„A meséken keresztül akarva-akaratlanul egyfajta tapasztalatot szerzünk a világról, s amikor ennek vagyunk részesei, a hagyomány által megszentelt tudásból merítünk.” Boldizsár Ildikó
Mi a Varázsvár műhely lényege?
A Varázsvár egy kísérletezésen alapuló természettudományos projekt. Interaktív, tudományos szakkör. Felfedeztető oktatáson alapuló műhely. Célunk az élményszerű, gyakorlati oktatás népszerűsítése úgy, hogy közben a gyerekek számára folyamatosan lehetőséget biztosítunk a kísérletezésre, az élményszerzésre. Az interaktivitáson alapuló, felfedeztető módszereket alkalmazó műhelyünket az óvodások és iskolások manuális készségeinek, képzeleterejének és természettudományos szemléletének fejlesztésére alapozzuk.
A műhelyben középiskolai tanárok és középiskolás diákok közösen fejlesztenek kísérleteket minden korosztály számára.
Ennek eredményeként az óvodás, kisiskolás korosztály számára olyan gyakorlatban használható anyag jöhetett már létre, amely körülbelül félszáz kísérletet tartalmaz. A kísérletek fejlesztését a középiskolások végzik tanári ellenőrzéssel, kiaknázva a felfedeztető oktatásban rejlő lehetőségeket. A kész kísérleti bemutatókat a diákokkal együtt alkotjuk meg és végezzük el.
Hol működik a projekt?
A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium természettudományos oktatásának az alapítás óta eltelt 105 évben számos kihívásnak kellett megfelelni. A jelen oktatás egyik kihívása a természettudományos műveltség erősítése, a hiányszakmákra jelentkező tanulók alapos felkészítése. A kihívásoknak való megfelelést segíti a több műhelynek helyt adó, modern természettudományos oktatást biztosító Öveges Laboratóriumunk.
Miért hasznos a felfedeztető oktatás?
Az elmúlt években sokan beszéltek már a természettudományos oktatás nehézségeiről, kihívásairó l(Nahalka, 1999; Papp, 2001- részletesen ld. a cikk végén a szakirodalom-jegyzékben, a szerk.). Sokat olvashattunk arról, hogy egyre kevesebben választanak természettudományos, műszaki pályát. A negatív hangú írások alapján azt gondolhatják sokan, hogy a természettudományos tantárgyak nehezek. Nehezen tanulhatóak, sok kreativitást, kitartást igényelnek. Szerintünk és többek szerint sem reménytelen a helyzet,
csak a hagyományos pedagógia a természettudományok (Nagy, 2007) és talán más tudományok esetében kezd csődöt mondani.
A hiba talán abban is van, hogy a természettudományokat elszigetelt világként ismertetik a legtöbb iskolában (Patkós, 2008). Ugyanakkor a természettudományok népszerűsítése, a tantárgyak vonzóvá tétele pozitív hatással lehet a gyerekek és a tudomány kapcsolatára (Revákné, 2002; Zátonyi, 2007, Nagy, 2010). Hazai és külföldi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a felfedeztető oktatás módszereire támaszkodva (Nagy, 2010) érhető el a természettudományok és a diákok közötti hézag szűkítése.
Ez a pedagógia segíti azt, hogy a tanulók átéljék a tudásalkotás folyamatait.
Ez persze azzal jár, hogy a hagyományos tanár-centrikus oktatást felváltja a tanulóközpontú oktatás. A felfedezéses tanulás szerint nem a tanár transzformálja a tudást, hanem a tanulónak önálló munka keretében kell felfedeznie és elsajátítania azt. A tanuló természetes igényként éli meg az önálló teljesítményre való törekvést, a felfedezést.
A tanuló a tanulási folyamat irányítójává válhat, kudarcok sorából tanulhat, a pedagógus pedig mint segítő, támogató fél funkcionál (Knausz, 2001).
Ez a gondolkodásmód tulajdonképpen összecseng Csányi Vilmos etológus gondolataival is, miszerint: „Az iskola, az a ruhatár, ahová gyermekeinket elhelyezzük, hogy fegyelmezett, erkölcsös, munkára motivált felnőttként kapjuk majd egyszer vissza, azt hiszi, hogy neki az a dolga, hogy a kis fejekbe minél több információt töltsön. Mivel ezt a mechanikus folyamatot a gyermekek kezdeményezőképessége, természetes aktivitása igencsak akadályozza, ezért a legtöbb iskola amolyan fegyelmező intézménnyé is alakult, ahol a kívánt célt, ha kell, erőszakkal is elérik.
