Korábbi cikkünkben már volt szó a Mol MesterM -díjról. Interjú alanyunk az egyik díjazott, Jendrék Miklós, aki a váci Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium fizika tanára.
A fotón jobbról a második Jendrék Miklós. A kép kattintásra nagyobb méretben nyílik meg.
| „Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintettben, hogy a váci Boronkay diákjait taníthatom.” |
Számos díjat kapott már munkája elismeréseképpen, többek között 2014 októberében a „Színpadon a természettudomány” debreceni rendezvényén bemutatott fizika kísérletét jutalmazták egy fődíjjal. Most pedig itt a Mol elismerés. Milyen érzés az, hogy kevesebb, mint egy éven belül két díjat is magáénak tudhat?
A két díjat különválasztanám. A „Színpadon a természettudomány” nemzetközi fesztivált kétévente rendezik meg. A megmérettetést vállaló tanár nyújt be pályázatot. Annak eldöntése, hogy melyik produkciót találják méltónak a bemutatásra és díjazásra, az kizárólag a zsűrin múlik, Szerencsésnek mondhatom magam, mert két ízben neveztem erre a versenyre, és – a szakmai zsűri döntése alapján – mindkétszer képviselhettem a magyar csapatot: 2011-ben Koppenhágában, most pedig Londonban. Ezzel szemben a MestrM-díj nem egy konkrét eredmény vagy pályamunka elismerése. Ráadásul a díj elnyerésének alapfeltétele egy vagy több olyan diák felterjesztése, akiket a középiskolában szerzett ismeretek segítették az egyetemi tanulmányaikban, és jószívvel gondolnak egykori tanárukra. Nincs pontos kimutatásom, de átlagosan csak a Műszaki Egyetemen közel harminc tanítványom végzi sikeresen tanulmányait különböző szakokon. Ennek ellenére nagy meglepetés volt számomra ez a díj.
Ki vagy kik javasolták a MesterM-díjra?
Egyik nagyon kedves tanítványom, név szerint Harangozó Szilvia. Most diplomázott építészmérnökként. Annak idején nagyon jó volt a viszonyom azzal a középiskolai emelt szintű csoporttal, amelynek Szilvia volt az egyik szorgalmas tagja. Több diákkal azóta is tartom a kapcsolatot: időközönként személyesen is találkozunk. Ilyenkor beszámolnak örömükről, bánatukról, nehézségeikről, sikereikről.
Miért döntött úgy, hogy középiskolai fizikatanár lesz?
A felmenőim között, egészen az ükapámig, nagyon sok tanár volt. Ennek ellenére gyerekkoromban a katedra nem szerepelt a vágyaim között. A tanítás szépségeit az egyetemen, gyakorló tanítás közben fedeztem fel. S bár volt egypár év, amikor mással foglalkoztam, végül is a sors ezt a pályát jelölte ki számomra, és ezt egy percig sem bánom. Nem tudnék semmi mást elképzelni, ahol olyan jól érezném magam, mint az iskolában a fiatalok között.
| „A munkám sok tekintetben a hobbim is” |
A Mol csoport egyik alapelve, hogy a színvonalas egyetemi képzés egyik pillére, hogy a hallgatók megfelelő számban és megfelelő tudással érkezzenek. Mennyire tud ez megvalósulni Ön szerint?
Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintettben, hogy a váci Boronkay diákjait taníthatom. Az iskola jó híre nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy sok olyan fiatal jöjjön ide, akik érettségi után a továbbtanulást tűzték ki célul. Szép számmal vannak közöttük olyanok is, akik műszaki pályára készülnek. A fizika érettségit választók rendszerint magas pontszámokat érnek el, és jól boldogulnak a későbbiek során. Ugyanakkor nehezen tudjuk megértetni tanulóinkkal, hogy a műszaki- és, természettudományi életpályákban hatalmas lehetőségek rejlenek. Erőfeszítéseink ellenére sokan a könnyebbnek tűnő humán irányt részesítik előnyben.
2014-ben a Kutatók Éjszakáján megtartotta a Hangos kísérletek című előadását. Milyen eredményei voltak ennek? Azóta is tart előadásokat?
A rendezvény egyik különlegessége, hogy nem pályázati úton, hanem a szervezők meghívása alapján történt. Olyan kollégák kaptak felkérést, akik kiemelkedő szakmai tevékenységűkért korábban már Ericsson-díjban részesültek. Félórás kísérleti bemutatóval készültünk. A közönség szórakoztatása és a fizika népszerűsítése volt a cél.
Azóta tartottam bemutatókat a Fizikatanári Ankéton, a győri Kísérletbazáron és a Science on Stage fesztiválon Londonban. Időközben újabb felkérést kaptam az idei Kutatók Éjszakájára.
