„Akasztják a hóhért”
Öninterjú Pozsa Réka könyvtárostanárral, a KTE emlékérem – Az év ígéretes könyvtárostanára díj birtokosával.
Mikor kapta meg az emlékérmet és mit jelentett számára az érem?
Az emlékérmet 2015 novemberében kaptam meg, az Óbudai Árpád Gimnáziumban vettem át. Még októberben kaptam egy e-mailt a Könyvtárostanárok Egyesületétől, melyben értesítettek a kuratóriumi döntésről és a kitüntetésről. Elsőre nem is értettem mi ez, kb. 3-4 alkalommal el kellett olvasnom a levelet, mire rájöttem, hogy én lettem 2015-ben az „év ígéretes könyvtárostanára.
” Hihetetlen volt számomra, hogy kaptam egy ilyen szakmai elismerést,
hisz még bennem éltek a kezdeti botladozásaim, bizonytalanságaim emlékképei, az állandó kérdéseim magam felé, hogy „hogyan is kell ezt jól csinálni a gyakorlatban?”
Ez a díj abban erősített meg, hogy megnyugtatott: mégsem csinálom rosszul. Valamint jól esett a felterjesztőim (Baginé Kovács Klára igazgatónő és Szlávikné Cséfalvay Krisztina kerületi könyvtárostanári munkaközösség-vezető) belém vetett bizalma is.
Hogyan fogadta a környezete, hogy emlékérmet kapott? Változott-e valami?
Sok kollégám gratulált nekem az iskolában, örült a család is. A változást először úgy érzékeltem, hogy meghívást kaptam egy könyvtáros konferenciára, ahova egyébként nem jutottam volna el. Utána ment minden a régi kerékvágásban. A szürke hétköznapokon azonban mindig szívmelengető érzés az éremre tekinteni.
Hogyan lett könyvtárostanár?
Azt mondanám, hogy a szakma választott magának. Nem gondoltam arra gyerekkoromban, hogy könyvtáros szeretnék lenni. Arra emlékszem, hogy nagymamám nagyon szeretett olvasni, főleg miután nyugdíjba ment. Elsősorban a detektívtörténeteket és a romantikus regényeket szerette. Az első Agatha Christie regényt is tőle kölcsönöztem. De az is biztos, hogy vele voltam először a városi könyvtárban, a gyermekkönyvtári részlegben.
Kicsiként nagynak és zsúfoltnak tűntek akkor még a könyvekkel megrakott könyvespolcok és a többszintes könyvtár is egy labirintusnak tűnt akkor, ahol nem szívesen tévedtem volna el.
Emlékszem, hogy az általános iskolában is volt már iskolai könyvtár, mégpedig a földszinten. Két könyvtáros dolgozott ott. Úgy kerültem le először, hogy leküldött a tanító nénim földrajzi atlaszért. Én persze nem tudtam mi az, mert még elsős lehettem talán. Mondtam, hogy térképet kell kölcsönöznöm. Persze alaposan kikérdeztek milyet szeretnék és én nem tudtam megmondani, ráadásul a könyvtáros néni a két tenyerébe fogta az arcom, ami eléggé rémisztő volt számomra. Szóval eléggé sokkos élmény volt az első könyvtárlátogatásom. Egy darabig nem is mentem arra. Utána azért jártam ott többször is, főképp Természetbúvár kiskönyveket kölcsönöztem, mert abból mindig volt bőven. A Walt Disney-s könyveket mindig kivitték előlem, ezért is volt nagy élmény, mikor végre én is ki tudtam kölcsönözni egy-egy agyonolvasott példányt. Még füzetes kölcsönzés volt, s mikor sorban álltunk, akkor láttam meg, hogy egy magas polc tetején volt néhány nagyon szép gyermekenciklopédia kirakva. De ezeket sosem tudtam megnézni, valahogy mindig olyan elérhetetlen távolságban voltak. Később aztán megkaptam karácsonyi ajándékba a Képes Gyermekenciklopédiát, amit a Park Kiadó adott ki. Nagyon szerettem nézegetni. Kicsiként még csak csodálni szerettem a könyvekben levő képeket, nem pedig olvasni őket. Egyébként nagyon szerettem volna megtanulni olvasni már az iskola előtt is, mert érdekelt, hogy mi van az aktuális műsorújságban. De olvasni csak iskolás koromban tanulhattam meg.
