Kezdőlap modern óvoda

Űrközpont egy török iskolában – ezért jó az együttműködés!

 Izgalmas élménybeszámoló egy Erasmus+ partnertalálkozóról több pedagógus "tollából". A projekt összekovácsolja a hat ország együttműködő intézményeit és a partnertalálkozókon  elmélyülnek a barátságok. Ezúton szeretnénk bepillantást engedni a találkozók hangulatába, az együtt töltött idő élményibe. Óvodánk, abudapesti rákosmenti Csicsergő óvoda sikeres pályázatot nyújtott be az Erasmus+ program keretében, így a 2015. szeptember 01. és 2018. augusztus 31. közötti időszakban 5 európai országgal közösen veszünk részt a House of my Europe (H.O.M.E.) című projektben.

 

 

  1. novemberében került sor az első nemzetközi partnertalálkozóra Bordeaux-ban.

Az érkezés estéje az ismerkedés jegyében telt. Az egyik francia óvónő vendégül látott minket  otthonában. Bemutatkoztunk egymásnak és néhány szóban beszéltünk intézményeinkről.

Első „feladatként” mindenki vitt az országára jellemző ételeket, italokat: így a külföldiek megkóstolhatták a téliszalámit, a paprikásszalámit, a cserkészkolbászt, a zserbót,a Pilóta kekszet és a pálinkát. Megízleltük a spanyol  Serrano sonkát, olasz és francia sajtokat, igazi olasz „al dente” állagúra főtt paradicsomos tésztát parmezánnal, a francia konyha egyik leghíresebb ételét, a fehérboros feketekagylót, angol kekszet pástétomokkal és többféle török baklavát. Az étkezés közben előkerültek a kiváló francia és spanyol borok. Már az első napon megtapasztaltuk a franciák hatalmas vendégszeretetét, figyelmességét és segítőkészségét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Másnap reggel az École Maternelle Nuyens iskola óvodás gyermekei minden ország képviselőjét a saját nyelvén köszöntötték és kis műsorukkal örvendeztettek meg minket. Ezután elkezdődött a komoly munka: megterveztük projektünk logóját, meghatároztuk és felosztottuk a feladatokat, megbeszéltük a találkozók pontos időpontjait.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Pihenésképpen körbevezettek minket az óvodán és az iskolán, mivel a két intézmény közös területen osztozik és szorosan együttműködik. Következő nap tovább dolgoztunk a projekt minél sokrétűbb megvalósításának tervezésén. Délután a polgármesteri hivatalban köszöntöttek minket egy állófogadás keretében. Ezután sétáltunk a csodálatos, nyüzsgő, élettelteli Bordeaux belvárosában. Este pedig egy barátságos vendéglőben megkóstolhattuk a francia konyha remekeit.

Az utolsó napunk is varázslatosan telt, mert vendéglátóink elvittek minket a világhírű Bordeaux-i borvidékre és a csodálatos Atlanti-óceánhoz, ahol megnéztük a gyönyörű naplementét.

E néhány nap alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz projektpartnereinkkel, így nem csak a közös munka miatt állunk rendszeres e-mail kapcsolatban.

 

 

 

  1. februárjában Isztambulba utazhattunk. Ezúttal már többen jó ismerősökként, barátokként köszöntöttük egymást, de új kollégákkal is megismerkedtünk. Török partnerintézményünk az isztambuli Ataşehir Doga Magániskola. Amikor vendéglátóink végigvezettek intézményükön, ámuldozva néztük, hogy egy igazi XXI. századi iskolát ismerhetünk meg. Miért gondoltuk, hogy XXI. századi? Az iskola épületén belül uszoda, korcsolyapálya, korszerű számítógépekkel és 3D-s nyomtatóval rendelkező informatika terem, TV stúdió – és amin a legjobban meglepődtünk – egy űrközpont is segíti a gyerekeket a tanulásban. Az iskolai ebéd után – ami szintén nagyon eltér a mi jól ismert menzánktól – minden ország képviselője szervezett egy kis közös tevékenységet az óvodásoknak. A magyar csapat házat hajtogatott és díszített, valamint mozgásos játékot játszott a török óvodásokkal, majd beszámoltunk tapasztalatainkról egymásnak.  Ezután megtekintettük azt a kiállítást, melyen óvodásaink munkáit állították ki országok szerint. A napot megkoronázta az este, amikor is az egyik óvodás kisfiú családja vendégül látott minket otthonában és megkóstolhattuk a tradícionális török ételeket.

