Kezdőlap hírmozaik

    Afrikában jártam, mesterségem címere: tanár!

    Az EAThink2015-„Fogyassz lokálisan, gondolkozz globálisan” - egy általános és középiskolásoknak szóló projekt, melyben 12 európai és két afrikai ország vesz részt. Egyik országban, Burkina FAso-ban járt 2016. novemberében egy hétig Sárköziné Zuberecz Klára a Kondorosi Petőfi István Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanára és Tildyné Ruh Borbála, a Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium pedagógusa. Az alábbiakban olvasható elsőként a KLára által írt nagyon részletes leírás az ottani emberek életkörülményeiről, iskoláikról, a programról, ami plasztikus elevenséggel mutatja be a mindennapokat és a globális nevelési célokat és tevékenységeket, amik hasznosak lehetnek a hazai pedagógusoknak is.

    Az Ougai középiskola (Ougoudagou -O-i-OUGA-ez a főváros nevének rövidítése)

    Mi az az EAThink- projekt és hogyan kapcsolódik össze egy magyar és egy afrikai iskola ebben? Hogyan jelennek meg a globális problémák – szegénység, klímaváltozás, stb- a világ különböző országaiban a gyerekek életében? Milyen tevékenységekben vehetnek részt a diákok és hogyan segíti a webes újságírás és az iskolakertművelés a célok megvalósulását? Hogyan élnek, hogyan tanulnak, mit esznek és minek örülnek, mire büszkék és mivel küzdenek (meg!) a világ egyik legszegényebb országának tartott Burkina Faso-ban élő gyerekek, nők, pedagógusok és más állampolgárok? Akik mégis a „becsületes emberek országának” nevezik hazájukat! A moderniskola.hu által közölt első afrikai tudósítást olvashatják az alábbi hosszú, de lenyűgözően érdekes és olvasmányos írásban.

    Sárköziné Zuberecz Klára, a Kondorosi Petőfi István Általános és Alapfokú Művészeti Iskola történelem-angol és etika szakos tanárának írása.  Folytatás következik Tildyné Ruh Borbála írásával. Köszönjük a tudósítást!

    I.A projekt bemutatása

    Az EAThink 2015-„Fogyassz lokálisan, gondolkozz globálisan” – egy általános és középiskolásoknak szóló projekt, melyben 12 európai és két afrikai ország vesz részt. Támogatója az Európai Bizottság, mely az európai tanulók és tanárok kritikai gondolkodását és aktív részvételét várja olyan témákban, mint a globális változás, az élelem biztonság, a fenntartható élelmezési rendszerek és a kisgazdaságok működésének elősegítése.

    Mindannyiunk által közismert tény, hogy ezek a célkitűzések emberek millióit érintik napi szinten. Hiába a digitális technika és információáramlás, a csúcstechnológiák alkalmazása, a folyamat komoly ellentmondásokat hordoz: szegénység, klímaváltozás, migráció jelzik a növekvő globalizálódó társadalmi feszültségeket.

    800 millió ember éhezik mindennap, miközben a gazdagabb országok jobban pazarolják az élelmet, mint eddig bármikor. A jelenlegi élelmezési rendszernek számos negatív hatása van a környezetre és az egészségre, ugyanakkor a politikai és pénzügyi érdekeltségek a termelők és fogyasztók jogait gyakran fenyegetik.

    Tény, hogy ezek a változások egymás mellett léteznek és sokszor nehéz az eseményeket elfogulatlanul górcső alá venni. Ezért van az oktatásnak ebben a témában központi szerepe. Az EAThink program diákokat, tanárokat, szociális munkásokat, helyi képviselőket szólít aktív tevékenységre, melynek során a tanulók környezetükért és a jövőjükért érzett felelőssége nőhet.

     

     

    A projekt 2015-2017 közötti időszakában nemzetközi fotó- és videóverseny, iskolakertekért hálózat kiépítése, web újságírás, nemzetközi tanárcsere program, multimédiás applikációk kínálnak opciókat a bekapcsolódásra. A tanároknak és tanulóknak olyan lehetőségek vannak felkínálva, melyekkel egy globalizálódó társadalomfelelős állampolgáraiként tudnak majd tevékenykedni Ausztriában, Horvátországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Máltán, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovéniában, Spanyolországban és Afrikában, Burkina Fasoban és Szenegálban.

