Dékán úr, mi adja az aktualitását ennek a rendezvénynek?- A 2017-es évben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 135. évét, és Arany születésének 200. évfordulóját. Az esemény fővédnökségét Kiss-Rigó László, Szeged-Csanád megyei püspök úr vállalta, és Potápi Árpád, a nemzetpolitikáért felelős államtitkár lesz a díszvendég. A karunk jellegzetességei a nemzetiségi képzés és a határon túli magyar intézményekkel való jó kapcsolat. Érdekes tény, hogy intézményünk a történelmi Magyarország közepén helyezkedik el. Ezt az anyaországból kevesen, a szórványból többen szokták tudni. A rendezvény hagyományteremtő, és szépen beleilleszkedik az eddigi társadalmi kapcsolatainkba. Évek óta járunk határon túli magyar intézményekhez és a látogatás kölcsönös: konferenciákat szerveztünk, közös pályázatokat adtunk be, közös tanulmányokat készítettünk. Fő célunk, hogy 2020-ra, a trianoni békeszerződés megkötésének 100. évfordulójára egy ünnepi közös konferenciával emlékezhessünk meg. Ehhez tartjuk fontos előkészületnek a november 15-16-i vetélkedőt, amikor is a főiskolások és oktatóik együtt lehetnek, megismerhetikegymást és tájegységeik sajátosságait.. Az eseményt megtiszteli a Kodály Társaság elnöke is.
Első nap az érkező főiskolák és képviselőik mutatkoznak be, a másnapi vetélkedőre a két jeles alkotó életművével kapcsolatos, előre megadott anyagból készültek fel.
- A szarvasi Pedagógia Karon kiemelkedő a határon túli magyar kisebbséggel való kapcsolat ápolása. Mi a céljuk ezzel az értékmegőrzéssel?
- Azt valljuk, hogy mi, az anyaországban akkor leszünk erősek, ha a kintiek is meg tudják őrizni identitásukat. Úgy véljük, hogy az a nemzeti identitást leginkább az anyanyelven keresztül lehet megőrizni. Ebben fontos szerepe van a családnak, amely elméletileg az első szocializációs színtér, azonban nem minden család képes megoldani feladatát. Ezért van kiemelkedő fontossága a pedagógusképzésnek. Az is prioritás, hogy a leendő pedagógusok ismerjék meg a magyar kulturális értékeket. Még alaposabban ismerjék Arany János költészeté, sajátítsák el ismerjék meg a világhírű Kodály-módszert a zenei nevelés terén. Ebben is segít a konferenciához kapcsolódó vetélkedő, melynek kollégáim nagyon szép címet adtak a konferenciának, ezt idézem én is: „ az emberi lélek virágai – Arany és Kodály nyomában”.
- A pedagógus-hallgatók hogyan kapcsolódhatnak a határon túli magyarsághoz a főiskolai képzésük illetve e rendezvény során?
A képzésük során kötelező tanítási gyakorlatuk van, tehát két hétre el kell menniük egy intézménybe. Ennek keretében a szarvasiak,vagyis a mi hallgatóink voltak kint már a szórványban, van lehetőségük kimenni a szerbiai Szabadkára, a Vajdaság más városaiba is, de próbáljuk kiszélesítenia választási lehetőségeiket, melyben segíthet a mai konferencia is. A cél az erkölcsi, hazafias nevelés elősegítése, hogy a nemzeti kultúrához kapcsolódóan a jeles napokat jobban tudják átélni, a gyerekekkel később más attitűddel tudnak majd ünnepelni, mostani rendezvényünkön is a cél, hogy jobban megismerjék egymást. Ünnepélyes keretek között elmegyünk majd „Magyarország közepére”, és koszorút helyezünk közösen ott el a Trianoni emlékműnél.. Ellátogatunk a szarvasi arborétumban található ún. Mini Magyarország makettparkba is, ahol meg tudjuk nézni közösen az anyaországi és a határon túli híres építményeket, mint például a füleki várat vagy az attól néhány lépésre található Munkács várát is.
