Kezdőlap vezetés

PISA – fogyaszthatóan, ketchup és sajt nélkül

A PISA eredmények nyilvánosságra kerülésekor sokan sokfélét hozzátettek és jeleztek a témával kapcsolatban. A munkaerőpiacon beváló, oktatásban is megszerezhető készségekről, személyes értékekről is szól Salamon Eszter cikke. Az Európai Szülők Egyesületének elnöke, az európai élethosszig tartó tanulás platform alelnöke nemzetközi oktatási szakértőként szól a témához. Kitekintésében a világban folyó PISA-értékelésekről is ír.

Forrás: pixabay.com

A cikket írta: Salamon Eszter
az európai Élethosszigtartó Tanuás Platform (Lifelong Learning Platform) alelnöke, Európai Szülők Egyesületének elnöke. (Bővebb bemutatkozás a cikk végén. A szerk.)

Amikor a sajtó megtelik a PISA eredményekről szóló tudósításokkal, az emberek egy része, nem csak újságírók és elméleti szakemberek, hanem a gyakorló szülők és pedagógusok egy része is szeretne többet tudni arról, mit is mutat ez a felmérés. A bizonytalanság nem csak a laikusok vagy tanulatlanok sajátossága, a közösségi médiában találkoztam a Pizza-felmérés kifejezéssel gyakorló pedagógus üzenőfalán is. Ezért a címben szereplő igen rossz poén. Ugyanakkor a PISA háromévenként lehetőséget adhat arra, hogy médiasegítséggel, a nagy nyilvánosság előtt beszéljünk az oktatási rendszerről, amelynek egészségét részben nyilvánvalóan jelzik az eredmények. Fontos lenne a PISÁ-t egy elemnek tekinteni és nem sugallani azt, hogy ez egy univerzális mutató, ahogy nyilván nem az az éves középiskolai felvételi rangsor vagy az iskolánkénti nyelvvizsgák száma sem.

A PISA, mint kizárólagos viszonyítási pont?

Hirdetés

A teszt során alapvetőnek definiált szövegértési, matematikai és természettudományos készségeket mérnek, amelyeket 1997-ben, a PISA születésekor mint a munkaerőpiaci sikerhez való minimumot defináltak.  Azóta azonban eltelt közel 20 év, a munkaerőpiac igényei jelentősen megváltoztak, 2014-ben például 32000 munkáltató válaszai alapján a munkaerőpiac igényeit mutató tanulmány (Global Workforce Survey) csupa olyan szükséges készséget tárt fel, amit a PISA-hoz hasonló egyéni és standardizált tesztekkel nem is lehet mérni (pl. tanuláshoz való pozitív hozzáállás, kritikai gondolkodás, csapatmunkára, együttműködésre való képesség).

Milyen a jó munkavállaló a 21. században? forrás: pixabay.com

Ugyanakkor arról sem folyt széleskörű és nyilvános szakmai vita, hogy a PISA által mért három területen mi tekinthető egy kvázi közmegegyezésen alapuló valódi minimumnak vagy szükségletnek. Ez volt az oka annak, hogy szakemberek egy fontos csoportja Noam Chomsky vezetésével 2014-ben nyílt levélben* fogalmazta meg aggályait a rendszerrel szemben, amely tulajdonképpen érthetetlen módon, ám kiváló marketing sikernek tekinthetően az elmúlt 15 évben kizárólagos viszonyítási ponttá vált a politika és szakemberek egy része számára.

(*A nyílt levél több helyen is elérhető a neten, egy jól tördelt, angol nyelvű változata olvasható a fenti linken. Forrás: The Guardian A szerk. )

A szerző kiegészítése:

Ez egy közérthető cikk – angolul, a BBC.com-ról – arról, hogy egyáltalán mit lehet tudni a tesztről és néhány probléma

Szingapúr  és Dánia – avagy hogyan jelenik meg a  gyerek jól-léte?