    II. Az Anthropolis Egyesület

    Magyarországon az Anthropolis Egyesület(alapítva 2002, Budapest)támogatásával sikerült a projekthez kapcsolódni. Az Egyesület főleg a globális neveléshez biztosít oktatási anyagokat, szervez workshopokat és kurzusokat diákoknak, tanároknak vagy a téma iránt elkötelezetteknek. A digitális történetmesélés az egyesület másik tevékenységi köre. Emellett kulturális eseményeket, kiállításokat, konferenciákat rendeznek, vagy installációkkal hívják fel a figyelmet a változó világ problémáira.

    Az EAThink programon belül a környezeti, szociális és gazdasági fenntarthatóság, a globális egyenlőtlenségek, a fair trade, az interkulturális párbeszéd, a vallási türelem és a békés egymás mellett élés a fő profiljuk.

    Mi lesz itt – Gourcy iskolaudvar

    Én egy egynapos globális tanárképzés keretében ismerkedtem meg a fő irányelvekkel. Történelem-angol és etika szakos általános iskolai tanárként fontos feladatnak tartom, hogy tanulóimat abba az irányba tereljem, hogy a világban nyitott szemmel járjanak, a környezeti, társadalmi, szellemi változásokat összefüggéseikben próbálják meg látni, tegyenek a közjó és az emberi jogok érdekében, úgy, hogy közben megismerjék önmagukat.

    A Nemzeti Alaptanterv is rögzíti a tanulók ismereteinek bővítését ”Fenntarthatóság, környezettudatosság”témában.

    Részlet a NAT-ból. A témakör a közműveltségi tartalmaknál, az erkölcstan,etika keretén belül jelenik meg, a történelem tantárgy pedig a „globalizálódó világ” problémái,kihívásai:

    Forrás: Net Jogtár

    „A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát, mind a természetben, mind a kultúrában. Az erőforrásokat tudatosan és takarékosan használják fel, környezetvédő, kímélő magatartást tanúsítsanak. A tanulók ne féljenek megismerni a multikulturalizmust, biodiverzitást, melyek sokszínűsége nem elválaszt, hanem akár sok problémára is megoldást kínál.” 

     

    De mit is takar a globális nevelés?

    A globális nevelés a formális és nem formális oktatásban egyaránt használható, tantárgyfüggetlen szemlélet, amely próbál eligazítani a globális világ okozta kihívásokban, érzékenyít a társadalmi, környezeti, gazdasági fenntarthatóság kérdéseiben. Az ENSZ fenntartható fejlődés céljaiban (4.7-es pont)a globális állampolgári nevelés is szerepet kapott.

    Ehhez az elméleti háttérhez a projekt kínálta tevékenységek ideális lehetőségeket kínáltak. Munkahelyemen, a Kondorosi Petőfi István Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában a feltételek adottak a tanulók aktív cselekedtetésére, konstruktív együttműködésre kollégákkal, de a szülőkkel is.

     

    2015-től folyamatosan részt veszek tanulóimmal a projekt feladatainak kidolgozásában. Bekapcsolódtunk fotóversenybe, web újságíró tanfolyamon ismerkedtek a diákok az újságírás rejtelmeivel, mini herbáriumot ültettünk, érzékenyítő órát tartottunk, ahol a virtuális víz fogalmáról és földünk vízkészletének korlátairól tanultak a gyerekek.

    A projektben résztvevő kollégák számára 2015 októberében a milánói EXPO-n a Fondazione ACRA szervezet biztosított lehetőséget, hogy 14 ország tanára informális módon megossza egymással a legjobb gondolatait a globális nevelésről, lerakva ezzel az alapjait egy későbbi kooperációnak.

    III. Burkina Faso- tények,általános bemutatás -„becsületes emberek országa”

    Burkina Faso egy olyan nyugat-afrikai ország, ami alig ismert hazai viszonylatban és nem is egy kiemelt turista desztináció. Néhány gondolatot bevezetőként megosztanék arról az államról, melyet lakói a „becsületes emberek országának” neveznek.

    B.F. egy hivatalosan francia nyelvet beszélő szub-szaharai ország, melyet az UN Human Development Index 2005 felmérése a világ egyik legszegényebb országaként tart számon. A korábban Felső- Voltaként ismert gyarmat 1960. augusztus 5.-én nyerte el függetlenségét Franciaországtól.Fővárosa: Ougoudagou,1,7 millió lakossal.Fő kiviteli terméke a gyapot, mellette újból felfedezték az aranykészleteket.

