Kezdőlap határtalanul

Az első pun háborútól, az ementáli sajtig – Horváth Ádám a II. Digitális Pedagógiai Műhelyen tartott előadásának beszámolója

A digitalizáció nemcsak a pedagógia eszközrendszerét változtatja meg, hanem a teljes tanulás-tanítási kontextust. Mit tehet a pedagógus? Mire kell felkészítenie a gyermekeket? Mit tudunk nyújtani a tanulóknak, aminek hasznát veszik még pár év múlva is? Horváth Ádám a II. Digitális Pedagógiai Műhelyen tartott "Mi a digitális pedagógia lényege, ha nem az eszközhasználat?" című előadásának részletes bemutatása következik.

Mit keres a robot a színpadon?

Horváth Ádám a II. Digitális Pedagógiai Műhelyen Jiboval a robottal adott elő. Utóbbiról kiderült, hogy sok szempontból összehasonlítható ugyan egy pedagógussal, de például van benne beépített wifi, és lényegesen olcsóbb is, mint a humán erőforrás. Mégsem kell attól tartanunk, hogy holnaptól robotok fognak állni a katedrán.

Horváth Ádám és Jibo a robot, Fotó: Modern Iskola

Nem véletlen, hogy az itt tárgyalt előadást sem Jibo tartotta egyedül, Horváth Ádám nélkül egészen biztosan nem alakult volna ki az az előadást követő izgalmas szakmai beszélgetés, amit a DPMK (Digitális Pedagógiai Módszertani Központ) divízióvezetője által bemutatott pedagógiai összefüggések motiváltak. Az előadás kulcskérdése volt, hogy mit keres a robot a színpadon, vagyis hogyan lehet pedagógiai környezetben digitális eszközökkel digitális pedagógiai módszertani célokat megvalósítani.

 

Az innováció nem a születési év függvénye
“Mindenki, aki idén 2018-ban végzett a középiskolában 18 évesen, ebben az évszázadban született. Mindenki, aki őket tanítja, az előző évszázadban (sőt igazából az előző évezredben). Mindenki, aki 2018-ban érettségizik, 9 évvel fiatalabb, mint a World Wide Web, 7 évvel fiatalabb, mint a Pentium és 2 évvel fiatalabb, mint a Google”

– hívta fel a figyelmet a jelen korunk pedagógiatörténeti változásait meghatározó összefüggésre Horváth Ádám. A mai pedagógusoknak úgy kell digitális tudást átadni, hogy ők maguk is felnőttkorban sajátították el mindazt. Ugyanakkor ez nem jelent szükségszerű hátrányt a pedagógusokra nézve.

„Mindenki, aki 2018-ban érettségizik, 9 évvel fiatalabb, mint a World Wide Web.” Fotó: Modern Iskola
“A Digitális Témahéten résztvevő pedagógusok átlagéletkora 2018-ban 48,5 év volt, ami azt jelenti, hogy innováció szempontjából semmilyen különbség nincs, a fiatalabb és az idősebb generációk pedagógusai között.”

– tette hozzá Horváth Ádám.

 

Mit tudunk nyújtani a tanulóknak?

A gazdasági világválság idején (2008 környékén) a rutin manuális fizikai munka és a rutin manuális kognitív munka iránti piaci igény oly mértékben kezdett csökkenni, hogy ma már tudjuk, soha nem fogja elérni a válság előtti szintet. Mindeközben folyamatosan nő a nem rutin tevékenységek iránti igény a munkaerőpiacon. Olyan diákokat kell tehát nevelnünk, akik nem rutin tevékenységeket végeznek majd, hanem  egy olyan munkakörnyezetben, amiben robotokkal, számítógépekkel és mesterséges intelligenciákkal, gépi tanulással ellátott rendszerekkel kell együttműködniük, és mindehhez és természetesen humán szakemberekkel és mesteremberekkel is kooperálnak. Ebben a közegben szükséges lesz egyfajta nyelvi kontextus ismerete, ami adott esetben a programozás, algoritmikus gondolkodás nyelve. Azon munkakörök többsége, amelyekre ezidáig az oktatás felkészített, megszűnik.

