„Matematika fóbia”, „diszkalkulia” – csak néhány azok közül a szakkifejezések közül, melyek a matematika tantárggyal kapcsolatos tanulási nehézségeket jelölik. Miről is van szó? Orvosi probléma vagy attitűdbeli?
Mintegy 100 évvel ezelőtt mikor elkezdtek a számolási problémával foglalkozni elsősorban orvosi problémának tekintették, akkoriban kapta a diszkalkulia elnevezést, ami arról szólt, hogy hát bocs, problémája van, innentől kezdve “neki annyi”. Ugyanez volt a helyzet a diszlexiával és a diszgráfiával is. Évtizedeken keresztül ez a felfogás uralkodott mind a pszichológiában, mind pedig az orvostudományban.
Az 1950-es években, mikor megjelenik a matematikai fóbia kifejezés, akkor a tanulmány szerzője nehezményezte, hogy nincsenek olyan kutatások, amik azt magyaráznák, hogyan történhet olyan, hogy a gyerek alsóban kedveli a matematikát, aztán később különböző okok miatt, kialakul valamiféle negatív viszonyulás a tárgyhoz.
Ehhez képest egészen a 70-es évekig kellett várni, míg megjelent az első olyan tanulmány, ami már arról szólt, hogy a matematikai szorongás nem valamiféle idegrendszeri probléma, hanem a szorongásnak egy önálló fajtája, kialakulásának pedig több oka is lehet.
1972-ben jelent meg az első olyan mérőeszköz ami már speciálisan a matematikai szorongást vizsgálja, innentől indultak be igazán azok a vizsgálatok, amik azt próbálják feltárni, hogy mi van a matematikai szorongás hátterében.
A matematikai tanulási nehézségekkel foglalkozó kutatások anyagi támogatása – nemzetközi szinten – mindössze kb. 2%-a az olvasási problémák kutatására fordított összegeknek. Ezek szerint a matematika kevésbé “égető” terület, mint az olvasásértés?
Nagyjából egyforma arányban fordul elő diszkalkulia és diszlexia, mégis sokkal nagyobb a kutatási támogatás és a figyelem a diszlexia esetében.
Mindenki hajlamos azt gondolni, hogy ha valakinek problémája van az olvasással az komoly hátrányt jelent, miközben van egy csomó kutatás amely azt támasztja alá, hogy ez pont fordítva van, tehát a matematikai képesség sokkal fontosabb egy egyén életében, mint az olvasási képesség.
Hogyan alakul ki valakiben matematikai tanulási nehézség? Miben áll a család szerepe?
A gyerek felnő egy családban, bekerül az iskolába. Elkezd lelkesedni vagy kevésbé lelkesedni a matekóra iránt, mindez már azon is múlik, hogy otthon mit látott, a szülők viszonyulásából mit tapasztalt.
Nem kell a szülőnek semmit mondania, elég, ha a gyerek ránéz anyuka vagy apuka arcára miközben pakolják a matekkönyvet.
Arról elég sok mindent le tud olvasni. A szülőknek komoly szerepe van abban, hogyan viszonyul a gyermek egy adott tantárgyhoz. Ugyanakkor egy 2015-ös kutatás szerint, a szülők matematika iránti attitűdje nem egyformán hat a gyerekre. Ha a szülő sokat foglalkozik a gyermek matematikai fejlődésével (például együtt tanul vele) akkor sokkal könnyebben át tudja adni a saját negatív (vagy éppen pozitív) attitűdjét.
Tehát ne tanítsunk a gyerekeinknek olyat, amit mi magunk nem szeretünk?
Próbáljuk meg véka alá rejteni a saját negatív érzéseinket és nem átragasztani a gyerekünkre, ha pedig úgy érezzük olyan erős negatív viszonyulásunk van egy tárgy iránt amit nehezünkre eshet “titkolni”, akkor valóban elképzelhető, hogy többet segítünk azzal, ha az adott tárgyat nem velünk gyakorolja a gyermek.
Mi a helyzet a gyermek iskolába kerülésével? Mi a tanárok szerepe?