    Korábban politikailag a szomszédos országoknál stabilabbnak tűnt, de a katonai puccsok és a 2016.januári súlyos terrortámadás jelzik, hogy ez a fiatal, szárnyait bontogató parlamentáris köztársaság komoly kihívások elé néz. Ráadásul az erőszakos cselekedetek üzenete megtette a hatását: elültette az emberekben a félelem, gyanakvás és a bizonytalanság légkörét.

    Jellegzetes vidéki táj

    Előnytelen természeti adottságai(teljesen sík terepviszonyok, szavanna, sivatagos területek, rendszeres szárazság, vagy áradások) nehezítik az emberek életét. Az állandó szegénység is hozzájárul a krónikus betegségek kialakulásához és az átlagéletkor csökkenéséhez.(férfiaknál 55, nőknél 57 év)

    Burkina lakossága megközelítőleg 17 millió fő, de a vándorló törzsek ezeket az adatokat időszakossá teszik. A GDP átlagban1500 USA dollár/fő/év. Ez alapján a világ országai között a 199.helyen áll.

    Burkina

    A lakosság 81% kevesebb, mint 2 dollárból él naponta, ez megközelítőleg 10 millió embert jelent.

    A lakosság több,mint a fele, muzulmán hitű, 10% keresztény, főleg katolikus, a többi törzsi vallásoknak hódol.

    Ha az egészségügyet tekintjük évente 300 ezer 5 év alatti kisgyermek hal meg szegénység, nyomor, alultápláltság és kezeletlen malária következtében.

    A tanulásban a főszerep a férfiaké. A lányokat nem támogatják, főleg a vidéki területeken nem, ahol a túlélés egyik formája, a mezőgazdasági termelés erősen az asszonyokhoz kötött.

    A fő írástudás a főváros, Ouagadougou, valamint Bobo-Dioulasso és más vidéki városok körül centralizálódik. A tanulók 6-16 éves kor között tankötelesek, feltéve, ha van ott iskola. Az osztályokba 70-100 gyerek is járhat. Közülük 10% végzi el a középiskolát és 1% van esélye az egyetemi képzésre. Összesen 3 felsőoktatási intézmény van, ebből 1 egyetem a fővárosban.

    1. Burkina-ahogy én láttam

    Számomra nagy lehetőség volt, hogy Magyarországról ketten, egy budapesti kolláganővel, Tildyné Ruh Borbálával együtt eljuthattam a „mesebeli Afrikába”, Burkina Fasóba az EAThink2015 Európai Bizottság által támogatott tanárprogram résztvevőjeként,2016. november 13-18.között.

    Az utazásra való felkészülés már hónapokkal korábban megkezdődött, legalábbis lélekben. Amikor 2015-ben először hallottam a lehetőségről, már akkor kedvet éreztem, hogy ezt az országot megismerjem.Először nyilván csak a kíváncsiság és a kalandvágy voltak a motiváló tényezők.

    Később már tudatosan kerestem az információkat erről a hazánktól kb.5000 km-re levő államról. A 2016. januári terrortámadás híre azonban lehűtötte a kedélyemet némiképp. Folyamatosan figyeltem a francia, angol,amerikai és magyar külügyminisztériumok oldalait az ottani belpolitikai helyzetről. Sajnos, nem frissülnek az oldalak, így csak a megérzéseimre hallgattam, majd a kint működő olasz CISV szervezet híreiből és az utazás előtti e-mailekből lehetett informálódni arról, hogy a helyzet viszonylag stabil odakinn.

    A felkészülésben az Anthropolis Egyesület vezetője, Dr. Bán Dávid segített nagyon sokat. Ő koordinálta a partnerszervezetekkel való kapcsolattartást, az oltások és a vízum lebonyolítását.

    A mossi királyok egykori palotája

    Burkina Fasoba való belépéskor kötelező a sárgaláz elleni oltás, valamint a vízum. Ennek megszerzését Magyarországon nem is lehet megoldani, csak Bécsben van hozzánk legközelebb lévő nagykövetsége az országnak.

