A Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) által kiadott Az év ígéretes könyvtárostanára emlékéremre azokat a pályakezdő könyvtárostanár kollégákat lehet felterjeszteni, akik néhány évet már bizonyítottak a pályán, jelenleg is aktív könyvtárostanárok, szakmai kezdeményezéseikkel, gyakorlatukkal láthatólag szép ívű pályának néznek elébe – és a felterjesztéskor nem idősebbek 32 évesnél. Ennek az elismerésnek a birtokosával, Kámán Veronika könyvtárostanárral beszélgetett Pozsa Réka könyvtárostanár.
Mikor kapta meg az emlékérmet és mit jelentett az ön számára az érem?
2011-ben kaptam meg az emlékérmet – egy évvel korábban, 2010-ben kezdtem el dolgozni az Óbudai Árpád Gimnáziumban könyvtárosként Rónyai Tünde és Buncsák Piroska mellett. Szinte teljesen pályakezdő voltam, így igazán váratlanul ért az elismerés híre. Az emlékérem motivációt adott a továbbhaladáshoz, megerősített a megkezdett úton.
Hogyan fogadta a környezete, hogy emlékérmet kapott? Változott-e valami?
A környezetem örömmel fogadta az emlékérem hírét. Nem közvetlenül ez az elismerés hozta a változást, de ezt követően kapcsolódhattam be a Könyvtárostanárok Egyesülete elnökségének munkájába a nemzetközi kapcsolatok felelőseként.
Hogyan lett könyvtárostanár? Első könyves élményére emlékszik? Voltak-e befolyásoló, meghatározó személyek, könyvtárostanárok, iskolai könyvtárak?
Édesanyám pályája kezdete óta könyvtáros a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Gyerekkorom meghatározó tapasztalata volt, hogy egész évben és különösen nyaranta sokat voltam mellette a könyvtárban, amely egyre otthonosabb hellyé vált, ahol kiismertem magam és ahol biztonságban voltam. Mintegy második otthonommá vált.
Könyvtárostanáraim példája meghatározó jelentőségű volt abban, hogy a könyvtárosságon belül az iskolai könyvtárak világa is otthonommá váljon. A szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskola könyvtárostanára, Fülöp Katalin – számunkra akkor egyszerűen Kató néni –, majd a Nagy Lajos Gimnázium könyvtárostanára, Kovácsné Bödei Ágota tanárnő új és új színeket mutatott meg a pálya szépségéből.
Fontos tapasztalat volt a részvétel a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenyen is – ez a több évtizedes múltra visszatekintő tehetséggondozó verseny ma is sok általános iskolásnak, gimnazistának jelenthet kiindulópontot a könyvtárak és a könyvtáros szakma szeretetéhez.
Hogyan indult pályája? (Örömök, nehézségek, segítők…)
A középiskola utolsó évében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jelentkeztem informatikus könyvtáros szakra, ahol információ- és tudásmenedzsment szakirányon végeztem el az alap-, majd üzleti információmenedzser szakon a mesterképzést. Kezdettől tudtam azonban, hogy a versenyszféra nem az én világom. Az alapszakos diploma megszerzése táján keresett meg egy kolléganőm, hogy könyvtári asszisztenst keres az Árpád Gimnázium Óbudán. Hamarosan megkerestem az iskolát, kölcsönösen megtetszettünk egymásnak, így a következő tanévet már itt kezdhettem el, párhuzamosan a mesterképzéssel. Nagyon sokat köszönhetek árpádos kolléganőimnek: Rónyai Tünde könyvtárvezetőnknek, Buncsák Piroskának és Bertha Irmának.
A Könyvtárostanárok Egyesülete pedig egy egészen támogató, elfogadó, továbblendítő szakmai közösség, amelyre nemcsak a pályakezdő években van szükség – és nemcsak a könyvtárostanároknak. Azok a kollégák, akikkel az elnökségben dolgozhatom együtt, napról napra jelentenek példát szakmai tudásukkal, hűségükkel, odafigyelésükkel.
Hogyan buzdítja a gyerekeket az olvasásra?
Az első lépés talán nem is az olvasásra való buzdítás. Abból tudok kiindulni, ami számomra is fontos volt a könyvtárakkal való első találkozásban:
először érezzék otthon, biztonságban magukat azok, akik betérnek,
a könyvtáros legyen jelen számukra figyelemmel, egy-egy jó szóval, nyitottsággal, akár meghallgatással, ha erre van szükség. Ha sikerül ezt a befogadó közeget megteremteni – és ez az iskolai könyvtáraknak számomra talán a legfontosabb feladata –, már könnyebb segíteni a könyvek, az olvasás megszerettetésében.
Úgy látom, hogy az, hogy a fiatalok nem olvasnak, bár van benne igazság, de nagy részben mítosz is.
