Kezdőlap hírmozaik

    „Rengeteg jó tapasztalatom van”– motiváció, kutya és kütyük az iskolában – Interjú a kitüntetett fiatal tanárral, Kiss Tamással

    Kiss Tamás biológia és kémia szakos tanár, a tudománykommunikáció fontosságának hangsúlyozására létrehozott Scindikátor nevű tehetségkutató 2018-as nyerteseinek egyike, a Babérliget Általános Iskolába tanára, a KórházSuli önkéntese. Tamás nem csupán hivatását, szabadidejét is a gyerekeknek szenteli. Táborokban dolgozik és terápiás vizsgára készül kutyájával, Tiplivel, hogy az állat gyerekekre való jó hatását professzionálisan alkalmazhassa. Fülöp Hajnalka beszélgetett vele tanításról, tapasztalatokról, önfejlesztésről.

    Interjúnkat abból az alkalomból készítettük, hogy Kiss Tamás táborvezetőként részt vesz abban a hiánypótló Vlogger Táborban amelynek idén nyáron a CSODÁK PALOTÁJA ad otthont.

    A VLOGGER TÁBORBA JELENTKEZÉS ÉS TOVÁBBI RÉSZLETEK A TÁBORRAL KAPCSOLATBAN ITT! 

     

    Nemrég érdekes és izgalmas vetélkedő végén kapott elismerést a Scindikátor tudománykommunikációs vetélkedőn. Mit jelentett ez az elismerés Önnek és miért kapta mit gondol?

    Nagyon sokat jelent ez számomra. Tanítás során a sikerek mindig sokkal később jelentkeznek, itt viszont nem, és ez feltölt ilyenkor. Hogy miért kaptam az egy érdekes kérdés. Én alapvetően kilógtam a mezőnyből. Rajtam kívül mindenki kutató, vagy fejlesztő volt. Ettől függetlenül persze nap, mint nap tudománykommunikációval foglalkozom a munkám során csak kicsit másként.