    A sárgaláz elleni oltáson kívül Hepatitis A és B kombinált , Meningitis,veszettség elleni oltásokat kaptam az Országos Epidelomógiai Központban az utazás előtt 1 hónappal, valamint az indulás előtti napom kezdtem meg a Malarone szedését malária ellen, melyet még hazatérésem után is hét napig kellett bevennem a kellő védettség eléréséhez.

    Mogtedoi táj

     

    Az útra a csomagomat praktikus dolgokkal egészítettem ki, mint komolyabb szúnyogirtók, szúnyogháló, az erős nap elleni védőruházat. Meg kell jegyeznem, hogy ezekre Burkina Fasoban gyakorlatilag nem volt szükségem, mert a szervezők ,a CISV részéréről Viviana Brun és a helyi képviselő Sayouba Oudragou igyekeztek a kinti körülményekhez viszonyítva ideális ellátást biztosítani, a programokat úgy irányítani, hogy a kellemetlenségekből minél kevesebbet tapasztalhassunk.(légkondicionálás  buszban, szálláson, iskolákban, tűző napon nem túl sokat tartózkodtunk, vidéki szálláshely szúnyoghálóval felszerelt volt)

    Az utazás napja

    1. november 13-a volt az utazás napja. Ez az időpont ideálisnak számított, hiszen Burkinában az esős időszak októberben fejeződött be. Turisták számára az itteni állandósult 38 fok, (éjszaka 25) még elviselhetőnek bizonyul. Az AIRFrance járatával indultunk a Liszt Ferenc repülőtérről Párizsba, majd a délután folyamán Ougadouguba..(Az Airfrance heti 5 járatot indít Burkina Fasoba.) A repülőút nagyon kellemes volt, kolléganőmmel nagy izgalommal figyeltük a felhők közül kibukkanó napot, a Pireneusokat, Palma de Mallorca kikötőjét, a Földközi tengert és a sivatag homokdűnéit. Érkezésünk este fél 10 körül volt az O-i reptérre, amely méreteiben egy hazai nagyobb vasútállomás épületére emlékeztet. Mielőtt még a hivatalos procedúrán keresztülestünk, volt alkalmam látni az elnöki különgépet, Burkina címerével. A repülőtéren komolyan vették a vámosok és a katonák a feladatukat, csak pontos tartózkodási hely megadásával, ujjlenyomatvétel, fényképkészítés után,hivatalos papírok kitöltésével lehetett belépni az országba. Ezeket a papírkákat már a gépen kiosztották, mi azonban szórólapnak néztük az alján lévő hirdetés miatt és nem töltöttük ki, csak a helyszínen. Az emberek mellesleg fegyelmezetten és türelmesen viselték ezt az eljárást,hiszen mindannyiunk közös biztonságáról volt szó.

    A repülőtéren találkoztunk össze a csapat tagjaival, akik közül olaszok öten, szlovének hárman, osztrákok öten, baszkok hárman és mi magyarok ketten alkottuk az EAThink team- et. A kommunikáció nyelve az angol volt, bár legtöbbször minden először franciául hangzott el. Szerencsére kiváló tolmácsot kaptunk Viviana személyében.

    Ouahigouya-i középiskola Eathink csapata

    Szállásunk a főváros szívében, egy jól védett és a kevés számú odalátogató külföldi számára is biztonságos katolikus misszió épületében volt, a  Centre D ’AccueellNotre Dame de Lorette – ben. Szobáink egyszerűek, mégis kényelmesek, légkondicionáltak, tusolóval, angol WC-vel felszereltek voltak.

    A reptérről légkondicionált minibusszal vittek a szállásunkra. A későbbiekben is ezzel utaztunk nagyobb távolságokra és mindenki elégedett volt a szolgáltatással, hiszen buszunk sofőrje, a kaotikus fővárosi forgalom, az alapvető közlekedési szabályok(?), a motorosok áradata és a vidéki terepviszonyok ellenére is biztonságosan vezetett. Az infrastruktúra alacsony szintjét jelzi, hogy az országban gyakorlatilag egy főút van, tele forgalomlassítókkal, vidéken nagy kátyúkkal. Ha erről letértünk, a fővárosban is, mindenütt poros mellékutakon zötykölődtünk.

