Kezdőlap jó példák

„Úgy érzem, a helyemen vagyok. -” tudását bővíti és meg is osztja – Novák Károly

Alsós tanítóból felsős nyelvtanár, majd digitális tananyagot kidolgozó mesterpedagógus, aki a Microsoft nemzetközi fórumán is képviselhette a kollégáit. A gyerekek rajonganak érte, ami valószínűleg nem az általa oktatott német nyelvnek szól, hanem személyének, amit az interjúban igyekszünk bemutatni. Novák Károly, "celebtanár" sorozatunk újabb tiszteletreméltó tagja, aki tanít, tanul, inspirál - a helyén van.

karolyKezdjük az elején: Hogyan tanult meg olvasni? Mi akart lenni gyerekkorában?

Sokat játszottunk iskolást a szomszéd nagylánnyal, az olvasás alapjait azt hiszem tőle tanultam meg, de az alsós tanító nénijeimre is szívesen emlékszem vissza, szóval az iskola is szerepet kaphatott benne, de erre olyan pontosan már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy mindig is tanítani akartam.

Német nyelvvel foglalkozik, pedig -Mark Twain óta tudjuk, hogy németül tanulni iszonyúan nehéz és logikátlan, küzdelmes feladat.:) Miért választotta ezt a nyelvet annak idején? Járt német nyelvterületen biztos, merre?

Közgazdasági szakközépiskolába jártam és ott a németes csoportba osztottak be, így viszonylag későn, csak 14 éves koromban kezdtem el a német nyelvet tanulni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlenül indult, egyáltalán nem tartoztam a jó németesek közé, sokat szenvedtem az elején a nyelvtannal. Viszont itt is szerencsém volt, mert nyelvtanárom (Kovács Vera) nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott velünk, így az érettségi és a nyelvvizsga megpróbáltatásai nem viseltek meg annyira. A Budai Tanítóképző Főiskolán már saját elhatározásomból választottam a német nyelvi szakkollégiumot, majd a második év után DAAD ösztöndíjjal két szemesztert a Klagenfurti Egyetemen hallgattam, ahol kortárs osztrák irodalommal foglalkoztam, és ebben témában írtam meg a szakdolgozatomat Ernst Jandl lírájáról.

Hogyan látja a német nyelv elfogadottságát és kedveltségét a gyerekek körében?

Kevésbé divatos, mint az angol, de hamar belátják a gyerekek is, hogy sokkal könnyebb német nyelvterületre eljutnunk, így nyaranta akár kézzelfogható haszna is lehet a nyelvtanulásuknak.

Hogyan tudja megszerettetni velük?

Igyekszem motiváló, illetve az iskola falain kívül is használható feladatokat adni nekik.

 

Tartja -e a kapcsolatot német anyanyelvű pedagógusokkal? Ha igen, mi jellemző rájuk, van -e nemzetiségükre jellemző szemléletbeli, hozzáállásbeli sajátosságuk, ami a tanításban jelentkezik?

Igen, van kapcsolatom német anyanyelvű kollégákkal. Gyakran az a sztereotípia, hogy a németek még mindig a poroszos oktatás hívei. Nyilván vannak sokan ilyenek is, azonban én olyan kollégákkal tartom a kapcsolatot, akik hasonló módon gondolkodnak, mint én, ezért ezt nem érzékelem.

 

Hogyan indult a pályája, miért lett tanár?

