Kezdőlap hírmozaik

Önarckép álarcokban – Arany János emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

287 425. Ennyi szót használt költeményeiben Arany János. Ez körülbelül tízszerese annak, amit egy átlagos értelmiségi használ. Bemutatjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum Önéletrajz álarcokban című kiállítását, amely a költői maszkokra, megszólalói szerepekre épül és Arany János előtt tiszteleg.

Május 15-én nyílt meg az Önéletrajz álarcokban című kiállítás a 200 évvel ezelőtt született Arany János tiszteletére a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat célja, hogy megidézze a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusáról a köztudatban élő képet és a költő kevésbé ismert arcaival is megismertesse az érdeklődőket.

Hirdetés

Arany Jánosra azért emlékezünk, hogy nyelvi gazdagsága a 21. századi magyarságnak is tulajdona maradjon – hangsúlyozta megnyitó beszédében Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztere, aki egy internetes portál felmérésére utalva elmondta, hogy a költő 287425 szót használt költeményeiben, ebből csaknem 60 ezer egyedi szó. Egy átlagos értelmiségi ezzel szemben 25-30 ezer szót használ – mondta.

A kiállítás megeleveníti a halotti maszkká merevedett Arany János-arcot, elérhető közelségbe hozza a költő személyiségét és életművét – emelte ki a tárcavezető, aki szerint a mai világban, amikor nagy hiány van az Arany Jánoshoz hasonló példaképekből, nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a munkának a fontosságát. Arany János példa arra, hogyan kell a szó nemes értelmében szolgálni, hogyan kell kitartóan és alaposan, nem pedig szeszélyeknek és divatoknak hódolva dolgozni – mondta a tárca vezetője.

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint Arany János művészete mércét jelentett az utána jövő költő-író generáció legjobbjai előtt, a kortárs irodalom sem értelmezhető Arany János költészete, a magyar kultúrához való hozzájárulása nélkül.

Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója kiemelte: a március 2-én indult Arany-emlékév fontos civilizációs üzenetet hordoz, egy olyan emberi minőségét, amelynek megértése nem a szlogenek, hanem a művek megismerése által válik lehetővé. Az Önarckép álarcokban című kiállítás a személyes viszony kialakulását szeretné előmozdítani a látogató és Arany János költészete között – fűzte hozzá.

Szörényi László irodalomtörténész a megnyitón úgy fogalmazott: a kiállítás “Arany János költészetének legbelső magját ragadja meg és érzékelteti a maga sajátos, muzeológiai és audiovizuális eszközeivel. Azaz a teljes önfeltárásnak, tehát önarcképfestésnek a lélek legmélyéről fakadó igényét, és egyúttal a lehető legrejtőzőbb szerepjátszás együttes vágyát, amely egyforma erővel és egyidejűleg jelenik meg Arany költészetében”.

A kiállítás Arany Jánosa kortárs klasszikus. Életútjának, személyiségének újszerű bemutatása minden generációhoz szól: azokhoz is, akik szinte önkéntelenül, mindennapjaikban is használják szavait és fordulatait, akik tudják, ki volt Edward király, Ágnes asszony, az öreg Bence, mit jelent a radványi sötét erdő, a drégeli rom, a margitszigeti tölgyfák vagy a főváros baljóslatú hídja. Interaktív, korszerű felületeken, eszközökön is megjelenik a költői világ, így személyes élménnyé válhat a találkozás a művekkel a diákok és a fiatalok, ugyanakkor a felnőttek, vagy a családdal érkezők számára egyaránt. A Toldi-történet fordulatait a kiterjesztett valóságot érzékeltetni képes installáció segítségével ismerhetik meg a látogatók, Arany János metaforáihoz pedig hangulatjelekkel kerülhetnek közelebb, vagy örökbe fogadhatnak egy-egy izgalmas, már kihalófélben lévő szót.

A kétnyelvű, bőséges hangzóanyaggal megtámogatott tárlat egyszerre használja a klasszikus emlékkiállítások, valamint intézményünk tárlatainak – ma már szinte márkának számító – vizuális arculati eszközrendszerét. A szokatlan látványvilág, illetve az életmű szöveguniverzumát körülvevő korabeli festmények, szobrok keltette hatás minden bizonnyal a meglepetés erejével hat, hiszen nem csupán ismeretlen kéziratok, Arany-portrék, illusztrációk várják a látogatót, hanem a korszaknak a költő témáihoz szorosan köthető, rendkívül színvonalas képzőművészeti alkotásai, a nagy ütemben előretörő fényképezés sosem látott, korai emlékei, vagy a folyóirat-illusztrációk, karikatúrák világa is. A kiállítás összképét a nyilvánosság, a közélet, az urbanitás terei, valamint a „kisvilágok” intim közege, Arany János személyes tárgyai, kéziratai, családi ereklyéi egyaránt meghatározzák.

A költői maszkokra, megszólalói szerepekre épülő tárlat alapkérdése: milyen eszközökkel próbálkozott Arany, hogy közvetítse a hagyományt, hogy hitelesen tegye átélhetővé olvasói számára a saját nemzeti közösségéhez való tartozás érzését. Jól ismert lírai és epikus művekből kiemelt alakokat állítunk szembe, hogy a furcsa, magasztos és a parodisztikusan költői álarcok feszültsége, a már ismert figurák, történetek újragondolására, saját vélemény kialakítására késztessék és közben szórakoztassák a látogatót.

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.”

– kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. E rejtvény azóta is nyitott feladvány: a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki-kilép az érzékeny, önmarcangoló, labilis lírikus. Egy sziporkázó ötletekkel, „nyughatatlan vándorösztönnel” megvert, változatos műfajokkal kísérletező zsenivel és egy hol rejtőzködő, hol szokatlanul nyílt, közvetlen humorú személyiséggel ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói.

Forrás: PIM