Kezdőlap hírmozaik

Tehetséggondozás (nem csak) a nyelvoktatásban

Létezik-e tehetségtelen tanuló? Szükségszerűen feladata-e a pedagógusnak a tehetséggondozás? Beszélhetünk-e tantárgyankénti tehetséggondozásról? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ cikkében Kaufmann Péter a BMSZC Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumának angol nyelvtanára és osztályfőnöke.

A tehetséggondozás célja több szegmensből indul ki és ezek együttes vagy szelektált együttműködése során körvonalazódik az a szempontrendszer, amely használatával tervezhető a folyamat, kialakítható a módszer és a stratégia. A kérdés csupán annyi, mely szegmens a meghatározó. (Néhány kérdést nézzünk át, a szerk.)

• A külső nyomás?
• Az eredményként elvárt produktum?
• A biztonságos jövő kecsegtető lehetősége?
• A hozott értékek és tudás?
• A társadalmi elvárások és minták?
• A statisztikai valószínűség?
• A résztvevők remélt sikerei?
• A személyiségfejlődés?
• Az adaptálható módszerek és technikák?
• Az autonomitás?

Hirdetés

Mindenki kiválaszthatja a saját preferenciáit, mint ahogy a folyamat elindítása során ezek tudatosan, vagy tudat alatt hatalmas hajtóerőként útnak is indítják az igényeket egy elvárt, elképzelt jutalom felé.

A szerző címkefelhője

Bármi is legyen a kiindulópont, a lényeg mégiscsak az alkalmazható, adaptálható ismeretek megszerzésének a módszere és a tanuló saját igényeinek, képességeinek megismerése, megismertetése, a lehetőségek feltárása, bemutatása és egyfajta gondolkodásmód kialakítása.

Létezik egyáltalán tehetségtelen tanuló?

Ha azt a tézis vesszük alapul, hogy mindenki tehetséges valamiben, akkor a tehetséggondozás nem néhányak kiváltsága, hanem az egyéni és egyedi értékek felkutatása és kiaknázása. Persze elég utópisztikus az a kép, hogy az oktatás rendszerét a tanulói igények és képességek határozzák meg. Mégis törekedjünk arra, hogy a meglévő szabályozások mentén megtaláljuk a lehetőséget ezen különbségek támogatására.

Tehát mindenki tehetséges és a tehetségeket támogatjuk… ez eddig rendben is volna… De vajon beszélhetünk-e tantárgyankénti tehetséggondozásról, vagy ezt függetleníteni kell? Bár szívesen gondolnám pedagógusként, hogy polihisztorok vagyunk, azért ez legtöbb esetben nem így van. Elnézést, nem akarok másokat minősíteni, esetemben legalábbis nem így van. Így költői kérdésemre a válasz:

igen, beszélnünk kell tantárgyankénti tehetséggondozásról, amely egyéni felelősségként nyomja az egyes szaktanárok vállát a tantárgyközi integráció és tanárok közötti kommunikáció megvalósulása és előnyeik kihasználása mellett.

Ha már a validáció megtörtént, meg is érkeztünk témánk központi eleméhez, amely a tehetséggondozás nyelvoktatásban rejlő lehetőségeit hivatott vizsgálni, nem korlátozva és semmiképp sem alábecsülve a többi szaktárgyat és oktatójukat.

 

A tanulásszervezés és a  technika szerepe a nyelvoktatásban

A nyelvoktatás több szempontból is kivételezett helyzetben van, hiszen nem törzsanyagot, lexikális adatokat, megoldandó elemeket, képleteket kell elsajátítani, hanem egy bizonyos gondolkodásmódot, amely segítséget nyújt az előbb felsorolt feladatok elvégzésében, mindezt úgy, hogy úttörőként alkalmazza a legújabb pedagógiai módszereket, azokat teszteli, elemzi, értékeli és javítja. A nyelvoktatás egyes szakaszaiban már a ’60-as, ’70-es években alkalmazták a mára divatossá vált kooperatív, kommunikatív technikákat, a projekt módszert, gondolattérkép készítését, a prezentációs készségek fejlesztését, a különböző tanulásszervezési módokat, csak úgy, mint a differenciálást. Nem történt ez másként az info-kommunikációs eszközök terén sem, bár nyilvánvalóan ezen a területen elvitathatatlan az informatika tantárgy elsőbbsége.

Sokan biztosan felszisszentek, hogy még hogy nem kell lexikai elemeket elsajátítani! Hát a szókincs és egyes nyelvtani elemek, szabályok? Azok nem olyanok, mint a képletek? Nem, nem ugyanolyanok. Ugyanis a megfelelő „képlet” nélkül is megvalósulhat a nyelvtanulás legfontosabb célja: a kommunikáció. Ha hibásan is, ha nem a legadekvátabb szóhasználattal is, de a feladat, hogy idegen nyelven megértessük magunkat és megértsünk másokat, teljesült.

Ez a privilegizált helyzet minden nyelvtanár kollégának nagyrétű szabadságot biztosít, hiszen a meglehetősen tágan értelmezett témaköröket bármilyen módon megközelíthetjük, olyan nyelvi, humán és infrastrukturális eszközökkel és háttérrel, ahogy akarjuk, illetve ami rendelkezésünkre áll. Más szóval, eszközök és támogatás hiányában is csupán a kreativitás szabhat gátat terveinknek.

Bár a tehetséggondozás elsődleges célja ebben az esetben az idegen nyelv kulturális, irodalmi, nyelvtani vagy lexikai megközelítése, a tehetséggondozó fókusza a tanuló, mint egyén teljeskörű szükségletén van, amely globális célt az idegen nyelvet csupán egy eszközként használva igyekszik, – kell, hogy igyekezzen – kielégíteni.