Ahogy már mondtam, mindig is tanítani akartam, viszont 14 évesen ritkán tudja egy gyerek meggyőzni a szüleit arról, hogy neki tényleg ez az életcélja, így tanácsukra hallgatva nem gimnáziumba mentem, hanem szakközépiskolába. Viszont hamar kiderült, hogy ez csak egy kis kitérő lesz (persze ennek is volt haszna, de erről majd később). Eredetileg magyartanár szerettem volna lenni, azonban a közgázos tudásom mellett esélyem sem volt bejutni magyar szakra, így kicsit megalkudva a lehetőségeimmel, a tanítóképző mellett döntöttem, amit egyáltalán nem bántam meg. Tudom, hogy Magyarországon a tanító (és óvodapedagógus) szakma (finoman szólva) nem nagy presztízsű, holott a kisgyerekekkel dolgozó pedagógusok fektetik le azokat az alapokat, amire a többiek később építeni tudnak. Így én büszkén mondom ma is, hogy tanító is vagyok (igaz már jó ideje nem dolgozom osztálytanítóként). Valahogy mindig szerencsém volt, és nagyon jó tanáraim voltak, ez is megerősített abban, hogy ezt a hivatást válasszam.

 Mik voltak pályáján a mérföldkövek és hol tart most?

Hogy hol tartok most? Ha a nyugdíjig hátralévő időre gondolok, akkor épp a felénél! 🙂

De a viccet félretéve, talán azt mondhatnám, hogy már belejöttem. A nehezebb napok után időnként elgondolkodom azon, hogy meddig tudja az ember ezt csinálni, mert hiába ennyi év tapasztalat, időnként van ez a „Jurassic Park-érzés”.

(Mindenki azt gondolja, hogy a tanítás olyan könnyű, mint sétálni a parkban. De a tanárok tudják, hogy az a ligetigazából a Jurassic  Park, tele a dinoszauruszok különféle változataival..A kép feliratai, a szerk.)

kép1

Viszont a mindennapi nehézségek ellenére én még mindig nagyon szeretek tanítani. Mérföldkövekként talán az iskolaváltást, és a további tanulmányaimat nevezném meg. Az első 9 évet egy kis Nógrád megyei falu összevont osztályokkal működő iskolájában töltöttem, ami ideális hely volt a pályakezdésre is. Berkenye egy csodálatos hely volt, még ma is sokszor álmodom, hogy visszaköltözünk oda.

Széplaki János fotója
Berkenye. Széplaki János fotója

Az iskolában csak alsósok voltak, a négy évfolyamon összesen körülbelül 30 gyerek. Rengeteg mindent ki lehetett próbálni, és sok szakmai kihívással is szembe nézhettem. Azonban úgy hozta a sors, hogy el kellett jönnünk onnan. Szerencsére több lehetőség közül választhattam, végül Ceglédbercel mellett döntöttem. És nem bántam meg. Nagy váltás volt számomra, hogy ide felsős nyelvtanárnak vettek fel, ami egész más munkát jelentett. Hamar belejöttem, és megszerettem ezt is. Azóta aztán elértem nagy vágyamat is: egy-egy osztályt elsőtől nyolcadik osztályig végig kísérhetek – alsóban nemzetiségi nyelvtanárként (ami heti 6 órát jelent), felsőben emellett osztályfőnökként is. Tavaly ballagott el az első ilyen osztályom, mondhatom, nem volt könnyű 8 év után elválni tőlük.

Sebestyén Beáta fotója
Sebestyén Beáta fotója

A további mérföldkövek talán az időközben megszerzett diplomáim lehetnek, amelyek mind abban segítettek, hogy a folyamatosan változó oktatási környezethez tudjak alkalmazkodni.

„Innováció a nyelvtanításban” címmel érhető el mesterprogramja megvalósítását dokumentáló kétnyelvű szakmai blogja. Mutassa be a mesterprogramot, kérjük, és a program megvalósulását, hol tart most és mi a cél?

A mesterprogram címe nagyjából leírja, hogy miről is lehet szó benne, talán annyiban részletezném, hogy az innováció az IKT eszközök tanórai felhasználására vonatkozik. A programot 5 évre kellett kidolgoznunk, ami azt jelenti, hogy elég sok bizonytalansági tényező van benne, például máris kiderült, hogy jövőre tankönyvet kell váltanom, ezért a programban konkrétan megnevezett taneszközhöz kidolgozandó digitális segédanyagok tartalmán biztos, hogy változtatnom kell. A programnak két fő pillére van, az egyik az, hogy az általam használt nyelvkönyvekhez dolgozok ki két webkettes alkalmazás segítéségével digitális segédanyagokat, a másik pedig az, hogy megpróbálom az IKT eszközök használatára épülő módszertant átadni az érdeklődő kollégáknak.

