A „Hogyan válasszunk jó gyerekkönyvet?” című kerekasztal beszélgetés a harmadik állomása volt a Hajónapló elnevezésű rendezvénysorozatnak, melyet az Osztályfőnökök Országos Egyesülete (OFOE) rendez.
Győri Hanna, a Pozsonyi Pagony kiadó szerkesztője kifejtette, hogy nem az illusztráció teszi a könyvet, a szöveg sokkal fontosabb. Egyénfüggő, hogy kinek mi tetszik, de egy nagyon szép illusztráció nem viszi el a hátán a rossz szöveget, ezzel szemben egy gyenge rajz is elég, ha a szöveg nagyon tartalmas, jól megírt. Fontos, hogy ne csak és kizárólag olyan könyveket adjunk a gyerek kezébe, amik nekünk tetszenek, hanem legyen sok választási lehetősége.
Az agresszivitás nem kifejezetten rossz, ha az a szövegben, burkoltan jelenik meg. Fontos, hogy a problémákat, amiket felvet a mese, feloldjuk, megbeszéljük a gyermekkel. A vizuális agresszió már nehezebben befogadható, ezért az illusztráció csak szimbólumokban utaljon az erőszakra. Különbséget kell tenni az agresszivitás, mely egy természetes jelenség, és az öncélú kegyetlenkedés között. Az utóbbinak nincs helye a mesékben.
Általában a gyerek annyit fog fel egy meséből, amit abban a pillanatban fel tud dolgozni. – mondta Szél Dávid család és párkapcsolati szakpszichológus. Ám azért vigyázni kell, hogy melyik mese hány éves korú gyermeknek szól. Egy Grimm mese például még nem való egy háromévesnek.
Az is nagyon fontos, hogy ne másítsuk meg a végét a történeteknek, ne legyen happy end a Piroska és a farkas befejezése, melyben a Farkas és Nagymama teáznak, mert ez nem oldja fel a konfliktust. – tette hozzá Szilágyi Diána a Kölöknet, a Babanet és a Gyerekszoba főszerkesztője, aki a beszélgetést moderálta.
Csobánka Zsuzsa író, költő, gimnáziumi tanár tapasztalatai alapján elmondta, hogy a tinik manapság főleg vámpírokról vagy egyéb fantasztikus lényekről szóló szórakoztató irodalmat olvasnak, illetve a Szent Johanna gimi diákjainak kalandjait követik. A Darren Shan regényeknek is nagy reneszánsza van mostanában, ám a Harry Potter könyvek olvasása már annyira nem divat.
Ezzel szemben Győri Hanna felvetette, hogy sok olyan kortárs tiniregény van, melyből burkoltan szociális problémákkal ismerkedhetnek meg a kamaszok, így sokat tanulhatnak ezekből. Például Patric Ness: Chaos Walking trilógia vagy az Egy ropi naplója.
Szél Dávid elmondta, hogy azokat a gyerekeket, akik egyáltalán nem olvasnak, először valamilyen egyszerűbb, játékosabb eszközzel veszik rá arra, hogy például blogokat vagy magazinrészleteket olvassanak, később összefüggőbb cikkeket, majd fokozatosan, nem erőltetve be lehet náluk vezetni a könnyebb regényeket is. Az irodalom iránti szeretetet nem lehet tanítani, de sokat tehet egy tanár, vagy segítő azért, hogy kialakuljon.
Forrás: http://www.koloknet.hu/?2027-mesekonyvszemle-a-ket-egerben