Inkább nekünk kell kilépni a könyvtár falai közül és jelen lenni azokban a közegekben, ahol a fiatalok élnek. Blogot, Facebook-oldalt működtetünk; az év minden szakában vannak olyan játékaink, rendezvényeink, amelyek becsalogatják a diákokat a könyvtárba – ezek szervezése mindig közös, gyakran munkaközösség-közi feladat. Októberben megünnepeljük az iskolai könyvtárak nemzetközi hónapját, évek óta bekapcsolódunk a nemzetközi könyvjelzőcsere-programba, a tanév második felét az iskolai alkotópályázat fémjelzi; februárban könyves vakrandit tartunk; színes iskolatörténetünk egy-egy szeletére a márciusi öregdiák-találkozóhoz kapcsolódó történeti kiállítás ad rálátást az iskolai háziversenyek feladatai között mindig szerepelnek olyanok, amelyhez szükséges a könyvtár segítsége – és vannak még terveink.
Milyen más pályán tudná magát még elképzelni?
A könyvtárossá válás útján fontos motiváció volt az, hogy diákként minden érdekelt – így a valóban mindennel foglalkozó könyvtárosi pályát választani mintegy megspórolta azt a döntést, hogy egy meghatározó szakterület mellett tegyem le a voksom.
A fiatalokkal való munka közel áll a szívemhez, de szívesen megismerkednék a mentálhigiénés szakma alapjaival is. Az idegen nyelvek is érdekelnek. Egy másik terület, amivel szívesen foglalkoznék (szakmán belül maradva), a könyv- és könyvtártörténet.
Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?
Közhely lenne azt válaszolni, hogy szívesen olvasok? J Bár szabadidőből az utóbbi időszakban kevés adódik – mivel két részmunkaidős állásban dolgozom –, ezt az időt szívesen töltöm a barátaimmal, gyakran utazom vidékre a szüleimhez. Szívesen foglalkozom idegen nyelvekkel, nyelvtanulással is: ezen keresztül mindig egy másik kultúra világába is betekintést nyer az ember.
Melyik a kedvenc könyve? Miért? Hogyan, miért ajánlaná másoknak?
Nem tudok kedvencet kiemelni – minden életszakasznak megvannak a meghatározó olvasmányai, amikhez jó visszanyúlni, mert évekig (vagy tovább) szolgálnak útmutatóul. Ilyenek Pilinszky János, Esterházy Péter, Polcz Alaine, Jan Twardowski vagy Thomas Merton művei.
JÖVŐKÉP
Milyen szakmai kihívás áll éppen ön előtt? Min dolgozik éppen?
Az utóbbi hónapokban két olyan téma is felröppent, amivel szívesen foglalkoznék: az egyik az iskolánk régikönyves gyűjteményének a mostaninál alaposabb feltárása. A 20. század elején, az Árpád Gimnázium alapítása utáni évtizedekben hallatlan gazdag tanári és diákkönyvtár épült fel. Az eredeti leltárkönyvek és az állomány egy része megsemmisült a háború ideje alatt és az ezt követő időszakban, ám szép számmal maradtak az 1850 előtti időszakból olyan kötetek, amelyek eredetét, útját az iskola gyűjteményéig izgalmas lenne felkutatni.
A másik téma, ami foglalkoztat, ettől nagyban eltér: az iskolai könyvtár mint harmadik hely az iskolán belül;
az iskolai könyvtár egyfajta mentálhigiénés tér,
amely az egyes emberek kiteljesedését szolgálja – ami nemcsak információt szolgáltat, de szolgálatára van a szociális, érzelmi, pszichés egészség kialakulásának, fenntartásának is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a könyvtárat könnyen megtalálják azok a diákok, akik valamilyen szempontból az osztályközösség vagy a kortársak közegének perifériáján élnek – jó volna, ha könyvtárostanárként tudatosan, felkészültebben kereshetnénk hozzájuk az utat.
A Könyvtárostanárok Egyesületében a nemzetközi kapcsolatokért való felelősség az elmúlt években a kedvenc területeim egyikévé vált. Fontos, hogy könyvtárostanárként tágasabban lássuk szakmánkat, az iskolák és a könyvárak világát, mint a mi saját iskolai könyvtárunk vagy mint a magyar valóság. A könyvtárostanárok nemzetközi szakmai közösségei, az itt szövődő szakmai ismeretségek alkalmat adnak arra, hogy tanulhassunk egymástól, hogy átéljük: a mi szakmai tapasztalataink, gyakorlataink is ajándékká válhatnak mások számára. Ebbe a vérkeringésbe tanítványainkat is bekapcsolhatjuk: a legegyszerűbb példa erre a nemzetközi könyvjelzőcsere-projekt, amelybe néhány éve nagyobb arányban bekapcsolódhatott hazánk is a KTE segítségével. 2015-ben már közel négyezer diák készített és cserélt könyvjelzőket a pályázat keretein belül.
Melyek a tervei a szakmával kapcsolatban?
A könyvtárosi, könyvtárostanári hivatásban megtaláltam az otthonom, ebben szeretnék kitartani, erősíteni a felkészültségemet, továbbképződni, és szolgálatára lenni a szakmának, amiben tudok.
