Kezdőlap jó példák

Rendhagyó nap és Európai Ifjúsági Hét – időutazás és katarzis Eddával és Petőfivel a Losonciban

Kortás zenék és Facebook, Táncsics és a Nemzeti dal, albánul.. Idén május 1. és 7. között kerül rendezik meg az Európai Bizottság népszerű kezdeményezését, az Európai Ifjúsági Hetet. A 2017-es témái: szolidaritás, a fiatalok társadalmi elköteleződése - valósultak meg a minden szempontból rendhagyó és sokszínű Losonci téri Általános Iskola március 15-i rendezvényén. Ez a nap menetrendszerű iskolai megemlékezések, versszavalások, előadások úgyszólván kötelezőek mindenhol. Van azonban néhány pedagógus, aki dacolva az egyhangúsággal, szembemegy a szokásossal. Teljesen újragondolva az egész ceremóniát újat alkot, és ezzel példát mutat és inspirál.

Meghívást kaptam a Losonci Téri Általános Iskolából az 1848-as márciusi megemlékezésre. Nem nagy örömmel mentem.

Hirdetés

Megint egy hagyományosan unalmas műsor. Szózat, versek, 12 pont, énekkar, versek, Himnusz. Unatkozó gyerekek, sutyorgó tanárok. Néhány gyerek elájul. Végre egy kis esemény! Az igazgatónő megköszöni a felkészítő tanár munkáját. A tanár örül, hogy letudta az egészet. Sőt azt hiszi, hogy jó műsorával adott valamit a tanulóknak. Néhány kollega – ha nem is őszintén – de gratulál. A gyerekek magyarból megkapják az 5-öst. Majd az igazgatói dicséretet.

 

Belépek a terembe. Igazi színpad. Az alsósoknak ülőhely. Jönnek az osztályok. Beethoven V. szimfóniájának disco változata szól. Gyerekek a gyerekeknek nemzeti színű zászlókat osztogatnak. Vagy 300-at. Már a Magyarország című dalt hallgatjuk. Megtelik a terem. A bevonuló zenét a Deep Forest és Sebestyén Márta közös dala zárja. A színpad mögötti drapérián a darab címe olvasható: „Az a szép fényes nap.” Valamint: 1848.március 15-e, szerda. Alatta: Utazás térben@időben.

 

A szerző és betanító tanár celebrálja a színdarab bevezető részét. Bemutatja a helyszínt. Pest, Erzsébetváros, Rákóczi út 12., Marczibányi ház. Ott éltek Petőfiék 1849-ig. Azóta új ház épült a régi helyén. Falán emléktábla. A mű 1848.március 15-én, szerdán játszódik. Petőfi naplója segíthetett a helyes kronológiában. Így az is kiderül, hogy nem szavalta el a Talpra magyart a Múzeumnál.

A szerző maga mellé hívja a főszereplőit. Szendrey Júlia korhű ruhában. Petőfi bőrmellényben, fehér ingben. Kezében telefon. Jókai bocskai kabátban. Laptopot hoz. Hatodik osztályosok.

 

Kezdődik!

„Ha ma élne Mozart, ő lenne a legnagyobb rocker!” Feldübörög a Török induló metál változata.

„Ha ma élne Petőfi, ő lenne a legnagyobb rapper!” Szeptember végén rap változatban.

A kivetítőn végig a lobogó magyar zászló látható.

Majd feltűnik Mozart napszemüvegben, Petőfi atlétatrikóban. Falco énekel. Ő a pozitív osztrák.

Bánk bán: Hazám, hazám.

Színpadra mennek a kis főszereplők. Mindenkin hercig kokárda. Hátul hat lány hófehér ruhában. Negyedik osztályosok.

Szózat. Két versszak. Fantasztikus a srác! Érti, hogy mit mond! A történet beindul.

Nemzeti dal. Egy erősen raccsoló fiú mondja kifejtő módon. Az “Esküszünk!” -nél mindenkinek a szívén a keze. A ‘Nem leszünk!”- nél a bal kezükkel nemet intenek. A vers első strófája elhangzik vietnámi, török és albán nyelven.

Facebook, like, csörög a telefon. Majd SMS érkezik. Főhőseink megtudják, hogy óriási tömeg gyűlt össze a Múzeumnál. Heckenasték kiprintelték a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A nézők között vagy 200 darabot szétosztottak.

Csörög a telefon. A Helytartó Tanács elfogadta a követeléseket. SMS. Táncsicsot kiszabadították. Húszezren várták. A szöveget pontosan illeszkedő dalbetétek színesítik.

Edda: Álmodtam egy világot magamnak. A lányok kezében lobognak a gyertyák. Majka és Curtis: Belehalok.

Esik az eső. Eső hang. A fehér ruhás lányok esernyőt nyitnak.

A szereplők az internet segítségével előre is nézhetnek. 1988. Szöul. Olimpia. Török László eredeti közvetítésére írt zenét az Infiniti. Elszabadul a pokol! A gyerekek tombolnak!

Soho Party: Az éjjel soha nem érhet véget. A teremben EB hangulat. Lobognak a zászlók. Énekelnek és ugrálnak.

Sz. J., P. S. és J. M. sétálni mennek, boldogok. Csak Petőfit bántja egy gondolat. Elmondja a vers ügyesen rövidített változatát.

„Ne bánkódj Sándor – mondja Júlia – hisz’ ez egy szép fényes nap.”

Meghajlás, taps, ováció. Vége.

De nem, mert Jókai ránéz a tabletjére: „Nézzétek, 2017-et írunk. A Losonci Téri Általános Iskolában most ért véget az ünnepség. Mi is ott voltunk! Hoppá! Most kezdődik a Himnusz. Álljunk vigyázzba!

Nem ájult el senki. A nézők is részt vettek a műsorban.

Megszólítom a színdarab íróját és betanítóját, Kalbantner György Istvánt (pedagógia magyar szakos tanár). A darab keletkezéséről kérdezem. Érdekes a válasza „- Mentem föl a hegyre. Éjszaka volt. Még nem értem a házhoz, amikor, mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné – teljes fegyverzetben – pattant ki az ötlet.”- mondta.

Beszélt a próbák jó hangulatáról.

Mesélt a szereplőkről. Sz. J. és P. S. cigány származásúak. J. M. félig arab.

A negyedikesek között van két vietnámi, egy török és egy koszovói albán. Cigányok, magyarok. Együtt!

Gratulálok. Búcsúzom.

A kocsinál megállok. Melegség járja át a szívemet. Persze! Hisz’ ez egy szép fényes nap.

Gyermekertész

 

 

fotók: Mészáros Ildikó és Kériné Böröcz Klára

Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.