Ön ír pedagógusként blogot? Miről? Kinek? Honnan van rá idő? Mire lesz jó? Nem veszélyes, ha mindent leírunk? Néhány kérdés, tévhit és persze válasz a pedagógusok által írt blogokról. Nemrég olvasóink jelezhették a Modern Iskola szavazásán, hogy mennyien írnak blogot, vagyis online naplót, pedagógusként. A számos érdeklődő kedvéért egy pedagógus-blogger, dr. Ujhelyiné Szeverényi Irma, utazó gyógypedagógus mutatja be saját pedagógus-blog írásának kezdeti és haladó lépéseit, a blog portfólióval való kapcsolatát, a kétségeit, az őt ért értetlen kérdéseket és az azokra adott válaszokat.
„Hogyan kezdtem hozzá?
Régtől fogva szerettem gondolataimat írott formában megjeleníteni. Édesapám felismerte bennem ezt a készséget, így, biztatására fiatalkorom éveiben széles kiterjedésű, nagy családunk krónikása lettem. Ez annyit jelentett, hogy a sok-sok eseményt, amely közöttünk történt, krónikákba fűzve írtam le. Így szinte egy kis élő közösséget alkotva mindenki tudott minden történésről személyes jelenlét hiányában is.
Az évek során az események sodrásában ez a kedvelt tevékenységem abbamaradt.
Az idő során gyógypedagógus lettem, s egy napon beiratkoztam a „Web 2.0 és az e-learning pedagógiai lehetőségei” című kurzusra az élethosszig tartó tanulás jegyében.
Ez éppen öt esztendeje történt. Farkas Robi volt a tutorunk, aki kedvességével, segítőkészségével becsalogatott az IKT világ rejtelmeibe. A képzés egyik kötelező teljesítendő feladata a blog készítése volt. Számomra akkor egy gyökerekre épülő új világ született. Megismerve ugyanis a blog műfaját, annak stílusjegyeit, „krónikási vénám” azonnal dobogni kezdett. Nem kötelességnek, hanem egy örömteli lehetőségnek fogadtam el, hogy blogot készítsek. Sokszor, sok helyen kifejeztem már hálámat, hogy Robi mekkora segítségem volt, hogy miként is bánjak az új technikai eszközökkel. Sőt ezen felül – olvasva első bejegyzéseimet – inspirált pozitív megerősítésekkel. Egy idő után pedig ő javasolta, hogy legyen szakmai blogomnak Facebook oldala. Három IKT alapú képzés volt, amit az ő tutori vezetésével végeztem el e-learning alapon a PROMT-G Számítástechnikai Oktatóközpont égisze alatt.
Visszatérve a blog születésére, nem volt kis gondom, hogy mi is legyen a címe. Ekkor már gyakorló gyógypedagógus voltam egy szegregált intézményben, ahol halmozottan súlyos gyermekek osztályfőnökeként tanítottam egy 1-3-4-es összevonású osztályban. Ott fedeztem fel azt, hogy mekkora segítség lehet az IKT a súlyos akadályokkal küzdő gyermekek oktatásában, nevelésében. Akkor, amikor szomorú arcuk vidámra fordult egy-egy számítógépes környezetben megoldott feladatok során, fogalmazódott meg bennem, hogy ez nem más, mint az örömpedagógia megvalósulása. Nem kellett tehát sokat gondolkodnom blogom címén, hiszen – ahogyan szoktuk mondani: „a téma az utcán hevert”…
S már írtam is a címet, amely természetesen az Örömpedagógia lett.
Igyekeztem összesűrítve leírni addigi tapasztalataimat, gyakorlatomat, hogy eseménynaplóm teljes legyen. Első bejegyzésemben a Varázsbetű oktatóprogram jól bevált alkalmazásáról írtam, s itt indult el modern korunk krónikási szerepe, azaz elkötelezetten blogger-pedagógus lettem.
Fotó: Képernyőkép a blogról: A Varázsbetű varázslatos világa
Immár ötödik éve, hogy gyűjtöm tapasztalataimat Örömpedagógia blogomban.
Kinek van erre ideje?