A PISA-felmérésnek hatalmas kommunikációs értéke van, Magyarországon elsősorban az eredmények nyilvánosságra kerülésekor. Más országokban eltérő a felmérés kezelése tömegkommunikációs és szakmai kommunikációs szempontból is. Az elmúlt évekből két, egymástól nagyon is eltérő reakciót egymás mellé rakva talán a magyar média reakciója is árnyalódik az olvasó szemében. Szingapúr, más távol-keleti országokkal együtt, a magasan teljesítő országok között szerepel. A gyerekekre nehezedő nyomás ugyanakkor sok gyerek számára elviselhetetlen, sok a gyerek-öngyilkosság, a pszichoszomatikus betegség. Olyan iskolarendszerről beszélünk, ahol a gyerekek már az óvodában sem játszhatnak, 3 éves kortól tanulnak írni, iskolás korban még a magyar gyerekeknél is több órát tanulnak. A kormányzat számára itt a magas PISA-teljesítmény az adu ász, amivel minden oktatási reformkezdeményezést visszavernek. Dániában ugyanakkor a három évvel ezelőtti eredmények teljesen hidegen hagyták a közvéleményt, egyetlen adat volt sajtóhír, az, hogy a dán gyerekek nem elég boldogok az iskolában. Az eredmény egy szülőkkel és gyerekekkel közösen kidolgozott teljes reform volt, a dán oktatási szervezetek pedig idén büszkék voltak arra, hogy nem volt sajtóhír a PISA (miközben a csak a gyerekek jól-létére fókuszáló, a PISA mérési területeit érintetlenül hagyó reform után a mért eredmények is javultak). Ennek egyik oka az, hogy miközben Dániában – más országokkal ellentétben – az oktatási szakma támogatja a standardizált teszteket (igaz náluk ezek könnyen vehető akadályok, és év közben semmilyen számonkérés nincs), a PISA-felmérésről olyan kevés információ kerül nyilvánosságra, hogy nem tud a szakma meggyőződni arról, mit is mér ez a teszt.

Felkészítő tesztek a PISA- mérésre

Mivel az adott évben használt PISA-teszteket teljes egészében nem hozzák nyilvánosságra, így valóban nem lehet pontosan tudni, mit is mértek és hogyan. Azokban az országokban, ahol a pedagógusok számára fontos ez a mérés, komoly iparág épült a felkészítésre, az ’éles’ tesztek kidolgozásában részt vevő szakemberek óriási pénzeket keresnek felkészítő tesztek készítésével és árusításával. Magyarországon ez nem létező jelenség. Mivel az egyes iskolákat nem értékelik a PISA-eredmények alapján az országos kompetenciaméréshez hasonlóan, az iskolák nem fektetnek hangsúlyt a felkészítésre, ahogy a gyerekek számára sem közvetítik azt az üzenetet, hogy a teszt megírása fontos lenne (miközben a kompetencia-mérésnél gyakran osztályoznak a tilalom ellenére, erősen súlyozott osztályzatot adva arra).

PISA felmérés– mint  szakmai elemzés alapja

 

A PISA-eredményeket a nemzetközi oktatási szakma nagy részének véleménye szerint tehát nem szabad túlértékelni, ám ha már egy ország részt vesz a felmérésben, érdemes ezt alapos szakmai elemzésre felhasználni. Felelősen természetesen akkor járnak el a szakemberek, ha figyelembe vesznek más adatokat, jelenségeket is, ha megpróbálják a nyilvánosság előtt is világossá tenni, kontextusba helyezni a számokat. Mivel korántsem egyértelmű, tudományos megalapozottsággal elemezhető adatok kerülnek nyilvánosságra, nehéz nem kihasználni azokat politikai kommunikációs célokra, de fontos lenne felhívni a szakma és a közvélemény figyelmét arra, meddig tart a tudományos elemzés és hol kezdődik a politika, ami elsősorban a sajtóban megszólaló oktatási szakemberek felelőssége (lenne).

A szerzőről: 

Salamon Eszter tanár, közgazdász, tréner, nonprofit szakember és szülő, 1989 óta foglalkozik gyermekjogi témákkal, különösen annak oktatási vetületeivel. Jelenleg az európai szintű oktatási civil szervezeteket tömörítő Lifelong Learning Platform alelnöke, az European Parents’ Association elnöke. (Európai Szülők Egyesülete). 2015 óta a Lego Alapítvány oktatásinnovációs programjának tanácsadója is. A PISA-felméréssel kapcsolatosan 2016-ban egy, az Európai Parlament megbízásából készült, a migráns gyermekekre fókuszáló kutatásban (MEMA) vett részt. Rendszeresen tart pedagógusok számára képzéseket Európa-szerte.

Angol nyelven

A szerző  számos – angol nyelvű- a témában született tanulmányt bocsájt az érdeklődők rendelkezésére. Igény esetén az info@moderniskola.hu-ra lehet írni. A szerk.