Felsősként egy-két osztálytársnőmmel jártam a tiszaújvárosi könyvtárba, amit akkoriban újítottak fel. Nagyon szép lett, talán ezért is volt állandó péntek délutáni program a könyvtárba járás, még akkor is, ha nem kölcsönöztünk semmit sem. Szerettem A. C. Doyle Sherlock Holmes történeteit olvasni, aztán pedig középiskolás koromban az éppen tanult írók, költők életrajzi regényeit kölcsönöztem ki és olvasgattam, mert úgy sokkal jobb fogalmazásokat tudtam írni belőlük. Meghatározó vagy fontos személyek, akik befolyásoltak volna abban, hogy a könyvtárosi pályát válasszam, nem voltak. Aztán érettségi után többször sikertelenül felvételiztem kommunikáció szakra és egy két éves képzést elvégezve döntöttem úgy, hogy felvételizek informatikus könyvtáros és etika, ember és társadalomismeret szakra az egri főiskolára. Nagyon megkedveltem közben a filozófiát. Tetszett az, hogy a filozófusok másképp tekintenek a dolgokra, más a világnézetük, hogy van önkritikájuk és humorérzékük.
Az igazi filozófia táncol és nevet.
– hangzott el egy előadáson. Tudtam, hogy az etikaszak tanári szak, és én nem tudtam elképzelni az életem úgy, hogy csak tanár legyek, akartam mellé egy nem tanári szakot. Végül felvettek, és a főiskolai-egyetemi évek alatt jól megfért egymás mellett a bibliográfiai adatfeldolgozás és az etikai credo, meg a kategorikus imperatívusz és a személyiségetika.
Első könyves élményére emlékszik?
Volt nekünk otthon egy jó régi, kicsit szakadt meséskönyvünk, sárga lapokkal, tele magyar népmesével, azt nagyon szeretem a mai napig is. Valahogy úgy éreztem gyerekként, hogy egy igazi mesekönyvnek pont ilyennek kell lennie. Réginek, mint a meséknek, melyek ősi időkből származnak. Az egyik kedvenc mesém a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack volt. Év végén néhányszor kaptam jutalomkönyvet is, azok közül az Én, Kata és Szimat című könyvet szerettem nagyon.
Hogyan indult a pályája? (Örömök, nehézségek, segítők …)
A diploma utáni nyár az álláskeresésről szólt. Szerettem volna közel maradni az otthonomhoz és Borsod megyében dolgozni, de akkoriban könyvtárostanári állásokat csak Budapesten láttam meghirdetve. Több helyen próbálkoztam, végül a jelenlegi munkahelyemen, az Aquincum Iskolában kaptam állást. Elköltöztem otthonról, és főiskolásból dolgozó emberré kellett válnom. Nagy váltás volt ez. Elég nagy feladat előtt álltam a munkahelyen is, mert itt a könyvtár még nem volt kialakítva, csak a hely volt meg hozzá és néhány polcos szekrény. A könyveket áthoztuk a Platán Könyvtárból, ahol addig voltak, és elkezdtem rendszerezni őket és katalogizálni. Nagyon nagy munka volt ez, és mellette persze könyvtárhasználati órákat is kellett tartanom, úgy, hogy alig volt óravázlatom. Úgy éreztem segítségre van szükségem. Pályakezdő voltam, és nem tanította senki, hogyan kell kialakítani egy könyvtárat. Felvettem a kapcsolatot a III. kerületi könyvtárostanárok munkaközösségével és vezetőjükkel, Szlávikné Cséfalvay Krisztinával. Ő nagyon sok gyakorlati tanácsot adott nekem és örültem, hogy mindig kereshetek valakit a felmerülő kérdéseimmel. Szóval nagy segítség volt, és ezúton is köszönöm ezt neki. Az iskolában pedig az akkori alsós igazgatóhelyettes Kiss Gyuláné szárnyai alá kerültem, ő az iskola életébe segített beilleszkedni.
Hogyan buzdítja a gyerekeket az olvasásra?
