. A kibontakozó vitát olyan társunk zárja le, aki harmadik alkalommal jár továbbképzésen Finnországban. Ő állítja, hogy a finnek valóban így tanítanak, és ezekkel az eszközökkel motiválnak. Ahogy telik az idő, úgy tapasztaljuk meg ennek az igazságát. A délutáni foglalkozás végén tanárunk arra buzdít, hogy fedezzük fel a sportcentrumot, és szabadon próbáljuk ki a legkülönbözőbb sportokat, este pedig feltétlenül szaunázzunk. Ő maga a legváratlanabb pillanatokban tűnik fel a teniszpályán, az uszodában vagy az erdei futópályán. Előbb-utóbb mindenki élni kezd a lehetőségekkel: hatalmas biciklitúra szerveződik, egy kollégánk karatézni tanítja a vállalkozókat, röplabdameccs, tó átúszás, tenisz – és mindez olyan emberekkel szoros együttműködésben, akik életükben először találkoznak, és a közös nyelv (angol) egyikünknek sem az anyanyelve.
Egészséges iskolához egészséges tanár kell – örömteli mozgás naponta, és kész a csoda
Mire letelik az öt nap, megértem, mit takar a továbbképzés elnevezése: ha egészséges, motivált tanulókat akarunk látni magunk körül, és ezt ki ne akarná, a kulcs nem módszer vagy eszköz, hanem annyi, hogy magunk éljünk egészségesen. Ez pedig „finn módra”,úgy látom, azt jelenti, hogy napi rendszerességgel mozogjunk a szabadban, és ha stressz ér bennünket, ne mással, mozgással vezessük le! Szándékosan kerülöm a kurzus óta az „edzés” szót, mert ehhez a fokozott fizikai erőfeszítés fogalma kapcsolódik, én pedig ez alatt az öt nap alatt játékról, szabad mozgásról, örömmel elérhető teljesítményszintről tanultam. És még annyit: már meg sem lepődöm azon, hogy mindent, amit testneveléssel kapcsolatban mutatott meg ez a kurzus és az itt dolgozó testneveléstanárok, tudom, hogy használni tudok a magyarórán.
írta: Ruff Zsuzsanna magyar szakos gimnáziumi tanár, osztályfőnök
Kőrösi Csoma Sándor Általános iskola és Gimnázium, Budapest
Fotók: Ruff Zsuzsa, pixabax.com és a sportcentrum honlapja
