Az elmúlt nyáron szinte a semmiből robbant be a köztudatba a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyeteme. Az egyedi környezetben, újszerű módon megvalósított program híressé tette a még iskolával sem rendelkező kis szatmári falut, és annak civilben iskolaigazgatóként, mesterpedagógusként dolgozó vezetőjét. 2016. június 30. és július 3. között ismét benépesült a Túr partja, ahol megrendezték a Mesterpedagógusok II. Sonkádi Szabadegyetemét. Az eseményről, annak hátteréről kérdeztük a program fő szervezőjét, Sonkád község polgármesterét, Iszák Tibort.
Tavaly egy mindenki által elismert, igazán sikeres rendezvény helyszíne volt Sonkád. Országos ismertségre tett szert a község és személy szerint Ön is. Mi inspirálta a folytatásra?
Ha röviden akarnék felelni, akkor azt is mondhatnám, hogy a kérdésben benne van a válasz is. Az a tény, hogy sikeres rendezvényt hoztunk létre, már önmagában inspiráló volt. Lényegében már tavaly a záró napon eldőlt, hogy megtervezzük a 2016. évi Szabadegyetemet. Már aznap órákig boncolgattuk, hogy melyek voltak a legjobb elemek, és hol maradhatott bennünk vagy a hallgatókban hiányérzet. Nagyon hatottak a friss élmények, valamint a résztvevő négyszáz kolléga elsöprő többsége is kinyilvánította a folytatásra vonatkozó igényét. Ennek nem lehetett, és valljuk be, nem is akartunk ellenállni. Bevallom, ha lehetőségünk lett volna, akár napokon belül újra kezdtük volna, és rövid időn belül, kettő héten belül el is készült az idei rendezvény első programterve.
Egy rövid elégedettség-mérő kérdőív került fel 2016. szeptemberében a Sonkádi Szabadegyetem honlapjára, ahol várják a résztvevők – névtelenül leadható- visszajelzéseit!
Szintén ezen a honlapon immár regisztráció nélkül elérhetők a Szabadegyetemen látott prezentációk.
Többek között az alábbi témákban:
„Legtöbbször letöltött fájlok
Folyamatosan többes számban beszél. Tulajdonképpen kik állnak a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyeteme mögött?
Az, hogy nálunk, itt a faluban meg kell szervezni valamilyen oktatásügyhöz kapcsolódó országos szintű eseményt, saját ötlet volt. Szintén én házaltam a finanszírozhatóság érdekében, tartottam a kapcsolatot a támogatókkal és a meghívott előadókkal, valamint szerveztem a szabadidős programokat. Ugyanakkor, ahogy az a honlapon is megjelent, megfelelő létszámú, jól felkészült és lelkes csapat állt mindvégig mögöttem és mellettem.
Feleségem és lányom, mindketten Krisztina, valamint fiam, Máté a Szabadegyetem campusán dolgoztak minden nap. A vendégek fogadásának koordinálása, kísérése, kiszolgálása és komfortérzetük magas szinten tartása volt a feladatuk. Az úgynevezett faluudvarban több mint húsz községi polgár munkáját, amely által Sonkád kézműves és kulináris értékeit ismerhették meg a hallgatók, Két képviselő társam Szalkai Gyula és Sütő Ferenc és feleségeik szervezte és irányította.
Az infrastruktúra és a látvány tervezésért, megvalósításáért Szálku István és csapata felelt. Nekik más jellegű, de nagyobb tömeget kiszolgáló programok megvalósításában már kellő tapasztalatuk volt.
A Szabadegyetem szakmai tartalmát, programstruktúráját két barátom, Tóth Mária és Hollósi Géza állította össze mindkét évben. Munkájuk által alakult ki az előadások témája és sorrendisége, a témaszigetek specifikációja és munkamódszere, általában minden, hogy hol és mikor milyen ismereteket szerezhetnek, kikkel találkozhatnak a hallgatók. Az első programtervet Géza még tavaly júliusban készítette el, majd tizenhatszor dolgozta át jelentősebb és többször kisebb mértékben, közben nélkülözhetetlen szerepet vállalt a kommunikáció területén is.
Már készül a III. Sonkádi Szabadegyetem programja is, érdemes figyelni erre!
Ha figyelembe vesszük, hogy több mint háromszáz kilométerre lakunk egymástól, akkor jól érzékelhető, hogy a munkánk összehangolása sem volt egyszerű.
A program mindenesetre impozáns volt. Milyen célokkal vágtak neki a 2016. évi Szabadegyetemnek? Melyek voltak azok az elemek, amelyeket mindenképpen meg akartak őrizni, illetve miben és miért akartak megújulni?