- Hogy látja a mai fiatalok kapcsolódását ezekhez az értékekhez?
- Fontosak a látogatások minden irányban egymáshoz, úgy érzem, hogy nagyobb átéléssel, igaz hittel ünnepelnek a határon túli magyarok. Például hátborzongató érzés a magyar himnuszt kint, velük együtt elénekelni. A hallgatóink korosztályára, a mai fiatalok kapcsolatára szerintem az jellemző, hogy a kinti családok nem engedi, hogy elfelejtsék a nagyszüleik generációjával történt eseményeket: a munkatáborba, egyéb kínzóhelyekre elhurcolt családtagok emlékét ápolják. A családból hozott értékeket, emlékeketaz intézmények megerősíthetik, a „magyarok vagyunk” érzést tovább lehet mélyíteni.Ezért is fontos a pedagógusképzésnél nagy hangsúlyt fektetni ezekre az értékekre, mert főként az óvodáskorú korosztályban lehet hatni a gyermekekre, az ő identitásuk formálására van inkább lehetőség. A Gál Ferenc Főiskola Pedagógia Karának oktatói, dolgozói elhivatottak a nemzeti összetartozással kapcsolatos értékek megőrzése iránt, sokan önkéntesen is vállalnak munkát a határon túliak oktatásával kapcsolatban.
A 21. századi iskolában már egyre erősebb az igény a hagyományos értékek mellett a digitalizáció okozta elvárások teljesítésére. Hogyan készülnek Önök erre?
A szarvasi képzőhöz a gyakorló iskola nagyon közel van, egy udvarban működnek. A kor kihívásainak megfelelően minden gyerek kapott az iskolától táblagépet,amin a házi feladatot, önálló és órai munkájukat is végezhetik. A pedagógusok használják az interaktív táblát, részt vesznek digitális tananyagok kidolgozásában, a legmodernebb pedagógusképzést igyekszünk megvalósítani. Fontosnak tartjuk a távoktatás, távoli vizsgázás lehetőségét is, azonban a pedagógusképzésnem nélkülözheti a személyes kontaktust.
A digitálistananyagfejlesztés elengedhetetlen, amibe bevonjuk a határon túli magyar kollégákatis, hisz tudomásul kell vennünk, hogy a mai iskolarendszer nem a jelenleg oda járó ún. Z-generáció igényeinek megfelelően „van kitalálva. “Mivel az iskolarendszer csak nagyon lassan tud mozdulni, egyelőre a pedagógusok erőfeszítésein múlnak a jó megoldások.
A legfontosabb még mindig hogy a gyerek mit szeret, hogyan tud tanulni és hogyan lehet őt szeretni.
A legfontosabb még mindig hogy a gyerek mit szeret, hogyan tud tanulni és hogyan lehet őt szeretni.
Dékán úr, kérem, Ön is mutatkozzon be, mióta tanít itt, milyen területen dolgozik?
- 27 éve, 1990 óta dolgozom a szarvasi pedagógusképzésben, fő érdeklődési és kutatási területem nevelés- és oktatástörténet, valamint a multikulturális nevelés kérdésköre. Részt vettem az országos óvodapedagógus képzés megújításában, és a határon túli magyar pedagógiai képzőintézményekkel kapcsolatos jó gyakorlatok kialakításában is. Az órai gyakorlattól, a tanítástól nem szakadtam el, hisz a dékánság egy állapot, lehet, hogy holnap már nem lesz, a tanárságot pedig nem lehet feladni. A gyerekek mindig változnak, a hallgatók is mindig változnak, ez folyamatos kihívást jelent számomra is, amit folyamatos tanulással, önképzéssel igyekszem megoldani.Az óvó- és tanítóképzéssel foglalkozó 18 intézmény hozta létre az Óvodapedagógusok és Tanítók Egyesületét (ÓTE). Megtiszteltetés számomra, hogy engem választottak az Egyesület elnökének, mely tisztséget négy éve töltöm be.
Az interjút készítette: Fülöp Hajnalka, a moderniskola.hu főszerkesztője
