Kezdőlap osztályfőnök

A vita szerepe az oktatásban

Vajon tudunk vitázni? Rendelkezünk a mindennapi élethez, a szervezett vitákhoz alkalmas, kreatív vitakultúrával? Vagy más nézőpontból vizsgálva: milyen pedagógiai hasznosulása van a vita iskolai alkalmazásának? A vita nem csupán a rábeszélés művészetét jelenti, hiszen a társadalmi együttélés egyik legfontosabb eszköze, gyakorlata. Sokféle véleményütközéssel találkozunk mindennapjainkban. A vélemények megismerése, a tények és az áltények közötti különbségtétel, mások megértése, elfogadása (a tolerancia) a társadalmi tudatosságú ember fontos feladata. Az oktatásban a vita alkalmazása ezeken túl sokkal nagyobb szereppel bír: a tananyag megismerésén túl a személyiség és a képességek fejlesztését is jelenti. Jelen írás a vita oktatásban elfoglalt helyét és fontosságát igyekszik körülírni. Oláh Tibor, tanár fordítása és kiegészítése az Edutopia.org cikkéhez.

A vita mint tananyag és módszer – avagy a vita a diákok, a tanárok és a tananyag kereszttüzében

Az alábbi írás az Edutopia  cikke alapján készült.

A cikket magyar nyelvre adoptálta: dr. Oláh Tibor.

Dr. Oláh Tibor

„Oláh Tibor vagyok, magyar nyelv és irodalom szakos általános és középiskolai tanár (Budapesti Fazekas Gyakorló), alkalmazott nyelvész (Ph.D), mesterpedagógus, jelenleg kutató tanár.

  Tanárként vallom, hogy a diákok ne csak tanulják a tananyagot, hanem értsék, alkalmazzák annak elemeit, építsék be különféle struktúrákba, ábrázolják; nyelvészként pedig hogy a nyelv kultúránk legfőbb alkotója, felhasználjuk azt a mindennapi élet számos területén, gondolaink kifejezője, érvényesülésünk eszköze. Tanóráimon fontosnak tartom a diákok véleményeinek előhívását, a szakmai vita többféle formáját, a nyelv mint eszköz valódi applikációját – tananyagon innen és túl. Magam is osztom Heather Wolpert-Gawron véleményét a vita oktatási alkalmazásáról, személyiségalkotó szerepéről.

 

A vitát a közoktatásban tanítani kell, s felhasználni módszertani lehetőségeit! Módszerként az egyik legszorosabb kapcsolatban áll az általános fejlesztési követelményekkel, úgymint: a személyiség fejlesztése, kommunikáció, együttműködés, véleményalkotás, rendszerezés, kreativitás, szövegalkotás, nyelvi képességek stb. (Erről lásd bővebben – Hunya Márta: A vitakultúra és a magyar oktatás )

Vita: nem csak a magyar nyelv és irodalom keretén belül!

Téves az az álláspont, miszerint a vita oktatási szerepe a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretei között értendő. Pedagógiai tekintetben az összes, oktatott tantárgy ugyanazt a célt szolgálja: a tanuló személyiségének, képességeinek, kompetenciáinak fejlesztését. Ezeket többféle eszközzel, módszerrel érhetjük el. A vita azonban – talán elmondhatjuk – a legtöbb tárgy esetében pedagógiailag applikálható módszer. Az azonban bizonyos, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgya ad a legtöbb lehetőséget a fejlesztésre (főleg, ha lenne rá órakeret, tanagyag). A többi tantárgy (talán, a filozófián, etikán túl) elsősorban a szakmai tartalmakra koncentrál.