 

A digitális gazdaság terjedése

A telekommunikáció, a média és a bankok terén már gyakorlatilag nincs olyan munkakör, ahol ne egy számítógép mögött dolgozna a munkavállaló. Az autóiparban ma már egy középkategóriás autó árának nagy részét az informatikai és elektronikai megoldások költsége teszi ki. Egy Audi esetében ez 50%, míg egy Teslánál még ennél is több. Ez az ár-érték arányon belüli változás tovább fog folytatódni.

„Hatalmas fejlődési lehetőség előtt állunk.” Fotó: Modern Iskola

A mezőgazdaság a kereskedelem és az oktatás továbbra is az egyik legkevésbé digitalizált területek közé tartozik, ez azt mutatja, hogy hatalmas fejlődési lehetőség előtt állunk. Fontos kiemelni, hogy Horváth Ádám előadása szerint az informatika a különböző ágazatokban nem felülír, lerombol, hanem hatékonyabbá tesz. Nem mindent lehet digitalizálni és nem is kell mindent digitalizálni.

 

Elrettentő számok
“Hazánkban a PISA-felmérések alapján a diákok 60%-a gyakorlatilag a digitális írástudatlanság kategóriájába esik. Hogyan lehet ez?” – tette fel a kérdést a DPMK divízióvezetője. “Úgy, hogy a mobiltelefon és a Facebook  használat ismerete nem azonos a digitális írástudással, nem azonos azzal a digitális kompetenciával, amire a diákoknak majd szüksége lesz a munkaerőpiacon.”

A digitális eszközökön történő információkeresés és értő feldolgozás, a médiatudatosság olyan kompetenciákat igényelnek, amelyek önmagában a Facebook-használattal nem érhetőek el, de a gyermekek a szülőktől sem tudják megtanulni. Óriási felelősség hárul a köznevelési rendszerre, hiszen ez az egyetlen olyan fórum, ahol a fiatalok úgy tudják megszerezni ezeket a kompetenciákat, hogy az az értő használatot segítse.

 

Okosabb vagy, mint a Google- fordító?

A számítógépek az OECD államok átlagában felállított 1-5-ös skálán 3-4-es szinten (tehát “közepesnél” jobban) teljesítenének az olvasás-szövegértési feladatokban. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki az átlagosnál rosszabb szintet éri el, a munkaerőpiacon helyettesíthető egy egyszerű számítógéppel.

 

Sikertelen digitalizáció?

Horváth Ádám bemutatta az OECD PISA vizsgálatok kapcsán Andreas Schleicher által publikált azon ábrát is, ami azt szemlélteti, hogy hiába növeljük a digitális technológia használatát az oktatási rendszeren belül, ezzel effektíve csökkentjük a diákok eredményességét. Ennek kapcsán Horváth Ádám hangsúlyozta, hogy az okok a használat mikéntjében keresendőek: a pedagógiai célt nem az valósítja meg, ha több számítógépet használunk, de hagyományos, frontális módszertannal.

“Ha minden egyes gyermek előtt ugyanaz az információ van és azt mindegyikőjüknek ugyanúgy kell feldolgozniuk, csak éppen számítógépen teszik mindezt, akkor drágábbá tettünk egy egyszerű eszközökkel megvalósítható klasszikus pedagógiai folyamatot.”

– mondta.

 

Egy pékség története

Horváth Ádám egy pékség történetén keresztül mutatta be a digitalizáció útját, az elektromos áram bevezetésétől egészen a robotizációig. Kiemelte, hogy a szóban forgó pékségben habár manapság a termékek előállítása egy robot segítségével történik, a tésztát továbbra is a péknek kell meghatároznia, ettől lesz ízletes.

