Hogyan bánjunk a Z generáció tagjaival? És egyáltalán: kik ők és kik vagyunk mi? – sokunknak megfordult a fejében már ez, mikor ezeket a kifejezéseket halljuk: Y, X, Z-generáció.
Közel 150 ember volt jelen azon a konferencián, amit a Szent István Egyetem GTK Társadalomtudományi és Tanárképző Intézete szervezett Gödöllőn , 2015. március 13-án, pénteken.
A konferencia címéből látszott, hogy hiánypótló rendezvényre készülhet a közönség:
„A Z generációval való együttműködés kihívásai az oktatásban és a munkaerőpiacon”
Nagy érdeklődés kísérte a téma első számú hazai szakértőjének tartott Tari Annamária pszichoanalitikus, pszichoterapeuta előadását, ami a konferencia címével egybehangzóan arról szólt, hogy miként jelenik meg a Z generáció az oktatásban és a munkaerőpiacon.
De kikre is gondolunk, amikor a titokzatos „Z” generációról beszélünk? Tari Annamária előadásából megismerhettük a következőket:
A jelenlegi dolgozó derékhad, valószínűleg a Modern Iskola olvasóinak zöme is X generációs, vagyis az 1964-1982 között születettek. Ők is megélték anno a generációs különbségeket, azonban a mostani egészen más. Ugyanis az emberiség történelmében most van először olyan jelenség, hogy nemcsak a különböző generációk, hanem az eltérő világok is találkoznak. Merthogy a két fiatal generáció már az interneten szocializálódó ún. digitális nemzedék. Az 1982-1995 között születettek az ún. Y generáció, akik már gyerekként láthatták, hogy van internet, vannak multimédiás készülékek, sok tévécsatorna, és egy globalizált világban nőttek fel. A cikkünk és a konferencia középpontjában is álló Z generáció pedig az 1995 után születettek, gyakorlatilag a mai középiskolások, illetve fiatal felnőttek, első éves egyetemisták.
Az internet nem eszköz, hanem élettér
Nos, tehát az életkorukat ismerjük, de mi jellemző rájuk, a Z-generáció tagjaira ? Miért működnek másként, miért foglalkozunk velük munkaerőpiaci szempontból ill. az oktatás felől nézve?
Nos, sok mindenben ők „leg”-ek:
A Z-generáció tagjai, akik:
– a legtöbbet tanulnak (vagy töltenek éveket iskolában)
– várhatóan a legtovább élnek
– a legkisebb családban élnek
– nekik van a legidősebb édesanyjuk
Arról már szó volt, hogy az internetes közösségekben szocializálódnak, tehát az idősebb korosztály, a pedagógusok legtöbbje – kezelje bármilyen virtuóz módon a számítógépet – nem ismerheti azt a közeget, ahol gyerekként, fiatalként ők „élnek”, és felnőnek. A mobil eszközöket is használva gyakorlatilag a „folyamatosan kapcsolódó” üzemmódban vannak, szó szerint „éjjel-nappal a neten lógnak.”
Ők az internet, a közösségi média, a virtuális világok és a folyamatos média-hatás alatt élnek, sokszor hasonló személyiségjegyeket mutatnak:
A Z-generációsok sokszor:
– türelmetlenek
– motiválatlanabbak
– fogyasztói attitűdjeik erősek
– a celebkultúra hamis értékeit látják maguk előtt
– „érzelmi inkontinencia” jellemzi őket
– megküzdési stratégiájuk az azonnali megosztás, a társas támasz, a magánélet határainak kitágulása
– sokszor elsősorban írásban kommunikálnak
– nárcisztikusak
Visszajelzés és bevonás – az együttműködés kulcsszavai
Akkor lehet velük együttműködni, ha mindezt figyelembe vesszük, és elfogadjuk, mint a korosztály sajátosságait – fogalmazott Tari Annamária. Főleg, ha nem a poroszos tekintélytiszteletre alapozunk, hanem:
- bevonjuk őket a döntéshozatalba,
- sok visszajelzést adunk, azonnal,
- hagyjuk, hogy az „én csinálom” élmény megjelenjen, ők alakíthassák az munka tárgyát
- használjuk az korszerű infokommunikációs eszközöket
- és őket is hagyjuk ezeket használni.
- Sok vizuális elemet használunk az oktatásban, munkában,
- interaktív és érdekes módon tanítjuk, irányítjuk őket.