Jogosan felvetődhet a kérdés pedagógustársaim részéről: kinek van ma erre ideje? Hát még a kötelezően kiszabott feladatainkat sem tudjuk elvégezni adott esetben! Most még ezen felül kinek van ereje, energiája posztokat írni blogjában! Igen, sokszor én is így voltam, vagyok ezzel. S itt van az a pont, amikor segít a sokat emlegette belső motiváció… Ezt senkire ráerőszakolni nem lehet. S valóban nem is mindenki bír írói késztetésekkel. Viszont nagy előny lehet egy e-portfólió készítésénél az, ha valaki szakmai blogot vezet, hiszen ott már szépen sorolnak az események, történések, amiket csak át kell vinnünk a hivatalos e-portfólió keretrendszerébe. Kérdés is, nevezetesen, hogy egy szakmai blog vezetése nem jár anyagi haszonnal, nekünk pedig pótolnunk kell külön munkával szűkös anyagi kereteinket. Igen, viszont mindegyikőnknek azért vannak kedvelt időtöltései, netán hobbijai, amikre azért csak-csak szoktunk időt szakítani. Én ilyen hobbi-szinten vezetgetem, szerkesztgetem blogomat. Nem mondom, hogy napi rendszerességgel, hiszen vannak időszakok, amikor körmömre ég a munka, mert olyan gyorsan követik egymást a rögzítendő események, gyakorlatok. Ilyenkor Rainlendar naptáromban csak címszavakat írok a Tennivalók fül alá, hogy milyen bejegyzéseket kell megtennem, hogy semmi lényeges ne maradjon el.
Mi a hasznod ebből az egészből?
S felvetődhet egy újabb kérdés: „mi a hasznod ebből az egészből?”.
Röviden a válaszom, hogy örömömet lelem benne. Összehasonlítva ifjúkorom krónikási eszközrendszerével mai lehetőségeimet, hatalmas távlatok nyílhattak meg az internet segítségével.
Ahogyan említeni szoktuk: az idő- és a távolság határait átívelő módon bárkivel kapcsolatba kerülhetek.
Bár nincs sok ezres követője blogomnak, de az a lassan 500-at elérő kis Csapat – hiszem, tudom – szíves olvasója beszámolóimnak. Külön élményt jelent pedig az, amikor egy-egy offline esemény során személyesen is megismerkedhetek valakivel online ismeretségünk következményeképpen.
Többször, több helyen is hivatkoztam neveltetésemre, így most is megteszem: Édes Szüleim az anyatejjel együtt táplálták belénk az igazi, nemes, emberi értékeket, így többek között azt, hogy minden közhaszonra adatik. S hogy jobb adni, mint kapni. Természetesen ebben a pénzorientált, elanyagiasult, értékeket vesztett világunkban ki tarja ezt manapság „aranymondásnak”?!
Ha nem is könnyű pisztráng módon úszni szembe az árral, ámde kiváltságos helyzetbe kerül az, aki képes legyőzni önmagát , és felülkerekedik a közvélemény szaván. Nem fog megkevesedni ugyanis, sőt egyre gazdagabb lesz sok tekintetben.
Ma többször emlegetjük pedagógus körökben a közös tudásmegosztást. Igen, erről van szó egy blogger-pedagógus esetében is. Így lehet növekedni, sokasodni tudásban, emberi kapcsolatokban. Minél többen vagyunk ebben a szerepkörben, annál nagyobb mindegyikőnk lehetősége.
Végül annyit kívánok megjegyezni, hogy nem csupán altruista módon másoknak segítünk egy szakmai blog vezetésével, hanem önmagunk számára is egy fontos és hasznos dolog. Láthatjuk folyamatában eddigi munkánkat, fejlődésünket, ami további inspirációra serkent bennünket.
Digitális lábnyomot hagyni- hogyan?
Kicsit ijesztő, figyelmeztető jelleggel szoktuk emlegetni, hogy ha valamit felteszünk az internetre, az, mint digitális lábnyomunk ott is marad. De ez nem csak az elmarasztaló tartalmakra vonatkozik, hanem arra is, amikor jó, hasznos, mások előmenetelét segítő jellegű az, amit magunk mögött hagyunk.
S ha „pacsirta-énemmel”, hajnali óráimban „tollat ragadok” egy poszt megírása céljából ez belső motivációim egyike: ha küldetésem végére érek, talán lesz olyan embertársam, akinek írásommal segítője, bátorítója lehetek.
A szerző bemutatkozása:
Ujhelyiné Szeverényi Irma vagyok. Utazó gyógypedagógusként dolgozom Budapesten, a Zuglói Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben. Többségi általános iskolákba járok, ahol egyéni/kiscsoportos formában fejlesztem az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű diákokat. Kiemelt jelentőségűnek tartom a gyógyító pedagógia területén az IKT, azaz az infokommunikációs technológia alkalmazását. Olyan légkört kívánok megteremteni a gyermekek között, hogy ne kényszer legyen számukra a fejlesztő foglalkozás, hanem élmény. Egyszersmind, célom az örömpedagógia megvalósítása. Gyakorlatomat szakmai blogomban dokumentálom: http://szevirma.blogspot.hu/„
Kapcsolódó cikkeink:
Hogyan segíti a team-munkát az internet?
Gyógypedagógia és IKT- jó gyakorlatok 45 percben és azon túl