Kikkel dolgozik ebben, kérem, ha lehet, mutassa be őket?

Részt veszek egy közös mesterprogramban is, melyet egy oroszlányi kolléganő, Szamper Aranka koordinál. Mivel többnyire csak a virtuális térben futunk össze, személyesen csak Arankával és Ládiné Szabó Tünde egri tanító kollégával találkoztunk, a többiekkel Skype-on tartjuk a kapcsolatot. Nagyon jó, hogy mindannyian más iskolatípusban, más tárgyakat tanítunk, így több oldalról is meg tudjuk mutatni, hogyan lehet használni a tankockákat.

Mi a céljuk, hol tartanak a programmal?

Ennek a programnak az alapvető célja az, hogy lefordítsuk és terjesszük a LearningApps.org nevű alkalmazást. A fordítás elkészült és létrehoztunk egy magyar nyelvű segítő oldalt, a kockalapokat (www.kockalapok.hu ), ahol részletesebben meg lehet ismerni az alkalmazást és a közreműködőket is.

Mi a legnagyobb kihívás és mi a legnagyobb eredmény eddig ebben?

Kihívás talán az, hogy hogyan tudunk elterjeszteni IKT eszközök használatán alapuló módszertani ötleteket. Eddigi legnagyobb eredményünk, hogy a Facebook-on létrehozott TankocKApocs nevű önsegítő csoportunknak a november végén történt létrehozása óta közel 1500 tagja van.

Szeret utazni? Hol járt legutoljára?

Nem kifejezetten, inkább otthonülő típus vagyok. Mivel családi házban lakom, nagy kerttel, nekem elég az is, ha kiülök a teraszra és ott gyönyörködök az évről évre nagyobb fáinkban.

kép4

 

Mit jelent Önnek a közösségi média-használat és hogyan látja a pedagógus kollégáit (német, osztrák, magyar, vidéki, stb. viszonylatban?)

Nagyon jó lehetőséget az információcserére. Több olyan online pedagógusközösségnek is tagja vagyok, ahonnan sok segítséget kaptam már, és én is igyekszem a lehetőségeimhez képest segíteni a kollégáknak. Nem érzek különbséget a magyar és a német vagy angol nyelvű csoportok között, és szerintem az országon belül területi különbségek sincsenek. Épp az is a jó az online térben, hogy itt tényleg egyenrangúak tudunk lenni. Egy webináriumot ugyanúgy elér egy fővárosi kolléga, mint egy bármilyen távoli országrészben tanító. Persze az elérés minimális követelményeinek meg kell felelni, de ha ez megvan, tényleg eltűnhetnek a különbségek.

Mi jelenti a legnagyobb örömet a pályáján?

Mostanában minden nap az, amikor szünetben átbiciklizek a kisiskolába (intézményünk két épületből áll) és alig bírom letenni a biciklimet, mert az elsősök indiánokat megszégyenítő üvöltéssel rohannak és ölelnek meg, majd közlik, hogy már úgy hiányoztam, hiszen tegnap volt utoljára német óránk

Mi a kedvenc alkalmazása, programja?

A sok közül talán a Redmentát említeném. Igaz, hogy „hivatalos nagykövetként” többnyire mostanában a LearningApps-ről adok elő, de mégis a Redmentát érzem magamhoz legközelebb. Egyrészt azért, mert a két szimpatikus fiatal fejlesztő (Mérő Bálint és Bordás Ádám) bármikor elérhető és szívesen segít minden technikai problémában, így az alkalmazás használata abszolút zökkenőmentes tud lenni, másrészt azért, mert egy kicsit én is a sajátomnak érzem, mivel a német felület az én fordításom.