„A tésztát továbbra is a péknek kell meghatároznia.” Fotó: Modern Iskola
“Ez egy fontos analógia a pedagógia vonatkozásában: a gép csak azt a mozdulatot váltja ki amivel meg kell gömbölyíteni a zsömlét és ezt a mozdulatot is egy ember tanította meg a gépnek.”

– mondta.

 

Mikor volt az első pun háború?

A fentiekkel Horváth Ádám előadása eljutott egyik legjelentősebb pontjához, vagyis ahhoz, hogy kiderüljön végre, mit is keres Jibo a színpadon.

Egy keresőmotor segítségével pár másodperc alatt választ kaphatunk. Fotó: Modern Iskola

“Mikor volt az első pun háború?” – tette fel a kérdést Ádám Jibo-nak, aki egész pontosan nem tudott válaszolni, bár a témában adott néhány hasznos, egyéb információt. Végül pár másodperc alatt mégis választ kaptunk a kérdésre, egy keresőmotor segítségével.

“Mégis csalás volt ez a részemről, – mondta Horváth Ádám – hiszen tudtam, hogy volt pun háború és tudtam, hogy több is volt belőle. Fel tudtam tenni egy értelmes kérdést, amire egy internetes keresőrendszer elő tudott bányászni egy adatot. Kontextus nélkül azonban ennek a tudásnak nem sok jelentősége van”

 

Kontextusteremtési képesség
“Arról nagyon keveset tanulunk az iskolában, hogy maga ez a nemzetek közötti konfliktus (a rómaiak terjeszkedése) milyen feszültséget jelentett és milyen típusú migrációt indított el a térségben.”

– folytatta Horváth Ádám. Pedig napjainkban sokkal nagyobb jelentősége van annak a kontextusteremtési képességnek, amelyhez az információk csak hátteret szolgáltatnak. Aránytalanul nagy az az erőfeszítés, amivel egyes információ elemeket próbálunk átadni a diákoknak, illetve az az energia és idő amit nekik abba kell fektetni, hogy ezt megjegyezzék és visszaadják. Ennél hasznosabb volna, ha a kontextus lényegét próbálnánk megértetni és utána pedig megtanítanánk, hogy a kiegészítő információkat (mint például hogy mikor is volt pontosan az adott háború) hogyan találja meg az interneten.

 

“Kitanítjuk a gyermekből a kíváncsiságot”?

A fenti idézetet nem Horváth Ádám, hanem az általa is idézett Ken Robinson mondta 2006-os TED előadásában.

A megosztó gondolatból kiindulva Horváth Ádám bemutatta, mik azok az alapkészségek, amikkel támogatnunk kellene a diákok kíváncsiságának megőrzését és az életben való boldogulásukat.

Mit várunk a tanulótól? Fotó: Modern Iskola
  • Rendelkezzen magas szintű alapkészségekkel(pl. olvasás, szövegértés)!
  • Legyen kíváncsi!
  • Legyen kritikus!
  • Képes legyen prezentálni!
  • Tudjon csoportban dolgozni!
  • Legyen büszke!
  • Tanulás közben gyűjtsön minél több ismeretet!

Ehhez képest mindaz, amit az iskolában várunk a tanulóktól, a fentieknek merőben ellentmond.

  • Ne beszéljen másokkal!
  • A megadott instrukciókat kövesse!
  • Adott információforrást használjon!
  • Önállóan dolgozzon!
  • Ne más tudására támaszkodjon!

Ezek nagyon fontos különbségek, amik ha nincsenek “helyrehozva”, a diákok segítség nélkül érkeznek a munkaerőpiacra iskolai éveik befejeztével. Ugyanakkor Horváth Ádám hangsúlyozta, hogy a munkaerőpiac által diktált alapkészségek igenis segíthetőek a köznevelési szituáción belül is!

“Ha néha-néha megjelenik a csoportmunka, feladatmegosztás, rotáció a gyerekek között, az már fel tudja őket készíteni a munkaerőpiac világára, – mondta, hozzátéve hogy – a memorizálás jelentősen növeli a megoldás esélyét, de minél összetettebb a probléma, annál kevésbé hatékony segítséget nyújt a megoldásában.”