2010-ben publikálták egy amerikai kutatás eredményeit, amiben azt vizsgálták, hogy amikor a gyerekek belépnek év elején az iskolába, hogyan viszonyulnak a matematikához és ez hogyan változik tanév végére. Nem csak a gyerekeket nézték, hanem a tanítónéniket is (Az
Egyesült Államokban alsó tagozatban – csakúgy mint hazánkban – leginkább nők töltik be ezeket a pozíciókat.). Nem meglepő módon az eredmény az lett, hogy ahol a pedagógusnál erős matematikai szorongást észleltek, ott az általa tanított gyerekeknél is megjelent év végére a matematikai szorongás, de nem mindenkinél, csak a lányoknál.
Vannak tehát nemek közti különbségek?
Nem feltétlenül. Azt szokták gondolni, hogy míg a térbeli és matematikai képessége jobb a férfiaknak, ezzel szemben a nők inkább “verbálisak”. Van sok vizsgálati eredmény az 1960-as 70-es 80-as évekből ami mindezt szépen alá is támasztja. Kérdés azonban, hogy ezek a különbségek abból adódnak, hogy valóban a női és a férfi agy kicsit más, vagy egyszerűen csak van egy erős társadalmi nyomás, ami szerint a nők gyengébbek matekban. Ha ezt valaki nagyon elhiszi akkor elkezd ennek megfelelően működni. Az említett vizsgálatban például nem minden lánynál nőtt meg a matematikai szorongás, hanem csak azoknál akik hajlamosak a nemi sztereotípiák elfogadására.
Akkor még sincs különbség?
A 90-es évektől kezdődően sok olyan tanulmány jelent meg, ami azt mutatja hogy valójában ha bizonyos feltételeket betartunk akkor nincs különbség. Ha például azt mondjuk fiúknak és lányoknak, hogy “Most egy olyan matematikai feladatsort kell kitöltenetek, ami az év végi jegyeteket döntő mértékben megszabja!”, ez általában már elég ahhoz, hogy a lányok egy picit gyengébben teljesítsenek.
Mindez annak tudható be, hogy ott él a sztereotípia a fejükben, miszerint a lányok gyengébben teljesítenek. Ha ugyanezt a tesztsorozatot úgy íratjuk meg a gyerekekkel, hogy azt mondjuk, hogy ez csak azért kell, mert mondjuk szeretnénk a következő évben felhasználni a feladatokat és ellenőrizni hogy A és B csoportban azonos nehézségű feladatok vannak-e, abban a pillanatban eltűnik a különbség. (Ezt a jelenséget nevezzük egyébként sztereotípia fenyegetésnek. Példa: “Én tudom azt, hogy pasiként nem lehetek olyan jó beszédben, mint a lányok, ha ezt el is hiszem, a szóbeli vizsgahelyzetek szorongással fognak eltölteni.)
A sztereotípiákon túl, van-e még bármi, ami a matematikai képességekben megmutatkozó nemi különbségeket erősítheti?
Tudjuk azt, hogy a téri képesség és a matematikai képesség között van egy nagyon erős kapcsolat. És akkor nézzük meg a gyerekek játékait. Mivel látszik egy óvodás fiú és mivel egy óvodás lány?
Már a gyerekek játékaiban megjelennek azok a különbségek – nemek tekintetében – amik az egyiknél fejlesztik a téri és ezáltal a matematikai képességeket (kockák, lego, stb.), míg a másiknál kevésbé (baba, kiskonyha, stb.).
Igen ezt láttuk, mikor svéd óvodában készítettünk interjút, hogy ott például kiemelten ügyelnek arra, hogy a lányok és a fiúk ugyanazokkal a fejlesztő játékokkal játsszanak.
Ann Dowker elég sokat foglalkozott ezzel a témával, neki van erről egy érdekes elképzelése, ő azt gondolja például, hogy nincs különbség a férfiak és a nők szorongása között, csak a nők érzékenyebbek. Ők már azt a szintjét veszik a szorongásnak ami még egy pasinak fel sem tűnik. Ez azért problematikus, mert ha a szorongás beindul, az rongálja a munkamemória működését, így aztán a gondolkodás, a feladatmegoldás minősége is romlik.
Térjünk vissza picit a tanárok felelősségére. Mit tehetnek ők, a diákok szorongását megelőzendő?
A tanár ha csak teheti, mindig válaszoljon diákjai kérdéseire és a magas követelményeket támasztó munkatempó mellett is ügyeljen arra, hogy senki ne maradjon le.