Pedig az iskolának afféle gyermek-„törzsnek” kéne lennie, kisebb-nagyobb bandákkal, ahol jó lenni, ahol mindenkit szeretnek, segítenek, ahol a gyermek, ha szükséges, érzelmi támaszt és vigaszt kap.
Mellesleg persze tanulhatna is valamit, de ha egy tizenéves igazán meg akar valamit tanulni, azt rendszerint sokkal gyorsabban teszi, mint azt az iskola képzeli.”
Tehát eszerint a diák dönt, hogy szüksége van-e a tudásra. Nekünk pedig el kell fogadnunk, ha úgyszólván nincs szükség a portékánkra, mégis a tanulási folyamat közben kísérletezik, jól érzi magát. A felfedeztető tanulási folyamatot a spontaneitás jellemzi (Bognár, 1997). Ez történik a Varázsvár műhelyben. Nemcsak kiváló kémikusok alkotják a szakkört, hanem elégséges érdemjeggyel rendelkező tanulók is kiválóan dolgoznak benne, sokszor a tudományt igen magas szinten művelőket meghazudtoló precizitással és kreativitással.
Mi történik egy foglalkozáson ?
(Hagyja, hogy elvarázsoljuk :)- a szerk. )
Minden foglalkozást kb. másfél órára tervezünk. (A Varázsvár foglalkozást mintegy két percben bemutató kisfilm a YouTube-on megtekinthető, valamint további bemutató -videók is elérhetők Koncz Gábor pedagógus jóvoltából ahhoz kapcsolódóan ezen a linken. A szerk. ) Ez soknak tűnik, de a foglalkozások interaktivitása miatt az időt gyakorlatilag nem is érzékelik a gyerekek. A gyakorlat előtt a laboratóriumban található élő állatokkal ismerkednek meg a gyerekek, miközben számos kitömött, illetve preparált állatot, emberi testrészek összerakó modelljeit is megvizsgálhatják. Ezt követően helyezkednek el a laboratóriumban, ahol a mesékhez külön válogatott zenék szólnak. Az interaktív táblán animált figurák jelennek meg az aktuális jelenetekhez kapcsolódóan. És kezdetét veszi a kalandozás Tündérországban…
„…Történt egyszer, hogy egy kora tavaszi napon a szikrázó napsütésben” megszületik egy tündér. Itt a szikrázó napsütést az ammónium-bikromát égéséből visszamaradt dikróm-trioxid újraégetése fogja előidézni egy üvegben. A jelenség pár másodperces szikrázó fényjelenséggel jár, amely nagyon szép és látványos kezdete lehet a gyakorlatnak.
„Telt múlt az idő, szépen cseperedett és mint a legtöbb tündéreknek, kedvenc színe a rózsaszín lett.”. Ekkor nagyobb mennyiségű vörös káposzta levébe tesznek a gyerekek pezsgőtablettát és kezdődik a varázslat. A sötét színű folyadék szép rózsaszín lesz, miközben varázspálca a kézben, varázskalap a fejtetőn és mennyei öröm az arcokon. Itt tényleg varázslat történt.
„Egy szép napon a Tündérkirálynőtől egy titkos üzenetet kapott…”Ezen a ponton lép a mesébe a gonosz sárkány. Fehér szűrőpapírra rajzolunk egy sárkányt szalicilsavval, amit vas(III)-kloriddal hívunk elő közösen a gyerekekkel. Közben megbeszéljük a szalicil korábbi háztartási jelentőségét, a vas élettani szerepét.
A sárkánytól csak a Szépkirályfi óvhatja meg a tündért. Ezért fel is kerekedik, hogy megkeresse a királyfit. Miközben „egy szép reggelen elért a törpök országába….”
Ekkor elvégezzük a kék lombik kísérletet úgy, hogy minden gyerek egyszer megrázhatja a dugóval gondosan lezárt lombikot, ezzel előcsalogatva a ˝törpöt˝, ami Hókuszpók érkezésére elszelel.
