Kezdőlap IKT

Merre halad a világ? A jövő munkavállalói és a pedagógusok

Egyre több rendezvényen foglalkoznak a jövő munkahelyeivel, amire egy modern pedagógusnak is érdemes figyelni. A jövő munkahelyein drasztikusan megváltoznak a körülmények, a mai pedagógusoknak ezt is jó, ha tudják. Mik azok a készségek, amikre szüksége lesz a mai gyerekeknek? Hogyan fejlődhet az egyéni kreativitás a gépek által? Kreativitás és empátia, ezt nem tudják gépekkel helyettesíteni. Elgondolkodtató írás, érdekes felvetett kérdések, további eszmefuttatások. Vitát, párbeszédet fogad a szerző, Pajor Gábor,aki informatikai tanácsadó, az Ernst & Young-nál.

 

 

Hirdetés

Meglátásom szerint a technikai és technológiai civilizáció mára olyan mértékben felgyorsult és olyan mennyiségű információval lát el bennünket, melynek eredményeképpen a XX. század közepétől a technológiai és informatikai, információ ellátási folyamatok törzsfejlődése elérte az emberi egyedfejlődés sebességét.

Mivel a technikai – technológiai változások sebessége nem csökkent, hanem évtizedek óta exponenciálisan növekszik, ezért 1 generáció alatt gyorsabban változik, mint az emberi egyedfejlődés változásai[1].

Az itt olvasható cikk megjelent  a Tani-Tani. info oldalon, ITT érhető el. Köszönjük a megosztás lehetőségét.

 

„Az internet segítségével minden lehetséges” Tényleg?

 

A fejlődés motorja így nem az egyén évek során felgyűlt tapasztalatainak egymásra épülése által létrejövő információk halmaza (pl. Leonardo da Vinci vagy Edison, akik egész életükben megtartották vezető szerepüket az adott területeken), hanem egy adott generáció egymásnak folyamatosan átadott tudáshalmazának dinamikus növekedése.

Ennek következménye az, hogy az egyéni teljesítmények már csak egy adott életkorra (a legkreatívabb, legönfeláldozóbb, leginkább munkabíró időszakra) korlátozódóan képesek a növekedési potenciált megtartani. Ez véleményem szerint ma a 18-28 éves kor közötti időszak, de vannak jelek, melyek alapján ez az időszak csökken – bár nyilván vannak fiziológiai határai.

A minap egy 15 éves fiú fejlesztette ki a hasnyálmirigyrákot biztosan kimutató tesztet, amelyet aTED-n be is mutatott. Előadása végén Jack Andraka hangsúlyozta, hogy az internet segítségével minden lehetséges. “Meg lehet osztani az elméleteket, és nem kell sokdiplomás professzornak lenni ahhoz, hogy az ötleteinket értékeljék. Az internet semleges terület, ahol nem számít az ember kinézete, kora és neme, csak az ötletei. Rájöttem, hogy a világháló nem arról szól, hogy közösségi oldalakra ostoba képeket rakjunk fel magunkról. Megváltoztathatjuk a világot. Ha még egy 15 éves is, aki korábban azt sem tudta, mi a hasnyálmirigy, képes volt kidolgozni egy olyan tesztet, amivel ki lehet mutatni a hasnyálmirigyrákot, gondold csak el, mire lehetsz te képes!”

Nézzük meg, hogy alakulhatott ez ki?

 

A középkorban vagy az azt megelőző időszakokban egy-egy kiemelkedő „elme” képes volt olyan hatást gyakorolni a civilizáció változására, amely komoly fejlődést idézett elő, vagy meghaladta korát pl. az ókor vagy a reneszánsz nagy gondolkodói.

Jelentős fejlődés akkor jöhetett létre, ha a gondolkodó még életében képes volt tudásanyagát oly mértékben átadni, hogy az halála után, sőt generációkon át is megmaradjon.

