Kezdőlap jó példák

Hogyan lehet egy 21. századi gyerekből olvasót nevelni?

Az olvasás nem trendi. Legalábbis ha megkérdezünk egy tetszőleges általános vagy középiskolást, szinte biztos, hogy ezt a választ adja. Főleg, ha az illető fiú. Pedig olvasni jó. A kérdés az, hogyan lehet ezt a mai kamaszoknak eladni? Ami már biztos, hogy nem Jókai a megoldás. De akkor mi? Erről folyt izgalmas eszmecsere a HUBBY január 25-26. között tartott gyerekirodalmi konferenciáján. Várfalvy Emőke beszámolója következik.

“Jókait mentsük meg vagy az Y generációt?”–  tette fel a kérdést az egyik előadó:  Lombosi Anikó. Ez a mondat szerintem kiválóan összefoglalja napjaink magyar irodalom tanításának dilemmáját.

Mert ugye mi a helyzet?

Hirdetés

Vannak az olvasás-rajongó, kultúrtérben szocializálódott, hagyománytisztelő magyar tanárok,

és velük szemben

a digitális bennszülött, vizuális tartalomfogyasztásra berendezkedett, extralázadó, ingerzabáló kamaszok.

Könyvről szóló vonzó idézet a Budenz József Gimnázium folyósóján.

Ez kb. egy Marianna-árok mélységű szakadékot feltételez a beszélők között, és itt igazából abba is lehetne hagyni a téma taglalását,

de.

Szerencsére van egy de, mert gondolkodó emberek között mindig van egy de, amiben meg lehet kapaszkodni.

A január 26-i Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott előadások egy részét hallgattam meg, és ezek alapján úgy, látom két kapaszkodó is van:

  • az irodalomtanítás élményszerűvé tétele
  • és a kortárs gyerekirodalom beemelése a tananyagba.

Jó, tudom. Ez az a spanyolviasz, ami már legalább annyit lett rágva, mint a Pál utcai fiúk gittje. De nézzük meg jobban. A “finomra puhított megoldástapasz” azért nem működik, mert az elmúlt években jobbára  megmaradt az elmélkedés és a sopánkodás szintjén. Mi magyarok mindkettőben profik vagyunk, így a hatékonyság érdekében célszerű lenne tovább lépni: a cselekvésre.

Van egy jó hírem.

Gerilla szinten már tovább léptünk. Erre láthattak  a PIM-ben összegyűlt, témára nyitott magyar tanárok kiváló esettanulmányokat.

Tyukászné Kerekes Petra például bemutatta alsós osztályának másodiktól negyedikig tartó olvasásra nevelő programját. Ez nagyon komolynak hangzik, pedig a gyerekek biztosan piszkosul élvezték, a rengeteg mozgásos, kreatív, tantárgyakon átívelő feladatot, melyek mind egy mesetéma körül forogtak. A srácok kvázi benne éltek a történetben. És mi lehet izgalmasabb egy gyerek számára, mint bekerülni egy mesébe?

Pokornyi Orsolya könyvtárosként arról beszélt, hogy lehet az erkölcstan óra az olvasóvá nevelés egyik támogatója. Hogyan lesz a könyvekből először kedves ismerős, majd barát?

Hogyan segíthetik az olvasásélmények a gyerekek konfliktusainak feltárását és megoldását, mindezt úgy, hogy legalább annyira nem veszik észre az olykor fájdalmas lélekgyógyítást, mint a kisgyerek a kockacukorra csöppentett gyógyszer kellemetlen ízét.

Gombos Péter az igazi “kemény dió” felsősökről beszélt. Hogyan lepődtek meg attól, hogy az órán elemzett költemény igazából egy pop-sláger szövege, hogyan segítheti a drámajáték a szövegértést, mennyire nem ördögtől való (sőt, kutatási eredményekkel alátámasztott) ötlet bevinni a suliba a minőségi fantasy-t, sci-fi-t és képregényeket. Mennyire gyorsan szokássá, sőt várt szórakozássá válhat az olvasás, ha nem kötelesség, hanem a játékosság oldaláról fogjuk meg – ez a “Dobj el mindent és olvass” -program. S hogyan lehet “elcsalni” a könnyen értelmezhető, otthonos kortársakon keresztül, a klasszikusokhoz a mai tiniket.

Pásztor-Csörgei Andrea könyvtáros, drámapedagógus rávilágított, hogy a felsősöknek szánt kortárs könyvek kínálata a legszűkebb. Ez talán nem véletlen, hiszen nekik a legnehezebb gyerekkönyvet írni. Az előadó rámutatott mennyire fontos figyelembe venni,

milyen nagy változásokat él át ez a korosztály,

mennyire érzékenyek,

s mennyire nehezen fogadják a nagyon is fontos segítséget.

A fenti “cukros példával” élve itt is jó eszköz lehet a könyv, a jól megírt kamaszregény. Csak jusson el a srácokhoz.  A felsősöknél fontos tudni, hogy nagyon kritikusak és nem csak önmagukat, de a világban való viszonyítási pontokat, és a megbízható személyeket is gőzerővel keresik. A nemi különbségek egyre szembetűnőbbek lesznek a hormonváltozások által és ez a könyvválasztásban is kiütközik.

A fiúk a humorral, a lányok az érzelmekkel átszőtt olvasmányok felé nyitottak.