Már az első Szabadegyetem zárásakor ki mertük jelenteni, hogy hagyományt kívánunk teremteni. Ez alapvetően azt jelenti, hogy július első hétvégéjén, Sonkádon, a Túr folyó mellett, a Magister Campusnak nevezett területen felállított központi sátorban, témasziget sátrakban és a faluudvarban valósítjuk meg a programsorozatot. Másodsorban nem engedünk a névben is megjelölt használói kör, a mesterpedagógusok dominanciájából.
Szintén változatlan célunk a legfrissebb információk, szakpolitikai döntések és azok okainak, várható eredményeinek átadása, az egymástól tanulás és tapasztalatcsere, valamint a hálózatosodás, a szakmai kapcsolatok kialakítása.
Végezetül célunk volt, hogy új elemeket és megoldásokat csempésszünk a sonkádi szakmai napokba, melyek közül többet tagadhatatlanul a hallgatói visszajelzések alapján határoztunk el. Sokat tanakodtunk, egyeztettünk, variációk között válogattunk a korábban említett két barátommal, míg optimálisnak tekintett megoldásokhoz jutottunk.
Azt gyorsan felmértük, hogy a hallgatói igények kielégítéséhez, az újítások beépítéséhez kevés a három nap. A tavalyi visszajelzésekben többször olvastuk a több szabadidő és a környék megismerésének lehetőségére vonatkozó igényeket. A szakmai tartalom mennyiségéből azonban nem akartunk visszalépni, ezért négy napos program mellett döntöttünk. Ennyi ideig az érdeklődést magas szinten tartani nem egyszerű feladat. Többek közt ezért is törekedtünk arra, hogy a témaszigeteken valós választási lehetőséget biztosítsunk, de mindenki megtalálhassa a számára érdemi információkkal bíró témákat. Ezt azzal segítettük elő, hogy a mesterpedagógusi munkát támogató témaszigetek programjait több napon keresztül megismételtük.
Kitekintettünk más oktatáspolitikai, oktatásügyi területekre is. Idén nem tehettük meg, hogy kizárólag a mesterpedagógusok feladatellátásának támogatását szolgálja a rendezvény, hiszen a közoktatást érintő, kiemelt figyelmet keltő események zajlottak az utcán és a tárgyalóasztalnál egyaránt. Előadásokon és témaszigeteken dolgoztuk fel az elmúlt félév eseményeit, a kérdésekre adott és adható válaszokat, a várható eredményeket.
Újszerű kezdeményezés volt az is, hogy kitekintettünk a határon túli területekre, első lépésként a romániai oktatásügyre. Előadások és témasziget szervezésével ismerhették meg kollégáink, hogy miként szervezik a partiumi és erdélyi magyar nyelvű oktatást, illetve képet kaptak a romániai tanfelügyelet működéséről. Tanulságos volt minden hallgató számára.
Ami teljes újításnak számított, és talán a legbüszkébbek vagyunk rá, az a szakpolitikai döntéshozók, irányítók és a hallgatók több szintű közvetlen kommunikációja. Eleinte bátor vállalásnak tűnt, hogy bevettük a programtervbe, de legnagyobb örömünkre egyetlen illetékes sem volt elutasító. Vezető pozíciókat betöltő előadóinkat, legyen akár helyettes államtitkár, KLIK elnök vagy Oktatási Hivatal elnökhelyettes, szabadon meg lehetett szólítani a Magister Campus területén, bármely érdeklődővel folytattak párbeszédet. Az első este fórum keretében válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre, illetve külön témaszigeteken adtak lehetőséget közvetlen konzultációra. Ezeket az alkalmakat a sok egyéb értékes momentum mellett mindenképpen ki kell emelni.
2015-ben, az első Szabadegyetemen minden gördülékenyen, a programnak szinte tökéletesen megfelelően zajlott. Történt-e idén nem várt esemény?
A Mesterpedagógusok II. Sonkádi Szabadegyetemén újdonságnak hatott, hogy gyorsan kellett reagálnunk nem várt problémákra. Az első, és mindjárt a legkellemetlenebb, hogy a programot nyitó miniszteri és államtitkári előadás elmaradt. Számukra is nem várt, halaszthatatlan feladatok miatt nem tudtak eljönni, és mi is csak kevéssel a kezdés előtt értesültünk erről. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy helyettes államtitkár úr egy hosszabb és tartalmában bővített előadást tartott, mintegy beugróként.