Ha a gondolkodó meghalt és nem volt képes átadni a tudását olyan mértékben, hogy az fennmaradhasson (csupán tárgyi emlékekből lehet azokra ma következtetni), úgy egy nagy űr támadt a fejlődésben, a változások elakadtak vagy visszarendeződés következett be. Ekkor mondhatjuk azt, hogy a gondolkodó meghaladta a korát. Utóbbira híres és ismert példák Leonardo da Vinci repülő és mérnöki szerkezetei vagy Nicolai Tesla elektromos találmányai.

Ma azonban a technológiai és a minket körülvevő világ változásainak egyre nagyobb szerepet játszó motorjai a startup-k, azaz olyan induló vállalkozások, melyek váratlan és egyedi ötletek megvalósításával és elterjesztésével embermilliók életére gyakorolnak hatást csupán azáltal, hogy megoldásaikat tömegek kezdik el használni, beépíteni mindennapi életükbe.

https://www.pexels.com/photo/flight-technology-tools-astronaut-39644/

A múlt század nyolcvanas éveiben született meg az IBM személyi számítógépe, ma pedig mindenki, aki okostelefont használ egy olyan, több százszor hatékonyabb, bonyolultabb, kisebb, könnyebb és intelligensebb eszközt épített be mindennapi életébe, melynek periférikus tulajdonsága az, hogy megtartotta hagyományos telefonálási funkcióját is. Az internet híradásai és jövőkutatók (például Kurzweil) szerint a nagyon közeli jövőben intelligens hordozható eszközök (szemüveg, óra, ruhadarab – összességében „viselhető” eszközök) jelennek meg és valószínűleg terjednek is el, mivel úgy látszik, hogy elemi emberi igény van ezek tömeges használatára.

Ennél azonban a helyzet árnyaltabb. Amellett, hogy a technikai civilizáció pénzért eladható és vásárlóerőt generáló termékeket dob piacra tömegesen a szórakoztatás terén, ma már nélkülözhetetlen az orvostudomány, állami adminisztráció, haditechnika és bármely tudományos kutatás területein.

fotó: pexels.xom

Tehát a kérdést nem lehet arra leszűkíteni, hogy miért szeretnek az emberek játékszoftvereket és intelligens kütyüket használni, hanem arról van szó, hogy globális társadalmi, gazdasági és népjóléti igény van ezek használatára. Azt is mondhatnánk, hogy a játékszoftverek csak melléktermékek, de ez nem lenne igazságos. A számítástechnika mai fejlettségéért rengeteget tettek a játékszoftverek, melyek nyitottá tették az embertömegeket a számítástechnika eredményei iránt és olyan kapacitásokat mozgattak meg, melyek nélkül ma nem a jelenlegi szinten állna technológiai rendszerünk.

 

Egyéni kreativitás és a technológiai fejlődés

 

A számítástechnika ma ismert nagyjai, mint pl. Steve Jobs (Apple) vagy Bill Gates (Microsoft) meggyőződésem szerint kamaszkorukban csupán saját szórakoztatásukra kezdtek el számítógépes programokat fejleszteni, nem azért, hogy ezzel bárkinek is jót tegyenek. Később persze egyre erőteljesebbé vált az igény arra, hogy mások is használják a termékeiket, és egyre inkább nyitottá váltak a felhasználói igényekre – vagy (ahogy azt Steve Jobs csinálta), ők maguk gerjesztették a változásokat, adták meg a felhasználási irányokat.

Ennek is van egy alapvető emberi tulajdonsággal összefüggő alapja, mely szerint az ember közösségi lény (így születik) és vágyik arra, hogy eredményeit mások is értékeljék, mások számára is hasznos legyen.

https://www.pexels.com/photo/apple-iphone-smartphone-desk-4158/

Mindezt azért írtam le ilyen hosszan, mert Bill és Steve esete nagyon jó példa arra, ahogy a technológia fejlődése együtt fejlődött az egyéni kreativitással. A számítógép biztosította a sebességet és interaktivitást, az ember adta az ötleteket, a kreativitást. És ez évtizedeken át működött.