Mit szóltak a diákjai, amikor értesültek a díjról?
Nem volt különösebben téma, de aki értesült róla, az gratulált hozzá.
Mivel tudja inspirálni a diákjait, illetve iskolás korában Önt mivel ösztönözték?
Példamutatással. A munkám sok tekintetben a hobbim is. És ezt az érdeklődő diákok látják és értékelik. Ami engem illet, nem volt szükségem ösztönzésre. Érdeklődésem elég korán az elektronika irányába terelődött. A fizikaszak tűnt akkoriban a legjobb lehetőségnek ahhoz, hogy ezt a területet alaposabban megismerjem. A képzés ezen lényegesen túlmutatott, de ezt utólag már nem bántam meg.
Milyen IKT eszközöket használ órái során?
Főleg számítógépet és projektort. Minden osztálynak van internetes csoportja, ami a házi feladat feltöltésén kívül konzultációs- és egyéb megosztási lehetőségeket is kínál. Rengeteg – a fizika tanításában használható – okostelefon-alkalmazás létezik, mégis a hagyományos eszközök, egyszerű, átlátható kísérletek híve vagyok.
Mennyire tud teret engedni a kreativitásnak az órákon?
Előszeretettel használom a tanórákon az általam készített kísérleti eszközöket. Ezek egyik alapvető jellemzője, hogy újrahasznosított anyagok, alkatrészek felhasználásával készülnek. Például, az eltört üvegkancsó nyele optikai kábelként, vagy a teáskanna hangszóróként funkcionál. Az ötletek sokaságának nemcsak a környezettudatos szemlélet kialakításában, hanem a kreativitás fejlesztésében is jelentős a szerepe. Éppen ezért nem kedvelem a részletes alapossággal megtervezett eszközöket, készleteket. Ezek használatától nem várható a kreativitás fejlődése, sőt.
Mi lehet az oka annak, hogy kevesen választják a fizikát pályájuknak?
Szerintem, ennek több oka van. A fiatalok azt várják el tőlünk, felnőttektől, hogy pontosan vázoljuk fel a várható jövőjüket. A fizikusi végzettség olyan szerteágazó tevékenységre ad lehetőséget, hogy az nehezen körülírható. A kutatómunka szépségeit sem elég szavakkal elmondani. Túl nehéznek, bonyolultnak tartják a tantárgyat, inkább valami konkrétabbat, egyszerűbbet választanak. A másik ok, hogy központilag nem elég erős az ösztönzés. Egy pár évvel ezelőtt született egy döntés miszerint mindenki kötelezően tett volna érettségit valamely természetismereti tantárgyból. Ugrásszerűen megnőtt a fizika iránt érdeklődők száma. Egészen a rendelet visszavonásáig, amikor is a létszám ismét a felére csökkent. Probléma a jó fizikatanárok hiánya. Az alacsony érdeklődés miatt nagyon kevesen választják ezt a pályát.
Ön szerint hogyan lehetne emelni a színvonalát a középiskolai természettudományos oktatásnak?
Jó tanár, érdeklődő diák, kis létszám, nagy óraszám.
A kétszintű érettségi rendszer bevezetése előtt iskolánk minden tanulója sikeresen érettségizett fizikából. A mai gyerekek is képesek lennének rá, de nincsenek rákényszerítve. A diákságot tévesen értelmezett jogokkal ruházták fel, melyek alapján eldöntheti, hogy érdekli-e az adott tantárgy vagy sem, anélkül, hogy megismerné azt. Választási lehetőségüknél fogva nem a hasznosság elvét követik, hanem a könnyebb utat választják. Nem tudatosítják, hogy a matematikára meg a fizikára épül az összes többi természetismereti- és a műszaki tárgy Sokkal eredményesebb lenne a tanítás, ha kötelező volna az érettségi valamelyik természettudományi tárgyból. Másrészt, heti 26 órarendi órán kívül igen nehéz külön időt találni a tehetséggondozásra, a teherbírás véges voltáról nem is szólva.
Milyen további céljai vannak a szakmáján belül?
Folytatni szeretném a fizika népszerűsítését és a tehetséggondozást. Rengeteg új, megvalósításra váró ötletem van. Remélem, hogy a kollégák meg a diákság hasznára és örömére ezeket meg is fogom valósítani.
Az interjút készítette:
Frank Luca
Kapcsolódó cikkek:
MesterM-díj a MOL-tól- diákok jelölése alapján díjazták a pedagógusokat
Hogyan lehet a természettudományos tárgyakat megszeretettni? – MOL- MesterM-díjazott – 2. rész