 

Nem ez az első információs forradalom

Horváth Ádám bemutatta, hogy olyan információs forradalomra, pedagógiai eszközök fejlődéséből fakadó pedagógiatörténeti váltásra, amilyen jelenleg zajlik, korábban is volt már példa.

A palatáblára való áttérés, Fotó: Modern Iskola

A 18. században a palatáblára való áttérés alapjaiban változtatta meg a pedagógiai módszerekről történő gondolkodást. Hasonló léptékváltás zajlik a pedagógiai módszerekben és eszközökben jelenleg is.

 

Dán modell, együtt a sokféleségben

Ezt követően Horváth Ádám megosztotta egy dán iskolában (a LEGO egyik mintaiskolájában) szerzett tapasztalatait:

“- Milyen óra van? – kérdeztük az intézményvezetőt.
“- Melyik gyereknek?” – válaszolta.

A bemutatott tanulási térben több különböző tanulócsoport, több különböző feladatot ellátó diákjai vesznek részt. Az egész tanulási folyamat fel van osztva különböző szakaszokra, amiben a gyermekek feladatai és szerepei állandóan változnak, mégis egy feladat megoldásában nincsen két különböző gyerek, aki ugyanazt a dolgot csinálná. Csak akkor érnek el eredményt, ha minden gyerek együtt dolgozik, máskülönben nem tudják befejezni.

 

Innováció – az árral szemben

A dán modell tanulsága a tanárok munkájára is érdekes fényt vet. A projektben dolgozó pedagógusoknak 4-5 év volt összerakni azt a feladatstruktúrát, amiben jelenleg az iskola pedagógiai modellje működni tud. Rendkívül nehéz időszakként élték meg a tervezés éveit, mert tapasztalatok nélkül önállóan kellett felépíteniük egy új rendszert.

“Fontos, hogy a pedagógusok közösségben dolgozzanak és megosszák ezt a terhet egymással, ne váljanak ki az innovatív pedagógusok. Aki innovatív, az ne azt érezze, hogy árral szemben úszva, a családjától, szabadidejéből lopott idő, pénz és erőforrások árán tud csak innovatív maradni, miközben a többi tanár és a szülők akaratával szemben cselekszik.”

– hangsúlyozta Horváth Ádám, kiemelve, hogy a megújulásra kész pedagógusok plusz munkáját valamilyen formában elismertté kell tenni.

 

A titrálás és az ementáli sajt kapcsolata

Végül Salman Khan ementáli sajt példájának segítségével mutatott be Horváth Ádám az adaptív oktatás egyik fontos tanulságát.

Salman Khan elmélete szerint a tanulói tudásban lyukak alakulnak ki mint a sajtban. Ezt az alaptézist tovább gondolva Horváth Ádám a titráláson (leegyszerűsítve: a savak és lúgok semlegesítésének kiszámítási módja), mint iskolai feladaton keresztül hívta fel hallgatósága figyelmét egy fontos pedagógiai tapasztalatra:

Titrálás és ementáli sajt, Fotó: Modern Iskola
“Ha a titrálási feladatot valaki nem tudja megoldani, akkor titrálásból egyest kap. Nem biztos azonban hogy kiderül, hogy a százalékszámítási képesség, vagy a titrálás képletének ismerete hiányzott a sikeres megoldáshoz.

– hívta fel a figyelmet a gyakori pedagógiai problémára Horváth Ádám. – Az oktatás folyamata lényegesen hatékonyabb, ha kiderítjük, konkrétan milyen ismeret, vagy képesség hiánya okozta a diák esetleges rossz eredményét.

 

A beszámolót Horváth Ádám előadása alapján Eriksson Zsófia készítette.

 

Előző cikkKik járnak könyvtárba?
Következő cikkMiért ilyen vonzóak az álhírek? A Könyvkultúra könyvajánlója