A nyelvoktatásban rejlő tehetséggondozó lehetőségek azonban a fent említett módszereken és tanulásszervezési módokon messze túlmutatnak, hiszen a nyelvi eszközökkel tudunk érvelni, véleményt kifejteni, logikai kapcsolatokat teremteni, kísérletezni, nyomatékosítani, túlozni, formális-informális stílust alkalmazni és még sorolhatnánk. A reáliák pedig cikkek, videók, prezentációk formájában mind rendelkezésre állnak, hogy stimulálják ezeket a nyelvi eszközöket és egyúttal a kreativitást és gondolkodást.

 

Mit vihetnek be a tanterembe- akár már holnap (a szerk:)?

Tekintsük át vázlatos formában, mennyi tantárgyközi elemet tartalmaznak és tehetséggondozás szempontjából nélkülözhetetlen értéket adnak át az alábbi példák, melyeket a teljesség igénye nélkül választottam ki olyan jellemzően előforduló tanórai tevékenységek közül, amelyeket nem csak a nyelvórákon, de ott előszeretettel alkalmazunk.
Szituációs játékok
o érvelés; kreativitás; rugalmasság; váratlan helyzetek kezelése; szófordulatok alkalmazása; jártasság különböző témákban; játékosság; kutatómunka; empátia; stb.
Esettanulmányok
o kísérletezés; hiteles információk szelektálása; formális esszé készítése; kutatások elemzése, összegzése, összevetése, értékelése; önálló kutatás végzése; logikai kapcsolatteremtés; elvonatkoztatás- asszociatív képességek fejlesztése; stb.
• Alibi játék – nyomozós feladat
o kommunikációs stratégiák; megfigyelőképesség fejlesztése; adatelemzés, -értékelés; önálló és csoportmunka; kooperáció; különböző kérdezési technikák alkalmazása; viselkedési normák értelmezése, elemzése; személyiségjegyek értelmezése; stb.
• Gondolattérkép
o gondolkodásmód kialakítása; rendszerszemlélet; kreatív strukturálás; rugalmasságra nevelés; önálló döntés képességének elősegítése; felelősségvállalás; logikai kapcsolatok értelmezése, megteremtése; stb.
• Vita-kör
o érvek-ellenérvek átgondolása; állítások érvekkel történő alátámasztása; kutatómunka; formális ellentmondás; ad hoc reakció; információ megfelelő kezelése; prezentációs és retorikai készség fejlesztése; stb.
• Virtuális kirándulás
o IKT, földrajzi, történelmi ismeretek fejlesztése; tényadatok felkutatása; gazdasági, kulturális és társadalmi különbségek értelmezése; digitális kompetenciák fejlesztése; tájékozódás a virtuális és a valós térben; útbaigazítás kérése, adása; stb.

Ahogy a fenti, teljesnek egyáltalán nem mondható listából kiderül, valóban végtelen a lehetőségek tárháza, amelyek nem korlátozódnak kizárólagosan az idegen nyelv órákra.

Ki kellene hát aknázzuk őket! Miért nem tesszük?

A válasz lehet a túlterheltség mind a diákok, mind a tanárok oldaláról, ugyanígy a magas osztály- (szerencsésebb esetben csoport-) -létszámok, a partnerség hiánya a szülő, a tanár, a tanuló, az intézmény, a többi pedagógus bármely kombinációjában és persze a módszertani hiányosságok is okozhatják a félelmet a lelkiismeretes pedagógusoknál.

A megoldást érdemes intézményi szinten keresni.

A limitáltan rendelkezésre álló külső források és lehetőségek mind eszközök, mind források vagy továbbképzések terén azt szorgalmazzák, hogy szervezeti struktúraváltás történjen, ahol fókuszban a tanuló, mint egyén áll, az egyéni szükségleteivel és a szervezet hozzárendeli a pedagógiai módszert és asszisztenciát az akár egymás közötti, belső képzéseken felkészült és tenni akaró tanár(ok) személyében. Így válhat az intézmény tehetséggondozó iskolává és a pedagógusok mindegyike tehetséggondozóvá. Hiszen (preferálva a keretes szerkezetet) minden tanuló tehetséges, csak adjunk meg neki minden lehetőséget, hogy megtalálhassa, miben!

Cikk írója:

Kaufmann Péter vagyok elsősorban a BMSZC Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumának angol nyelvtanára és osztályfőnöke, szintén nem mellesleg munkaközösségi tag és -vezető, szakvizsgázott pedagógus, mentortanár, közoktatás-vezető, minőség-menedzser…egyszóval: pedagógus… 2004 óta mindhalálig. Mindig igyekeztem nem „elszenvedőként”, hanem konstruktív alakítóként részt venni az eseményekben. Ennek köszönhetően rengeteget tanulhattam minden szerepben, amit eddig sikerült kipróbálnom ezen a könnyűnek csöppet sem nevezhető pályán. Hiszem, hogy ha hivatásnak tekinthetjük a pedagógus mesterséget, akkor építkezni tudunk akkor is, ha egyre nagyobb akadályokat gördítenek elénk.

A szerző korábbi cikkei:

Hulla-hulla-hulladék

Hogyan mérjük a tanulási stílust a gyakorlatban?

Hogyan segíthet a mentor a pályakezdő pedagógusnak?

Az integráció szükséges feltételei

Érettségihez hasonló nyelvi mérések már a 9. évfolyamtól? Miért? Hogyan?