Mára eljutottunk oda, hogy olyan kapacitásai vannak az „intelligens”eszközöknek[2], melyek (szinte) valós időben képesek követni a legkreatívabb elmék ötleteit és rendkívül gyorsan termékké alakíthatóak. Így a piaci versenyben (de nevezhetjük csupán elfogadottsági értékek versengésének is, melyet ma pl. a tőzsdei árfolyam fejez ki) egyre inkább olyan tulajdonságok tesznek sikeressé termékeket, melyek létrehozásához egyre frissebb és munkabíróbb elmék szükségesek. Ez lehet az oka a startup-k terjedésének is, ahol többnyire fiatalok a résztvevők. Ilyen startup vállalkozás volt pl. a Facebook is, amely évek alatt milliárdossá tette azt, aki komoly eszmei munkát fektetett bele – Mark Zuckerberget. De hasonlóan innovatív és kreatív formáció a Google is. Mindkettő egyszerű elemekkel dolgozik, amelyek rendkívül változatos célokra használhatóak, nagy az elemek varianciájának és felhasználhatóságának lehetősége. Van erre ókori példa is, pl. a sakk, mert a sakkban kevés és jól körülírt szabály alapján igen változatos és bonyolult állások jönnek létre. Igaz, hogy ma a gép már legyőzi az embert, de egész más megoldási stratégiákat használ. A gép az emberi kreativitás és minta felismerési tulajdonságok helyett őrült sebességű matematikai helyzetelemzéseket végez, így sebességben győzi le az embert.

https://www.pexels.com/photo/laptop-technology-ipad-tablet-35550/

Mit jelenthet mindez a jelen és a nagyon közeli jövő oktatásában?

A gyerekek (nemcsak a gimnazisták és egyetemisták, hanem az általános iskolások is) kérdéseikkel kapcsolatban ma az interneten keresztül gyorsabb, részletesebb, helyenként pontosabb információhoz jutnak, mint a tankönyvekből, tananyagból vagy tanáraiktól.

A gyerekek egyik legfontosabb mozgatórugója a kíváncsiság, amely egy adott probléma megragadásakor első körben a legváltozatosabb asszociációkat hívja elő, majd ahogy pontosítja a lehetőségeket, egyre inkább fókuszál egy lehetséges megoldás, válasz irányába; de ritkán fogad el kész megoldásokat, ha úgy érzi, hogy maradtak nyitott kérdések. Olyasmi lehet ez, mint amikor veszélyt érez egy állat, nem tudja, hogy honnan jön, ezért először minden irányba és minden idegszálával figyel, majd azonosítja a veszélyt és onnan kezdve csak arra összpontosítja a figyelmét. Ez a fókusz aztán olyan erős lehet, hogy több irányú veszély esetén az állat a fel nem fedezett veszély irányában védtelen marad.

 

Mi irányítsuk a gépeket, ne fordítva!

A jövő munkahelyei átalakulóban vannak, és ez az átalakulás drasztikusan gyors. Már ma sem merném megmondani egy 14 éves „pályaválasztónak”, akinek továbbtanulásáról kell döntenie, hogy milyen irányba induljon. A jövőkutatók szerint a ma létező munkahelyek csaknem fele egy generáción belül megszűnik. Ilyenek pl. a járművezetés, lásd vezető nélküli vonatok, vagy a Google emberi sofőr nélküli autója, melyek az USA egyes államaiban már forgalomba is helyezhetőek, mivel több százezer km megtétele bizonyította, hogy biztonságosabban jutnak el végcéljukhoz emberi környezetben is, mint az emberi sofőrök vezette járművek. Minden olyan munkahely idetartozik, amelynek munkafolyamatai algoritmizálhatóak – beleértve még a számítógépes programok előállítását is (lásd evolúciós algoritmusok és genetikai programozás[3]).

  

Pótolhatatlan készségek- melyek ezek?