Amire ezen kívül végképp nem számítottunk, az a harmadik nap kitört nagy erejű vihar, amely a délutáni programok egy részét, a központi sátorba tervezett előadások megtartását tette lehetetlenné. A rapid kiürítés során a résztvevők és szervező kollégáim kiválóra vizsgáztak, percek alatt üres lett a Campus, lezárták a sátorfalakat, így senkiben és semmiben nem okozott kárt a vihar. A nagy erejű szél és a felhőszakadás amilyen hirtelen érkezett, pár órán belül váratlanul távozott is. Telefonon értesítettük a hallgatókat, hogy megnyitottuk a Campust, és az esti programokat már telt házzal tarthattuk meg.
Kérem, vonjon mérleget! Hogyan értékeli a rendezvényt? Elérte a célját, és szolgált-e megfontolandó tanulságokkal? Végezetül adja magát a kérdés: lesz-e folytatás?
Amikor a megnyitó mondataim alatt végignéztem a tavalyihoz képest másfélszeres alapterületű nagysátorban helyet foglaló hatszáz fős hallgatóságon, éreztem, hogy az elmúlt egy évben nem dolgoztunk hiába. A záráskor a taps őszinte volt és lelkesítő, tehát abban a négy napban is érdemi, hasznos munkát végeztünk. A szóban és írásban kapott visszajelzések szerint a hallgatók elsöprő többsége hozzájutott mindenhez, amit várt, vagy még annál is többhöz. Friss információkkal és szakmai kapcsolatokkal lett gazdagabb. Tapasztalatokat szerzett és tanácsokat, megerősítést kapott. Ezek alapján bátran kijelenthető, hogy a Mesterpedagógusok II. Sonkádi Szabadegyeteme elérte célját. Természetesen nem tudott, nem tudhatott mindenkit egyformán megszólítani és kiszolgálni, ezért rengeteg tanulságot is hozott. Mindegyiket itt nem lehet felsorolni, csak néhány jelentősebbet említhetek.
Tavaly kiderült, hogy a három nap kevés, idén pedig, hogy a négy nap többeknek sok. Erre gyorsan kellett reagálnom, ezért a program zárásakor bejelentettem, hogy a megoldás egy választható nulladik napra épülő három napos rendezvény lehet. Ez stabilan meghatározhatja a Szabadegyetem jövendő programszerkezetét, amelyben mindenképpen meg kell maradnia az előadások és témaszigetek egészséges elosztásának.
Bevált az az újításunk is, hogy az előadás tartalmára épülve, az előadó vezetésével is kell témaszigetet szervezni, mert ezzel a módszerrel jobban elmélyíthetők az ismeretek és megvalósul az azonnali visszacsatolás. A kollégák igénylik a közvetlen tapasztalatcserét, nem csupán meghallgatni akarják a szakpolitikai, szakmai vezetőket, hanem reagálni is a hallottakra, véleményt formálni és kérdezni.
Az apróbb tanulságokat úgy lehet összegezni, hogy évről-évre meg kell találni a hagyományok és az újítások közötti egészséges egyensúlyt, összhangot. Érvényes ez a szakmai eseményekre, a szabadidős programokra és a vendéglátásra. Máris kiderült, hogy a hallgatók igénylik a számukra szimpatikus és ezért várt hagyományos elemeket, de azt is elvárják, hogy minden alkalommal szolgáljunk valami újdonsággal, akár meglepetéssel.
Lesz-e folytatás? Számomra is örömteli meglepetés volt, amikor a második napon helyettes államtitkár úr bejelentette Dr. Palkovics László államtitkár üzenetét: a Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemét 2017. évben is meg kell rendezni. Ennek alapján kijelenthetném, hogy lesz folytatás. Ugyanakkor árnyaltabb a kép. Szükséges ehhez a teljes szakpolitikai irányítás és a háttérintézmények szakmai támogatása, valamint biztosítani kell a megrendezéshez nélkülözhetetlen anyagi forrásokat is. Meg kell találnunk azokat a szakmai tartalmakat, amelyek felkeltik a pedagógusok érdeklődését, és harmadszor is Sonkádra csábítják őket.
Mindenesetre rajtam, rajtunk nem múlik, hogy jövőre ismét megteljen a Magister Campus. A szervezők és megvalósítók csapata máris lelkesen néz a jövő elé. Csak egy példát mondok erre. 2016. augusztus 1-jén egy e- mailt kaptam, amelynek a következő volt a címe: „Egy csónakban evezünk – 0 + 3 napos”. A szervezésben eddig is legfontosabb szerepet betöltő barátaim, Tóth Mária és Hollósi Géza elkészítették az Egy csónakban evezünk, Mesterpedagógusok III. Sonkádi Szabadegyeteme 0+3 napos 2017. évi programjának szakmai elemeket is tartalmazó első programtervezetét. Máris dolgozunk a részleteken. Annyit ígérhetek, hogy ha a Szabadegyetem első kettő évében nagyot szólt, jövőre már óriásit fog szólni.
Fotók: www.bordasistvan.com