„Vándorútja a törpök hazája után az óriások földjén át vezetett. A hatalmas elefántok között iciri-piciri porszemnek érezte magát és csak ámult-bámult, csodálkozott, hogyan élnek az óriási állatok. Legjobban az elefántok fogmosása tetszett a tündérnek…” Ekkor jön a védőszemüvegek kiosztása, amely tovább fokozza a boldogságot. Sok kis tudós kíváncsian ül, egymásra mutogat és elégedetten dől hátra a varázsszemüvegben. Majd összeöntjük az elefántfogkrém hozzávalóit, ami általában két méter magasságig emelkedik tantermi körülmények között. Majd a habot lángra lobbantjuk és elbeszélgetünk az oxigén éltető erejéről.
(A videó elérhető ezen a linken.)
„Az elefántvilág szomszédságában éltek a világ legfurcsább élőlényei a kaméleonok.” Itt a minden korosztály számára fejtörést okozó oszcilláló reakciót végezzük el mágneses keverővel. Így megismerjük a mágnes jelentőségét, a jód sokféleségét.
„A tündér fáradt lett a sok repüléstől, kutatástól.” A fáradtság ellen egy cukros varázsitalt keverünk. Az eltérő töménységű színes cukoroldatokat egymásra rétegezzük. Természetesen minden gyerek kémcsővel és pipettával a kézben már-már zavarba ejtő koncentrációval csepegteti a varázsitalt a kémcsőbe, elkészítve így a cukorszivárványt.
„Így ért el a királyfi meseszép várához.” A vár a szivárványhíd lábánál van, amelyet színes pillangók őriznek. Itt elkészíthetik a gyerekek főzőpoharakban lévő ételfestékes víz és szűrőpapírcsíkok segítségével a hat színben pompázó szivárványhidat. Továbbá a kromatográfia alapjaival ismerkedve szűrőpapír, filctoll és egy kis víz felhasználásával elkészítheti mindenki a saját szivárványos pillangóját, amelyet aztán haza is vihetnek.
Eközben a várban lévő királyfinak titkos üzenetet írnak egy előzetesen káposztalével megfestett szűrőpapírra. Két folyadékot használhatnak az íráshoz, szódaoldatot és citromlevet. A zöld és rózsaszín rajzok elkészítése során továbbra is szól a barátságos, csilingelő zene. A titkos üzenetet palackba tesszük, de előtte még kiszabadítjuk a szellemet a palackból a jól ismert hidrogén-peroxidos kísérlet segítségével.
A királyfi és a tündér immár karöltve, „…lassan röpködve odaértek a sárkányhoz. A sárkány dühöngött és nyújtogatta hosszú, félelmetes nyelvét.” Ekkor lesz belőlünk sárkány, kanálnyi tejporral és egy kis lánggal óriási lángnyelveket varázsolunk a laborba. Természetesen a sárkányt elűzzük és „Tündérország lakói örömükben összefogtak, olyan szökőkutat építettek, amiből éjjel nappal rózsavíz folyt, soha ki nem apadt.”
Ekkor a fenolftaleines ammónia-szökőkút tör fel a tanári asztalon. Ez jelenti a bemutató végét, ami után rendszeresen ráadás lángokat kell fújni és csoportoktól függően extra kísérleteket végzünk el.
„Így volt, vége volt, mese volt…”
Szinte az összes kompetenciát fejlesztik – sérült gyerekek számára is elérhetően
A szakkör diákjaival folyamatosan fejlesztjük a kísérleteket, melyeket újszerű formában mutatunk be. A szakkörben résztvevő és a foglalkozásokat látogató tanulók számára szinte az összes kompetenciaterület fejlesztését biztosítjuk. Fejlesztjük:
- az anyanyelvi kommunikációt;
- az esztétikai-művészeti tudatosságot és kifejezőkészséget;
- a természettudományos,
- digitális,
- szociális és állampolgári,
- kezdeményező-készség
- és vállalkozói kompetenciát is.
Mindezek mellett a gyakorlatorientált foglalkozásoknak köszönhetően fejlődik az énkép és önismeret, a testi és lelki egészség, a környezettudatosságra nevelés. A gyerekek által elvégzett, manuális készségeket erőteljesen fejlesztő kísérletekhez többnyire hétköznapi, bárki konyhájában megtalálható anyagokat használunk.
Egy-egy foglalkozás megvalósulhat iskolánk laboratóriumában a mese keretein belül; de rendezünk interaktív kísérletezős játszóházakat akár külső helyszíneken is; illetve kísérleteink egy része felhasználható sérült gyerekek fejlesztésében, tevékenykedtetésében egyaránt.