    Ételek és italok Burkinában

    Az közös vacsora kínált lehetőséget az ismerkedésre a szállásunk ebédlőjében. Az első benyomások, érzések, az első afrikai specialitás kipróbálása különleges élményt jelentett. Levest egész kint tartózkodásunk alatt nem ettünk, jellemzően egytálételek voltak, csirke vagy marhahús, rizzsel, kuszkuszzal, maniókával, jam gyökérrel, sok zöldséggel, és különböző szószokkal voltak leöntve.

    A vacsora mellé jól lehűtött vizet kaptunk (ami nagy kincs, a hűtő is le volt lakatolva) valamint retró Colát, vagy Brakinát, egy kellemes, helyi készítésű világos sört lehetett választani. Gyümölcsök közül görög és sárgadinnye, guyava, mangó került felszolgálásra. A reggeli mindig ugyanaz volt, kávé, tea, vaj, bagette, lekvár. Ami az adott körülmények között pompásnak mondható.

    Látogatás a helyi gimnáziumban

    November 14-én (mindig késések után, csak nyugodtan, nem Európában, hanem Afrikában vagyunk) találkoztunk a CISV helyi képviselőivel, akikkel átbeszéltük a burkinai élelmiszer programjukat, az európai résztvevők megosztották egymással tapasztalataikat a globális nevelés terén,majd a főváros külső területén lévő Technikai Gimnáziumot (LycéeTechnique) látogattuk meg.

    Ez volt az első alkalom a helyi tanárokkal és diákokkal való találkozásra, óralátogatásra. Mi matematika órát látogattunk meg, ahol könyvelési alapok lerakása volt a tananyag. Az osztályteremben 54 tanuló tartózkodott. Nagyon meleg volt, délután fél kettő körül. Mindenki egyenruhát viselt, az alapvető tanszerekkel (toll, füzet) rendelkeztek a diákok. Frontális osztálytermi foglalkoztatás folyt, a tanulók, ha szólni akartak, akkor a kezükkel csettintettek, vagy fel is álltak.

    Általános iskolások

    A tantermek berendezése a legalapvetőbb célokat szolgálta, fal hosszúságú táblára írtak, a definíciókat esetenként kórusban ismételték. A tantermek tisztasága megfelelő volt, ellenben a közös részeket, udvart, pályák környékét rengeteg eldobált, főleg műanyag szemét, zacskó, üveg borította.  A lestrapált tantermi bútorokat is az udvarra hajigálták ki. Ez enyhén szólva nyomasztó volt, de a szemét jelenléte mindenütt okozta talán a legnagyobb kultúrsokkot számunkra.

    iskolaudvar

    A burkinai emberek úgy tűnik, nem tudnak mit kezdeni a műanyag csomagolással. Természetes számukra, hogy laza mozdulattal elhajítják a műanyag tasakokat, amiben a vizet kapják vagy a különböző áruk borítását. „A közös senkié”. Bár vannak kukák felszerelve, mégis inkább mellette landolnak a tárgyak. Visszatérve az oktatáshoz, a gyakorlati órák műhelyben zajlanak, ahol kiszuperált, esetenként új gépek vannak felszerelve. Külföldi országok, közülük is Kanada adományozott sok felszerelési tárgyat. Ezekre nagyon büszkék, egyébként az egész országukra azok, nagyon öntudatos népről van szó.

    A számítástechnika órán csak lányok voltak, nagyon jól viselték az idegenek jelenlétét. A gépeket letakarják használat után, hiszen a vörös színű homok bekúszik mindenhová. Meglátogattuk a könyvtárat is, ahol csak francia nyelvű könyveket láttam, irodalmi és filozófiai témában a francia kultúra a meghatározó, hiszen az ország történelme gyakorlatilag a volt gyarmatosítókéval összekapcsolódik a xviii. századtól kezdve.  A beiratkozás 1 euró egész évre. Az oktatás nem ingyenes, a tanulók fizetnek érte, talán ezért is becsülik meg jobban a saját iskolaszereiket . A tanórákon is nagy a fegyelem, ami arra a következtetésre sarkall, hogy a tanáraiknak is nagyobb a respektje, mint nálunk és magának a folyamatnak is, hiszen a tanulás az egyetlen kiemelkedési lehetőség,tehát komolyan veszik.

    Egyébként reggel 7-től este 6 óráig folyik az oktatás, közben van ebédszünet. Ekkor a diákok vagy az iskolai menzán, főtt rizst kapnak az általuk hozott edénybe, vagy az iskolával szembeni „büfébe”térnek be vásárolni.

