Kezdőlap osztályfőnök

Ne dicsérd, inkább bátorítsd!

Hogyan építhetünk tanítványainkkal, gyermekeinkkel mélyebb, közvetlenebb és becsületesebb kapcsolatot visszajelzéseink által? Mi a különbség a dicséret és a bátorítás között és melyiket alkalmazhatjuk, ha azt szeretnénk, hogy a gyermek valóban profitáljon a szavainkból? 50 kipróbált, azonnal használható mondat a teljesítményre és a viselkedésre - ami bátoríthatja azt, akinek mondják! Dudás Veronika, gyakorló pedagógus cikke.

Ha biztatni akarjuk a gyerekeket, szívesen megdicsérjük őket valamiért. Azt gondoljuk, jót teszünk vele, hiszen ezzel is kimutatjuk, hogy figyelünk rájuk, és tetszésünket fejezzük ki irántuk. A dicséret rövidtávon motiválóan hat, mert a gyerekeknek jól esik, viszont a fejlettebb önértékelésű gyerek nem szívesen fogadja a bókokat. Ez azért lehet, mert a dicséret legtöbbször pozitív értékítélet, ami arról szól, mit gondolunk a gyerek viselkedéséről, teljesítményéről. Amikor dicsérünk valakit, ilyeneket mondunk: „szép a rajzod” (szerintem), „büszke vagyok rád” (én), „jó munkát végeztél” (a munkád megfelel az én értékeimnek).

„A gyereknek éppúgy szüksége van a biztatásra és a bátorításra, mint a növénynek a vízre.”*

(*Rudolf Dreikurs)

Fotó: pexels.com
Hirdetés

A rosszul megválasztott dicséret önző ajándék

Bár a dicséretet ajándékba adjuk, mégis célunk van vele, méghozzá az, hogy a jövőben is hasonlóan „jól” viselkedjenek, vagy teljesítsenek a gyerekek. A dicsérő szavak hallatán a gyerekek szeretnének megfelelni annak az elvárásnak, amit feléjük támasztunk. Ebből következik, hogy a dicséret erősíti a mások számára való megfelelés vágyát, miközben nem építi az önértékelést.

/Ld. korábbi cikkünk a fejlődő és a rögzült gondolkodásmódról, Carol Dweck-től, ITT –A gondolkodásmód építésének fontos eszköze a dicséret. Bár a legtöbb szülő azt hiszi, hogy gyereke önbizalmát azzal tudja megerősíteni, ha rendre azt mondja neki: mennyire okos és tehetséges, kutatásaink azt mutatták, hogy ez hosszú távon épp az ellenkező eredményre vezet.’/

 

Jól példázza ezt Brad Bushman amerikai szociálpszichológus kutatása, amiben azt mutatta ki, hogy ha a szülők túl sokat és túl általánosan dicsérik a gyerekeiket, egoista, nárcisztikus generációt nevelnek. A Bushman által vizsgált szülők gyakran mondtak a gyerekeiknek ilyesmit: „különleges vagy”, „nagyon okos vagy”, „fantasztikusan rajzolsz”, amik azt sugallták a gyerekeknek, hogy ők különbek másoknál.

“A szülők túl sokat és túl általánosan dicsérik a gyerekeiket, egoista, nárcisztikus generációt nevelnek.” Fotó: pexels.com

Miért baj az, ha azt mondjuk valakinek, hogy „csodálatos vagy”, hiszen mindannyian csodálatosak vagyunk? Miért ne mondhatnánk egy diáknak, hogy „te vagy a legjobb matekos az osztályban”, ha ő tényleg az? A válasz az önállóságban rejlik. Senki sem szereti, még a gyermek sem, ha megmondják neki, mit tegyen, gondoljon, érezzen, és mi legyen a véleménye. A gyerekek nemcsak a teendőkben törekszenek önállóságra, hanem a véleményformálásban is. Vannak gyerekek, akik kifejezetten provokatívan kezdenek el viselkedni, amikor dicsérik őket, csupán azért, hogy bebizonyítsák, nem olyan „ügyesek”, „jó kisfiúk” vagy „igazi lovagok”, mint amilyennek mondják őket.

