Pozsgai Anita, közgazdász, több éven keresztül dolgozott multinacionális cégeknél, jelenleg a gazdasági felsőoktatásban főiskolai oktatóként tanít, valamint business coach-ként dolgozik. A Hurry sickness help-Állítsátok meg a kiégést c. blog szerzője.
Aki válaszol:
dr. Nemes Éva, szenior és kiképző szupervizor, egyetemi oktató, a KRE BTK Szupervizor szakirányú továbbképzés szakmai vezetője
A rezilincia esetében mennyire beszélhetünk veleszületett adottságról?
A legújabb kutatások szerint a rugalmas alkalmazkodóképesség elsősorban nem veleszületett képességeket jelent, kialakulásában a születési adottságokon túl nagy szerepe van a szocializációnak is. Ezen túl az életünk folyamán a reziliencia összetevői fejleszthetőek is.
Mik ezek összetevők?
A kutatók több összetevőt azonosítottak, amik közül talán a legfontosabb a rugalmas gondolkodási képesség, vagyis az, hogy valaki képes egy adott helyzetre másképp is ránézni. Ezek között az összetevők között van még az érzelmek felismerésére és szabályozására való képesség, valamint a megfelelő önuralom. Megfigyelhető, hogy az ilyen emberek optimisták, mindig tudnak hinni abban, hogy a dolgaik jobbra fordulhatnak, és bizalommal tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor realisták is, mert mindeközben nem szakadnak el a valódi lehetőségeiktől. Egészséges önbizalommal rendelkeznek, hisznek abban, hogy a céljaikért ők maguk is képesek tenni valamit. Megvan náluk a szemléletváltásra való képesség, ami segíti őket abban, hogy ne ragadjanak bele a meglévő nehézségeikbe, hanem ki tudjanak belőle mozdulni. Észreveszik a váratlan lehetőségeket és képesek arra, hogy felfedezzenek egy teljesen új, a helyzetből legkevésbé sem következő megoldási módot, kiutat. Magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, empatikusak, képesek a másik ember érzéseinek a felismerésére, az ítélkezésmentes hozzáállásra, a magukétól különböző érzések megértésére és kommunikálása. Nem félnek segítséget is kérni másoktól és a tévedéseiket, kudarcaikat, hibázásukat „be tudják vállalni” mások és önmaguk előtt is.
Említette, hogy fejleszthetőek ezek az összetevők. Hogyan?
Igen, rész kompetenciák szerint fejleszthetőek, vagyis az egyes összetevőket lehet külön-külön fejleszteni és utána ezek összeadódnak. Tudatos odafigyeléssel, a tapasztalatok végiggondolásával, feldolgozásával, az önismeretünk mélyítésével a reziliens működés fejlődhet. Legjobb ehhez a fejlesztési folyamathoz szakember, például szupervizor, segítségét igénybe venni.
Fejleszthető már gyerekkorban is a reziliencia, ha igen hogyan? Milyen kutatások folynak ezzel kapcsolatban?
Igen, napjainkban sok egyetemen foglalkoznak a rugalmas ellenállóképesség kutatásával és fejlesztésének lehetőségeivel. Több olyan képzési programot is kidolgoztak, amit iskolákban, pedagógusok és iskola pszichológusok tudnak használni a reziliencia fejlesztésére. Amerikában az iskolai reziliencia fejlesztési program kormányzati támogatást is kapott.
Mit tehetnek a szülők és a pedagógusok ezeknek a képességeknek a fejlesztése érdekében?
Minden gyerek találkozik élete folyamán sikerekkel és bukásokkal, örömmel és fájdalommal, győzelemmel és veszteséggel. Minden, a rezilienciát alkotó részképességet tudunk fejleszteni a gyerekeknél szülőként és pedagógusként is. Például az érzések felismerése, kifejezése alapvető feltétele az érzelmek szabályozásának. A legfontosabb lehetőségünk ennek a fejlesztésére a példaadás, amikor mi megfogalmazzuk, hogy mikor, mit érzünk és miért. Így a gyerekeknek is könnyebb beazonosítani saját érzéseiket. Lehetünk dühösek, szomorúak, boldogok, vidámak, csalódottak, stb. A saját érzéseink megfogalmazásán túl pedig segíthetünk a gyerekeknek is az ő érzéseik felismerésében és megfogalmazásában. A rugalmas gondolkodás, szemléletváltást is gyakorolhatjuk gyerekekkel együtt. Ha a gyerek hazajön az iskolából, és kiderül, hogy nem sikerült egy fontos dolgozata, vajon mi az első reakciónk? Végig tudjuk-e gondolni, milyen okok vezethettek ide? Képesek vagyunk-e arra, hogy segítsünk a gyereknek végiggondolni, hogy mi történhetett? Mi a célunk? Leszidni, megbüntetni, vagy támogatni abban, hogy legközelebb sikeresebben tudja megoldani a feladatot?
Empatikus, támogató, szeretetteljes kapcsolatban lenni nagyon fontos összetevője a rezilienciának.
Azok a gyerekek, akiknek erős, jól működő kapcsolataik vannak a kortársaikkal és a felnőttekkel is, nagyon komoly védelmi rendszerrel rendelkeznek, ahová baj esetén segítségért fordulhatnak. A biztonságos, szeretetteljes környezet és jó kapcsolatrendszer kialakulását leginkább a támogató, pozitív, szeretetteljes, empatikus jelenléttel segíthetjük elő. A szeretet és hála érzéseinek kifejezése is növeli a rezilienciát. A pozitív érzések kifejezése véd a depresszió ellen, segít a kapcsolatok stabilizálásában. Sokat segíthetünk a gyerekeknek abban is, hogy megtanulják kifejezni pozitív érzéseiket, észre tudják venni, miért hálásak. A gyerekeket többféleképpen is támogathatjuk a személyes hatékonyság érzetükben, és ezen keresztül önbecsülésük fejlődésében, erősödésében. Ezt úgy érhetjük el, ha minél több lehetőséget biztosítunk számunkra a tapasztalatszerzésre, segítjük őket a reális célkitűzések megfogalmazásában, és az ezek eléréséhez szükséges többféle megoldási mód kialakításában. Adjunk nekik minél több lehetőséget a sikeres teljesítéshez, és ami a legfontosabb: ne stigmatizáljuk a hibázást. A hibázás ugyanis természetes része a fejlődésnek és a tanulásnak.
(A cikk elkészítésében közreműködött még: Wawrzsák Zsolt – végzős szupervizor hallgató). Az interjú teljes terjedelemben a Hetek c. hetilapban olvasható.
Névjegy: dr. Nemes Éva, szenior és kiképző szupervizor, egyetemi oktató, a KRE BTK Szupervizor szakirányú továbbképzés szakmai vezetője
Az interjút készítette:
Pozsgai Anita, közgazdász, több éven keresztül dolgozott multinacionális cégeknél, jelenleg a gazdasági felsőoktatásban főiskolai oktatóként tanít, valamint business coach-ként dolgozik. A Hurry sickness help-Állítsátok meg a kiégést c. blog szerzője.
Korábbi kapcsolódó cikk:
Pozsgai Anita korábbi cikkei – a moderniskola.hu legnépszerűbb anyagi között vannak! – itt olvashatók:
Hogyan lehet együttműködő, talpraesett fiatalokat nevelni? Például így! Ön szerint?