 

forrás: pixabay.com

Az érvelési technikákat, a szónoki képességek tanítását, az érvelő szövegtípusok elemzését és alkotását a magyar nyelv és irodalom tantárgy négyéves feladatának tekinti az Alaptanterv. Ezt több lépcsőben értelmezik. Először a készségeket és az ismereteket előkészíti, majd a következő évben megtanítja, majd egy-két év múlva gyakoroltatja. Ez kevésbé fogja kialakítani és fejleszteni a kritikus gondolkodást, a „manipuláció elleni felvértezést” (In: http://ofi.hu/tudastar/vitakultura-magyar).

Hiányzik a módszertani segítség a vita alkalmazásához

A Nemzeti Alaptanterv is fontosnak tartja a vita alkalmazását, ehhez módszertani segítséget azonban nem ad. A tankönyvek leginkább az adatközpontú ismeretközlésre koncentrálnak; nincsenek tanári kézikönyvek, amelyek a tananyaghoz módszertani segítséget adhatnának; nincsenek módszertani segédkönyvek, és sajnos ilyen jellegű továbbképzésekben sem bővelkedünk.

Ez pedig azt jelenti, hogy a pedagógusok önművelésére igen nagy súly tevődik. A helyzet lényeges különbségeket eredményez akár egy intézményen belül azonos tantárgyat oktató kollégák között, iskolatípusonként, országosan is. A pedagógus vagy elsajátítja önerőből az érvelési technikák, a vitatípusok módszerét, vagy nem lesz a diákok segítségére az ehhez kapcsolódó fejlesztésekben. A legfőbb tananyagfejlesztő így még mindig a pedagógus marad; az oktatás előír, a pedagógus megvalósít – ha tud.

Tananyagközpontúságtól  a vitaversenyekig – új kultúra lenne?

A habár a vitakultúra nincs koncepciózusan oktatva, illetve fejlesztési területekbe aktívan beépítve, számos hazai és nemzetközi verseny létezik e téren. (Debate, Disputa, Eötvös, Kossuth, Kölcsey szónokversenyek). A vita fontosságát és társadalmi alkalmazhatóságát jelzi az is, hogy a szónokversenyek nemzetközi szinten a legrangosabb megmérettetések közé számítanak. A vitakultúra oktatási jelenléte is némileg szolgálná a tananyagközpontú oktatás elsődlegességétől való eltávolodást.

Iskolai oktatási keretben a diák sem a szónoklat, sem az alkalmi beszéd előadását nem sajátítja el. A beszédtechnikai, kommunikációs ismeretek gyakorlati alkalmazására egyáltalán nincs idő. Nem általános, hogy a diákok mindegyike el tudna mondani egy beszédet egy iskolai ünnepélyen. A kulturált nyelvi magatartás követelmény, de vajon mit és mennyit tud hozzátenni a tananyag. Leginkább az adott szaktanár hozzáállása, felkészültsége, nyitottsága határozza meg a tanórák sikerét, a fejlesztés minőségét.

A világ és az Én – diákok magukra hagyva a gondolataikkal

A különféle életkorú diákok számára a társadalmi, a politikai, a kulturális változások már nem elhallgatott, ismeretlen területek; a digitális jelenlét miatt nem lehet elrejteni az információkat előlük. Gondolataik vannak róluk, koncepciót társítanak, érzelmeket kapcsolnak hozzájuk. Ebben sokszor magukra maradnak. Nincsenek felületek, lehetőségek, ahol szervezett keretek között kifejthetnék gondolataikat. Nem arról van szó, hogy a diákok nem szoktak vitázni, vagy nem szólnak hozzá különféle netes fórumokhoz.

 

Már felsőben tanulják meg a vita tipusait és a helyes attitűdöket

De nem mindegy, hogy mit és hogyan kommunikálnak, milyen témáról, milyen irányultsággal! Vannak például olyan közösségi felületeken elérhető fórumok, kommentek, fórumok, amelyek politikailag, ideológiailag merev vitahelyzetek formájában csak torzítják, determinálják a vitában részt vevők személyiségét.  Ezért fontos, hogy a diákok már az általános iskola felső tagozatán elsajátítsák a vita alapjait, középiskolában megtanulják a vita típusait. Már korán el kell sajátítaniuk a véleménykülönbségek kezelését, a vitához, a vitapartnerhez való helyes hozzáállást, a másik véleménye, gondolatmenete megismerésének attitűdjét.