“Vannak gyerekek, akik kifejezetten provokatívan kezdenek el viselkedni, amikor dicsérik őket, csupán azért, hogy bebizonyítsák, nem olyan „jó kisfiúk” “Fotó: pexels.com

Előfordul, hogy legőszintébb dicséreteink rosszul sülnek el, kedvességből mondott szavainkra mások zavarba jönnek, magyarázkodnak, vagy elutasítják a bókot. Ilyesmit mondanak: „Ááá, szóra sem érdemes.” vagy „Más is ezt tette volna a helyemben.” A diákok is könnyedén visszautasítják a dicséretet egy ehhez hasonló mondattal: „Nem is tanultam rá annyit.” Ennek hátterében az önbecsülés áll –

ha valakinek megengedjük, hogy manipulálva dicsérjen bennünket, arra is jogot formálhat, hogy ítélkezzen felettünk

– mondja Alexander Oakwood.

A bátorítás szavakba foglalt mosoly

A kedvességből fakadó őszinte dicséret nem manipulatív, és nem vár viszonzást.

Az ilyen dicséret szavakba foglalt mosoly.

A kedvességből adott dicséret nem a másik személyéről szól, hanem valamely cselekedetéről, ezért egy konkrét esetet említ, nem általánosít, és nem túloz. Jane Nelsen, a pozitív fegyelmezés szemléletének kidolgozója, bátorításnak nevezi a kedvességből fakadó dicséretet, míg Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció megalkotója az elismerés szót használja, amivel azt hangsúlyozza, milyen szükségletünket töltötte be a másik személy cselekedete.

Nem könnyű megkülönböztetni a dicséretet a bátorítástól. A dicséret legtöbbször rólunk szól, a bátorítás pedig a másik emberről. Amikor valakit bátorítunk, azt közvetítjük felé, hogy hiszünk képességeiben, akaraterejében, és abban, hogy képes elérni azt, amit szeretne. Más szavakkal a bátorítás azt fejezi ki, hogy elfogadjuk és megértjük a gyerek viselkedését, döntését, még akkor is, ha mi magunk nem értünk vele egyet. Amikor bátorítunk, ilyesmit mondunk:Sikerült elérned a célodat” (te tűzted ki, dolgoztál érte, eléred), „Büszke lehetsz magadra” (te), „Szeretnék neked segíteni, hogyan tehetném meg?” (rád bízom a döntést, hogy élsz-e a segítségemmel vagy nem).

Mondhatunk véleményt, amikor bátorítunk valakit, de csak akkor, ha kikérjük a gyerek véleményét is, azaz adott esetben felvállaljuk a konfliktust. Például: „Tetszik, amit írtál. Neked mi a véleményed a fogalmazásodról?” Kiderülhet, hogy a kamasznak nem tetszett a fogalmazás témája, és nem volt kedve az íráshoz sem, mégis igyekezett írni valamit. Kisebb gyereknél bátorítóan hat, ha érdeklődünk az iránt, amit épp csinál. Fogalmazhatunk valahogy így: „Tetszik a ház, amit rajzoltál. Ki lakik benne?

“Tetszik a ház, amit rajzoltál. Ki lakik benne?” Fotó: pexels.com

A bátorításban felvállaljuk a saját érzelmeinket, ezáltal megnyílunk a gyermek számára, mert feltárunk valamit magunkból. „Nagyon jól esett, hogy segítettél a dolgozatok kiosztásában.” vagy „Köszönöm, hogy betartottad a szabályokat, amikben megállapodtunk.” esetleg „Nem tudom szavakba önteni, milyen sokra értékelem, hogy segítettél nekem a rendrakásban. Mit gondolsz, egy ölelés megteszi?