Többféleképpen próbálom őket motiválni, direkt és indirekt módon is. Az első évem utáni nyáron létrehoztam egy blogoldalt, (aquilibri.blogspot.com) azzal a céllal, hogy legyen egy interaktív felület, ahol könyveket tudnak a gyerekek egymásnak ajánlani és elmondhatják a véleményüket az olvasmányokról. Nagyon sok ifjúsági irodalmat elolvastam azon a nyáron, és írtam róluk egy kis összefoglalót, amit feltettem a blogra.
Kizárólag olyan könyveket akartam ajánlani a diákoknak, melyeket én is ismerek és olvastam is.
Aztán a második évtől meseíró pályázatot és rajzpályázatot hirdettem a népmese napjára, szeptember 30-ra. Minden évfolyamról várom ilyenkor a meséket és a megadott mesékhez készülő rajzokat. A legjobbakat oklevéllel és valami finomsággal jutalmazzuk meg és a nyertes rajzok onnantól kezdve egy évig a könyvtár előterének falát díszítik. Újdonságképpen 2015 szeptemberében a modern technika vívmányaként a QR-kódokat is bevontam ebbe a rendezvénybe. A lényege az volt, hogy az okostelefonnal leolvasható QR-kódok mögött, játékos feladatok voltak népmesei vonatkozásban.
Van egy Könyvmoly szakköröm is, és tavaly pl. bekapcsolódtunk a Könyvek Tusája nevezetű vetélkedőbe, ahol szép eredményt értünk el.
Az előző szakkörösökkel pedig A Négyszögletű Kerek Erdő című regényhez készítettünk társasjátékot.
Mindezek alapja a művek alapos ismerete.
Másrészt próbálok olyan iskolai könyvtári teret kialakítani, melyben a könyv már magával a külső megjelenésével is felkelti a gyerekek figyelmét. Az ajánló polcra kirakott könyvek, amiknek az egész borítója látszik, sokkal kelendőbbek kölcsönzési szempontból. Mesefa helyett nálunk olvasóhernyó van, erre írhatják fel a gyerekek azoknak a könyveknek az adatait, melyeket olvasásra ajánlanak.
Milyen más pályán tudná még magát elképzelni?
Szeretem a könyvek közelségét, akár más könyves szakmában is el tudom magam képzelni. De érdekel a gyógyítás világa, pl. hogyan lehet mesékkel gyógyítani és ezért foglalkoztat a meseterápia vagy biblioterápia és a művészetterápia is. Érdekelnek a gyógynövények, és a hangtálak, ezekkel is szívesen foglakoznék. A kutatói munkák is vonzanak, főleg humán területen pl. közvéleménykutató vagy szociológus. De szerintem nem lett volna belőlem rossz régész sem.
Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?
Minden érdekel, ami az önismerettel kapcsolatos, bármilyen szempontból, akár biológiai, pszichológiai, metafizikai megközelítésről legyen szó. „Gnothiseauton – Ismerd meg önmagadat!” – talán ezért jártam a Filozófia Tanszékre. Szeretek ilyen témájú regényeket és szakirodalmat olvasni, eljárni ilyen táborokba, workshopokra és fejleszteni magam.
Melyik a kedvenc könyve? Miért ajánlaná másoknak?
Kifejezetten kedvencem nincs. Pár éve olvastam Scheer Katalin Nefelé című regényét. Minden olyan gyereknek és felnőttnek ajánlható, aki úgy érzi bajban van, nem tud kijönni egy helyzetből.
Márai Sándor regényei közül Az Igazi/ Judit… és az utóhang volt az, amit szívesen olvastam, tetszik, ahogy Márai a női lelket ábrázolja. De manapság sokkal inkább azokat a regényeket szeretem, melyben a hős ki tudja húzni magát a gödörből, amibe zuhant, ilyen Cheryl Strayedtől a Vadon.
JÖVŐKÉP
Melyek a tervei a szakmával kapcsolatban?
Szeretnék lépést tartani a könyvtárostanári pályán bekövetkező változásokkal, így mindenképp fontosnak tartom, hogy részt vegyek szakmai programokon, nyári akadémiákon. Gondoltam már arra is, hogy a könyvtárostanár mesterképzést elvégzem a jövőben. De most úgy tűnik gyermeknevelés terén kell szakemberré képeznem magam a magánéletben.