    Iskolából hazafelé-ebédszünet

    Az iskola tanulóit megajándékoztuk, nagyon megható volt, ahogy az iskolai diáktanács tagjai átvették a meglepetéseket, majd közös fotózás következett. Egyébként az ajándékozás rítusa, a fényképezés kedvelt a körükben, bár vannak helyek, ahol tilos a fotózás (kormányhivatalok, katonai objektumok) és sokan nem is szeretik a „paparazzókat”.

     

    November 15-én körülbelül 4 óra utazás után megérkeztünk Ouahigouyaba, ami Yatenga regió központja. A fővárostól 182km-re helyezkedik el. Lakóinak száma 122 ezer körül van. Útközben képet kaptunk a szavanna övezetről és akadtak területek, amelyek gazdag madárvilággal bírtak. Elhaladtunk csodálatos tavirózsákkal borított részek mellett is.

    Régiós határ-Yatenga tartomány

    Az iskolát Lycée Municipialnak hívják, ahol az EAThink program keretében7 diák tevékenykedik. (Az iskolának kb.2000 diákja van.) Az esős évszak termékeny, most azonban csak a kert maradványait láthattuk. A diákok nagyon szimpatikusan bemutatták a feladataikat és kérdéseket tettek fel az európai delegációnak, melyek arra vonatkoztak, hogyan tudnak a gazdák megélni Európában? A kérdésre a választ Annamarija, a szlovén delegáció vezetője adta meg. Burkina Fasoban az állam nem támogatja a termelőket, az európaiakat az EU támogatja. Burkinában a lakosság 80%-a él földművelésből,önellátásra berendezkedve, Európában kb. 3% él a piacgazdaság szabályai szerint.

    Kollégám a rizsföldön

    Mezőgazdaság tevékenységek

    Az EAThink projekttel kapcsolatban elmondták, hogy későn szervezték meg. Egy zöldségeskertet alakítottak ki azzal a céllal, hogy a helyi termékeknek biztosítsák az elsőbbséget. Nagy nemzeti példaképük, Thomas Sankara, -az „afrikai Che Guevara” – mondta egyszer: „Azok vagyunk, amit megtermelünk”. Ennek szellemében 7 tanuló fáradtságot nem kímélve az esős évszakban gyűjtötte a vizet a száraz évszak idejére. Kétnyomásos földművelést folytatnak, a területeket cserélik. Paradicsomot, káposztát, rizst, kölest és kukoricát termesztenek. A tanárok közül is van, aki gazdálkodik, szezámmagot termeszt.

    A magokat maguk nemesítik, elutasítják a génkezelt termékeket. A földművelő szerszámokat is megosztják egymás között. A legnagyobb probléma a termények tárolása, konzerválása, a piaci árak, az esős évszak. Az állami politika sem veszi komolyan a helyi kezdeményezéseket. Az embereknek nincs elég pénzük a helyi termékek megvásárlására, a rizst Thaiföldről hozzák be, a krumpli szintén külföldről érkezik.

    Az egyik diák, Assami Kindo elmondta, hogy az EAThink project a helyi termesztésű ételek és a génkezeltek közti különbségre hívja fel a figyelmet. Segít a helyi termékek eladásában, érzékenyíti az embereket a természetes dolgok irányába. Ő is rendszeresen segít a családi gazdaságban, a rokonainál, mert a család többi tagja Elefántcsontparton él és dolgozik.

    Dométiéro Méda, a középiskola filozófia tanára is részt vesz a projektben. Számára is egyértelmű, hogy a helyi termékeket támogatni kell a fenntarthatóság jegyében. Az iskolának fontos szerepe van az itteniek támogatásában. Fel kell venniük a versenyt a multikkal, és harcolni a jogaikért a világkereskedelemben. Ezeket a dolgokat tanítani kellene, de nincs rá lehetőség iskolai keretek között.

    Az esti órákban a Burkina Faso-i Női Egyesület tagjaival találkoztunk. Az egyesület 1970-s években alakult, egy helyi tanárnő alapította a nők védelmében. Jelenleg 230 fős taglétszámmal dolgoznak, férfiak pártolóként vannak a soraik között. A nők különböző tevékenységeket végeznek itt kooperációban: rizst termesztenek, lányoknak francia kurzusokat szerveznek, pólókat, zsebkendőket varrnak, zöldséget termesztenek, nők számára hivatalos dokumentumokat fordítanak. Habár az ország hivatalos nyelve a francia, vidéken nem beszélik azt, vagy törzsi nyelvvel keverik.

