Kezdőlap osztályfőnök

Majzikné Lichtenberger Krisztina: A szupervízió valódi segítség lehetne a pedagógusoknak

A legnagyobb tanulság számomra mint pedagógus számára azt volt, hogy én is nagyon fontos vagyok. Nem lehetek úgy egy segítő pályán, hogy önmagamra nem figyelek, a szükségleteimet nem veszem komolyan, és belefeledkezem olyan feladatokba, amiket élvezek, amik látszólag energiával töltenek fel, ugyanakkor hosszabb távon kimerítenek. Önismeretben is fejlődtem – tulajdonképpen nagyon mély egyéni megerősödés és önelfogadás történt.

A szupervíziós munkaforma egy  önreflektív tanulási mód, amelynek segítségével fejlődhet a szupervizált önismerete, hatékonyabb lehet a munkájában, megtanulhat jobban gazdálkodni az energiáival, és így lelkesebben tud jelen lenni a szakmai és személyes életében egyaránt. A szupervízió a személyes tapasztalatokból kiinduló tanulási folyamatot jelent, melyben elsősorban a szakmai életben felmerülő problémákkal, kérdésekkel foglalkozunk. Ezek az elakadások adják a munka fókuszát személyes esetek formájában. 

A szupervíziós találkozások célja, hogy a hozott kérdések mélyebb megismerése és feldolgozása révén képessé váljunk önmagunkat külső szemmel is látni, és képesek legyünk megérteni, miért úgy reagálunk, viselkedünk ahogy. Ez a megértés hozzásegít ahhoz, hogy megerősödjünk, magabiztosabbá váljunk, és képesek legyünk felelősen döntéseket hozni akár nehéz helyzetekben is. A legnagyobb tanulság számomra mint pedagógus számára azt volt, hogy én is nagyon fontos vagyok. Nem lehetek úgy egy segítő pályán, hogy önmagamra nem figyelek, a szükségleteimet nem veszem komolyan, és belefeledkezem olyan feladatokba, amiket élvezek, amik látszólag energiával töltenek fel, ugyanakkor hosszabb távon kimerítenek. Önismeretben is fejlődtem – tulajdonképpen nagyon mély egyéni megerősödés és önelfogadás történt. Ennek kiindulópontja a szakma volt, és a célja is a szakmai eredményesség, de erősen éreztem a szupervíziós folyamat hatását a magánéletemben is.

Pedagógiai és szupervizori oldalról is tapasztalható tehát a közeledés, a lassú, de érzékelhető szemléletváltozás. Az egymásra találást kívánom a jövőben a szupervíziónak és a pedagógiának, olyan együttműködést, amelynek gyümölcsei az egész társadalomra kihatnak, hiszen tanulóként, szülőként, nagyszülőként, tanárként szinte mindannyian érintettek vagyunk. Remélem, hogy ehhez az együttműködéshez az anyagi források is megadatnak és azok is felismerik a pedagógusok lelki egészségének jelentőségét, akik a pénzügyekben, támogatásokban döntenek!

(A cikk teljes szövege a Taní-tani Online portálon olvasható: http://www.tani-tani.info/a_szupervizio_valodi)