Különleges feladatot jelent a 75 napos nyári vakáció mind a családok, mind a pedagógusok számára. Gondoskodni a gyerekek tartalmas feltöltődéséről , aktív pihenéséről, egészséges életmódjáról és még ha lehet, minél hatékonyabban nevelni is őket ez idő alatt: az összetett feladat legtöbbször a nyári táborok keretében valósulhat meg. A nagyobb településeken szülők pénztárcája és a gyerekek motivációja döntheti el, milyen táborokban vehet részt egy-egy gyerek, sok helyen azonban jó, ha napközis tábor van, akár az iskola épületében, udvarán. Néhány tábor idén nyáron botrányos módon került a hírekbe, ezek mentén is körbe szeretnénk járni a témát. Szekszárdi Júlia, az Osztályfőnökök Országos Egyesületének elnökével beszélgettünk.
- Ön a szakmai szervezet vezetőjeként is figyelemmel kíséri a nyári táborokat. Mit gondol a legfontosabbnak a táborok szervezéséről, pedagógiai szempontból?
Nehéz kérdés, hiszen úgy általában csak közhelyeket lehet mondani a felvetett témáról. Nagyon sok fajta tábor létezik: nyári napközis tábor, tehetséggondozó tábor, gyermek-, illetve ifjúsági szervezetek táborai stb.. Nem mindegy, hogy ingyenes vagy fizetős, ki szervezi, milyen életkorú gyerekek vesznek részt rajta. Ennek alapján nagyon nehéz általában kijelölni ún. pedagógiai szempontokat.
Talán a legfontosabb, hogy a résztevő gyerekek jól érezzék magukat, emlékezetes élményekkel térjenek haza, biztonságban legyenek, megfelelő ellátásban részesüljenek. Hogy ehhez mi szükséges? A szükségletekhez illeszkedő tárgyi és személyi feltételek. Itt nyilván az ott és akkor táborozó gyerekek szükségleteiről van szó. Ezek is nagyon különbözőek lehetnek attól függően, hogy ki milyen szociális környezetből érkezik, mi az, ami vonzó számára, mi az, ami riasztja.
Nyilván nagy egyéni különbségek is lehetnek nem csupán az életkori sajátosságok, hanem a személyiség alapján, vannak olyan gyerekek, akiknek a lételemük a közös együttlét, vannak azonban olyanok is, akik szívesebben töltik az időt szűkebb körben, igényük van az egyedüllétre, hogy maguk dönthessenek arról, hogy mikor mit csinálnak.
Nagyon nem mindegy persze az sem, hogy a táboroztató felnőttek, többnyire pedagógusok hogyan viszonyulnak ehhez a nyári programhoz. Kötelezően delegálta őket a saját intézményük, mind oly gyakran történik ez a napközis táborokban? Esetleg olyan önként vállalt nyári munka, amiért fizetséget kapnak? Szívesen vagy csak muszájból vannak együtt a gyerekekkel? Képesek-e arra fókuszálni, hogy a rájuk bízott táborozók valóban jól érezzék magukat? Milyen viszonyt tudnak kialakítani a gyerekkel? Képesek egyidejűleg oldottak és szabálytartók lenni? És akármeddig folytathatnám a kérdések sorát.
– Milyen feladatot ró a pedagógusokra a nyári táborok megszervezése és mik ezzel kapcsolatban a legnagyobb kihívások?
Erre a kérdésre megint csak azt tudom válaszolni, hogy attól függ, milyen táborról van szó. Ha a saját iskola szervez ilyet, akkor annak szabályrendszeréből, intézményes rendjéből következhetnek a feladatok. A legnagyobb kihívást nyilván az jelenti, hogy vakáció lévén a gyerekek élvezni akarják a szabadságot, a kötetlen együttlétet, ugyanakkor mégiscsak be kell tartani azokat a szabályokat, kereteket, amelyek biztosítják valamennyi gyerek védettségét, biztonságát.
A pedagógusok nem is ok nélkül tartanak az ilyenkor előfordulható balesetektől, és nyilván minden óvintézkedést igyekeznek megtenni ezek megelőzésére. A megfelelő szabályok kialakítása, és ezek következetes betartatása olyan módon, hogy ezek ne jelentsenek felesleges merevséget, ne gátolják feleslegesen a táborozó mozgását, tevékenységét, nagy körültekintést igénylő feladat. Nyilván egyszerűbb ezt az ellentmondást feloldani olyan táborokban, amelyek több éven át szerveződnek, és a már több éve jelenlévő tapasztalt táborozók segítenek a hagyományok közvetítésében.
A nem az iskola által szervezett táborok rendkívül különbözőek, a kínálat nagyon széles, és mint a piacról választó, szolgáltatást igénybe vevő szülő eldöntheti, hogy milyen típusú tevékenységet szeretne biztosítani a gyereke számára.
– Mi jellemző a 21. században a nyári táborokra, hogy látja a kínálatot: milyen témák, milyen színvonal, pedagógiai program a legjellemzőbb, mi szerepel a palettán?
Rengeteg függ a szülő igényétől és pénztárcájától. Ilyen szempontból a pénzesebb szülők elég széles kínálatból válogathatnak, és ezekben az esetekben a tábor szervezőinek érdeke, hogy a kliens elégedett legyen, különben rossz hírét kelti a programnak, és a következő évben nem lesz elég résztvevő. Nem állnak a rendelkezésemre olyan hivatalos adatok, amelyek alapján általános véleményt mondhatnék ezekről.
Örvendetes, hogy vannak olyan elkötelezett szakemberek, akik a hátrányos helyzetű gyerekek számára szerveznek nyári programokat. Mint példát kiemelném a Polgár Alapítvány tehetséggondozó táborát. Évek óta sikeres és követendő példa a Bátor Tábor, ahol súlyos beteg gyermekeknek és családjaiknak nyújtanak ingyenesen gyógyító, megerősítő élményterápiát.
Vége az első résznek.
A táborokról szóló cikk második részében – augusztus 12-én- a jó gyakorlatokról, a táborszervezésre való felkészülésről beszélgetünk; majd rátérünk az idei nyár botrányosabb táborozási eseményeire, amiből a tanulságokat levonva szerezhetnek a pedagógusok tapasztalatot.