    A legnagyobb probléma, ami társadalmi szintű egyben, nem csak helyi sajátosság, az a lányok, asszonyok helyzete, kirekesztettsége, megalázása.”Köszönhető” ez a régi törzsi hierarchiának és a muzulmán vallási szokásoknak. A kormány nem törődik a nők helyzetének javításával, a női jogokkal.

    Mogtedo-Rizsfeldolgozó

    A lányok és fiúk között nagy a különbség. A fiúk 80%-a tanult, míg ez az arány a lányoknál 20%. Mivel nők dolgoznak főként a családi gazdaságokban, a lányokat gyakran elrejtik, vagy egyszerűen nem engedik iskolába, hogy a fő munkaerőt ne vonják el a termelésből. A lányokat nagyon fiatalon férjhez adják, kényszerítik sokkal idősebb férfiakhoz, a megkérdezésük nélkül. Szinte gyerekként lesznek anyák, kiszolgáltatva sokszor férjük családjának. Ez persze Afrika-szerte probléma, akárcsak a lányok körülmetélése.

    Fővárosi líceumi diákok

    Gourcy- li látogatás

    Az éjszakát már Gourcyban, a másnapi iskolalátogatásunk helyszínén töltöttük. Gourcy Zondoma régió központja. A líceumban több,mint ezer diák tanul.(561 fiú, 542 lány)A tanárok 37 vannak 28 férfi és 9 női tanár végzi az oktató –nevelő munkát. 2 titkárnő intézi az iskolai dokumentációt.

     

    Itt láthattuk az iskolakert maradványait, a mi kerekes kútunkhoz hasonlóból oldják meg az öntözést. A talaj trágyázása természetes módon történik, állati eredetű. Probléma itt is az esős évszak, az áradás, a bőrrák kialakulásának veszélye,amivel az egész lakosságnak szembe kell néznie.

    A szerző és a diákok – itt: Gourcy-Általános iskola fotó: Tildyné Ruh Borbála

    Gourcyban az elemi iskolába is ellátogattunk. Egy teremben, átlagban 77 gyerek tartózkodik, két pedagógus foglalkozik velük. Palatáblára írnak és itt is minden frontális osztálytermi munkában történik. A tanulók a tanár után mondják, ismétlik a tudnivalót.

    Az ebédszünetben mindenki hazamegy. A gyerekek szívesen produkálják magukat, nagyon szeretik, ha fényképezik őket és vissza tudják nézni saját magukat a kijelzőn.

    vízre várva-Gourcy

    A nap érdekessége még a „szent fánál” való fényképezkedés volt. A baobab, vagy más néven majomkenyérfa vagy életfa adansonia digitalia)egy igazi  univerzális fafajta. Gyümölcsében életfontosságú tápanyagok halmozódnak fel, amelyek feldolgozás után segítik a szervezet napi igényeinek kielégítését. A fa akár 1000 évig is képes elélni!

    A csodálatos baoba-fa

    Délután visszautaztunk a fővárosba, ahol vacsorázni egy igazi, afrikai hangulatot árasztó, franciák által vezetett étterembe vittek a szervezők. A bejutást nagyon komoly biztonsági vizsgálat előzte meg itt is.

    Szövetségbe tömörülve segítenek egymáson és magukon

    November 17-én a fővároshoz viszonylag közelebbi Mogtedo rizsültetvényeit, a szortírozót és bálázót tekintettük meg.  Mogtedo Ganzourgou tartományban található. A kooperáció, ami itt létrejött a termelők között az 1960’s évektől működik. Neve: Cooperative Rizicole et Maraichere de Mogtedo. Fő célkitűzésük, hogy állami beavatkozás nélkül maguk legyenek képesek az általuk termesztett rizst eladni a piacon. Sok küzdelem után a 90’-es években a helyi hatóságok és az NGO – civil szervezet- segítségével sikerült a folyamatot beindítani. Addig a gazdák egyénileg, alacsony árért, elszigetelten árusítottak a helyi piacon.