„Fülig érő szájjal”- avagy miért jó ez a tanárnak?
Számos előnye mellett azonban még fontos kiemelnünk azt is, hogy a kísérleti foglalkozásokból mi magunk is elmondhatatlanul sok energiát nyerünk. Ezeknek köszönhetően a kísérletezés fáradalmai hamar feledésbe merülnek és gyakorlatilag az esetek nagy többségében fülig érő szájjal megyünk tovább és tanítjuk középiskolás diákjainkat.
Miért pont mese? Miért élménypedagógia?
Mindannyian több éve dolgozunk pedagógusként. Fiatal tanárokként tudjuk és elfogadjuk, hogy a korábbi tanár-centrikus módszerekkel egyre nehezebb eredményt elérni. Tudományos munkát is folytatunk a tanítás mellett, valamint folyamatosan tájékozódunk a pedagógiai szakirodalmakban is.
Már nagyon sokan felismerték és beszámoltak az élményalapú oktatás fontosságáról.
Tudjuk, hogy a motiváltság elérésében kulcsfontosságú az élmény.
Ugyanis, ha a „tanulás érzelmileg és intellektuálisan élményt jelent akkor nő az ismeretek befogadásának intenzitása és mélysége, a tanulás nem csak örömtelivé, de hatékonyabbá is válik. A társakkal való együttműködés, az aktív részvétel, a játék, a kihívás az élmények egyik forrása lehet.” (Mészáros, Bárnai 2010).
Az élménypedagógia a frontális munkamódszerekkel szemben a több érzékszerven keresztül történő tapasztalati tanulásra alapoz, a vizuális, akusztikus, taktilis és mozgásos észlelést is bevonja az ismeretszerzésbe (Miklósi, 2012). Egy ilyen élmény lehet a diákok, gyerekek számára a laboratórium előterében lévő élő állatok sokasága. Hullámos papagájok, díszpintyek, kanári, teknősök, gyémántgalambok, szibériai csíkos mókus, hörcsögök és halak sorakoznak és válnak elérhetővé mindenki számára.
Edward O. Wilson (1984) biofília elmélete szerint minden ember ösztönös sajátossága az, hogy természetes szimpátiát érzünk más élőlények iránt. Bizonyított, hogy az
állatok jelenléte jótékonyan hat a közérzetünkre, élettani folyamatainkra, az állatok jelenléte feszültségcsökkentő hatású lehet.
Miért pont mesébe ágyazva és miért a tiniknek is így?
Az élményeket mesébe ágyazva biztosítjuk. Igen hosszasan lehet sorolni a szakirodalmakat, amelyek a mesék jótékony, oktatásban is felhasználható hatásairól írnak. Nem ezek alapján kezdtük el a projektet, ugyanakkor a megvalósítás során tapasztaljuk, hogy kicsiktől a nagyokig most már minden korosztály a mesére alapozott kísérleti foglalkozást szeretné kérni. Annak ellenére van ez így, hogy igen komolyan, szakmailag pontosan megtervezett bemutatóink vannak a felső tagozatos és középiskolás korosztály számára. A tapasztalatainknak köszönhetően ma már tudjuk, nem a didaktikailag kifogástalanul, pontról pontra felépített, magas tudományt felvonultató gyakorlatokra van szükség. A tíz év feletti gyerekek sokszor még az ovisoknál is jobban várják a mese végét, miközben észre sem veszik, hogy milyen sokféle módon fejlesztettük kompetenciáikat.
Boldizsár Ildikó (2010) szerint „A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának.” Ez a mi egyik legfőbb feladatunk.
Ilyennek kell láttatni a tudományt.
Nem az a fontos, hogy a jelenlegi ötfokozatú skálán milyen béklyót kap a gyerek, hanem az, hogy mutassuk meg neki a tudományban rejlő lehetőségeket.
Irodalmakból tudjuk azt is, hogy a mese segítségével mind a tíz intelligenciaterület fejleszthető, továbbá hatással van a képzelet, a gondolkodás, a rendszerező képesség, az elemző képesség és a társas kapcsolat alakulására is (Bajzáth, 2015).