Másnap az iskolalánc egy másik tagintézménybe a Beykoz Doga Campus-ba látogattunk el, ahol szintén egyik ámulatból a másikba estünk. Ebben az óvodában és iskolában a természettudományos nevelést és a mozgást helyezték előtérbe. Két úszómedence, hatalmas lovarda és állatkert segíti a gyerekeket a tapasztalás és tanulás útján. Miután körbejártuk a hatalmas területen fekvő intézményt, értékeltük az addig elvégzett munkát és megbeszéltük a további feladatokat.

 

Vendéglátóink gondoskodtak róla, hogy a szakmai programok mellett betekintést kapjunk a kultúrájukba, népzenéjükbe, táncaikba, építészetükbe, gasztronómiájukba, így este résztvettünk egy csodálatos vacsorával, folklór műsorral egybekötött boszporuszi hajókázáson.

A harmadik napot is aktívan töltöttük: megbeszéltük és kipróbáltuk a közösen kitalált szőnyeg társasjáték szabályait, a TV stúdióban felvettük a játékhoz szükséges szavakat, hogy mind a gyerekeknek, mind a pedagógusoknak segítsenek az idegen szavak elsajátításában.

 

Elutazásunk előtt még volt időnk megnézni a világhírű Kék Mecsetet, az Aya Sofiát és a Nagy Bazárt.

Hatalmas élményt jelentett számunkra, hogy elmehettünk Törökországba és megismerkedtünk a török kollégákkal és a miénktől eltérő kultúrával.

Szépné Vinczencz Katalin

óvodapedagógus, projektkoordinátor

 

Végre elérkezett június is, amikor hajnalban indult a repülőgépünk Londonba. Könnyen megtaláltuk a szállásunkat, rövid pihenő után máris elindultunk felfedezni London egy szeletét. Választásunk a helyi városnéző buszra esett, így megcsodálhattuk a Big Bent, a Westminster Apátságot, a Buckingham Palotát, a Trafalgar teret, a London Eye-t, hajóztunk a Temzén, gyönyörködtünk a Tower Bridge-ben. Rengeteg fényképet készítettünk, sokat sétáltunk, ebben még a hirtelen leszakadó eső sem akadályozhatott meg.

 

A második napon kezdődött a munka; London egyik külső kerületében lévő iskolába látogattunk el, melynek neve: Wilbury Primary School. A partnerek között óvónők, tanítónők, és tanítók voltak, természetesen mindannyian ugyanazon a projekten dolgozunk. Mindannyian bemutattuk az elmúlt tanévben végzett munkánkat, majd megbeszéltük a következő évben megvalósítandó feladatokat.

Délután látogatást tehettünk az iskolába, ami lényegesen különbözik a mi iskoláinktól. Legszembetűnőbb, hogy az óvoda és az iskola egy épületben vannak. Az ovi nem egész napos, mint nálunk, vannak délelőtti, délutáni csoportok. Az intézmény összetétele multikulturális. Meglepő volt, amikor egy kisfiú odajött hozzánk, és közölte: „Én magyar vagyok!” Az óvodában rengeteg különféle tevékenységre van lehetőség, – ez picit hasonlított a mi ovink programjához, – különbség viszont, hogy egy-egy csoporttal (25-30 fő) három pedagógus foglalkozik. Az iskola is rendkívül jól felszerelt, sok kiscsoportos foglalkozást láttunk. A gyerekek csoportokban tanulnak, az egyéni fejlesztést óra közben, külön pedagógussal valósították meg. Az épület mögött hihetetlenül nagy szabad terület van, itt a gyerekek felügyelet mellett tevékenykedhetnek.

Az iskolába-óvodába járó gyerekek kedves műsorral köszöntöttek minket. Sok gyerek kezében volt zászló, a partner ország színeiben, valamint a részt vevő országok nyelvén előadtak egy kis verset vagy éneket. Nekünk a „Boci, boci tarkát” dalolták, ami nagyon aranyos és megható volt.