A matematikai szorongás kialakulásának egyik legtipikusabb oka ugyanis, hogy a diák 1-2 alkalommal hiányzik az iskolából, mondjuk egy hétig beteg, közben a többiek tovább haladnak, ő pedig lemarad és emiatt később kudarcok érik.
Ha a tanár ebben a helyzetben nem tud, vagy nem akar segíteni a gyermeknek, a probléma a további anyagok elsajátítását is akadályozza, így alig néhány hét leforgása alatt kialakulhat a tantárgyszorongás.
Mit tehet az a tanár aki önmagán észleli a matematikai szorongás jeleit?
Nyilván a szorongást csökkenteni kell, de persze ehhez tudni kell, hogy miből fakad. Például nem elég biztos a saját tantárgyi tudásában, vagy inkább az okoz neki feszültséget, hogy ki kell állnia egy emberek elé, stb.
Fontos, hogy a tanárnak legyen egy nagyon alapos tudása, de nem kell mindent tudnia. Bárkitől lehet olyat kérdezni, amit nem tud, emiatt például ne legyen feszültség a tanárban, inkább örüljön, hogy van egy olyan értelmes diákja aki tudott egy jót kérdezni.
Miért pont a matematika a mumus?
Amikor egy gyereknek általános iskolában olvasnia kell, akkor szerencsés esetben erre már otthonról van valamilyen élménye, merthogy anyukája, apukája olvasott neki, tudja mi az az olvasás, van rá saját élménye. A matek kevésbé ilyen. A számok világa nem ismerős neki és az iskola nem sokat segít abban, hogy ismerős legyen.
Segíthetne az iskola?
Természetesen. Mondok egy példát: általános iskola első osztályában a gyerekek megtanulnak összeadni és kivonni és akkor ezt gyakorolják gyakorolják gyakorolják. Na de amikor a gyermek a nyolcvanharmadik összeadást és kivonást csinálja, ne mondja nekem senki, hogy nem unta magát már rég halálra. Lehetne ilyenkor játékkal rábírni a gyerekeket, hogy gyakorolják az alapműveleteket.
Például akkor amikor valaki 21-ezik kártyával, akkor ugye nincs mese össze kell adnia a kezében lévő lapok értékét. Csak akkor ugye nem számol, hanem játszik. A gyerek oldaláról nézve pedig nagyon nem mindegy, hogy játszik és mellesleg gyakorolja a számolást, vagy csak egyszerűen gyakorolja a számolást, játék helyett. Ezt az ötletet aknázta ki egyébként rendkívül kreatívan a MathterMinds/Lapot kérünk! nevű magyar találmány, ami tulajdonképpen egy matematikatanulást segítő játékcsomag és aminek a fejlesztésében, illetve hatásának mérésében a Pécsi Tudományegyetem (PTE) adjunktusa, Arató Ferenc is részt vett.
Milyen egyszerű játékokkal lehet még segíteni a matematikatanulást?
A téri és a matematikai képességek közötti kapcsolatot számos kísérlet bizonyította. A téri képességet pedig változatos módszerekkel lehet fejleszteni, innen jött az ötlet, hogy azt vizsgáljuk, a téri képességek fejlesztése a matematikai képességekre is kihat-e? Ennek kapcsán végeztünk egy kísérletet 5- 6. osztályos, matematikai tanulási nehézséggel diagnosztizált gyerekekkel.
Egy ilyen csapatnyi gyerkőccel nyilván nem lehet matekozni, mert frásztörést kapnak tőle. De játszani lehet velük, origamizni lehet velük.
Az origami pedig fejleszti a téri képességeket. Nyilván ezt nem úgy kell elképzelni, hogy “Na gyerekek, akkor most hajtogassatok tetraédert!”, de olyat lehet mondani nekik, hogy “Csináljunk egérkét!”.
A gyerekekkel végzett fejlesztő foglalkozásokon kizárólag origami volt, térbeli testek hajtogatása, illetve gyöngyfűzés (ami a szerialitást fejleszti). Mindez elég volt ahhoz, hogy 10 hét után mérhetően javult nemcsak a téri képessége ezeknek a gyerekeknek, hanem az alapműveletekben is jobban teljesítettek a kontrollhoz képest.
Hogyan lehet felismerni a matematikai tanulási nehézséggel küzdő diákot?