Akkor is tudunk bátorítani, amikor nem tudunk dicsérni

Fontos különbség a dicséret és a bátorítás között, hogy a dicséret a végeredményre, a sikerre koncentrál, míg a bátorítás a fejlődésre, így a bátorítás a sikertelen munkából is kiemel valamilyen pozitívumot. Azaz a bátorítás arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne kerüljük el a kudarcot, hanem tanuljunk belőle. Mondhatunk valami ilyesmit: „Biztos jobban örültél volna, ha jobban sikerül. Mit gondolsz, ki tudnád javítani?” vagy „Mit gondolsz, sikerülne, ha még egyszer megpróbálnád?”még egy példa: „Tomi, ki a kedvenc sportolód? Szerinted hányszor gyakorolt, amíg bajnok lett?

 

“Pont annak a gyereknek van szüksége leginkább a biztatásra, aki a kudarc vagy a konfliktus miatt rosszul érzi magát.” Fotó: Pexels.com

A gyerekek pontosan tudják, mit rontottak el, hol hibáztak, teljesen felesleges az orruk alá dörgölni. Önértékelésüket úgy tudjuk fejleszteni, ha megkérdezzük: „Miben szeretnél még fejlődni? Szerinted, mit kellene tenned, hogy ezt elérd? Szeretnél ehhez segítséget kérni? Mit gondolsz, ki segíthetne neked, és hogyan?

A rosszul sikerült dolgozat, vagy a helytelen viselkedés egyáltalán nem érdemel dicséretet.

Ha dicsérni nem is, bátorítani ekkor is tudunk, valahogy így: „Nagyon haragudhattál, hogy elvetted Zsuzsi játékát. Mit gondolsz, úgy is ki tudod fejezni a haragodat, hogy nem bántod meg őt?” vagy „Kati nagyon el van szomorodva, amiért összefirkáltad a füzetét. Szerintem nagyon bátor dolog lenne a részedről, ha megvigasztalnád, Mit gondolsz, mivel tudnád megvigasztalni?

A fent írt bátorító mondatok csupán példák arra, hogy bemutassák a gyerek viselkedését elfogadó, és az önértékelését növelő szemléletet. Amikor elkezdjük alkalmazni a bátorítást, elsősorban azt vesszük észre, hogy megváltozik a gyerekekkel való kapcsolatunk, mélyebb, közvetlenebb és becsületesebb lesz. A dicsérő mondatok ugyanis rövidebbek és felszínesebbek. A bátorító mondatok ugyanakkor több figyelmet és felelősséget követelnek tőlünk, arra kényszerítenek, hogy ne csak a gyerek teljesítményét vagy viselkedését vegyük észre, hanem annak okát is, illetve merjük felvállalni saját érzéseinket, véleményünket, azaz ki merjünk nyílni a gyerek előtt. Remélem, a kedves olvasónak lesz bátorsága kipróbálni a bátorítást. Én mindenestre szurkolok, hogy sikerüljön.

Frissítés:

Dudás Veronika több tanári csoportban is megosztotta a bátorító mondatait, amik a diákoknak szokott mondani, a teljesítményre és a viselkedésre.

50 bátorító mondat Dudás Veronkától, a teljesítményre és a viselkedésre:

De jó! Milyen jól sikerült ez a munkád! Neked is tetszik?

Büszke lehetsz magadra!

Kitartottál és megcsináltad!

Sokat tanultál a jó jegyért! Gratulálok!

Elérted a célodat! Keményen megdolgoztál érte!

Örülök a sikereidnek! Elmeséled nekem, mit érzel most?

Nagyon szurkoltam neked, hogy sikerüljön!

Tetszik a ház, amit rajzoltál. Ki lakik benne?

Látom kész vagy a rajzoddal. Neked hogy tetszik?

Látom, törekedsz arra, hogy egymással harmonizáló színeket használj, így a rajzaidból nyugalom árad.