Megnéztük az iskolában tartott 3D-s kiállítást, amire az egyes országok projektben résztvevő gyermekei egész évben készítettek alkotásokat.

Esti, szervezett program volt a Royal Színház Charlie és a csokigyár című előadásának megtekintése. Bevallom, itthon megnéztem a filmet, hogy pontosan értsem, miről szól színdarab. Kíváncsi voltam, hogyan oldják meg díszletekkel azt a sok különleges helyszínt és eseményt, amiben bővelkedik a darab. Zseniális volt, lenyűgöző előadást tekinthettünk meg.

Hogy ne maradjanak ki a kulináris élvezetek sem: megkóstoltuk a nemzeti ételnek számító „Fish and chips”-et, ami sörtésztába sütött tőkehal, sült krumplival és zöldborsóval. A hangulatos, Enfieldben lévő Robin Hood étteremben „Sausage and mash”-t ettünk, ez különleges fűszerezésű kolbász krumplipürével, karamellizált hagymával, és paradicsomszósszal. Remek ízeket kóstolhattunk, tévedés azt hinni, hogy az angol konyha ízetlen.

 

Látogatást tettünk a Geffrye Múzeumba is, stílusosan a „Home” kiállítást néztük meg, mely 1600-tól napjainkig mutatja be a londoni otthoni életet. A múzeum köré telepített kert, melyben számtalan fűszernövény, különleges virág, bokor kapott helyet, egy kedvelt oázis London szívében.

Sétáltunk az Oxford Street-en, különleges hangulata van a rengeteg angol zászlóval díszített utcáknak.

Ellátogattunk a British Múzeumba is, itt főleg az egyiptomi kiállítást néztük meg. A hatalmas szobrok alatt állva egy kicsit Egyiptomban érezhettük magunkat.

A közlekedés nagyon jól szervezett, egyértelmű a tájékoztatás, a számtalan metróvonalon szinte mindenhová el lehet jutni. Az általunk megkérdezett emberek pedig nagyon kedvesek, udvariasak és türelmesek voltak.

Nagyon hamar elrepült ez a pár nap, már „csak” a hazaút izgalma várt ránk. Egy másik országba ellátogatni, kicsit megismerkedni a kultúrával, épületekkel, emberekkel mindig különleges alkalom.

Földesi Ágota – óvodapedagógus

 

  1. novemberében az olaszországi San Bartolomeoba szervezték a partnertalálkozót. A hosszú, átszállásokkal tarkított utazásunk végén megérkeztünk az apró, meseszép kis tengerparti városkába, ahol az első este rögtönzött közös kis vacsorával ünnepeltük az ismételt találkozást a partnerországokból érkezett részvevőkkel. Másnap kezdődött a közös munka. A helyi iskolába látogattunk, melynek neve Scuola Elementare Alba Filipponi. Az iskola vezetősége, a projekt helyi koordinátora nagy szeretettel fogadtak mint rég nem látott ismerőst. Az előtérben kiállítást láttunk minden ország elmúlt találkozó óta elkészült alkotásainak fotóiból. Néhány tehetséges fiatal hangszerrel kísért közös énekléssel köszöntött bennünket, majd az iskola kórusa izgatottan és boldogan adta elő vidám kórusművét is, melynek jutalma, a hatalmas taps sem maradt el. A közös munka során a partnerországok beszámolóit hallgathattuk meg a projekt megvalósításának részleteitől, videókat, fényképeket mutattak az elmúlt időszak eseményeiről. A szünetben bepillanást nyerhettünk az iskolai életbe, szabad bejárásunk nyílt a tantermekbe. Az iskola falait végig a projekttel kapcsolatos alkotások díszítették a legkülönfélébb technikákat és nézőpontokat kreatív módon felsorakoztatva. Az iskolai osztályokban láthattuk, hogy milyen módon segítik az idegen nyelv elsajátítását, hogyan ösztönzik a kreativitást a falra festett hatalmas kép szabad díszítésével, miként zajlik egy kézműves óra az újrahasznosítás jegyében a kávékapszulák felhasználásával, láthattuk a nyitott, rácsodálkozó gyermeki tekintetetek az idegenből jött pedagógusok alapos megfigyelésekor. Az iskola egyik termét múzeumként rendezték be, ahol az elmúlt század iskolai eszközeiből nyílt egy kis belső kiállítás korabeli padokkal, táblákkal, térképekkel, füzetekkel, gyermekek képzőművészeti alkotásaival. A nap közepén egy helyi étterem tenger gyümölcseiből álló menüsorát kóstolhattuk végig. A késő délután egy közeli kis hegyi városka, Diano Castello szűk utcácskáin barangoltunk. Az iskolások a városka egyik terén adták elő angol nyelven dramatikus előadásukat korhű jelmezbe öltözve. Nagyon jó volt látni, ahogy a helyi pedagógusok a háttérből lelkesen ösztönzik, dicsérik az előadókat, sok esetben a gyerekek szövegének elmondása után tapsviharban törtek ki. A városkából gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, a helyi oliva mezőkre, a környező dombokra, hegyekre. Egy ilyen kis város is bővelkedik kápolnában, ezzel is megmutatva, hogy az itt élő emberek életében milyen nagy jelentősége van a keresztény vallásnak, átszövi mindennapi életüket. Az estét a közeli Cervo városkában töltöttük, ahol egy impozáns villaépületbe pillanthattunk be, melynek falait és mennyezetét gyönyörű freskók díszítették. Hárfazenére hallgathattuk meg a falfestmények történetét, leírását, majd igazi olasz tradícionális ételeket kóstolhattunk: lasagnát, különféle sajtokat, szőlőt, narancsot, olajbogyót, mártogatós szószokat a zöldségekhez, különféle pestókat, sült zöldségeket, salátákat. Az élményekkel teli nap után fáradtan és jóllakottan tértünk vissza a hotelbe.