Nemrég Hatvanban megosztotta tudását a konferencia hallgatói között. Mi a terve ezzel a tudásmegosztással, folytatja?

Ez egyrészt kötelességem, mivel ezt is vállaltam a mesterprogramomban, másrészt viszont tényleg szívesen is csinálom. A blogolás igazából nem az én műfajom, viszont a közérdekű anyagaim nyilvánosságra hozásához egy számomra optimális felületet találtam, a docs.com oldalát.

Ön bekerült a négy kiválasztott pedagógus közé, aki képviselhette a hazai pedagógusokat Microsoft Innovatív Expert konferencián. Milyen érzéssel, felkészüléssel ment oda és mit adott Önnek ez a rendezvény és találkozó? Kikkel találkozott, fel tud idézni néhány elemet a rendezvényről?

Nagyon meglepődtem, amikor felhívtak a Microsofttól, hogy én lennék az egyik, aki részt vehet a rendezvényen. Hirtelen nem is értettem, hogy miért pont én, hiszen mintegy ötvenen vagyunk a Microsoft Innovatív Pedagógus Programban, mindenesetre már akkor nagy megtiszteltetésnek éreztem ezt a lehetőséget. Kicsit izgultam, mert igaz, hogy van angolos végzettségem is, de azért egy alsós angol szakkör megtartása és egy nemzetközi konferencián való szereplés nem egészen ugyanazokat a nyelvi kompetenciákat kívánja meg. Így aztán tele izgalommal mentem a konferenciára. Szerencsére már az első nap megnyugodtam, hogy az én angoltudásom teljesen megfelelő ezen a rendezvényen. A legjobban az fogott meg, hogy minden előadó az oktatás fontosságát hangsúlyozta. Anthony Salcito, a Microsoft alelnöke azzal kezdte igazán inspiráló előadását, hogy „azért vagyunk itt, hogy segítsünk a világ minden diákjának többet elérni”.kép5 És valóban ebben a szellemben zajlott a három nap. Érdekes előadásokon és műhelymunkákon vehettünk részt, illetve egy közös projektet készítettünk el, ahol egy Fülöp-szigeteki és egy grúz kolléganővel, illetve egy holland és egy bolgár kollégával dolgozhattam együtt. Az esetleges nyelvi vagy technikai problémák nem gátként, csak legyőzhető akadályként voltak jelen. Vigasztaló volt, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, mindenhol vannak problémák, hiányosságok, de az lebegett a szemünk előtt, hogy a lehetőségeinkhez képest hogyan lehet a legtöbbet kihozni a saját tanítási gyakorlatunkból. És ez a mi (sajátságosan magyar) gyakran siránkozásra hajlamos hozzáállásunkon sokat tud változtatni. Én egyébként is optimista típus vagyok, szóval engem megerősített az eddigi hozzáállásomban! kép6

A közös mesterprogamjuk honlapja a kockalapok.hu oldal.  Mire jók ezek az ún. Tankockák, hogyan lehet ezeket az oktatásban használni?

A tankockák gyakorlásra és formatív értékelésre alkalmas interaktív oktatójátékok. A fordítás során sokat gondolkodtunk azon, hogyan is magyaríthatnánk a „learning apps” kifejezést, és mivel a német nyelvű felületen a „Lernbausteine” (kb. tanulási építőkockák) elnevezést használják, a tanulás és az építőkocka szavakból alkottuk meg a tankockát, ami úgy tűnik, hogy könnyen átment a kollégák szóhasználatába. Hogy mire jók és hogyan lehet használni őket az oktatásban, arról természetesen oldalakat tudnék írni, mivel elhivatott használója és terjesztője vagyok a tankockáknak. Röviden talán úgy tudnám összefoglalni, hogy ez az eszköz sokoldalú és motiváló lehetőséget nyújt a gyerekeknek az önálló gyakorlásra, a kollégáknak pedig a sablonok használatával egyszerűen létrehozható segédanyagok készítésére ad lehetőséget.