    Ma 378 termelő tartozik ehhez a piaci szövetséghez. Közvetlenül árusítanak a helyi piacon (sokszor a saját feleségeik is vásárolnak tőlük). Létezik egy mezőgazdasági tanácsadó szervezet is számukra, amely segít tájékozódni az aktuális árakról, technikai szolgáltatásokról, a magokról, a tárolásról. Az egész folyamat és ez a fajta önszerveződés erős kohéziót biztosít a farmerek között. Győztes-győztes stratégia alakul ki eladó és vásárló között.

    Az egyesülés egyébként az olasz sajtó érdeklődését is felkeltette, látogatásunk alatt forgattak. Az üzemben szinte csak nők dolgoznak. A kisebb gyerekek is a dolgozó anyákkal tartózkodnak a munkahelyen. A rizs tisztításától a csomagolásig mindent az asszonyok végeznek, talán a szállítás marad csak a férfiakra. A mogtedoi barnarizs nagyon egészséges, természetes tápanyagokat tartalmaz.

    Munkában – Ouahigouya-egy nagyobb vidéki városban

    Később ismét egy nők által vezetett vállalkozást tekintettünk meg a fővároshoz közel, amely Karibel néven fut. Egy karité nevű gyümölcs magjából olajat sajtolnak ki, mely remek kozmetikai alapanyag. Tisztított formában, alapanyagként, krém és szappan formában is árusítják. Mellette még mangochipset is forgalmaznak, ami nagyon különleges ízvilággal bír és egészséges is. Ebben az üzemben is késő estig dolgoznak az asszonyok, többnyire kézi erővel végeznek mindent, gép alig van.

    Mit „hoztak haza a pedagógusok”? 

    November 18-án, az utolsó napon megérkeztek a három burkinai középiskola tanári delegációi. Megkezdődött a műhelymunka arról, hogyan lehet a kommunikációt erősíteni egy ilyen projektben, ekkora távolságról. Minden európai csoport bemutatta, milyen tevékenységeket végzett az Eathink keretében. Az utolsó nap lényege a jó gyakorlatok, módszerek és activity-k kicserélése a tanárok között. Hangsúlyos szerepe kapott a burkinai iskolarendszer és a helyi iskolák szerepe az élelmezéssel kapcsolatban. Később kisebb csoportokban egy-egy új globális tananyag alapjait próbáltuk lerakni, kapcsolatokat építeni.

    A délután már az értékelés, hazakészülés jegyében zajlott. Utolsó látogatásunk a helyi piacra vezetett, ahol kézműves termékeket vásároltunk a megmaradt CFA- inkon. (1 euro=665,957 CFA)

    Este fél 10 körül indultunk el Ougaból Abidjanba, Elefántcsontpart fővárosába. Utunk a megállókkal együtt kb.10 órát tett ki Párizsig, ahonnan délután fél 4 körül értünk haza,magyar földre, Budapestre.

    Ouahigouya-i középiskola Eathink csapata

    Összegezvén: egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Afrika elvarázsolt és visszavár. A burkinai nép egyszerű körülmények között él, sokszor nyomorog, de dolgos és nagyon büszke a hazájára. Az idegenekkel szemben igyekeznek barátságosak és elfogadóak lenni. A nők hatalmas erőfeszítéseket tesznek a fennmaradásért, különösen vidéken. Ha te kedves vagy hozzájuk, elfogadnak, befogadnak.

    Ugyanolyan életet élnek, mint mi, csak a körülményeik mások. Szeretnek, gyűlölnek,örülnek, haragszanak, türelmesek, türelmetlenek. Elmosódnak a társadalmi különbségek, ha pozitívan közelítesz. És jókedvvel és méltósággal viselik a megpróbáltatásokat.

    Szóval, lehet tanulni és átértékelni a saját dolgaidat ezek ismeretében.

    Sárköziné Zuberecz Klára

    Kondoros, 2016.december 10.

    Fotók:

    Sárköziné Zuberecz Klára, az ettől eltérőt jeleztük

     

    További képek:

    Az olasz stáb filmet forgat – ismerkedés a rizsfeldolgozónál
    viz
    Előző cikkHogyan használjuk az okoseszközöket tanárként? – avagy ” A tanár appserege”
    Következő cikkKárpát-medencei magyar közoktatásról – köznevelési szakmai tanácskozás – Sonkádon