A véleményformálás vágya, mint hajtóerő

A véleményformálás, az önkifejezés fontos a fiatalok számára, van igény a hiteles, valós idejű vitákra – nem csak az online komment felületeken. A fiatalok szívesen foglalkoznak (mindig is így volt) társadalomról, erkölcsről, politikáról, közéletről szóló témákkal. A közös gondolkodás, a gondolatok előszóbeli megjelenítése az egyik legkreatívabb, s talán s leginkább igényelt aktivitás. A meghallgatás, a véleményformálás, az odafigyelés, az informálás vágya hozza létre a rengeteg fórumot, chatet.

 

Tudásforrások rendszerezése

A viták során egyértelműen szükség van az ismeretekre, a forrásokra. Ma már igen sok forrást a diákok nem az iskolából szerzik be. Az iskolai tananyag puszta visszaadásán túl azonban lényegesen nagyobb mértékben hasznosul azok alkalmazása, rendszerezése, előadása. Mindezt kreatívan kell megtenni. A társadalmi érvényesüléshez az ismeretekre és alkalmazásukra is szükség van. A személyiséget a tudáselemek megismerésével paralel módon kell fejleszteni.  A tanuló érdekeltté válik a tananyagban, ha az oktatásban megismert tananyagelemeket vitahelyzetbe ágyazottan, alkalmazott formában képes megjeleníteni.

Alulmotivált diákok bevonására

A tanárok sokszor számolnak be magukba forduló, alulmotivált diákokról, akik nem érzik magukhoz közel az ismereteket, azok érdektelen számukra.  Ezt természetesen lehet és kell javítani, beszélgetésekkel közelebb lehet hozni a tananyagot a diákokhoz. Ki kell használni véleményalkotási kedvüket, személyiségük vonásait. Ezáltal aktívan nyilvánítanak véleményt, csoportban tevékenykednek, használják, egyeztethetik, kombinálhatják (nem csak iskolai!) ismereteiket, s kommunikálnak is egymással.

forrás: Startup Stock Photos

Mi a tanári munka feladata?

Erről sokféle vélekedést ismerünk.  Heather Wolpert-Gawron szerint a tanári munka legfontosabb feladata megtanítani a diákokat az érvelés művészetére, valamint visszajelzést adni arról, hogyan fejezzék ki azokat, s nem annak megtanítása, amit kifejeznek (Disagree with a student’s opinion?; In: https://www.edutopia.org)

A gyerekek akkor hangot adnak véleményüknek, ha nem fogadják el gondolataikat. Olykor kikiabálják az osztályban, máskor feladatokon keresztül közlik azokat.  Meghallgatni, megismerni a diákok gondolatait az egyik legérdekesebb a tanári munkában. A tantermi viták, társalgások, de akár az online csoportviták, vitafórumok is részei lehetnek a tanár-diák, diák-diák kommunikációnak, a személyiségfejlesztésnek.

Felmerül a kérdés, hogyan kell az tanárnak viszonyulnia ahhoz a helyzethez, ha saját véleménye nem azonos a diákéval? Ez egy nagyon nehéz feladat. A tanári attitűdben lényeges szerepet kap a tanítás vágya: javítani a diákok hibáit, osztályozni őket, jegyekkel értékelni a különbségeket. A viták során a tanárnak legtöbbször csak koordinátori feladata van: elmondja a vita szabályait, felhívja a diákok figyelmét a legfontosabb erkölcsi alapelvekre –de véleményét adott tételhez nem mondja el. Természetesen – és ez néha nagyon nehéz feladat – véleményét meg kell tartania magában.

