Kezdőlap jó példák

Kütyük a tanórán – Figyelemelterelés, vagy az oktatás forradalmasítása?

Hogyan használjuk ki a modern technológia adta lehetőségeket az oktatásban? Lehet-e káros, a digitális eszközök jelenléte a tanórán? Egy amerikai általánosiskolai tanárnő tapasztalatai, hazánkban is alkalmazható tippekkel és konkrét példákkal.

Kayla Delzer észak-dakotai általánosiskolai tanárnő, fotó: Twitter

Kayla Delzer általános iskolai tanár hagyja tanítványait, hogy a telefonjukon lógjanak,  Instázzanak és YouTube videókat nézzenek. Mindezt a tanórán. Az ideas.ted.com cikke következik Eriksson Zsófia fordításában.

Sok iskola viszonyul negatívan a modern technológia eszközeihez: egyfajta szükséges rosszként tekintenek a kütyükre, amelynek jelenlétét szabályozni kell, ha tiltani már nem is lehet. Az Észak-Dakotában tanító Kayla Delzer ezzel szemben abban hisz, hogy a technológia forradalmasíthatja az oktatást. Persze csak akkor, ha bölcsen döntünk arról, mit és hogyan használunk óráinkon (TEDxFargo előadásAz osztálytermek újragondolása – Tanárok diákcipőben angol nyelvű videó).

Segít, vagy akadályoz a mobil az órán? fotó: pexels.com
Hirdetés

Túl késő van ahhoz, hogy kizárjuk a technológia fejlődését az osztályteremből, vagy a gyerekek életéből. Lehet hogy azt hisszük megvédhetjük a gyerekeket azáltal, hogy egy technológiamentes buborékban tartjuk őket az iskolán belül, de végül eljön az a nap, mikor elhagyják az iskolát, leérettségiznek, munkát szereznek” – mondja Delzer. “Ha tiltjuk a modern technológia eszközeinek használatát, végeredményben gátoljuk diákjainkat a fejlődésben. Dinamikus, fogékony környezetet kell teremtenünk az iskolában, hogy később az életben is sikereket érjenek el diákjaink.” Számos különböző módszer és rengeteg eszköz, program és applikáció osztálytermi környezetben történő kipróbálása után Delzer meghatározta a digitális osztályterem alapvető irányelveit.

Ami papíron unalmas, tableten is az lesz.

“A technológia önkényes használata elvesztegetett energia.” -magyarázza Delzer. “Ha a használt eszköz, vagy technika nem változtatja meg a tanári előadást, vagy a diákok tanulását, ne alkalmazzuk.” Egy egyszerű ökölszabály:

Ha valamit papírral és ceruzával is véghez vihető, fölösleges bármilyen modern eszközt használni rá.

Delzer tanítványai például egy Cyberchase Shape Quest nevű játékot használnak matematikatanuláshoz. Ez egy kiterjesztett valóság (AR) geometria társasjáték. A gyerekek egy iPad kamerát irányítanak egy kartonra, amelyet így animációs matematikai kihívásokkal keltenek életre. “Egyszerre tanulnak geometriát, problémamegoldást,térbeli gondolkodást, mindezt interaktív módon.”

Hogy hogyan tanítunk egy adott eszközzel, legalább olyan fontos, mint hogy mit.

Delzer elkerüli azokat az eszközöket, amelyek gyakorlatokra és ismétlésre alapoznak. Ehelyett kreativitást igénylő programokat keres. Erre példa a Cargo-bot, egy applikáció amelynek segítségével a diákok olyan programot írhatnak, amellyel egy dobozokat pakolászó robot irányítható. A cél, olyan kódot írni, amellyel a robot a lehető leghatékonyabb módon pakolja el a dobozokat. A gyerekek az alkalmazás használatával gyakorolhatják a kritikai gondolkodást, kreativitást, problémamegoldást és logikát.

Hagyjuk néha, hogy diákjaink tanítsanak minket.

A gondolat, hogy minden applikációt, eszközt és programot ismerjün tanárként, már elméletben is túlterhelő. Delzer tanácsa:

“Nem kell mindenben profinak lenni, amit a diákjaink kezébe adunk.”

A diákok maguk kitalálhatják néha, hogyan kell használni az osztályterembe kerülő új eszközt, majd társaikat és a pedagógust is megtaníthatják.

