Kezdőlap jó példák

Gondolatok az általános iskolai komplex művészeti nevelésről  

A világra való rácsodálkozás képességének kialakítása fontos pedagógiai feladat, ami többek között a tantárgyi integráción keresztül valósulhat meg. Az érzelmi intelligencia fejlesztése szintén nagyon fontos terület, ami függ a pedagógus módszertani felkészültségétől, és a taneszköz-kínálattól is. Hogyan lehet ezt segíteni? Mik azok az intelligencia-típusok, amiket növelni tudunk az iskolában, a művészeti nevelés által? Cikkünk szerzője tankönyvszerző is, Demeter József és Molnár Márta írta a hivatalos tankönyvjegyzékben szereplő egyetlen olyan kiadványt, amely támogatja a komplex művészeti nevelést: Technika – ének-zene – rajz 1. és 2.

 

Hirdetés

A XXI. század folyton (át)alakuló, változó társadalmának élénk életvitele, az újabb és újabb kihívások gyakran olyan elvárások elé állítanak bennünket, mint a rugalmasság, gyorsaság, azonnali reagálási képesség vagy hatékonyság. A mai életben elsőszámú feladat a gyors döntés, kreativitás, újszerű látásmód; ugyanakkor a sokkal nagyobb szociális érzékenység, a másikra történő odafigyelés, a társadalom rugalmas egységének vonzóvá tétele (hogy ne alakuljanak ki társadalom feletti és társadalom alatti rétegek). Az elvárásoknak való megfelelés olykor nem egyszerű feladat, azonban nagy biztonsággal teljesíthetjük azokat, ha rendelkezünk kellő nyitottsággal, tapasztalattal (jártassággal), sokoldalú, komplex ismeretekkel és nem utolsó sorban komprehenzívvé formálódott világlátással. Természetesen ezek a kompetenciák akkor támogatnak bennünket hosszú távon, ha karbantartásuk és fejlődésük biztosított, vagyis az élethosszig tartó tanulás folyamat eredményeként léteznek.

A világra való rácsodálkozás  a tantárgyi integráción keresztül

Soha nem késő felfedezni az újat magunkban! – mondja Csermely Péter professzor egyik blog bejegyzésében. Valóban nem késő, azonban ahhoz, hogy új dolgokat fedezhessünk fel magunkban és a világban, vagy új tapasztalatokat szerezhessünk, egy valami elengedhetetlen: a motiváció. Sorra jelennek meg az olyan publikációk, amelyek azt taglalják, hogy gyerekeink egyre motiválatlanabbak, elszigetelődnek egymástól, csupán a felszínes dolgokat képesek megragadni, rosszul teljesítenek hazaié s nemzetközi méréseken, végül hosszasan taglalják a kiváltó okokat. Egy valamiről mintha megfeledkeznének: a gyerek egyik alap tulajdonságáról, azaz a világra való rácsodálkozás késztetésének elhalványulásáról. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi válthatja ki az ismeret- és tapasztalatszerzés eme alapelemének csökevényesedését, felszívódását már kora iskolaszakaszban. Egyre inkább valószínűsíthető, hogy az okok egyike a napjainkban is még mindig egyeduralmat élvező, merev és átjárhatatlan tantárgyi struktúrákra épülő pedagógiai gyakorlat, hiszen ahhoz, hogy rugalmas, komplex látásmód alakuljon ki a gyerekekben, nem elegendő csupán a jól körülhatárolt tantárgyi ismeretek tanításával próbálkozni. A gyerekek nevelése-oktatása hosszú távon akkor válik eredményessé, ha ez a folyamat átalakul gyakorlat-alapúvá, és megszületik az átjárás az egyes tantárgyi területek között, azaz létrejön a különböző gyakorlati és lexikális ismeretek összekapcsolódása és azok szélesebb, sokrétű alkalmazása. Vagyis a gyakorlatalapú nevelés-oktatás világában a tanulás nem más, mint a gyerek személyiségben bekövetkező kompetencia-változáshoz vezető gyakorlások sora. E folyamat alapeleme pedig a gyerekek azon belső érzelmi-akarati állapota, amely megteremti a tanulás motivációs hátterét. Emiatt is fontos lenne a mindenkori tananyagtartalomnak – mind struktúrájában, mind elrendezésében – igazodnia a valósághoz, a gyereket körülölelő világ történéseihez, amely folyamatokat azonban csak akkor fogja valójában egységében látni a tanuló, ha maguk a pedagógusok egységében tárják fel előttük a világot. A pedagógiának ez a fajta komprehenzív szemlélete nem a merev diszciplináris rendezőelvet követi, hanem a tantárgyi integráción alapul.

 

Az érzelmi intelligencia fejlesztése

 

A motivációt éltető belső érzelmi-akarati állapot fenntartásához elengedhetetlen az egyén érzelmi intelligenciájának fejlesztése. Az érzelmi intelligencia – mindamellett, hogy egy olyan képesség, amely lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje saját és társai érzelmeit/érzéseit és érzékenyen reagálhasson azokra – abban is segít, hogy megértsük saját vagy mások érzelmeinek, gondolatainak, valamint tetteinek ok-okozati összefüggéseit. Ezen túlmenően az önmotiváción keresztül megteremti azt az érzelmi állapotot, amely az egyént eljuttatja a sikeres teljesítéshez. Amennyiben a gyerekek számára nem adjuk meg azt a lehetőséget, hogy alkotó tevékenységet végezhessenek, amely által lépésről lépésre fedezhetik fel a világot, úgy az érzelmi intelligenciájuk fejlődését gátoljuk.

Az érzelmi intelligencia fejlődésére nagy hatással vannak az egyes művészetek. Számtalan vizsgálat szól amellett, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciája főként a komplex művészeti nevelés során fejlődik leginkább, hiszen ez a fajta nevelési gyakorlat az életből vett mintákon keresztül egyszerre több művészeti ágat is mozgósít az önkifejezés és megértés céljából. A komplex művészeti neveléssel megvalósulhat az iskolákban tudatosan fejlesztett nyelvi és matematikai intellektuális képességeken túl a vizuális-térbeli, zenei, testi-mozgásos, természeti, intraperszonális és interperszonális intelligencia fejlesztése is, ugyanis a komplex művészeti nevelés az egyes művészeti ágak által teremti meg a kapcsolatot a gyerekek és a valóság, a gyerek-gyerek, felnőtt-gyerek közt, mindeközben fejlesztve a gyermek személyiségét is.

A transzfer-képességek fejlesztés természetesen nagyban függ a pedagógus módszertani felkészültségétől, de nem utolsó szempont maga a taneszköz-kínálat sem. Jelenleg a hivatalos tankönyvjegyzéken csupán egyetlen olyan taneszköz szerepel, amely támogatja a komplex művészeti nevelést: Technika – ének-zene – rajz 1. és 2.(AP-012105 és AP-022105).