A magyar oktatási rendszer egyik lényegi jellemzője, hogy ismereteket közöl, aztán méri azokat. Ebben a diák szubjektuma, kreativitása kisebb mértékben érvényesül. Így ismernek ügyes diákot, aki visszaadja a tananyagot, s rossz diákot, aki nem képes megtanulni azt. Az oktatási közegben szervezett vitákban azonban nemcsak az ismeretek számítanak, hanem a meggyőző, érvelő erő, a vélemények előadása.

A véleménykülönbség esetén nem teszünk semmit, mint ahogy a tudományos- szakmai vita szabályai előírják: azaz tiszteljük a véleményeket és összpontosítunk a tanulásra, megosztjuk a különböző nézőpontokat. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy diák megreked egy olyan véleménynél, amit mi nem tudunk elfogadni.

Álláspontokat, véleményeket iskolán kívül is meg lehet osztani. Erre számos lehetősége van a pedagógusnak (például a közösségi oldalakon létrehozott csoportok). Mind a diák mind a tanár gondolhatja (s ez részint így is van), hogy az iskola tiltott hely a különböző (tudományos) nézőpontok megismerésére. Az iskolai oktatásba számos tudományos, történelmi, irodalmi nézőpont nem fér bele –így az aktualitások, és az, hogy alapjában véve milyen a világ körülöttünk.  Az iskolán kívüli fórumokon előadhatják saját tényeiken alapuló véleményeiket. S a tanár csak szerencsés lehet, ha a diákok egyáltalán beengedik saját csoportjaikba, megosztják vele véleményeiket.

Pedagógusként fontos feladatunk, hogy a diákok alakítsák ki véleményeiket az aktuális politikáról, vallásról, értékekről; összpontosítsanak az érvek megalapozott értelmezésére érvkialakításaikban – és ne a véleményükre magukra. Segítenünk kell a diákokat tartalmilag és minőségileg értékesebben kommunikálni.

Az osztályterem, mint vitafórum

A pedagógusnak (szaktanárnak, osztályfőnöknek stb.) egyaránt kell írás- és beszédtanárnak, coach-nak lennie. Az osztályteremnek olyan hellyé kell válnia, ahol a gyerekek vállalják érveléseik súlyát szóban és írásban. Persze a pedagógus bezárhatja a terem ajtaját, nem foglalkozva a világgal, koncentrálva a szakmai tartalmakra, a tananyagra; a tantermet pusztán az ismeretek helyszínének tekintve. Ez azonban azt eredményezné – s teszi ezt már így is erősen -, hogy a diák két világot él meg: a saját világát, gondolatait (nem beszélve a virtuális énjéről) és az iskolai szerepét. Ha ez a kettő nem találkozik, az oktatási rendszer nem tölti be maradandóan fejlesztő szerepét.

Forrás Pixabay.com

Egyes elgondolások szerint a diákokat véleményeik megosztására kell ösztönözni akár a napi hírek esetében is. Ezek érzelemvezérelt vitákat hívhatnak életre. Pár jellemzőt azonban szem előtt kell tartanunk.

A diákok véleménye legvalószínűbben otthonról jön, véleményeiket a körülöttük lévő világból építik fel. Tanulnak a felnőttektől, a felnőttek életéből – a világ is szocializálja őket. A pedagógusnak meg kell őket hallgatnia, mert ők mégis csak bíznak a mi tárgyilagosságunkban. A mi munkánk inspirálni, nem meggyőzni.

A pedagógusnak elsősorban a kommunikáció minőségéről kell visszajelzést adnia, nem a vélemények tartalmáról. Fel kell ismertetni a tanulókkal a hamis információkat. Meg kell találnunk az utakat a valós bizonyítékok összegyűjtésére, s nem szabad, hogy eluralkodjanak rajtunk az elfogult vélemények.

