„Váratlanul meghalt a lány a gimnáziumban – így élesztették újra” (az orvos beszámolója)
Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítványalán:Egy sikeres újraélesztés tanulságaiAki ennél esetnél laikusként vagy szakellátóként részt vett a mentésben, arra biztosan mély benyomást tettek a történtek. Ami a budapesti gimnáziumban történt az példaértékű, és kiválóan szemlélteti az ún. túlélési lánc fontosságát, amire nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. Egy gimnazista lány nem kis részben társai és tanárai felkészültségének köszönheti az életét, akik még kiérkezésünk előtt mindent megtettek egy életet veszélyeztető helyzetben, ami laikusoktól egyáltalán elvárható.
Az eset leírása saját szemszögből készült, magánvéleményemet tükrözi.
Szokásos hétköznap délelőtti CT szállításunk után ☺ tartunk az állomáshely felé, amikor megszólal a rádió: „603-at hívom!” „16 évest reanimálnak! Cím: … utca, Gimnázium”
út a tanterembe – a dráma közelébe
Az első meglepetés már rögtön a megérkezéskor ért bennünket: a gimnázium kocsibeállója nyitva, az ajtóban valaki integet, mutatja hová tudunk beállni. Kiszállva az autóból, azonnal mondják, mutatják hova kell mennünk. (Még a liftet is lehívták, tartották, de ebben a helyzetben persze a lift kizárva ☺ , így gyalog megyünk a harmadik emeletre.)
Ott újabb emberek mutatják az utat a tanteremhez. Ezek olyan magától értetődő, természetes dolgoknak tűnnek, pedig sokszor 5-10 perc(!) is eltelik egy-egy helyszínen, mire „megtaláljuk” a beteget.
Laikusok alapszintű újraélesztési művelete
„Köszönjük, átvesszük!”
- amíg a legfontosabb eszközöket elővettük,
- a beteget pozícionáltuk (kicsit el kellett húzni a faltól, mert nem lehetett hátulról hozzáférni a fejéhez),
- csapatunkból mindenki elfoglalta a helyét és
- orvosként azt tudtam mondani, hogy „Köszönjük, átvesszük!”, megkezdve ezzel az ALS-t (emeltszintű újraélesztést).
A mentőscsapat feláll
Szekundánsunk (szakorvosképzésben résztvevő, nálunk gyakorlatát töltő orvos) átvette a mellkaskompressziót, én a maszkos-ballonos lélegeztetést, az ápoló pedig felhelyezte az öntapadós elektródákat, amivel megállapítható a beteg szívritmusa, illetve szükség esetén defibrillálni is lehet. Az ellátás az ALS Protokollnak megfelelően zajlott, mivel a monitoron – nem kis meglepetésemre – kamrafibrillációt láttunk.
/Gyermekek esetében ez a fajta ritmuszavar 10% alatti arányú, mivel a gyermekek keringésmegállásának leggyakoribb okai légúti eredetűek, amik ún. nem-sokkolandó ritmuszavarhoz vezetnek. A sokkolandó ritmuszavarok sokkal gyakoribbak felnőtteknél, aminek hátterében általában szív eredetű keringésmegállás (pl. infarktus) áll./
Defibrillálás és ami a mögött van – a szemtanúk segítsége!
Defibrillálást követően folytattuk a mellkaskompressziókat, közben intraosszeális vénabiztosítás történt (ezen keresztül folyadékot és szükség esetén gyógyszert tudunk adni), majd gyors anamnézisfelvétel a szemtanúktól, akik rögtön elmondták, hogy a beteg nem olyan régen járt kardiológusnál. Ez az információ nekünk rendkívül fontos volt annak ellenére, hogy konkrétumokat nem tartalmazott, hiszen körvonalazódott a gyermekkorban szokatlan ritmuszavar háttere. Az újabb ritmusanalízis változatlanul kamrafibrillációt mutatott, így újabb defibrillálás következett.
Normál sinus ritmus:)- a túlélés..
A második kísérlet sikeresnek bizonyult, ami kulcsfontosságú fordulat volt, hiszen a monitoron ún. sinus ritmust láttunk, ami ismét az „élettel összeegyeztethető” szívritmust jelentett. Ez a beteg túlélési esélyeit illetően komoly optimizmusra adott okot. Mivel a sinus ritmus továbbra is fennmaradt, folytatódhatott az ellátás: emelt szintű légútbiztosítás (intubáció), gyógyszerelés a megfelelő szedáció eléréséhez, és további vitális paraméterek : vérnyomás, vér oxigén-telítettsége, kilélegzett széndioxid, stb. monitorizálása következtek.
Időben elkezdték az újraélesztést
Magasszintű gyermek – intenzív ellátás
Természetesen további kivizsgálások várnak még rá, esetleg szívritmusszabályozót kap, de ebből a kritikus helyzetből úgy tűnik mindenféle neurológiai károsodás nélkül került ki, egy teljes értékű jövőbeni élet reményével.
Ezúton szeretném MINDENKINEK, aki a mentésben bármilyen módon részt vett megköszönni a segítséget, mert ez szűkebb és tágabb értelemben is igazi Csapatmunka volt. Külön név szerint megemlítem a Gyermekrohamkocsi egységét: Dobos Viktor ápolót és Erdős Balázs gépkocsivezetőt.
Annának mielőbbi felépülést, egészséges, sikeres és boldog életet kívánok! Azokat az osztálytársait és tanárait pedig, akik a bajban közvetlenül segítették, különösen becsülje meg!
Örülök, hogy a közös sikernek részese lehettem!
dr. Holczer Ákos gyermekaneszteziológus, a Gyermek rohamkocsi orvosa
Kapcsolódó cikk:
Korábbi cikkeink iskolai újraélesztésről, elsősegély-nyújtás-oktatásról:
Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány
Ha tetszett a történet, támogassa a gyermekmentőt adójának 1%-ával, nem csak emiatt érdemlik meg, hanem mert régóta rendkívül magas színvonalon végzik a munkájukat.
Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18162785-2-42
dr. Novák Hunor”