 

Amire viszont még a jövőben is szükség lesz: az a kreativitás és az empátia.

 

„A jövőkutatók végkövetkeztetése szerint a technikai fejlődéssel párhuzamosan a képzetlenebb munkavállalók kénytelenek lesznek olyan állásokat vállalni, amikhez kreativitásra és fejlett szociális készségekre van szükség. A munkaerőpiaci versenyben azok lesznek a győztesek, akik rendelkeznek is ezzel a két képességgel.”[4]. Jelenleg ezek azok a területek, ahol az ember nem helyettesíthető.

A technológia már itt kopogtat az ajtón („felhőbe” költöznek az egyetemek, vagy „okos” városokat terveznek), a tartalom azonban szerintem még nincs kidolgozva. Megfelelő tartalom nélkül pedig a technológia ugyanúgy szolgálhat olyan célokat, amelyek háborúkhoz, éhínséghez, járványokhoz vezetnek, mint olyanokat, melyek megoldják az emberiség legégetőbb problémáit: a szegénységet, a rasszizmust, a betegségeket, a környezetszennyezést vagy a bolygó túlnépesedési problémáit.

Mondják, hogy paradigmaváltásra van szükség

Ugyanis „A problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel létrehoztuk őket”, ahogy a fenti hivatkozás honlapján olvasható.

 

 

  • Hogy lehet ehhez a drasztikusan változó világhoz alkalmazkodnia az oktatásnak?
  •  Úgy, hogy olyan készségeket/képességeket fejlesszen, olyan ismereteket adjon át a tanulóknak, melyeket a gyorsan változó körülmények között tartósan, egész életükben képesek alkalmazni és továbbfejleszteni. Különös tekintettel arra, hogy mely életkorban adjunk át általánosan használható és mely életkorokban specializált ismereteket.

A szerző, dr. Pajor Gábor bemutatkozása

 

Az IT teljes vertikumát bejártam a 8 bites home computerek gépi kódú programozásától az IoT rendszerekig az elmúlt évtizedekben, autodidakta módon, hivatalos iskolák nélkül.

  • Mára adatmérnök lettem, aki tervezett és programozott adattárházakat, üzleti intelligencia rendszereket multiknak, mint pl. a General Electricnek vagy nemzetközi bankoknak, foglakozik a dolgok internetével (IoT), folyamata bányászattal (Process Mining) és a hordható technológiákkal.
  • Mivel eredeti végzettségem állatorvos, így adódott, hogy ma a Digitális Agrárgazdasággal, azon belül is Precíziós Állattenyésztéssel foglalkozzam. Ehhez jól tudom hasznosítani a teljes adatmennyiségek feldolgozásával, analízisével szerzett tapasztalataimat.
  • Évtizedek óta az informatikából élek, ez a hobbim, ez a szakmám, és most megnyílt az út azelőtt, hogy állatorvosi tudásomat ötvözzem az informatika adta lehetőségekkel.

 

Fontosabb hivatkozások: 

[1]http://hu.wikipedia.org/wiki/Moore-t%C3%B6rv%C3%A9ny

http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/3124-az-inform%C3%A1ci%C3%B3-technol%C3%B3gia-gyorsul%C3%B3-fejl%C5%91d%C3%A9s%C3%A9nek-t%C3%BCnetei-%C3%A9s-v%C3%A1rhat%C3%B3-hat%C3%A1sa.html

[2]http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/informatika/informatika/informatika-8-evfolyam/kulonfele-intelligens-technikai-eszkozok-rendszerek-peldaul-gepkocsi-lakas-robot-az-informatika-fejlodesi-iranyai/az-intelligens-lakas

[3]http://ait.iit.uni-miskolc.hu/~dudas/MIEAok/MIea8.PDF

http://algoritmus.lap.hu/genetikai_evolucios_algoritmusok/25518499

[4]http://www.technologyreview.com/view/519241/report-suggests-nearly-half-of-us-jobs-are-vulnerable-to-computerization/