Lombosi Anikó előadása közben kezdtem komolyan sajnálni, hogy nem most járok általánosba, mert emlékeim szerint az én időmben az volt a leglelkesítőbb egy magyar órán, hogy mindjárt vége lesz. Anikó tanítványai azonban annyira részesei és alakítói lehetnek az óráinak, hogy nem lepődnék meg ha minimum minden második tanítványából könyvmoly lenne. 

Nézzünk példákat:

  • közös kötelező választás kiváló kortársak közül.
  • Meghökkentés,
  • odafigyelés,
  • könyvszelfi,
  • könyvajánló vlogposzt gyártás,
  • borítótervezés.

És ez csak néhány izgalmas feldolgozási lehetőség, amivel a gyerekek nem egy nyűgöt, hanem egy izgalmas témát látnak az irodalom órán eléjük kerülő papírba csomagolt sztorikban.

Az utolsó előadáson, amit hallottam, Pompor Zoltán, a HUBBY elnöke beszélt arról, miért olvasnak kevesebbet a fiúk? Talán nem lesz meglepő:

  • nem ezt látják az apjuktól,
  • nem látszik trendinek
  • és fényévekre van szórakoztatási értékben a videójátékoktól.

Pedig ha valakikre, az általános iskolás fiúkra nagyon ráférne az olvasás. Több kutatásból is kitűnik, hogy a fiúk szövegértési képessége jóval alatta van a lányokénak, melynek egyik egyértelmű oka a kevesebb olvasási élmény. A szövegértési képesség fontosságát nyilván nem kell bemutatnom. Aki nem érti amit olvas, gyengébb tanuló lesz és a spirál egyértelműen lefele vezet. A trend nem magyar, világjelenség, ám például Németországban felismerése után azonnal nekiláttak orvosolni.

Tudatosan juttatják el az olvasnivalót már egészen kis kortól a gyerekekhez – például a német apák rendszeresen kapnak mesélnivalót e-mailben a munkahelyükön.

Ha ez túl bizarul hangzik, nézzünk mást: a könyvnagyköveteket.

Férfi élsportolók, színészek, véleményvezérek beszélnek róla, mennyire sokat adott nekik egy könyvélmény, arcukat adják a könyvek népszerűsítéséhez.

Sajnos a további előadásokat nem volt lehetőségem meghallgatni – mert az én olvasóvá nevelendő gyermekeim vártak az oviban – de a fentiek is épp elég reményt adtak rá, hogy nem csak az Y generáció, de a kortársakkal karöltve Jókai is megmenekül. Pláne, ha a megvalósító lendület megmarad.

Mit olvassanak a gyerekek? – Könyvlista

Az alábbi könyvek nem kizárólagos, nem csak kötelező olvasmánynak, hanem feldolgozáshoz, órai munkához, segítő könyvnek is alkalmasak mutatkozhatnak. 


Alsósoknak:

Bosnyák Viktória,

Finy Petra,

Berg Judit,

Nyulász Péter meséskönyveit ajánlják.

 

Felsősöknek :

Jelen antológia,

Dragomán Győrgy: A fehér király,

Siobhan Dowd – Patrick Ness: Szólít a szörny

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma,

Mészöly Ágnes: Szabadlábon,

Tasnádi István: Kőmajmok háza,

Kollár Árpád: A völgy, írta Tárkony,

Lois Lowry: Az emlékek őre

Dávid Ádám: Milleneum expressz trilógia,

Kertész Erzsi: Panthera,

Tasnádi-Gimesi: Időfutár 1.

Lányregények (szintén felsős):

Miklya-Luzsányi Mónika: Cília Árnyai,

Finy Petra: Úszósuli,

Kerstin Lundberg Hahn: Szerencsesüti

 

Könyvtáros segítő könyvnek ajánlotta/erkölcstan órán való feldolgozáshoz:

Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap/Ez egy másmilyen nap,

Molnár T. Eszter: Egy majdnem normális család,

Wéber Anikó: Az osztály vesztese,

John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett,

David Cali: Az ellenség,

Rémi Courgeon: Botocska,

Paul Griffin: Ahol a barátom ott az otthonom,

R.J. Palacio: Csodácska,

Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog

Hajrá magyar tanárok!

A fenti beszámoló eredetije megtalálható a szerző blogján:

http://avarfalvimesek.blog.hu/2018/02/01/lehet_meg_egy_21_szazadi_gyerekbol_olvasot_nevelni

A cikk írójának bemutatkozása:

 

Várfalvy Emőke

Alapjában véve kommunikációs szakember vagyok, de 5 éve szelet váltottam és az üzleti kommunikációtól a szépirodalom felé kezdtem hajózni. Gyerekverseket, meséket írok óvodás, kisiskolás korosztálynak, de vannak felnőtteknek szóló alkotásim is. Ezek novellák. Tagja vagyok a kortárs gyerekírók fórumának, az Író Cimboráknak, illetve rendszeresen publikálok a Terézanyu klub on-line felületén. Eddig antológiákban és folyóiratokban jelentek meg írásaim, remélem, idén kijön az első önálló kötetem is.
Írásaim nagy része mese-vers blog-omon, az avarfalvimesek.blog.hu-n olvasható.

Képek forrása: www.pixabay.com

Szerkesztette: Fülöp Hajnalka