    A képen Kincses Dániel (győztes) Mihály Enikő (második helyezett) Joós Andrea és Kiss Tamás…szerk. alatt. köszönjük megértésüket.
    A három influencer meg is jegyezte, hogy a témám miatt (Természettudományok oktatása a krónikus beteg gyerekek terápiájában) nem értékelnék az előadásmódot, mert annyira „szép” a téma. Így kicsit azt éreztem, hogy nem az előadás módot, technikát értékelték, hanem inkább a témámat, ami a többiekkel szemben nem fair. Remélem a szakmai zsűri el tudott ettől vonatkoztatni.
    A tudománykommunikáció kiegészíti és keretbe is foglalja a pedagógusi munkáját. Beszélj erről kérlek, hogyan jelenik meg tanítási gyakorlatodban az ún. „tudománykommunkáció”?
    A Babérliget Általános Iskolában tanítok, illetve a KórházSulinál önkénteskedek, és előre bocsátanám, hogy nem túl régóta. A tanítás és egy ilyen rövid, 3 perces előadás azért sokban különbözik. A versenyen inkább mint előadók, fellépők jelentünk meg, mintsem tanárként. Azt érzem, hogy egy osztályban is fontos, hogy az ember felkeltse az érdeklődést az adott téma iránt, de teljesen mások az eszközök. Nekem nem egyszer kell belépjek az osztályba, hanem hétről hétre megjelenek, együtt dolgozunk. Ez nagyon más. Mint írtam rövid ideje, 2 éve tanítok, ezért kialakult stílusról és jól bevált eszközökről még nem tudok beszámolni. Amit ilyen rövid idő alatt elmondhatok magamról, hogy igyekszem változatosan tanítani.
    Hogyan fogadják a mai, digitális világban élő és abban szocializálódó gyerekek a tudás átadását tőled?
    Az előadásomban is szó volt a motiváció kérdéséről. Ez nekem nagyon sokáig, mint született képesség lebegett a szemem előtt, ami vagy megvan vagy nincs. Aztán valami művészetként tekintettem rá. Aztán Ollé János egy egyetemi levelezős pedagógus hallgatóknak készített videójában mesélt a pedagógia törvényeiről. Az egyik pont a motiváció kérdését tárgyalta. Szerinte a motivációs szint emelésének a törvénye a következő:
    ha a tananyagot úgy dolgozom fel a tanulókkal, hogy azok közben valamilyen tevékenységben vesznek részt (tehát nem csak a padban ülnek, arccal a tanár felé), akkor az az anyag egy élményhez fog kapcsolódni. A tevékenység, cselekvés során mutatott teljesítményt ezután valamilyen módon megerősítem.
    Itt fontos, hogy nem csak a tanulmányi eredmény számít szerintem. Ha valaki például remekül fogta össze a csapatot, vagy segített a másiknak kérés nélkül, akkor ezek a más jellegű teljesítmények is megerősíthetők. Na már most az adott tananyag egy élményhez és egy sikerélményhez is kapcsolódik, így ezt a tudást ezek segítségével sokkal könnyebb lesz a későbbiekben előhívni, és a következő órán már egy magasabb motivációs szintről tudom indítani az órát. Ez azért nagy odafigyelést és rutint igényel tőlem, ami még hiányzik sokszor sajnos.
    A másik kérdés, hogy hogyan tudom megtartani a figyelmüket? Szerintem nagyon fontos ebből a szempontból, hogy hogyan kezdődik egy óra. Egy ideje már minden órámat igyekszem koncentrációs gyakorlatokkal kezdeni. Ez ugyan időt vesz el az órából, de úgy látom, hogy később többszörösen jön vissza. Ha az elején megvan a koncentráció utána sokkal könnyebb azt megtartani.
    Hol képzed magad, milyen eszközök váltak be nálad a felfedezéshez?
    Rengeteget járok táborokba. Van, hogy én táborozok, és van hogy én táboroztatok.
    Megvan a táboroknak az a hihetetlen előnye, hogy itt nagyon töményen vagyunk együtt tanárok, gyerekek, trénerek, önkéntesek. Annyi minden történik rövid idő alatt, ami iskolában egy egész évben.
    Ráadásul ezek a helyzetek nagyon direktek, és kikerülhetetlenek, muszáj azonnal reagálni. Ilynenkor másoktól rengeteg trükköt, módszert vagy épp játékot tanulok el. Nem beszélve, hogy itt egy személyesebb hangvételt tud az ember megütni a másikkal, és nem csak a kémiáról beszélgetni.Emellett próbálom követni az angol és a német jó gyakorlatokat, tankönyveket, módszereket.
    Van egy egyre jobban terjedő nézet, miszerint a pedagógusok úgy tanítják a mai diákokat, ahogyan ők tanultak anno.Te hogyan határoznád meg a szakmai pályafutásod ezen elemét?
    Ehhez hozzátenném még, hogy nem csak úgy tanítanak, ahogy őket tanították, hanem sok esetben pont ellenkezőleg. A negatív példa is nagyon erős tud lenni. Mindkét eset jellemző rám is.
    Sokszor észre veszem magamon, hogy egy-egy megoldásom, vagy viselkedésem egy helyzetben hasonlít volt tanáraiméra. Bár az utóbbi időben azt is látom magamon, hogy kipróbálok egy-egy tőlük lopott módszert és nem jön be úgy, mint anno nekik. Valahogy így fog kialakulni azt hiszem a saját stílusom is.
    Hogyan látod a mai diákok digitális felkészültségét?
    Én is osztom azt a nézetet, hogy annak ellenére, hogy a „mai” gyerekek rengeteg kütyüt használnak, komolyabban nem értenek hozzá. Játszanak vele, beszélgetnek, ráírnak egymásra, de ha találkoznak egy adott játékon/appon kívüli problémával, nem tudják használni az eszközt a megoldáshoz. Őszintén nem látok megoldást erre.
    Kamaszként azt gondoltam, hogy akinek az óráján telefonoznak a diákok, annak az órája nem elég érdekes. Ma már azt gondolom, hogy két nagyon különböző liga találkozik az osztályteremben.
    A telefon eszméletlen gyorsasággal jelez vissza a gyerekeknek, hogy mi történik. Egy játék során kis lépésekkel lehet nagy eredményeket elérni. Ha posztolok valamit perceken belül jön a válasz, a visszajelzés, hogy milyen a kép, videó. Ehhez képest egy tanóra nagyobb időléptékekkel dolgozik. Lehet, hogy az adott iskolai órán nem is áll össze a gyerekek fejében az adott anyag, lehet, hogy csak otthon esik le neki az adott feladat megoldása.
    Na most ha az embernek választania kell, hogy gyorsan vagy lassan kapjon információt a teljesítményéről, vagy hogy ugyanazért figyelemért, visszajelzésért kicsit kell csak dolgozni, vagy több órát, akkor könnyen elcsábulhat az előbbi irányába.
    Egy terápiás kutya is színesíti a mindennapjaidat, akár az iskolába is beviheted. Hogyan kell azt elképzelni, mit csinál egy kutya az iskolában?
    Igen, van egy terápiás tanuló kutyám, Tipli. Még nem vizsgázott le, ezért nem tudom mindig magammal vinni, de ha velem van nagy az öröm a suliban. Nem végzünk még foglalkozásokat, de így is rengeteg jó tapasztalatom van. Vannak nehezen koncentráló gyerekek az osztályokban, ahol tanítok. Ha esetleg ezek a gyerekek elvesztik a fonalat, vagy kicsit sok nekik az óra, akkor sokszor Tiplit simogatják, kicsit megnyugszanak, és ezzel még az órát sem zavarják.
    Tartottam már természetismeret órát a ragadozókról, farkasokról, ahol szintén a tacskóm volt a példa állat, de nyelvtanból, volt már tulajdonnevekre példa, és angolon kicsiknek ő volt az alanya a mondatoknak.
    Ha levizsgázunk jövőre, akkor már mint terápiás kutya és felvezetője mehetünk a legkülönbözőbb betegségekkel küzdő gyerekekhez kórházakba, intézetekbe, iskolákba. Az autizmustól kezdve, a nehezen megszólaló gyerekekig rengeteg mindenben segíthet egy kutya. Ahogy én látom, sokkal felszabadultabban viselkednek kutyákkal a gyerekek. Nincsenek meg azok a gátak, mint egy felnőttel szemben, illetve ha még is vannak félelmek a kutyáktól, akkor is pár közös feladat, és ezek leomlanak.
     