Megtettél minden tőled telhetőt. Mit gondolsz a munkádról?

Csak így tovább!

Gyorsan megtaláltad a megoldást.

Logikusan végigvezetted.

Fantáziadús történetet írtál! Végig izgultam, amíg olvastam.

Megint sikerült megvalósítanod egy ötletes munkát. Úgy látom, bízhatsz a kreativitásodban.

Precíz, pontos munkát készítettél. Gratulálok!

Biztos jobban örültél volna, ha jobban sikerül. Mit gondolsz, ki tudnád javítani?

Bízom abban, hogy meg tudod csinálni.

Bízom benne, hogy sikerülni fog.

Tudom, hogy képes vagy rá!

Sajnálom, hogy ez rosszabb lett, mint hitted. Szeretnéd, ha valaki segítene benne? Mit szeretnél, ki segítsen neked?

Mit tanultál belőle?

Szerinted hogyan lehetne kijavítani?

Mit gondolsz, sikerülne, ha még egyszer megpróbálnád?

Támogatlak benne. Miben tudnálak segíteni?

Tomi, ki a kedvenc sportolód? Szerinted hányszor gyakorolt, amíg bajnok lett?

Neked mi tetszik a legjobban a munkádban (feladatodban /rajzodban)?

De szuper! Sikerült egyedül megcsinálnod ezt és ezt.

Látom nagyon figyeltél, és sikerült észrevenned, hol hibáztál. Ki is javítottad!

Olyan ügyesen végeztetek a feladatotokkal, hogy maradt időnk játszani egyet.

Meséljük el anyának, milyen jól megcsináltad!

 

Viselkedésre:

Köszönöm a segítségedet!

Nagyon jól esett, hogy segítettél.

Köszönöm, hogy betartottad a szabályokat.

Értékelem az együttműködésedet.

Nagy öröm volt látni, hogy segítettél Zsuzsinak a feladat megoldásában.

Nagyon figyelmes voltál, amikor ezt és ezt tetted.

Bízom abban, hogy helyesen döntesz.

Mindig örülök, amikor itt vagy.

Szeretek veled beszélgetni.

Érdekel, amit mondasz.

Szeretném kifejezni neked, hogy nagyra értékelem a segítségedet. Minek örülnél jobban, ennek a matricának vagy egy cukorkának?

Nem tudom szavakba önteni, milyen sokra értékelem, hogy segítettél nekem ebben és ebben. Mit gondolsz, egy ölelés megteszi?

Tudom nem könnyű megfelelni az új szabályoknak (sokféle szabálynak/ új elvárásoknak). Örülök, hogy betartottad ezt és ezt.

Nagyon haragudhattál, hogy elvetted Zsuzsi játékát. Mit gondolsz, úgy is ki tudod fejezni a haragodat, hogy nem bántod meg őt?”

Felhasznált irodalom:

Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés (Reneszánsz Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013.)

Alexander Oakwood: Mikor mondjunk NEM-et, és hogyan? (Bagolyvár Könyvkiadó, 2007.)

Dr. Marschall B. Rosenberg: Így is lehet nevelni és tanítani (Agykontroll Kft, 2005.)

http://estiujsag.hu/gyerekvilag/az-elkenyeztetett-gyerek-narcisztikus-lesz

 

Dudás Veronika vagyok, a budapesti Neumann János Számítástechnikai Szakgimnázium biológia-földrajz tanára. Amíg az Egressy Béni Református Zeneművészeti Szakközépiskolában tanítottam, osztályfőnökként sikerrel alkalmaztam a Pozitív fegyelmezés módszereit az osztályban felmerülő konfliktusok kezelésére, az együttműködés kialakítására. Jelenleg gyesen vagyok, és a gyerekeim egyre több olyan kihívás elé állítanak, amiket a pozitív nevelési módszerek használatával oldok meg, miközben mélyül a kapcsolatunk.