Forrás Pixabay.com

Az iskolában segíteni kell a diákokat arra, hogyan tegyék közzé személyiségüket webes felületeken. Nem mindegy, hogy milyen forrásokat használnak fel személyiségük megmutatására. Fejlődjön ki bennük a kritikus, nem okvetlenül és feltétel nélküli hozzáállás adott forrásokhoz; ne hagyják magukat manipulálni. Segíteni kell a diákoknak megtanulni érzelmi és logikai érveik előadását együttesen.

Meg kell tanítani, hogy nem hiba, ha valakinek tőle eltérő véleménye van. Feladat megérteni az eltérő állásponton lévőket. A pedagógusnak számos eszköze lehet a véleménykülönbségek érzékeltetésére. Ezek közé tartozik a film is. Így a 12 dühös ember kapcsán elemezhetjük az előítéletek által vezérelt attitűdöt, az egyéni ellenvélemény vállalását egy csoport ellenében; vagy a Mindenki (Oscar-díjas magyar rövidfilm) segítségével kikérhetjük az osztály véleményét a közösség szerepéről, az esélyegyenlőségről, a közös felelősségvállalásról.  Mint ahogy az irodalmi alkotásokban sem biztos, hogy a műfajok, a költői eszközök, vagy éppen a korszak jellemzése a legfontosabb, hanem a megjelenő attitűdök, a választások, az eltérő normák, az egymásnak feszülő igazságok. El kell érni, hogy a diákok foglaljanak állást értékrendekről, mondják el véleményeiket. Fel kell ismertetni az értékeket, az empátiát, a toleranciát.

Forrás Pixabay.com

Konklúzió

Egy gyermek felnevelkedik valahogy, keresztezik gondolkodását a társadalmi alapú tények, mások véleményei. Ennek eredményképpen az egyik vélemény, attitűd dominál majd életében idővel, bár az is lehet, hogy adott estben teljesen eltérően fog dönteni, mikor eléri a felnőttkort. A pedagógusoknak hozzá kell segíteni a gyerekeket jól dönteni, hogy készek legyenek fontolóra venni az argumentumokat, a nézőpontokat, hogy jól döntsenek.   Örülni kell a változatos nézőpontoknak, méghozzá előítéletek nélkül. Az iskolának, a tanteremnek olyan hellyé kell válnia, ahol a diákok megmutathatják saját véleményeiket; ahol stratégiákat gyűjthetnek személyiségük formálására, jövőbeli munkáikhoz, céljaikhoz. A vita módszerét ehhez segítségül hívhatjuk, annak lényegesen fontosabb pedagógiai teret engedve. Természetesen bizonyos attitűdváltásra is szükség van ennek érdekében a pedagógusok és az oktatás részéről is.

 

 

Forrás Pixabay.com

10 dolog, amit tudni kell a vita oktatási alkalmazásáról:

  1. egyaránt tananyag és módszer, a szakmaiság eszköze,

  2. az egyik legkreatívabb, ideológiától mentes oktatási felület,

  3. ezen keresztül a diákok elmondják gondolataikat,

  4. a diákok és a tanárok érdekei a témák kapcsán közelebb kerülnek az oktatási rendszerben,

  5. a személyiség és a tanagyag aktív találkozási területe,

  6. lehetőséget ad az egyén közösségi szerepének erősítésére, szerepvállalására,

  7. a legtöbb tantárgyban eredményesen alkalmazható,

  8. segítségével elsajátítható az alkalmi beszéd,

  9. ezen keresztül a diákok megtanulnak konzekvensen érvelni,

  10. hozzásegít a sikeres kommunikációhoz,

 

Szerző: Dr. Oláh Tibor (általános és középiskolai tanár, alkalmazott nyelvész)

 

Előző cikkMenetjegyeket nyerhetnek Európába – „Move2Learn, Learn2Move” pályázati lehetőség -16+fiatalok
Következő cikkKORTÁRS – Új lehetőség, „friss íz” a magyar zeneoktatásban