A második nap közös munkával kezdődött az iskolában. Az elkövetkező időszak tennivalói beszéltük át, ötleteket gyűjtöttünk a témákhoz, a megvalósítás részleteit tisztáztuk, új módszereket kerestünk az internetes kapcsolattartás és dokumentum átadás-megosztás megkönnyítésére. Videóhíváson a főkoordinátorral is egyeztettünk, aki a patnertalálkozón személyesen nem tudott megjelenni. A közeli étteremben fogyasztottuk el olasz pizzaebédünket, ahol a töltött pizzán túl, a hagyományos pizzán keresztül olyan különlegességet is megkóstolhattunk mint a mogyorókrémmel töltött desszert pizza.

Délután Diano Marina városba indultunk, ahol a helyi óvoda fogadott bennünket. Itt megnézhettük, hogy az iskolán túlmutatóan hogyan folyik az élet az óvodákban. A gyermeki munkákkal díszített folyosó megmutatta, hogy az élet ebben az intézményben is szervesen a HOME projekt köré szerveződik. A gyerekek óvodai egyenköpenyükben várták, hogy bemutatkozhassanak nekünk. Rövid zenés, táncos, énekes előadásuk mosolyt csalt minden arcra. Az óvodában és udvarán tett felfedezés után a gyerekekkel együtt lufival a kezünkben -az emberek csodálkozó és mosolygó tekintetével övezve- a tengerparta sétáltunk, ahol hatalmas kört alkotva közösen engedtük a széllel szállni a sok színpompázó lufit a látogatás tiszteletére.

Késő délután értünk Imperia városba, ahol a cirkuszmúzeumnak otthont adó Villa Grock kastélyban tettünk látogatást. Láthattunk egy kortárs interaktív bohócelőadást Hamupipőke történetéről, majd a villa történetét és a múzeumot megálmodó bohócművészek életrajzát ismerhettük meg. A vacsorát egy helyi kis étteremben költöttük el, ahol a helyiek kedvenc ételeit kóstolhattuk végig, miközben ismerkedtünk, beszélgettünk az olasz kollegákkal.

A harmadik nap is munkával kezdődött, az elkövetkező időszak konkrét feladatait fogalmaztuk meg, és a munka pontos menetét is megjelöltük. Délután Imperia városba utaztunk, ahol részvevői lehettünk az Oliva Fesztiválnak. A fesztivál keretein belül kóstolhattunk helyi finomságokat, és beszerezhettük az itthon maradtaknak az olasz jellegzetességek ízelítőit, mint a helyi termelőktől származó olivaolaj, olajbogyó, sajt, gesztenye, mandulás sütemény, pesztó stb. A hotelbe helyi buszjárattal utaztunk.