Találd meg azt az eszközt, ami engedi hogy a gyerekek maguktól és egymástól tanuljanak.

Az AudioBoom nevű alkalmazást használva Delzer tanítványai egymás után rögzítik a hangjukat egy osztálytermi könyv felolvasásában. Minden felvételt Delzer hagy jóvá, aki segít a gyerekeknek olyan tényezők értékelésében, mint az intonáció, kiejtés, beszédtempó, az érzelmi töltet és pontosság. A jóváhagyott felvételeket QR kóddá változtatják, amit aztán a felolvasott könyv hátoldalára ragasztanak.

“Év elején a diákjaim azt hitték, a folyékony felolvasás mutatója, a gyorsaság.” – mondja Delzer. De visszahallgatva önmagukat és egymást megértették a különböző beszédtechnikai eszközök jelentőségét. Ezt követően a gyerekek javíthatják saját felvételeiket és követhetik saját fejlődésüket, ami rendszerint büszkeséggel töltötte el őket.

Ahelyett, hogy kitiltanánk az okostelefont, találjunk neki okos tanórai felhasználást.

“Sok amerikai iskola blokkolja a YouTube elérését, holott ez az első számú keresőmotor a 11-18 évesek körében” mondja Delzer. “Sok lehetőséget veszítünk el azzal, hogy kitiltunk tanulásra alkalmas platformokat. Ráadásul a kölykök könnyedén kicselezik a legkomplexebb szűrőket is.”

Delzer tanítványai havonta töltenek fel videó hírleveleket YouTube-ra. “2014-ben kezdtem a papír alapú hírleveleket videobejegyzésekre cserélni és azóta már vissza se nézek a múltra.” – mondja. “Sokkal erőteljesebb, ha maguk a diákok számolnak be róla, mit tettek az elmúlt hónapban, mintha én körmölöm a tapasztalataim egy naplóba.” A gyerekek szerkesztik, vágják ezeket a videókat és különleges effekteket is kedvükre használhatnak.

A felnőttek legyenek elérendő példa digitális ismeretek terén.

Egy olyan biztonságos és barátságos környezet mint az osztályterem, tökéletes helyszín arra, hogy a gyerekek felelős internethasználatról tanuljanak. Delzer saját internethasználati szabályokat írt diákjainak melyek az alábbiakat tartalmazzák: ne posztolj semmit, amit nem mondanál valakinek szemtől szembe, vagy a nagymamája előtt; ne ossz meg személyes információt; kizárólag megbízható oldalakat látogass; mindig jelezd, ha kiber-bántalmazás tanúja vagy.

A tanárnő létrehozott továbbá egy Twitter felhasználói fiókot az osztálya számára, hogy a tanultakat gyakorlatban is kipróbálhassák és aktív részesei lehessenek a közösségi médiának, egyfajta online osztályterem megteremtésével.

“Minden tanárnak meg kéne kérnie diákjait, hogy keressenek rá saját nevükre a Google segítségével, hogy szembesülhessenek saját digitális lábnyomukkal.”

– javasolja Delzer. “A munkáltatók 93 százaléka manapság használja a közösségi média valamilyen formáját, mielőtt új munkaerőt alkalmaznak” – magyarázza. “Ez azt jelenti, hogy ha a tanítványaink nem gondoskodnak időben digitális lábnyomuk minőségéről, talán csak 7 százalék esélyük lesz arra, hogy később elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon.” A tanároknak szintén gondoskodniuk kell róla, hogy saját digitális lábnyomuk makulátlan példaként szolgálhasson diákjaik számára.

Adjunk teret a gyerekeknek, saját érdeklődésük kiélésére

A Google korábban elhíresült 20 százalék szabálya engedte, hogy a dolgozók idejük 20 százalékát olyan projektekkel töltsék, amik iránt szenvedélyesen elkötelezettek voltak. Delzer hagyja a diákjait, hogy nekik is meglegyen a maguk “zseni órája”. Heti egy órában a gyerekek kizárólag a saját érdeklődésük alapján választhatják ki, mivel szeretnének foglalkozni. A diákok egyike például konzervekből épített robotot YouTube tutorialok segítségével egy másik gyerek pedig saját filmet forgatott. “Így valóban magukénak érezhetik a saját tanulási folyamatukat” mondja Delzer.