 

Kérem, beszéljen a családjáról!

15 éve élek Ceglédbercelen. Négy gyermekem van. Nagy lányom már tanító néni, nagy fiam alkalmazott grafikát tanul, kisebbik fiam gimnazista és van egy kislányom is, bár szeptembertől már ő is iskolás lesz. Feleségem (akivel a már említett közgázban osztálytársak voltunk) szintén pedagógus, óvónőként dolgozik a szomszéd városban. Mióta a „nagyok” már nem laknak itthon, igazi ünnep számba megy, ha megint együtt az egész család, de hát ez az élet rendje, meg kell szokni, hogy felnőnek a gyerekek.

Hogyan látja, a gyerekek alsó tagozatos v. korábbi számítógép-használata árt v. használ a gyerekeknek? Egyes vélekedések szerint a gyereknek 12-14 éves korig csak a valósággal szabad kapcsolatba kerülniük, nem a virtuális valósággal. Ön hogy látja ezt?

Elég ambivalens ez a kérdés számomra. Alapvetően én is azzal értek egyet, hogy kisgyermekkorban nem a virtuális valóságot kell megismernie a gyereknek, hanem konkrét tapasztaláson keresztül, minden érzékét használva lépjen kapcsolatba az őt körülvevő világgal, ezen belül minél többet a természettel. Azonban képmutatás azt várni a gyerektől, hogy ne kerüljön kapcsolatba a digitális eszközökkel, miután azt látja, hogy mi is ezeket használjuk. Mivel a kisgyerekek először utánzással tanulnak, manapság nem csodálkozhatunk, ha egy papírdobozon érintőképernyő használatát imitáló mozdulatokat végez, ha tőlünk is ezt látja. Pedagógusként nagy felelősség, hogy megpróbáljuk megmutatni, hogy lehet egyensúlyt teremteni a valóságos és a virtuális világ között. Ebben a kérdésben kicsit régimódi vagyok, mert a digitális eszközhasználatot alapvetően az írásbeliséghez kötöm, mivel úgy gondolom, ha a gyermek már képes arra az absztrakcióra, hogy megtanuljon írni és olvasni, akkor már talán képes különbséget tenni a valóság és a virtuális világ között, ami azért elég fontos.

Van még terve a tanulásra? Mit  tanulna szívesen?

Hagyományos iskolai keretekben, vizsgákkal és az ezzel járó stresszel már nem szeretnék. Viszont nagy MOOC rajongó vagyok, folyamatosan tanulok. Jelenleg a Futurelearn hallgatok egy angol nyelvű diszlexiával kapcsolatos kurzust, illetve a Sulinet „Fordított osztályterem” MOOC-ján is részt veszek.

Ha kívánhatna egy időgépet, melyik korban lenne tanár?

Nem vágyom más korba. Úgy érzem, a helyemen vagyok. Biztos volt olyan időszak, amikor könnyebb volt tanítani, de én szeretem a kihívásokat!

Mi a mottója, kedvenc idézete?

Egy vers:

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat.

Ahogyan talpig zuzmarásak.

 

Tanulni kell. A nyári felhőt.

A lobbanásnyi égi-erdőt.

 

Tanulni kell mézet, diót,

jegenyefát és űrhajót,

 

a hétfőt, keddet, pénteket,

a szavakat, mert édesek,

 

tanulni kell magyarul és világul,

tanulni kell mindazt, ami kitárul,

 

ami világít, ami jel:

tanulni kell, szeretni kell.

 

Előző cikkTaneszközök – világszínvonalon(x)
Következő cikkAutizmus az iskolában – élő cset-lehetőség a szakértővel