A programok során végig velünk utazott és fotózkodott Cibulette, a projekt kabalafigurája, aki az út végén hátizsákjába gyűjtötte az olaszországi utazása során szerzett szuvenírokat is. Sok fényképet készítettünk a helyi tömegközlekedésről, a gyerekekről, az intézményekről, a tengerről, készítettünk videót az előadásokról, hogy az óvodai csoportunk is betekintést nyerhessen más népek életébe.

Kocsis – Kiss Mónika – óvodapedagógus

 

 

  1. februárjában Spanyolország adott helyet a partnertalálkozónak. A februári télből kellemes nyár eleji időbe érkeztünk. Másnap reggel autóval vittek minket a C.E.I.P Los Campanales iskolába. Itt az iskola mellett van az óvoda és mindenben szorosan együttműködnek. Az épületekbe belépve rögtön szembetűnik, hogy részt vesznek nemzetközi együttműködésekben – számtalan rajz, kép, felirat hirdeti, hogy itt Erasmus+ projekt keretében dolgoznak.

Első programként az óvodások köszöntöttek minket kis műsorukkal. Majd megnéztük az Andalúz–hét alkalmából szervezett kiállítást. Ezalatt a szülők helyi finomság készítésével kedveskedtek. Ezután buszra szálltunk és ellátogattunk a 430 méter magasan fekvő Mijas városába, ahol elsőként a polgármesteri hivatalt néztük meg. Majd egy sziklakápolna, Spanyolország legősibb bikaviadal arénája, a Néprajzi Múzeum és egy csokoládékészítő műhely látogatása színesítette a programot. A napot egy fantasztikus közös étkezés zárta, melyre az egyik tanárnő házában került sor. Az ízletes előételek fogyasztása közben elkészült a spanyol konyha legnépszerűbb étele, a paella. Desszertként megkóstolhattuk az ízletes helyi gyümölcsöket, az angolok által készített sajttortát, és mi magyarok almás pitével kedveskedtünk partnereinknek. Meglepetésként a vendéglátónk tanítványai flamenco táncot adtak elő. A szórakozás után munkára is sor került: megnéztük és beszélgettünk azokról a felvételekről, melyeken a gyerekek járművel kapcsolatos dalokat énekelnek.

 

A következő nap nagy része a munka jegyében telt: értékeltük a korábban elvégzett feladatokat és megterveztük a következő időszakot. Vendéglátóink körbevezettek az óvodán és az iskolán. Megtekintettük a közlekedési eszközökből képeiből álló kiállítást, melyek elkészítése az egyik közös feladat volt. Az ebéd ismét nagy gasztronómiai élményt nyújtott, mert az ételsor a spanyol kollégák által készített finomságokból állt. Délután a területi oktatási hivatal képviselőjének, a szülőknek és a projektben szorosan nem közreműködő kollégáknak számoltunk be eddigi eredményeinkről.

Az utolsó napon csodálatos málagai városnézésen vettünk részt. Megnéztük a málagai katedrálist, a Cervantes színházat, csodaszép templomokat, a vásárcsarnokot és a kikötőt.

Éményekkel teli volt az együtt töltött három nap. Hálásak vagyunk spanyol barátainknak a meleg fogadtatásért és az igényes szervezésért.

 

Sok ismerettel, élménnyel, tapasztalattal, kapcsolattal gazdagodtunk a partnertalálkozók alatt és még hátra van négy találkozó, melyek közül egyszer mi leszünk a vendéglátók. Reméljük, hogy a budapesti találkozón viszonozni tudjuk mindazt, amit partnereinktől kaptunk.

 

A projekt honlapja: https://www.homerasmus.org/

 

Szépné Vinczencz Katalin

óvodapedagógus, projektkoordinátor

 

  1. április 22.
Előző cikk5 készség, amelyre szüksége lesz a gyerekednek, amire megnő!
Következő cikkBrit-magyar nyitott műhely: a digitális az új normális – jó gyakorlatok expója Budaörsön – itt érdemes kezdeni!