Gyakorta olvashatunk az iskolai gamifikációról (játékosítás), magam is többször publikáltam már róla. Lényege, hogy bár a játék a kezdetektől fogva a tanítás eszköze, a mostani irányzat talán más, mert az élet sosem volt ennyire „játékos” mint manapság. Gondoljunk csak a mozifilmekre, köztéri szobrainkra (Bagaméri, Colombo hadnagy stb.), vagy a TV-s vetélkedőkre. Most ez utóbbi kapcsán mutatok be egy iskolai jó gyakorlatot.
Ma már nem csak a kicsi gyerekek, de a nagyok, sőt a felnőttek is szívesen játszanak. Mi a Berzeviczy Gergely nevét viselő Szakgimnáziumban adoptáltuk a televízióból ismert, Majka vezette népszerű műsort, az „50 milliós játszmát”. A forgatókönyv nem bonyolult: a játékosok az általuk választott (de mégiscsak rejtélyes) témában kérdést kapnak négy válaszlehetőséggel, amely válaszokra feltehetik a pénzüket (tétjeiket). Kétfős csapatok válaszolnak a kvíz kérdésekre, egymás közt izgulva-duruzsolva, és a játékvezető keresztkérdéseitől el-elbizonytalanodva. Mindez könnyed beszélgetős stílusban.
Nos, ebből csináltunk két tanórás órai játékot. A kérdések az állatrendszertanhoz kapcsolódtak (a tantárgyi kereteket túl mi sem léphetjük), ám ezeket a kérdéseket maguk a gyermekek fogalmazták meg.
Az úgy történt, hogy az a-b-c osztályok ugyancsak játszották és mindegyik osztály a máik kettőnek írt kérdéseket. Talán nem kell, bizonygassam, hogy jó kérdést, és főképp rossz válaszokat írni nehéz feladat. Mert szükségessé teszi, hogy a kérdező birtokában legyen az ismeretnek.
Az első tanórán tehát a fiatalok kérdéseket fogalmaztak meg, amihez tankönyvüket és telefonjukat is használhatták. A lényeg, hogy az állatrendszertan fejezethez kellett kapcsolódni (ennek a témának jártunk a végén). Egy gyermeknek 3 kérdést kellett megfogalmazni, és – ez fontos – már ekkor tudták, mi a cél: jövő órán játszunk.”
A két tanóra között
A két tanóra között szerkesztettem, nehézségi sorba raktam a kérdéseket, majd betöltöttem a saját készítésű .ppt prezentációba. (.ppt – Power Point prezentáció, a szerk. ) Ne rémülj meg, kedves olvasó, nem volt az olyan eszement nagy munka, tekintve, hogy három párhuzamos osztályról és 2-2 tanóráról van szó, fajlagosan nem jelentett sokkal több felkészülési időt, mint hagyományos órák esetében. A .ppt nem volt bonyolult fejlesztés: minden kérdés egy-egy dia(lásd a képen), a válaszok pedig olyan hiperhivatkozások, amire rákattintva kiderül, hogy a játékospár jó vagy rossz választ adott-e. A .ppt dizájnja (taps-hang, szövegbeúszás, függöny lebben stb.) a tartalom szempontjából részletkérdés, a játék élvezethez viszont hozzátartozik.
Motiváció!
A második tanórán került sor magára a játékra. Nálunk 50 db szaloncukor volt a tét. Tudom, hogy csokipénzzel játszani stílusosabb, de mi inkább kihasználtuk a karácsony utáni szaloncukor akciókat. Az a és b osztály által írt kérdésekre a c osztályok válaszoltak és viszont. Az 50 szaloncukrot kihalmoztuk az asztalra, előtte álltak a játékospárok, és úgy tologatták a cukrokat, mint a TV-ben a milliókat. Minden gyerek 100%-ban „jelen volt” az órán. A játékosok próbálták kiokoskodni a jó választ, a padokban pedig a szomszédok súgva próbálták kitalálni ugyanezt – úgy, mint mi nézők a TV előtt. Nem győztem rászólni a súgókra.
A tanulók véleménye
Összesen 68 gyermek játszott három osztályból. Utólag Redmenta kérdőívvel, név nélkül kérdeztem a véleményüket (ezt a szoftvert ők már jól ismerik). Az eredményben a játékosok és a nézők között nem volt szignifikáns különbség. Ötös skálán a játék 4,6 átlagosztályzatot kapott. Kérdést írni 84 % szerint közepesen nehéz, 13-13 % szerint könnyű, vagy nehéz. A „tanultál-e játék közben” kérdésre érkezett olyan válasz, hogy nem sokat és olyan is, hogy többet, mint rendes órán. A válaszok 80 %-a szerint „sok érdekes kérdés volt”, és ez azért jó, mert önmaguk tették fel azokat. A nyereményről a vélemények megoszlanak. 44% szerint „nem fontos a nyeremény, ” 8% szerint „úgy sem lehet eleget nyerni”, ezzel szemben 40 % azt mondja „jobb lett volna osztályzatra játszani”, 8 % szerint pedig „jó lett volna valami komolyabb csoki”. Mikor játsszunk-e még ilyet? 60 % szerint akár minden órán, 35 % szerint egy-egy tananyag végén, 15 % szerint a jeles napokon.
A – máskor – alulmotivált gyerekek aktivitása a játékban
Fontos tapasztalat, hogy leginkább az alul motivált „problémás” gyerekek voltak aktívak. Mindenki játszani akart (nem is volt elég a kérdések száma), és aktivitásuk miatt a „jó gyerekek” alig jutottak játékhoz. Ez utóbbi nem baj, a közönség sem unatkozott, a tanárnak viszont igencsak tanulságos. Az órát rendszeresen megzavaró kerékkötők nagyon akartak jó válaszokat adni, izgultak, és ha sikerült ugráltak örömükben.
Gyakran találkozunk olyan játékkal, ami egy-egy tananyaggal foglalkozik, egy évfolyamon, egy évben egyszer kerülnek elő. A beszerzésük, megtanulásuk költséges, és ez sokszor nem áll arányban a pedagógiai hasznosságukkal. A jó játékok nézetem szerint tantárgyfüggetlenek, A mi 50M-s játékunk ilyen. Természetesen ezzel senki nem keres egy forintot sem (ez egy sor jogszabályt sértene), ez csupán egy sztori, egy veletek megosztott jó gyakorlat.
Rigóczki Csaba írása
A szerző a Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium mesterpedagógusa