Szeretnek és tudnak is tanulni, mint minden fiatal, lételemük a fejlődés, de ezt strukturált és irányított formában szeretik, az „edutainment” – szórakoztatva tanítás és a „gamifikáció”- játékosítás a két kulcsszó az oktatásukban. A Z-generációs fiatalok a munkaerőpiacon kritikusan, fogyasztói elvárásokkal, márkahűség nélkül vannak jelen, nagyon fontos számukra az első benyomás és igénylik a szociális facilitációt, mentorálást – tudtuk meg a szakembertől.
(A képen a konferencián segítő – zömében Z-generációs- önkéntes egyetemi hallgatók. A konferencia szervezői segítették őket az azonnali visszajelzéssel, az önállóság biztosításával, ingyenes wi-fi használattal és az érdekes, interaktív, sokszínű feladatokkal, amiket rájuk bíztak. Az együttműködés kiválóan sikerült, hiteles példája volt ez is.
A fentiek mentén mind az alapképzések, mind a szakképzés szintjén illetve a felsőokatásan dolgozó pedagógusok számára fontos átalakítások és tudatos hozzáállás lenne elvárt, a hatákonyság érdekében. A téren jó eredményeket elérő pedagógusok valamennyien a fenti felsorolás mentén változtatják módszereiket, szemléletüket és a sikerek őket igazolják. További jó gyakorlatokat küldhtnek illetve ha ezek iránt érdeklődik írjon a szerkesztőség címére, info@moderniskola.hu.- a szerk. )
Figyelik a pedagógusok és a szülőket – a neten is!
Tari Annamária jelezte még, hogy a fiatalok, mint minden felnövekvő generáció, figyelik a szüleik korosztályát is, és jól látható, hogy az ő életükben (X generáció) is fontos szerepe van a virtuális, közösségi tereknek, ők is sok időt töltenek ott. (A hazánkban legnépszerűbbnek számító Facebook közösségi portálon az ötmillió felé közelít a magyar felhasználók száma, és egyre magasabb az 50 éven felüliek aránya. Forrás: Socialbakers.com. Sőt, a fiatalok sokszor már más portálokat keresnek fel: Ask.fm, Snapchat, Twitter, ill. az online játékok tereit, ahol az idősebb korosztály kevésbé van jelen, tehát nem „látja” őket. A felhasználók szokásairól itt olvashat többet, a Portfolio.hu összeállításában. )
Mi van a Google-keresésen túl?
„- A hatékony információ feldolgozás megtanítása a legfontosabb feladatunk, az ő eszközeikkel – fogalmazott Bácsi János, egy ún. baby boomer generációba tartozó iskolaigazgató, a SZTE Juhász gyula Gyakorló Általános Iskolájának igazgatója. A szakember arról beszélt, hogy a Z generációs fiatalok egy más információ-feldolgozó rendszerben nőnek fel, és az ő nevelésükben, oktatásukban már nem a lexikális tudás átadása a legfontosabb, hanem a hatékony információ feldolgozás megtanítása, az ő eszközeikkel. Ők már előbb a neten keresik, amit tudni szeretnének, utána a könyvekben, majd a gondolkodásukkal próbálják megoldani a problémát. A pedagógusoknak, szülőknek, munkaadóknak kihívás, hogy számukra megfelelő feladatokat, megoldható problémákat adjanak, amiket nem lehet egy” Google –kereséssel” megoldani. Bácsi János pl. az okostelefonok iskolai használatáról ill. annak tiltásáról és az ebben rejlő ellentmondásról beszélt, illetve arról, hogy a Z generáció már genetikailag, az agyuk morfológiai strukturájában is más az őket érő média-hatások miatt (is). Az előadó a közönség soraiban derültséget okozott azzal a – nagyon is reális – meglátásával, hogy ez a generáció (Z) is fog – nem is olyan sokára- tanítani, és találkozik a saját korosztályának kihívásaival, ill. az utána következőkkel, akiket „alfáknak” neveznek. Ők a mai gyerekek, a 2005 után született csecsemők és kisgyermekek, az első-második osztályos kisiskolások. (Tehát már ők is résztvevők az oktatásban!)
Folytatás következik:
Mit várnak el a Z-k a munkaerőpiactól?
A képek forrása: SZIE GTK Társadalomtudományi Intézet Könyvtára