Az idegrendszeri szinaptikus kapcsolatok kiépülését segíthetik a mesék (Vekerdy, 2001). A mesék hatására endorfinok, hétköznapi értelemben boldogsághormonok szabadulnak fel. Ezek hatására derűsebbek lesznek a mesét hallgató gyerekek és felnőttek egyaránt. A mesén felnövekvő gyerekek agressziós szintje iskoláskorukra lényegesen alacsonyabb, mint mesétlenül felnőtt kortársaiké (Vekerdy, 2001). ezért is fontos nekünk, pedagógusoknak, hogy a tanóránkat ne az unalom, a tananyag szigorú rendben való mantrázása lengje be.
Legfontosabb a felszabadult öröm, a nevetés, mert a Példabeszédekben is olvashatjuk a Bibliában „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”
A Varázsvár csapatának bemutatkozása:
Dr. Jámbrik Katalin (bal oldal, biológia), Tóth-Gál Zsuzsanna Napsugár (jobb oldal, matematika-kémia) és dr. Koncz Gábor (biológia) a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium pedagógusai vagyunk. A gimnázium Öveges Laboratóriumában tevékenykedünk elsősorban, ahol számos diákot készítünk emelt szintű érettségire és versenyekre egyaránt. Aktívan részt veszünk a Kutató Diákok Mozgalmában és folyamatos kapcsolatot tartunk a Kutató Tanárok Országos Szövetségével is.
A szerkesztő kérdései az együttműködésről
A munkánkat a Facebook-on és a YouTube-on szoktuk népszerűsíteni, illetve kisvarda.hu és szon.hu oldalakon. Ha valaki szeretné velünk felvenni a kapcsolatot, az én -Koncz Gábor e-mail címemen teheti meg legegyszerűbben (telefon:06/30-300->>>> (név és cím a szerkesztőségben). Szívesen tartunk bemutatókat sérülteknek, ovisoknak, szülinaposoknak, stb. Elég sok tapasztalatunk van már kitelepülések terén is. Volt már karácsonyi, húsvéti bemutatónk. Családi nap a General Electric szervezésében, interaktív játszóházunk városi szinten. De voltunk többször a győri Mobilisben, az Operában a Faust-bálban is kísérleteztünk 2015-ben.
Szóval kollégát, diákot egyaránt szívesen látunk laborunkban, de természetesen kitelepülésekről is lehet velünk egyeztetni.”
Irodalomjegyzék
Bajzáth Mária, dr. Agócs Gergely (2015): „A mese a nevelés táltosparipája”. Új Köznevelés Különszám.
Bognár Mária (1997): „Élménypedagógia”. In: Új Pedagógiai Lexikon. Keraban Kiadó, Budapest.
Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Magvető
Edward O. Wilson (1984): Biophilia. Cambridge: Harvard University Press.
Knausz Imre (2001): A tanítás mestersége. Iskolafejlesztési Alapítvány, Budapest.
Mészáros Veronika – Bárnai Árpád (2010): Az élménypedagógia egy lehetséges meghonosítási módja gyermekotthoni közegben. Új Pedagógiai Szemle, 1-2. sz. 55-72
Miklósi Balázs (2012): Élménypedagógia a Rákospalotai Javítóintézetben. „LÉPÉS-VÁLTÁS” c. kiadvány In: Hazai Vera – Hatvani Erzsébet – Virág Tünde (szerk.): Lépés-váltás. Fiatalkorú bűnelkövetők reintegrációs programja. FICE, Budapest, 97-102
Nagy József (2007): Kompetencia alapú kritériumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged.
Nagy Lászlóné (2010): A kutatásalapú tanulás/tanításv(’inquiry-basedlearning/teaching’, IBL) és a természettudományok tanítása. Iskolakultúra Online (1)
Nahalka István (1995): A természettudományos nevelés és a tudományelméletek. Magyar Pedagógia, 95. 3−4. sz. 229−250.
Papp Katalin (2001): Természettudományos nevelés: múlt, jelen és jövő. In: Csapó Benő és Vidákovich Tibor (szerk.): Neveléstudomány az ezredfordulón. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 328−338.
Revákné Markóczi Ibolya (2002): Motiváció a biológiatanításban. A Biológia Tanítása, 10. 3. sz. 7−12.
Spronken-Smith, R. (2008): Experiencing the Process of Knowledge Creation: The Nature and Use of Inquiry-Based Learning in Higher Education.
Vekerdy Tamás (2001):Gyerekek, óvodák, iskolák. Saxum Bt.
Zátonyi Sándor (2007): Motiváció és környezetünk fizikája. Fizikai Szemle, 5. sz. 169.