A szorongás komplikáltabb és alapfeladatoknál is kimutatható, de talán sima műveletvégzésnél egyszerűbb detektálni.
Ha valaki valamitől szorong, akkor az ilyen helyzeteket próbálja elkerülni, próbál minél gyorsabban túl lenni rajtuk.
Amikor a gyerek izeg mozog, akkor ez egy elég erős jelzése annak, hogy neki ez a helyzet problémás. Érdemes elbeszélgetni vele, hogy ez miről szól, mi az, ami számára kellemetlen?
Hogyan lehet elkülöníteni a tantárgyszorongást a különböző kommunikációs megnyilvánulási formáktól való szorongástól (pl. szóbeli/írásbeli számonkéréstől való szorongás stb.)
Nehezen. El kell dönteni, hogy általában egyfajta vizsgaszorongásról van szó, vagy specifikus tantárgyi szorongás van jelen, vagy esetleg az adott diák alapvetően egy szorongóbb alkat. Ezeket érdemes rögtön az elején feltárni, differenciálni, mert mindegyik esetben máshogy kell viszonyulni a gyerekhez.
Lehet 2-es tanulóból 5-ös, ha a szorongását megszüntetjük?
Azt gondolom hogy ezt túlzás lenne állítani, ez azért nem egy ilyen bölcsek köve. Ha valakiben ott van a matematikai tehetség, ő azért rossz feltételek mellett is szeret a matematikával foglalkozni.
Ugyanakkor vannak kutatások amik azt bizonyítják, hogy egyesek kiválóan megoldanak matematikai feladatokat akkor, ha az a hétköznapi élet része, míg ugyanezt pl. iskolai környezetben nem tudják megoldani, mert úgy elkezdenek szorongani.
Matematikai tehetség sosem szorong?
Múlt félévben csináltunk egy vizsgálatot, amely során mértünk matematikai szorongást matekszakos tanulóknál. Természetesen alacsonyabb a matematikai szorongásuk mint az átlag populációé, de egymáshoz képest nagyon nagy eltérések vannak.
Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a tantárgyszorongás nem mindig rongálja a teljesítményt. Azokban az esetekben, amikor valaki önmagáért szereti a tárgyat, a szorongás akár kicsit segítheti is a teljesítményét.
Tucatnyi matematikai szorongást mérő teszt közül válogathatunk, melyek egyike a MAS-UK (Mathematics Anxiety Scale—United Kingdom) már magyar verzióban is elérhető. Hogyan használható ez a teszt?
Érdemes az iskolapszichológussal egyeztetni, ő az, aki mindenképpen fel tudja venni a MAS-UK tesztet. Ha beigazolódik a szorongás akkor ebben ismét az iskolapszichológus tud majd egyébként segíteni, kideríteni, hogy mi lehet a háttérben. Az kutatások alapján az biztos, hogy a tanári és a szülői viselkedés mindenképpen erőteljes befolyásoló szereppel bír, ezt viszont pszichológus nélkül is fel lehetne oldani. Én láttam már olyan matekórát, amit a gyerekek annyira élveztek, hogy a csöngetéskor nem akartak kijönni a teremből. Ott például egészen biztosan kevesebb a szorongó diák.
Javasolt irodalom:
- Bernáth László – Krisztián Ágota (2017): A matematikai szorongás és a MAS-UK kérdőív. In: Bóna Adrien, Lénárd Katalin, Pohárnok Melinda (szerk.): Bontakozó jelentés: Tanulmányok a 60 éves Péley Bernadette köszöntésére. 393 p. Budapest: Oriold és Társai Kiadó, 2017. pp. 61-69.
- Dowker, A. (2009). What Works for Children with Mathematical Difficulties? The effectiveness of intervention schemes. University of Oxford
- Ashcraft, M. H. (2002). Math anxiety: personal, educational, and cognitive consequences. Current Directions in Psychological Science
Bernáth László Phd habil. egyetemi docens
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója, a Differenciális és Iskolapszichológiai Tesztmódszertan Kutatócsoport tagja, az Iskolapszichológia Tanszék és a Pszichológiai Intézet oktatója. Főbb kutatási területei az érzelem és kognitív folyamatok, matematikai szorongás, valamint a tanulási stílus.
Publikációs lista: mtmt.hu
Doktori adatlap: doktori.hu