    A digitális felkészültség része az online történetmesélés képessége. A vlogok, a videók, a videócsatornák kiváló lehetőséget biztosítanak ehhez, de vajon értik-e már a srácok a feladatot?
    Követek több vlogot, és az osztályomban is figyelem ki kit követ, amiket aztán otthon igyekszem megnézni. Azt látom, hogy a kortársaik, vagy akár az idősebb vloggerek is, nem használják ki a lehetőségeket, amit a videó nyújt.
    Azt látom, hogy sokszor a gyerekek már szóban sem tudnak elmesélni nekem egy rövid történetet, ami velük történt meg. Nem használnak egész mondatokat, nem érzik a hangsúlyokat, vagy hogy mitől is érthető egy idegen számára az adott sztori, amiről mesél.
    Ilyen alapokkal kezdenek neki a videózásnak. Megvan a téma, indítja a felvételt, és teszik is ki YouTube-ra. Miközben már egy írásbeli fogalmazáshoz is sokkal több előkészület kell.
    Azt gondolom, hogy egy multimédiás eszköz sokkal több tervezést igényel. Ahhoz, hogy egy videó jól sikerüljön a storyboard-tól kezdve, a fényeken át, a vágásig mindennel rengeteget kell melózni. Úgy látom, hogy egy-egy videó elkészítésénél ezeket meg szeretnék spórolni, amit viszont ha jó, sikeres végeredményt szeretnénk látni, nem lehet szerintem.
    A nyáron induló vlogger táborban Veled is lehet találkozni, táborvezetőként , gratulálok! Miként határozod meg a vlogger tábor feladatát, miért érdemes jönniük a diákoknak?
    Az előzőekhez kapcsolódva, abban bízom, hogy egyrészt a már befutott vloggerek is mesélnek majd egy-egy rész felvételéről és az azzal járó munkáról. Nagyon fontos lenne, ha megtapasztalnák, hogy érdemes egy dologgal sokat foglalkozni, teljesen más érzés egy ilyenért besöpörni az elismeréseket. Máskülönben ez a készség-együttes:
    • a komplex gondolkodás,
    • a tervezés,
    • a sűrítés az élet más területein legalább ennyire fontos.

    Nem akarok példaként állásinterjúkat, iskolai feleléseket és egyéb, életből vett példákat előhozni, de a jövőben szerintem ez lesz az egyik legfontosabb  készség. És ehhez a videókészítés nagyon jó belépő. Aki el tudja monadni a gondolatait egy játékról, filmről, stb. 4-5 percben és az igényes, és másokat is érdekel, annak nyert ügye lesz élet számos területén. És itt most nem csak a játékokra és filmekre gondolok értelemszerűen.

    Mik a terveid a nyári táborban és az iskolai életed más területén ?
    Szeretném ebben a lényeglátásban, fókuszálásban segíteni a táborozóinkat. Nem hiszem, hogy ez könyvekből, YouTube-ról tanulható. Sokszor meg kell próbálni és csiszolgatni kell, ezért nagyon fontos a környezet visszajelzése. Egy tábori környezetben erre hatványozottabban van lehetőség.
    Konkrét terveim nem nagyon vannak. Szeretnék minél többet tanítani, hogy fejlődhessek, táborozni a nyáron, és jövőre minél többet terápiázni majd a kutyámmal.
    Előző cikkDeutsch mit Comics – könyvbemutató és díjkiosztás
    Következő cikk5 működő ötlet- kezdő, ifjú és örökifjú filmkészítőknek